|
Nyolcadik nap
VÉGZŐDIK A DEKAMERON HETEDIK NAPJA;
KEZDŐDIK A NYOLCADIK,
MELYEN LAURETTA URALKODÁSA ALATT ARRÓL VAN SZÓ,
MIKÉPPEN JÁR TÚL MINDEN ÁLDOTT NAP NŐ A
FÉRFINAK,
VAGY FÉRFI A NŐNEK, VAGY EGYIK EMBER A MÁSIKNAK ESZÉN
Vasárnap reggel a legmagasabb
hegyek csúcsain feltűntek már a kelő nap sugarai, és minden árnyék
eloszlott, és a tárgyak
kibontakoztak a sötétségből, midőn a
Királynő társaságával együtt felkelt, s akkor elsőben a harmatos
pázsiton sétálgattak, annak utána pedig kilenc
óra tájban ellátogattak valamely közeli
kápolnába, hol is
szentmisét hallgattak; és hazatérvén vidáman
és jó hangulatban megebédeltek, kicsinyég
énekeltek és táncoltak, s végezetül, hogy a Királynő
elbocsátotta őket, kinek
kedve tartotta, szundítani térhetett. De mikor a nap már
általhaladt a delelőn, a Királynő akaratja szerint
letelepedtek a szép szökőkút mellett a szokott novellamondásra,
és akkor a Királynő parancsára Neifile
ekképpen fogott szóba.
|