|
1.
Ámbár tüz, viz közt van
Én búss szerelmem,
Igy bajt vivok kinos szivemmel;
Nyughatatlan tündér
És vak reménségem,
Mert habozik nagyon kétséggel;
De mégis szenved,
Bár heában eped,
Édes,
Kegyes,
Ékes,
Szép személyedért!
Tür és gyötrődik
Búsúl és törődik
Azért,
Mért?
Semmiért, szivedért.
2.
Nincs sebhelye már sok
Számos fájdalminak,
Nincs már módja tovább élhessen;
Nincs szünetje tenger
Bokros bánatjinak,
Ennek vége hogyan lehessen;
Habár ez úgy lén,
Illy sorsban szegén
Bággyad,
Lankad
S árad
Végső könyveivel.
Gyilkos tyránna!
Ah, ki kivánna?
Igy bánsz,
Nem szánsz,
Mit hánsz szememre?
3.
Ne bánjad, mint hattyú,
Ha végórám előtt,
Ha éneklek és igy kesergek,
Ha kinos és elszánt
Nagy affectusimtól
Desperálok s éppen elégek;
Isten! melly nehéz
Az arany, ha lesz réz,
Ha az
Igaz,
Mint gaz
Igy hal s megvettetik;
Ingyen halálra,
Illy sententiára
Szörnyen,
Könnyen
Igy itéltetik!
4.
Ah miképp élsz,
S vallyon valld, hogy ha nem félsz
Az villámló igaz egektül?
Ha bár tüz vagy
S mint láng is igy emésztesz.
Az nyilas emésztõ tüzektül?
Hány szivek átkoznak,
Éretted meghalnak,
Bérek,
Vérek
Néked
Nyájas áldozatok:
Mégis egyszer kérlek,
S utolszor nevezlek:
»Nagy sziv,
Légy hiv!«
Már nem szólhatok.
|