Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Ányos Pál
Ányos Pál összes költeménye

IntraText CT - Text

  • Versek
    • Penelope Ulisszesnek
Previous - Next

Click here to hide the links to concordance

Versek

Penelope Ulisszesnek

(Ovidiusból)

Aut, guod Penelopes verbis reddatur Vlyssi,
Scribimus; aut lacrimas, Phylli relicta, tuas.
Quod Paris, et Macareus, et quod male gratus Iason,
Hippolytique parens, Hippolytusque legant:
Quodque tenens strictum Dido miserabilis ensem
Dicat, et Aeoliae Lesbis amica lyrae.
                                   Ovid. Amor. L. II. Eleg. 18.

Midõn ama nevezetes Trója várassának elpusztittására egész Görögország felfegyverkezett, Ulisszesnek is táborba kellett szállania; amellyben olly bajnoki cselekedeteket vitt végbe, hogy nem kevés részét azon dicsõségnek, mellyet Trója meghódittásában szerzettek magoknak a görögök, õnéki tulajdonittanák. Béfejezvén halhatatlan vitézségét, több görög vezérekkel Ithaka (hazája) felé kezde evezni. De a megbántódott Minerva istenasszony számtalan hajó­töré­­sekkel elegyitette utazásokat, ugyannyira, hogy többen vesztenek el a tengernek habjai­ban, hogysem akik született földgyökre juthattak. Ezen szerencsésebbek közt volt Ulisszes is; mindazonáltal tiz esztendeig hányattatott a szélvészektõl a világnak külömbféle részeire; amellyrõl bõven ir Homérus Odyss. 9. 10. Tibullus L. IV. in Paneg. ad. Messal. Végtére Féáciából érkezett Ithakába, amint mondgya Tibullus: Finis et erroris miseri Phaeacia tellus. Azonban Penelope, házastársa, nem tudván férje olly huzomos késedelmének okát, s kétségeskedvén visszajövetelérõl, ezen levelet írja nékie:

    Néked, Ulisszesem, küldöm e levelet.
Jõjj Penelopédhez; nem kell a felelet.
Leomlott már Trója, füstbe ment ereje,
Danai leányzók fájdalmik szerzõje.
Bizony érdemetlen Priamus és Trója,
Hogy annyi bánatnak légyen árasztója.
Ó vajha még akkor, hogy tartományunkba
Intézte hajóját, s Görög várasunkba,
Amaz, házasságnak vétkes törvénnyében
Veszett volna tenger sötét örvénnyében!
Nem fekünném mostan hideg nyoszolyámban,
Nem volna unalmam hosszas napjaimban,
Sem a kellemetes éjnek töltésében,
Nem fáradnék függõ gyolcsnak szövésében.
Képzelt veszélyidtõl mikor nem rettegtem?
Sõt attól is féltem, mitõl nem félhettem.
Ládd, melly nyughatatlan dolog a szerelem!
Nem esmér orvoslót tõle vett sérelem.
Hányszor hitettem el reszketõ elmémmel,
Hogy a trójaiak ütköznek férjemmel!
Ha pedig Hektornak neve zug fülemben,
Csüggednek tagjaim, változom szinemben.
Ha Antilokusnak szerencsétlenségét
Hallottam, Hektortól esett kisebbségét, -
Antilokus tölté szivemet kétséggel,
S erõmet felváltá bus erõtlenséggel.
Vagy ha Patroklusnak az ál fegyverében
Halálát értettem Akhilles képében, -
Sirtam a csalárdság rossz kimenetelén,
S néked sem bizonyos elõmenetelén.
Ha Tlepolemusnak emlitették vesztét,
Hogy a Liciai király zárta éltét, -
Megujult szivemnek nyughatatlansága,
A szerencsétlenek foglalatossága.
Sõt akárki holt meg görög nemzetembõl,
Fagylaló hideget facsart ki szivembõl.
    De hív szerelmemet az ég jónak vélte,
Mert Trója romlását férjem fellyül élte.
A görög vezérek többnyire megtértek,
Szép munkájok után nyugodalmat értek.
Telnek az oltárok pogány zsákmányokkal,
Áldozó tüzhelyek borostyán-ágokkal.
Az uj házasultak áldgyák az egeket,
Hogy hazavezették bujdosó férjeket.
Férjek a meghódult Trója történetét,
Fonnyadt méltóságát éneklik s esetét.
Olly csudálva hallják a leányzók s vének,
Mintha a beszéllõ szájától függnének.
Sõt van, aki véres tábortok helyeit
Asztalán mutattya, s képezi széllyeit;
Pergamát pediglen, minden szépségével,
Leirja egy kevés bor nedvességével.
Erre folyt Szimois, ez Trója vidéke,
Ottan volt Priamus háza s királyszéke.
Itt volt Akhillesnek, itt férjem sátora,
Ott nyargalt Trójának legvitézb Hektora. -
Mindezekrõl Nesztor azt tudósitotta,
Akitõl az annyát attya megfosztotta,
Hozzáadván Dolon s Rézus megölését;
Bánhattya ez álmát, amaz kémlelését.
S te mertél? - énvelem semmit sem gondolván,
Drága vagyonodról éppen nem aggódván,
S bizván veszedelmes éjnek homállyába,
Menni Tráciai király táborába?
De mégis sokaknak ártottál kardoddal,
Noha magad voltál megbizott társoddal.
Talántán csak azért õrizted éltedet,
Mert reám fordittád emlékezetedet.
Én ugyan mindaddig rettegve hallgattam,
S vakmerõségedet titkon kárhoztattam,
Miglen a hirmondó azt nem emlitette,
Hogy szerencsés tõröd Rézust megejtette, -
De mit használt nékem Trója pusztulása,
Görög vitézektõl származott romlása,
Ha azáltal sorsom jobbra nem változott,
S férjem örökösen tõlem eltávozott?
Másoknak leomlott, nékem fennáll Trója,
Mellynek most a nyertes lakos lett szántója.
Már gabona terem, hol hajdan Trója állt,
S frigyiai vérrel kövérült földdé vált.
Vitézek csontyait, mellyek szélyt hevernek,
Szántó vasa sérti a parasztembernek.
Leroskadt házaknak földbe ereszkedik
Szarvazattya, s fölén pázsit nevelkedik. -
Illy vitézség után árvádat busittod,
Hogy, miért s melly földön légy? nem utasittod.
Akármelly jövevény partunkhoz hajózik,
Ezer kérdésimmel terhelve távozik;
S, ha mikor Ulisszes férjemet meglátná,
Kértem, hogy kezébe levelemet adná.
Pilon várassába utánnad küldöttem,
De semmi bizonyos hírbe nem ötlõdtem.
Spártában kerestem utadnak nyomdokát,
De ott sem adhatták késedelmed okát.
Ó vajha még most is fennállana Trója!
(Bár kívánságimnak vagyok átkozója)
Tudnám, hogy ott harcolsz, s engedne fájdalmam,
Mivel közös volna sokakkal siralmam.
Most nem tudom okát terhes félelmemnek,
Mégis napról napra búja szivemnek.
Tengeren s szárazon féltem életedet,
Mert siettetheti mindenik vesztedet.
Azt is féltem, nehogy, nemed nyomdokain
Járván, más kedvesnek függnél ajakain;
S ha társadról kérdez, azt fogod felelni:
Paraszt; s csak a gyapjut szokása mívelni.” -
De bár kétségeim rendre megcsalnának,
S téged a egek hazádba hoznának!
Atyám is, megunván már késedelmedet,
Unszol, hogy más férjnek engedgyem helyedet.
Jóllehet unszoljon, tõled meg nem válom,
Mert a te vagyonod életem s halálom.
De maga is látván ritka hivségemet,
Nemigen sarkalja hitetlenségemet.
Dulikius, Szamos, Zacintus szigete
Nõszni vágyódókat reám eregete.
Ellepték házadat, s benne uralkodnak
Pusztittván javaid, csak fajtalankodnak.
Elhallgatom Médont, Pizandrust, Polibust,
Festett Antinoust és Eurimakust,
Kiket utazásod késedelmeivel
Tartasz saját véred keresménnyeivel.
Melanthius, tönnön nyájad pakulárja,
Nõszõket ebédre szép juhokkal várja.
Utólbszor Irus is, károd árasztója,
Elõáll, hirednek nem kis pazarlója. -
Három erõtlenek mit oltalmazhatunk?
Én, öreg Láertes, s idétlen magzatunk.
Ezt majd elvesztettem minapi uttyában,
Mellyet vén Nesztornak tett tartománnyában.
Áldnám az istenek különös kegyelmét,
Ha õ zárhatná mind a kettõnk szemét.
Ezt barmunk s disznaink pásztora sohajtya,
Ezt megöregedett dajkád is óhajtya.
Már atyád Láertes csüggedt erejével
Nem bir a cinkosok feslett seregével.
Telemák ereje utóbb öregbedik,
Még most segittséged nélkül szükölködik.
Én pedig hogy vetnék gátot tolvajinknak?
Jõjj, õrzõ angyala õsi javainknak!
Szánd meg magzatodat, kit gyermekségében
Utasitthatsz tönnön élted törvénnyében.
Szánd meg Láertesnek hanyatló életét,
Hogy megadhasd néki végsõ tiszteletét.
Szánny meg engemet is; ki távozásodkor
Ifju voltam, elért már a megaggott kor.

A 70-es évek közepérõl





Previous - Next

Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by Èulogos SpA - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License