Ifjabb Baranyi Miklós adománylevele

Én alább is megírt Baranyi Miklós néhai Tekéntetes Nemes Baranyi Miklós a Felséges Septemvirális Táblán volt egyik Assessor Úrnak és Nemző Atyámnak Törvényes igaz fia, adom tudtára mindeneknek, akiknek illik e levelemnek rendiben, hogy ámbár én mindenkor előbbeni életemben is azokra a jó emberekre, akik által ezen sok próbákra és kísértetekre ki tett életem valamely részben gyámolíttatott, figyelmeztem, és én azokat mint Jó Istenem gondviselésének erántam való különös jeleit illendő becsben tartottam: mindazon által a közelebb elmúlt napokban, és a jelen valón is amidőn már életemnek 82-ik esztendejében a közelebb elmúlt esztendőnek Szent Mihály havának 19-ik napjától fogva beléptem és járok az Úr Istennek körülöttem való csudálatos gondviselését különösen meggondoltam, és akiket abban segétő eszközül tetszett Eő Felségének én mellém rendelni, azoknak körülöttem való hűséges forgolódásokat és segítségeket hálaadatos indulattal elmémbe elő- meg elő-forgattam, és forgatom most is. Azt Isteni Bölts gondviselésnek engemet ilyen gyámolító és védelmező különös eszközének esmérem, én kiváltképen Tiszteletes Tudós, nemes és nemzetes Sinai Miklós Uramot, ki a Reformátusok itt Debreczenbe helyheztetett Collégiumokba a Minden némű (Universális) Históriát, a Görög nyelvet, és a Deák ékesen szólást s ezekhez köttetett Tudományokat tanító Rendes Professor, s egyszersmind Édes Leányomnak nemes Baranyi Erzsébetnek hites férje, s ez által nékem, kedves vőm, mint aki Isten után Igazságomnak egyik különös világosságra hozója, és Tisztességemnek, mely betsére nézve az élettel együtt jár, hathatós megőrzője mind e mai napig.

Ugyanis, hogy kezdetétől fogva a dolgot előadjam, amidőn megnevezett Nemző Attyám Törvény sőt természet ellen még kicsiny gyermek koromban engemet hites, és törvényes Feleségétől Nemes Ungvári Katalin Asszonytul származott magzattyát megvetett volna, és Törvényes Fiúságomnak birtokábul anyiba ki is vetett volna, hogy Semmi keresett vagy ősi Jószágiba is legkisebb részt is nem adott, sőt azokbul Annó 1752. 27-ik Márti tett Barátságtalan (Inofficiosum) Testamentuma által egészen is kizárt volna: tehát én halála után nemző Atyámnak törvénytelen feleségétől Nemes Sándor Susanna Asszonytul származott gyermekit, úgymint, Tekintetes Baranyi Gábor Urat Nemes Bihar vármegyének akkori ordinárius Vice-Ispányát, és Cointeressatusait mint akikre minden Jószágát hagyta, mind Atyafiságosan elébb megszóllítottam, mind azután Törvénybe is a Tettes Tiszántúl lévő Distrctuális Tábla előtt Annó 1759 die 30-ma Aprilis actiomot béadván idéztettem, hagy törvényes, és igaz Fiúságom után engem illető minden javait és jószágait említett Nemző édes Atyámnak adják ki nékem. Amely helyes, és törvényes kívánságomat nem hogy tellyesítették volna az említett házasságbul származott Atyafiak, sőt inkább törvényes Fiúságomba újra tagadást tettek, és tisztátalan ágybul származottnak vakmerőül a Törvényszék előtt merészkettek mondani. Ekkor osztán a Papi Szentszék eleibe, úgymint a Váradi Püspöki Fő Tisztelendő Consistórium eleibe menvén ügyöm, és ott annak megpróbálása, amit ellenem vétettek vala, die I-ma Martii Annó 1760: hozatott végezés által kötelességekké tétetvén nékiek, tüzessen ostromoltak engemet, előhozván ellenem rész szerint még születésem előtt, rész szerént születésem után s gyermekségemben tsalárdul készített ki fogó leveleiket, és azt is igyekezvén élő tanúkkal is ellenem megbizonyítani, hogy Nemző Atyámnak nem is volt együttléte s társalkodása távolléte miatt az édes Anyámmal abba az időbe, amelyre fogantatásom esett.

Mind az egyik, mind a másik próbának a nemét nehéz és igen terhes dolog volt énnekem megczáfolnom: mert a tikos mesterségekkel öszve szütt Régi leveleket utól érni és tsalárdságokba azokat megfogni majd csak nem lehetetlen dolog. Az élő tanúk vallását is kiforgatni azért volt nehéz, minthogy azok, akik az én részemről ebben a dologban jó tanúk lehettek volna, nagyobbadan elholtanak vala. Mindezeken kívül is a mások nyelvére kitétetés és sok méltatlan motsok szenvedés, és így tisztességemnek Sértegetése nélkűl nem állhattam egy nap is ebben a Processusban. Mind ezeknek pedig terhét az is súlyosította, hogy az ellenkező felek, mind igen hatalmasok, és Atyámnak minden Jószága bírása mellett tehetősök lévén, könnyű volt nékiek az ellenem kifogó leveleiket és színes próbáikat a Törvény előtt gyámolítani, mind azért, hogy ezen a vidéken lévő világi és Egyházi Előkelő Tiszt Uraik nagy hajlandúsággal voltak többnyire erántok, mind azért, hogy a Törvénytudó embereknek is a színét a magok részére tudták vala meghaltani, úgy hogy az Úr Tettes Szlávy György a Derecskei Dominium Administrátora rendes Prókátorok által amennyi fontosabb allegátiók irattak be részekről ezen Processusba, azok a megvizsgálásra és helyben hagyásra Tettes Svetics Jakab personális, Szlávy Pál Director és Tihanyi Dániel minden féle Törvénytudó nagy elméjű Uraknak keze alá Pestre küldettek Elébb által.

Én is ugyan Prokátorokat kerestem és ügyöm oltalmát az üdők folyása szerént reájok biztam: úgymint Nemes Béra Márton, Vadászi László, Páhi Mihály, Takács János és Harmos János urakra. Az Elsőről ezek közül úgymint Béra Márton Urrul, a Nemes Váradi Káptalan akkori Fiskálissárul, aki engemet ezen dologhoz való kezdésre legelőször is tanácsával felindított meg kell azt énnékem vallanom, hogy ő Kegyelme mind itt a Tettes Districtuális Tábla előtt a Vadászi László Úr neve alatt mind azután a Váradi Szent Szék előtt is Páhi Mihály Úr neve alatt ügyömet fundamentumosan és értelmesen oltalmazta, és itt mind a kifogásokba (Exceptiokba) mind az első Érdemes (Meritoria) Feleletbe részemről az elsőbb két s három esztendőkbe, nagy világosságot öntött a Törvényszék eleibe: mind az által ugyan csak igaz az, hogy sem az egyik, sem a más nemű próbáikkal nem bírt és ellenek nem állhatott egészen a más feleknek. Mert sem a születésem tállyán esett Törvénybeli végezések, s a Lajstromok írási s jegyzési nem nézettek vala még meg, hogy azokból lehetett volna leveleik ellen a más feleknek kifogásokat tenni, sem pedig Nemző Atyámnak itthon Debreczeni házánál édes Anyámmal fogantatásom idején való társalkodását még több egy tanúnál u. m. Kardos Anna Angyalosi János özvegyénél, hitelesen bé nem hozta vala. Azomba 1763-iki Esztendő tájba Béra Márton Úr meghalálozván, és ügyöm folytatása magára Páhi Mihály Urra szorulván, ámbár Fiam Baranyi Mihály Váradon gyakran megfordult is, nagyon megcsökkent Processusom, és annak folyása szembetűnő lankadtsága kezdett vala lenni.

Ezeket látván fellyebb említett Tiszteletes Sinai Miklós Uram, mind az én magam, és a már megboldogult Nemes Barak Mária asszony hites feleségem kérésünkre, mind pedig a veleszületett Igaz ügyet elővinni kivánó tulajdon indulattjától viseltetvén, a tsüggedező ügyöm folyására való vigyázást, és annak igazgatását magára felvállalta Eő kegyelme, ellent nem állván Professori hivatalához köttetett terhes sok foglalatossági; Jóllehet eddig is béjövetelétől fogva, melly 1760-ik esztendőben Szt-György Havának végére esett vigyázni, és gondoskodni ez aránt meg nem szünt vala.

Ekkor tehát legelőször is a Polgári (civilis) Római Törvények, és a Regulás (Canonica) Papi Törvényekbe bővebb esmeretet kívánt Eő kegyelme magának szerezni, kinézvén azt még előre, hogy a Haza Törvényei az ilyetén kérdéseknek, a micsodák az én ügyömben előfordultak, eligazítására elégtelenek légyenek, azért is megszerezvén mind a két Törvénykönyveket és azoknak értelmeket magyarázó nevezetesebb Doctorokat, azokbul azokat a Törvényeket, amelyek az én ügyömre alkalmazhatók voltak kiszedte Eő kegyelme, és a Rendes Prókátor elméjére is terjesztette azokat, hogy az ügyöm oltalmazásába azokra lehetne általa az Utolás.

Továbbá és kiváltképen Ezt tselekedte Eő kegyelme, hogy mivel a más felek kifogó leveleikbe és Tanúk vallomásába is mind a városon, mind az Eklésiába az én fogantatásom és születésem tállyán némely képzett és tsak költött dolgokra utaltak, és mind az én törvényes fiúságomat, mind szülő Édes Anyám ártatlanságát azokból az idők színes környül állásibul ostromlották: azért ezeknek a költött dolgoknak és idők széles környül állásainak megvizsgálására és azoknak kiforgatására úgy lekivánt Eő kegyelme szállani, hogy az én ügyöm igazsága világosságra lett hozása után a Szülő Édes Anyám ártatlansága megbizonyítása után nemző Attyámnak a második Asszonnyal Nemes Sándor Susannával lett törvénytelen összvekelését, és abból az összve kelésből származott Gyermekeiknek törvénytelen Fiúságokat világosságra hozhassa Eő kegyelme.

E végre nem tsak ezen nemes Debreczen Királyi Városa Protocollumit születésem ideje tállyárul u. m. 1706 és következendő két s három Esztendőkről szemesen megnézte, nyervén arra Eő kegyelme Engedelmet, hanem ugyanezen Városban lévő Reformáta Ekklésiában megkereszteltetteknek Mátrikuláját is, és a Házasulók kihirdetésükről és összveeskettetésekről való Lajstromot is, úgy nem különben a Reformáta Ekklésiában ezen a vidéken akkori időkben tartatott Partiális és Generális Synodusok Actáit az azoknak Protokollumiba tulajdon szemeivel megnézte, lévén Eő kegyelmének mint egyik hites Assessornak mind ezeknek megnézésére tehetsége. Ezeken kívül is pedig mind ebben a városban, mind ezen kívül 20, vagy 30 mértföldnyire lakó éltes embereket is, akiket a fennforgó kérdésekre tartozó dolgokról valami bizonyost hallott tudni, mindazokat vagy maga személyében vagy levele által megtudakozta, s tudakoztatta hiteles emberek által és ez után annak törvényes módja szerént ezekbül a kútfejekbül úgy szerzett és állított elő hiteles Documentumokat, és Tanú vallomásokat. Mert Nemes Meleczky János a Tekéntetes Pesti királyi Tábla Jurátus Notáriussa által királyi Gompulsorium és Reqvisitorius Parancsolatok mellett mind a Protocolumokbúl Mátriculákból és Lajstromokból azokat a Jegyzéseket a melyekre ügyöm oltalmára szükségem volt az Opiniojával oly helyt a Mátricula Gondviselőjének is kivétette Eő kegyelme és ugyanennek a Jurátus úrnak Deutri Punctumokat adván kezébe, azokra mindazokat valakiket a fennforgó kérdésekre tartozó dolgokat bizonyosan tudni meg értett vala, általa megeskettette, és ekképpen állított elő hiteles Tanú vallomásokat vagyis ügyöm óltalmára szükséges Inquisitiokat. Ekkor készült amaz fontos és hiteles Documentum amely az X. betű alatt ment bé osztán a Processusba és amelyben Néhai Tiszteletes Debreczenyi János Uram az akkori Debreczenyi Reformáta Eklésia első Praedicátora és a szomszéd Ekklésiáknak Esperestye a Gondviselése alatt lévő Ekklésiai Protocollumokbul, Mátriculákbul, és Lajstromokbul azokat a Jegyzéseket a maga opiniojával oly helyt adta ki, amellyek mind Nemző Édes Attyám első házasságábul előttem származott Leánykáit Máriát és Sárát adják elő, mind pedig az én törvényes fiúságomat, és szülő édes Anyám ártatlanságát bizonyíttyák be. Azomba pedig hogy nemző Atyám Első törvényes feleségétől Ekklésiai Bíró által nem választatott el, és tsak törvénytelenül és titkosan ment a második házasságra, azt nem homályosan mutatják ki. Ugyan akkor szedődtek ki a nemes Város Protocollumibul azok a jegyzések amelyek ezeknek az időknek környül állásit oly szépen megvilágosítják a B. B. betűk alatt. Ugyan ekkor jöttek azok a hathatós Tanú vallások is világosságra, amellyeket tett mind Tiszteletes Szikszay György Uram a Békési Refor. Ekklésiának Praedicátora és a szomszéd Ekklésiáknak Esperestye, a G. G. Betűk alatt, a felől hogy nemző Édes Attyám tsendesebb indulatokkal lévén törvényes fiúságom megismerésétül nem annyira idegenkedett, mint nemes Sujtó Judith Asszony Tarcal városának Nemes Zemplém Vármegyében lakossa, aki bé hozta hitelesen, hogy fogantatásom idejekor haza járt Comissárius korában nemző Atyám Debreczenyi házához és szülő édes Anyámmal mint hites feleségével nagy szeretettel társalkodott a H. H. betűk alatt. Ezeket és ezekhez hasonló több Documentumokat és Inqvisitiokat a fellyebb leírt módon amidőn elkészítette volna említett Tiszt. Sinai Miklós Uram és azok melléhozzá adta volna Eő kegyelme tulajdon Reflexioit is, a felől, hogy mitsoda dolgoknak bé bizonyítására Szolgállyanak, Eggyül egyig azok az Instrumentumok, és mind ezeket Páhi Mihály Prokátor Úr kezébe megküldötte volna, Eő kegyelme az mely kedvesen vette, és mit értett légyen azok felől, meg tetzik azon urnak válaszoló leveléből, melyben Váradról 20-ik augusti 1767 ezt írja Tiszteletes Sinai Miklós Uramnak: A küldött Documentumoknak vételével felettébb meg vigasztalódtam és talám ha egésségtelen állapotomban lettem volna is, azokkal minden Patika szerszám nélkül egésségre léptem volna.

Hasonló Documentumoknak és Tanúk vallásainak előkeresése és állítása lett második sőt harmadik ízbe is 1769. és 1772-ik esztendőkbe ugyan Tiszteletes Sinai Miklós Uram Gondoskodása és vigyázása által, amellyek ügyöm oltalmazására a Processusba Prokátor Takáts János Úr itt Debreczenbe lett mulatozásába bé vitetvén, nagy világosságot adtanak ügyömnek és elfordíthatatlanná tették igazságomat. Illyenek voltanak már e következő Tanúbizonyságok, úgy mint: Tekéntetes Pándi János Debreczen Várossának Hajdani hites Notáriussáé, aki írásba tett tanúbizonysága által előadta, hogy Nemző Atyám béadott protestátiójára a felől, hogy Baranyi néven ne hivattassam magamat mitsodás declarátiot tettem élő szóval a Nemes Tanács előtt 1737-ik esztendőben E. E. E. Betűk alatt. Továbbá Seres Erzsébet Asszonyé néhai Debreczenyi Sámuel özvegyéé, aki tulajdon tapasztalásábul és tudásábul bé hozta, hogy Nemző Atyám Baranyi Miklós Úr feleségéhez Ungvári Katalin Asszonyhoz Német uttzai házához fogantatásom ideje tállyán is haza járt, és véle társalkodott, a V. V. Betűk alatt. A Pesti Anna Asszonyé, aki Körös Tartsán Nemes Békés vármegyébe Tiszteletes Dobsa Tamás az oda való Ekklésia Praedikátora előtt vallotta, hogy mind Baranyi Miklós Comissárius Úr a Debreczenyi házához a kérdésben való időben haza járt, mind hogy a szomszédok igaz fiúságomról mint értették születésemkor és az után gyermeki időmben az N. N. N. Betűk alatt. A Tokai Szabó Kata Asszonyé, ki Mike Pircsen laktába eskettetvén meg, hiti után a maga tudományábul hozta bé mind azt, hogy közönségesen a Debreczenyi népnek mind pedig a Nemes Tanácsnak a szülő édes Anyám terhéről értelmek volt 1706-ik Esztendőbe Május és Junius havaiban, hogy azt Törvényes Férjétől Baranyi Miklós Úrtól kapta légyen. Ugyan ez arrul is tészen a maga tudományábul bizonyságot, hogy mitsoda hír volt akkor egész Debreczen Várossába, mikor 1707-ik Esztendőbe Tavasz tályba Baranyi Miklós Úr bé hozta a városba a második feleségét Sándor Zsuzsánna Asszonyt. Ez tudniillik, hogy már két felesége legyen Baranyi Miklós Urnak. Továbbá ugyanez a maga tudásábul bé hozta azt is, hogy Szülő édes Anyámat Ungvári Katalin asszonyt Nemes Bonyhádi Erzsébeth anyjárul reá szállott Vajdai szőlejéből Baranyi Miklós Úr 1712-ik esztendőbe erőszakosan verte ki és így nem barátságos alku és megegyezés adta azt még 1707-ik esztendőben Baranyi Miklós Urnak amint a más felek 5-ik szám alatt lévő levelek állíttya. Amint mind ezek a vallások bé mentek a Processusba C. C. C. Betűk alatt. Ugyan ekkor jött elő Nemes Baranyi Mihálynak Székelyhíd várossa lakossának Tanú vallása is, mely által bé hozta a maga tulajdon tapasztalásábul és tudásábul, hogy a Reformátusok ezen Debreczenyi Collegiumába egy üdőbe jártunk fel tanulni én és nemző Atyámnak a második Asszonytul való fiai György és Gábor és azon egy kamarában laktanak mindenikünknek a praeceptori és Tettes Baranyi Miklós Ur fiainak tartottak közönségesen mindenikőnket az M. M. M. M. Betűk alatt. Ekkor került elő Budai György Debreczen Várossa lakossának és az Electa Juráta Comunitásának egyik Tagjának fassioja is, mely által vallya, hogy 1710-ik esztendőbe még maga lett légyen az említett Collégiumban Privátus Praeceptorom és az akkori Tiszteletes Professorátus nevezetesen pedig Tiszteletes Sződi István Uram úgy hívtanak és úgy írtanak bé könyvébe, hogy Baranyi Miklós és tartottak Tekéntetes Baranyi Miklós Úr Nemes Ungvári Katalin Asszony feleségétől származtatott fiúnak az O. O. O. O. Betűk alatt. Hogy már ne említsem Nemes Fekete Sigmond Uram Nemes Abauj Vármegyébe Szikszó várossa lakossának és Tseri Erzsébeth Debreczenyi Monus Mihály özvegyének Tanú vallásokat, melyekkel bé hozták, hogy Nemző Atyám Édes Annya Nemes Fekete Mária Asszony elébb Baranyi Györgyné, azután Turi Borbély Andrásné az én törvényes fiúságomat és fia ágyékábul való származásomat állhatatosan megesmerte az X. X. és V. V. Betűk alatt.

Mind ezek az említett Tiszteletes Sinai Miklós Uram által előkerestetett és állíttatott Tanú vallomások és Documentumok és még ezeknél sokkal többek is amint a Processus megmutattya, béménvén a Törvényszék eleibe, olyan nagy erejűeknek találtattak azok, hogy az ellenkező feleknek felhozott minden kifogásaikat és színes erősségeiket felforgatták, és mind magát Nagyméltóságú Báró Zajezday Potatics Ádám akkor váradi püspök urat Eő excellentiáját, mint Főtisztelendő egész consistóriumát arra bírták, hogy 17-ik napján Boldog Asszony havának 1769-ik Esztendőben végső sententiát hozzon Ügyömben, és az előre tett törvényes végzéshez képest, ekképpen Deliberállyon: Mivel semmi bizonyos próbát Törvényes fiúságom ellen a más felek fel nem hozhattak, tehát az helybe hagyattatik, a szerint a Törvény szerént is, quod Actore non probánte rem absolvendus veniret.

Ezt a Sententiát a más fél apellálta, és vitte a Fellyül látó (superrevizióra) Törvényszékre Kalotsára, ahol is a próbálásnak terhe az Ellen-vétőkrül levétetvén, én reám actorra tétetődött által, és hogy ilyen renddel follyon a Processus ezután Váradon a szent széken die 19-ik Decembris 1776-ba Kalotsán hozattatott Szententia által meg határoztatott.

Ezek szerént ismét folyni kelletvén a Processusnak A Váradi szent szék előtt, és az eddig szolgáló Prokátorok vagy elhalván, mint Történt Páhi Mihály Úrral, vagy erről a földrűl eltávozván, amint esett Takáts János Úrral, aki nemes Beregh Vármegyébe ment el Notáriussa tisztre, ujj Prokátorok pedig, akik illyen szélesen kiterjedett volta miatt a Processust megolvassák, és annak velejét kiszívják és akképpen a Próbálásnak terhét magokra felvállalják nem találkozván: ekkor újra hátramaradást, és fogyatkozást szenvedtem volna Ügyöm oltalmazásába, hanem ha felyebb említett Tiszteletes Sinai Miklós Uram állott volna elő ezen különös és legnehezebb munkára. Eő kegyelme érezvén magába, hogy mind a Római Polgári (Civilis) és Egyházi Reguláris (Canonica) úgy a Haza Törvényekben is Járatos légyen és Processusban elő hozott productumokba a kérdésben forgó dol okrul mitsoda bizonyságok légyenek előadva, azt is jól tudván Ügyömnek ezen forma folytatását, és próbáimnak ezen ujj renddel való előadását is magára önként áttal vette, és törvényes fiúságomat egyenesen próbáló három rendbéli Érdemes (meritoria) allegátiói által, mellyek tulajdon elméjének Szüleményei (Conceptussai) voltanak és a mellyekbe Prokátor Nemes Harmas János Urnak egyéb munkája nem volt, hanem hogy maga előtt kívánta azokat meg olvastatni a kérdésben forgó egész dolgot a Törvényszék előtt úgy megvilágosította, hogy az ellenkező feleknek minden ellenmondásaik és ostromlásaik is ellent nem állhatván, Törvényes Fiúságom egyenesen megpróbáltatott, és a Törvényszék előtt egyenesen meg próbáltatottnak ítéltetett die 25-ta Septemb. Anno 1781-mo Váradon a Szent széken hozatott második végső Sententia által.

Ezen kimondott második Sententia is vitettetvén a más felek által a Fellyül látó (superrevisiora) Érseki szék eleibe Kalotsára, és az is ezt egészen vizsgálóra vévén helybe hagyta, és minden részeibe megerősítette Kalotsán die 6-ta Juli Anno 1782-do hozattatott Sententia által, építvén fel ezen Fellyül látó (Superrevisiora) Szent Szék Sententiáját azokon a fontos Törvényekenn, mellyeket a Római Polgári (Civilis) és Papi Regulás (Canonica) Törvénykönyvekbül ki szedett vala, és a Processusba az Allegátiók által reájok utalt vala fellyebb említett Tiszteletes Sinai Miklós Uram. Ugyan ezen Sententiába bé hozta a meg nevezett Fellyül-látó Törvény szék azoknak a tanúknak vallásaikat is az H. H. V. V. N. N. N. és C. C. C. C. Betűk alatt, a mellyek Nemző Atyámnak szülő édes Anyámmal való Házassági társalkodását fogantatásom idejére kinyilatkoztatták, és amellyek is hasonlóképpen mind Tiszteletes Sinai Miklós Uram Gondoskodása által kerestettek és állíttattak vala elő.

Mind ezek után is a Causa a más Felektűl Rómába a Szentséges Pápa eleibe appelláltatván, és oda ki küldődvén, onnan a szentséges VI. Pius Pápa Bírónak ezen ügybe maga hellyet rendelte (delegálta) Méltóságos Csanádi püspök Krisztovits Imre Urat Eő excellentiaját, aki is vevén ugyan ebben a Materiában Felséges Második József Császár és Király Eő Felsége Kegyelmes Parancsolatját is, vizsgálásához hozzá fogott az egész Processusnak és minekutánna azt által olvasta s olvastatta volna Consistoriumába, szorosan megfontolván a Próbákat, az én törvényes igaz fiúságomat fel találta és az elébbeni Érdemes Végső Sententiák szerént azt helyben hagyta, és meg erősítette Ő Excellentiaja is Temesváron die 12-ma Aprilis Anno 1785-to hozott végső Sententiája által. Ezen utolsó Sententia is azokon a törvényeken és Tanúk vallásain épült fel nagyobbadán, amellyeket már sokszor említett Tiszteletes Sinai Miklós Uram keresett vala fel és állított vala a Törvényszék eleibe.

Belső oltalmára Ügyömnek ezeket vitte véghez Tiszteletes Sinai Miklós Uram. Hát annak külső elővitelére, és folyásának siettetésére mennyi sanyarú utazásokat és teste s egéssége rontsolódását szenvedte Eő kegyelme, meg tetszik tsak a következendő Jegyzésekből is. Processusomra nagy világosságot nyújtó Báró Kemény Ádám Eő Nagysága dolgába adatott királyi Parancsolatnak ki szerzésére Szebembe Erdélybe le ment Eő kegyelme November hónapjába 1768-ik esztendőbe, mely téli időben való utazássa tartott Eő kegyelmének hat hetekig. Munkácsra pedig Nemes Beregh Vármegyébe ugyan a Processus elősegéllése végett le ment 1773-ik esztendőnek Szent Jakab havába, mely legnagyobb melegbe való utazását alig vihette végbe Ő kegyelme, hogy azonnal erős forró hideg lelés betegségbe esett tsak nem halálos nyavajában. Nagy Váradra továbbá a szent szék eleibe, a Processus sürgetésére, a béadandó Replicák purizáltatására, a Tanúk authenticátiojokra, s a Törvényszék informálására 20 esztendők el forgása alatt amellyekben folyt Ügyöm, volt ő kegyelme harminczszornál többször, és néha egy végbe két s három hetekig is maradott ottan kivált mikor a Replicákat revidiálni, és azután Tisztán a Processusba bé iratni kellettett. Hogy a Váradi szent széken ki mondódott a Végső Sententia először die 17-ma Mensis Januárii Anno 1776. Szükségesnek láttam, hogy ő kegyelmét a Tekintetes Káptalan előtt Plenipotentiariusomnak vallyam, melyis 19-ik napján Áprilisnek azon 1776-ik Esztendőnek véghez menvén a más felek által Kalotsára appellált ügyömben két ízbe ment le oda ő kegyelme mint Plenipotentionáriusom hideg télvíz időben. Makóra pedig Nemes Csanád vármegyébe, és Temesvárra a Bánátusba Méltóságos csanádi Püspök Delegált Bíró ő Excellentiaja elibe vagy a Tél végén, vagy a Tavaszi első ki keletkor ment le ő kegyelme négyszer olyan időkben amikor a Körösből és Marosból az árvizek ki szoktak önteni és az utazást veszedelmessé szokták tenni. Amint hogy az utolsó útját a Marosnak O Aradnál való ki öntése miatt majd életének veszedelmével lehete vala Eő kegyelmének végbe vinni. Ügyöm végzését siettető kegyelmes királyi parancsolatokat pedig munkálódott ki Eő kegyelme hatot szám szerint többnyire tulajdon maga Concipiálta Instántiákot küldvén fel Bécsbe az Agens Úr kezébe, két ízben pedig u. m. 1781 és 1783-ik esztendőkbe maga ment fel Eő kegyelme Bétsbe és általa ki dolgozott fundamentumos két különböző Instántiákat Térde hajtásárul adott bé Ditsőségesen Uralkodó II-ik József Császár és Király Urunk Ő Felsége eleibe dolgomba, amellyek által oly különös esmeretébe is jutott Eő Felségének Ügyöm, hogy Eő Felsége a Méltóságos Csanádi Püspök mint