I.

Charlestown, 1869 szeptember 27.

Délután három órakor hagytuk el a rakpartot a legnagyobb dagály idején. A szél gyorsan vitt bennünket a nyílt tenger felé. Huntly kapitány fölvonatta mind a felsõ, mind az alsó vitorlákat s az északi szél az öblön áthajtotta a Chancellor‑t. Négy órakor átment a hajó a kikötõ szûk torkolatán, honnan sebesen ragadja magával az apály. De a nyílt tenger még messze s míg odáig érünk, a keskeny szorosokon kell áthaladni, melyeket a hullám vájt a homok torkolatokba. Huntly kapitány tehát bevitorláz a délnyugoti csatornába s a világító‑tornyot balra hagyja a Sumter‑erõd szögletén. A Chancellor vitorlái akkor éppen a szélnek fekszenek s este hét órakor elsurran hajónk az utolsó fövénytorlat mellett s künn úszik az Atlanti‑óceánon.

A Chancellor szép három árbocos hajó, kilencszáz tonnás, s egy gazdag liverpooli kereskedõháznak, a Leard‑testvéreknek tulajdona. Két éve, hogy épült s most indul harmadik útjára Charlestown és Liverpool közt. Amint elhagyta a charlestowni kikötõt, fölvonták az angol lobogót, de aki tengerész, amúgy is, hacsak rápillant, mindjárt megismeri, miféle eredetû; ez a szilárd és finom építésû jármû igazán az, aminek mutatja magát: angol a hajó legaljától egész az árbocok csúcsáig.

Hogy miért szálltam a Chancellorra, mely éppen Angolországba szándékozik visszatérni, annak ez az oka:

Dél‑Karolina és az egyesült nagybritanniai királyság közt ezidõszerint nincs semmi egyenes közlekedés. Ha az ember át akar kelni, vagy föl kell mennie északra New‑Yorkba vagy le délre New‑Orleansba. New‑York és az ó‑világ közt több társaság hajói bonyolítják le a rendes közlekedést, franciák, angolok, németek s a Scotia, Pereire vagy Holsatia gyorsan átszállítottak volna Európába. A National Steam Navigation Comp. hajói, melyek New‑Orleans és Európa közt közlekednek, szintén gyorsan átkelnek. Hanem amint a charlestowni rakparton járkálok, megpillantom a Chancellort. A Chancellor megtetszett nekem s valamiféle ösztön a fedélzetre vitt. A hajószobák kényelmesen voltak berendezve s egyébként is a vitorláshajón való utazás, ha a szél és tenger kedvezõ, csaknem épp oly gyors, mint a gõzösökön és minden tekintetben kellemesebb. Az õsz kezdetén e szélességi fokok alatt még szép az idõjárás. Elhatároztam tehát, hogy a Chancelloron utazom.

Jól vagy rosszul tettem‑e? Megbánom‑e elhatározásomat? A jövõ megmutatja. Napról‑napra írom e jegyzeteket s e percben, midõn most e sorokat írom, épp oly keveset tudok, mint azok, kik e naplót olvassák, - ha ugyan olvasni fogja valaha valaki.