Part
1 6 | betöltötte a menekülő nők után; a boldog és megelégedett szerelem
2 8 | gründolása.~Mindenesetre: mi, boldog pestiek vagyunk azon apák,
3 10| októberi ligeten, mint a boldog ember, aki mások szenvedésein
4 10| szentimentális hangját; csupa derült, boldog, nyugalmas nő és gyermek
5 10| egy múló perc egy hosszú, boldog utazásban, nem födi be végleg
6 15| ligeteiből az új manézsba, a boldog ízlésű, enyhet adó irodalomból
7 15| bízva. Én azt hiszem, hogy boldog lett a nemes gyermek.~A
8 15| Könyvtár? - szóltam magamban. Boldog, könyvszagú ifjúságom hűséges
9 17| magamban, hogy mégis csak boldog ez a város, mintha a Balkánon
10 18| alakjuk van. A völgyben a boldog Kisfaludy ült egy kőasztalnál (
11 20| Mindjárt Pestre érünk, s új, boldog, nagyszabású, irigyelt fővárosi
12 20| elringatta az utazót egy boldog, ifjú város fantáziájába.
13 21| bibliai csendet, az evezők boldog hintáját, a hajó megszokott
14 23| könyvet mentek eladni. Mily boldog ország volt ez, ahol a könyvügynököket,
15 24| Kisfaludyakkal, akik úgy zengtek boldog dalokat, mint a szőlőszedő
16 24| szívvel éneklő földnépével, boldog Magyarországgal.~~Pest,
17 24| ibolyát. Ó, ezek a nők, akik boldog apáink segítségére voltak
18 24| reménytelen hajóvárakozó vagy boldog ökrei mögött ballagó alföldi
19 24| vidéki rokonaimra, akiknél boldog karácsonyokat töltöttem
20 24| orvos: hol találhatja fel boldog, büszke, szabad, régi rongyait?~
21 24| hallatszik a rokka pörgése... Boldog magyar írók, akik fájdalom
22 26| hangjában mindazoknak a boldog embereknek a hangját véljük,
23 26| iszapja... ahol azokat a boldog embereket sejtjük eltűnni
24 28| úgynevezett megelégedett, boldog öregség csak a mesékben
25 30| előjönnek álmomban, mintha boldog kisfiú volnék még mindig,
26 38| már összekulcsolt kézzel, boldog szívtelenséggel, még boldogabb
|