1-500 | 501-534
Part
1 1 | ereszkedik az üde halmokhoz, hogy a mezei pásztor bizonyára
2 1 | madarak elbújnak az erdőkbe, hogy tavaszra már kis csontvázaikat
3 1 | összeérintése, és arról beszéltünk, hogy hársfa levelére ülünk az
4 1 | Pesten arról nevezetes, hogy a divatos hölgyek a fiumei
5 1 | leginkább abban nyilvánul, hogy vajon honnan lopjanak pénzt
6 1 | pesti direktora mesélte, hogy hetekkel húsvét előtt nem
7 1 | város talpra állott volna, hogy húsvétkor elhagyja Pestet.
8 1 | ötletük olyan természetű, hogy a bíróság fegyházzal honorálja:
9 1 | hallott arról, asszonyom, hogy a fiumei gyorsvonat ablakából
10 1 | bánat nélkül mondhatom, hogy egy hónap múlva már el is
11 1 | múlva már el is felejtette, hogy valaha húsvét, Adriai-tenger,
12 1 | leshelyemről értesülök arról, hogy a nők tavaszi utazása olyan
13 1 | kifelé a rügyek az almafákon, hogy minél hamarább virágok legyenek.~~
14 2 | Mindnyájan azt hittük, hogy 1915-ben legfeljebb a kis
15 2 | fekszik a galíciai hó alatt, hogy tavaszra megmutassa sarkantyús
16 2 | volna. Ő szegény, azt hitte, hogy az idén a gyászruha lesz
17 2 | diadalmaskodik.~~Lassan eszembe jut, hogy "A hármasszoknyás lányok"-
18 2 | posztócsaló gondoskodott róla, hogy a ruha az első nap elkezdje
19 2 | Nagyon természetes jelenség, hogy ugyanekkor Pesten a nők
20 2 | nyomorúságának, kiderült, hogy lelketlen emberek milyen
21 2 | minden bizalomra méltó, hogy a derék katonák szakítottak
22 2 | mostani a legelső eset, hogy a katonai hatóság a polgári
23 2 | megérdemel tehát a katonaság, hogy nem titkolja el legbelsőbb
24 2 | határt. Pokoli perspektíva, hogy a katonának abban a papiroscsizmában
25 2 | pedig ne sértődjenek meg, hogy az író észrevette ruhájukat.
26 2 | Szegények nem tehetnek arról, hogy divat van, ruházkodni kell.
27 2 | kiválóságuk független attól, hogy milyen szabása van a szoknyájuknak.
28 2 | gyermekeiket és férjeiket. Kár, hogy az utolsó két-három esztendőben
29 2 | oktatja a pesti hölgyeket, hogy milyen a divatszín hanem
30 3 | felírta a város falára, hogy ott járt. A jelentősebb
31 3 | unokáiknak meghagyogatták, hogy a családi per továbbvitelére
32 3 | nézzük, nem is csodálható, hogy a pörösködés szenvedély
33 3 | Esztendő múlva derült ki, hogy a jeles Riszdorfer János
34 3 | instanciát a másik után, hogy a császár elébe jusson.
35 3 | menyecskét ünnepélyesen felkérte, hogy váltaná ki a zálogból a
36 3 | elindult Bécs városába, hogy a rejtőzködő pennát felkeresse. (
37 3 | el, hanem kieszközölte, hogy a császár meghallgassa a
38 3 | mindnyájan úgy érezzük, hogy a hátunkra van ragasztva
39 3 | cédula, amely azt adja hírül, hogy magyarok vagyunk. A nevezetes
40 3 | annyit vesznek tudomásul, hogy a magyarok manapság kevesebb
41 4 | Hajnalodott, mire megértettem, hogy mit is akarnak a kerekek.
42 4 | szeretne arra gondolni, hogy milyen nagyszerű utakat
43 4 | duruzsolták a kocsik kerekei, hogy: Somosy.) Most fáradtan,
44 4 | azt is ki tudják mondani, hogy: második téli hadjárat...~
45 4 | mondókájukat: a téli hadjáratot -, hogy temetésekről beszél. "Temetési
46 4 | utasnak arra is van ideje, hogy a csillagokat megolvasgassa.
47 4 | megolvasgassa. Ne mondja az olvasó, hogy lehetetlen a csillagokat
48 4 | kell még meghalni addig, hogy az égboltozaton észrevegyük
49 5 | érkezett meg a hír Budapestre, hogy Vecsera kisasszony sötét
50 5 | végzetesen beleavatkozott, hogy emberöltőn át nem is lehetett
51 5 | az Újvilág utcában (igaz, hogy női szemek helyett az ifjabb
52 5 | azzal vannak elfoglalva, hogy a lovagcsizmát levonják
53 5 | bizonyára sohasem vette észre, hogy ősszel sárgulnak a Práterben
54 5 | párfőmöt használ, azt hiszi, hogy a fodrász a legfontosabb
55 5 | míg énekel, arra gondol, hogy fürtjei fején rendben vannak-e,
56 6 | gyakran arra gondoltam, hogy ebben a házban már gyilkosság
57 6 | Egyszer világosan hallottam, hogy hosszan és fájdalmasan sóhajtott
58 6 | kirakatok elé. Bizonyos, hogy a Buda Városához címzett
59 6 | meg a hírlapíró. Bizonyos, hogy itt még laknak szerelmes
60 6 | ember megy bizonytalankodva, hogy Göndöcs Benedek módjára
61 6 | kövekben a belvárosi utcákon, hogy a tilalmas szerelemre siető
62 6 | kancsi szabónő lakására, hogy ott esetleg egy bánatos
63 6 | Madridban tudják a szenyórák, hogy a sűrű fátyolon át hogyan
64 6 | sírig tartó szerelemre - hogy ráncolták homlokukat a bolthajtásos
65 6 | arról lehetett megismerni, hogy a század eleji árvizet jelentette
66 7 | lövell a pesti égboltozatra, hogy délben minden dáma a lehulló
67 7 | jelentései. Lehetséges, hogy a nőket ez is érdekli, mint
68 7 | Budapesten, és csodálatos, hogy be nem zárták. Földvári
69 7 | tudnak Földvári kémikusról, hogy éjjel mereven, furcsán üldögél
70 7 | tudományos társaságon kívül, hogy Európa egyik legnagyobb
71 7 | Sáriét. Csak annyi baj van, hogy senki se veszi komolyan
72 7 | tudósok hallgatnak. (Igaz, hogy egy tudós dicsérete a másik
73 7 | alatt ismerünk. Lehetséges, hogy a mérnöki tudomány, amelynek
74 7 | Mégsem lehet azt mondani, hogy ő ezeket feltalálta. Lehetséges,
75 7 | feltalálta. Lehetséges, hogy Vozáry fantasztikuma egy
76 7 | fogalmam sem lehetett arról, hogy mennyi szélhámos, félbolond
77 8 | találta ki egy öreg nyugdíjas, hogy háromesztendős koráig néma
78 8 | doktor, aki okozója volt, hogy a régi belvárosi polgárok
79 8 | segíteni. (Az volt a tudománya, hogy vén emberektől távoltartotta
80 8 | utazási könyvek azt írják, hogy gyönyörű ifjú hajadon a
81 8 | hajtották az öreg lovakat, hogy szinte azt hihette az ember,
82 8 | várhattam a peleskei nótáriust, hogy előpenderül valamely utcasarkon -
83 8 | leginkább a városban.~Lehet, hogy a vándormadárként szálló
84 8 | szálló esztendők teszik, hogy manapság már alig látni
85 8 | megjárta az óceánt. Kár, hogy ízléstelen kalmárok az amerikai
86 8 | szokások tetemeit.~Kár, hogy e gyönyörű városban, ahol
87 9 | a szendergő fogasoknak, hogy Füreden egy öregúr a tóba
88 9 | szerelmespár a sötétségben, hogy önfeledt, hallgató kézfogóját
89 9 | nem érdemes az élet arra, hogy egyetlen örömkiáltással
90 9 | visszatérő lélekkel hallom, hogy valahol boldogan sikolt
91 9 | szöktek, s arról beszélgetnek, hogy milyen ruha volt estve X-nén?
92 10| találkozó fél tizenkét órakor, hogy ebéd idejéig elég időnk
93 10| holnapokat ígérte. Én tudom, hogy milyen akkor az ősz a városligetben,
94 10| vannak, mint a fiúk ruháján, hogy nagy passzió belefeszíteni
95 10| ligeten át, mert azt hiszem, hogy gazdagabb lettem esztendőkben,
96 10| őszi ördög nótáját... Lásd, hogy megvénültél, te bolond! -
97 10| mintha azt akarnák tudni, hogy mankóval hány lépés idáig
98 11| vendégfogadókban oly ismerős volt, hogy setét éjszaka is névszerint
99 11| szólaltak meg a harangok, hogy az ember feloldozva érezte
100 11| csapolt sert. Ő elmondja, hogy milyen lesz a termés - sohase
101 12| érkezhettünk eléggé korán, hogy a konyha jobb falatjait
102 12| marhahúsát (paradicsommártással), hogy fél tizenkét órakor intézkedett,
103 12| kövér és barátságos volt, hogy legendák maradtak róla. (
104 12| véleményt ébresztette bennem, hogy fiskális valamely mezővárosban. (
105 12| Szerettem volna tudni, hogy mit csinálnak, mikor egyedül
106 12| azt szerettem volna tudni, hogy mit gondolnak magukban.
107 12| köszönhettem ez időben, hogy el-elmaradozó étvágyam visszatért.~
108 12| tésztájába: már látszott, hogy szakemberrel van dolgunk,
109 12| amíg a levest kanalazta, hogy az ebédlő legtávolabbi zugába
110 12| neki is gyermekkorában, hogy nem illik a levest hangosan
111 12| emberünk által, miközben, hogy az egyik kéz dologtalanul
112 13| lépésétől reccsen meg a grádics, hogy a tolvaj óvakodva megáll;
113 13| volna fogadalmat tenni, hogy életünkben sohasem ülünk
114 13| arra szokás megesküdni, hogy a repülőgépre nem szállunk
115 13| nagynehezen megértette, hogy rokonomat a császár várja,
116 13| kalapot. Olyan nagy feje volt, hogy csináltatni kellett külön
117 13| öreg Dreher él.~Tervezték, hogy pesti vendéglőst visznek
118 13| követek tanácskoznak. Lehet, hogy így is jó lesz. De mégis
119 13| városban szaladgál.~Az igaz, hogy mostanában országos veszedelmet
120 13| gazdag még ez az ország, hogy a delegátusait ellássa élelemmel
121 13| gyermekei. Most megnyugszunk, hogy már többet is szenvedett
122 14| zsakettben jöttek el a hivatalba, hogy a hang tulajdonosnőjét feleségül
123 14| mellett nemigen érnek rá, hogy társaságba járjanak, ahol
124 14| ahhoz már nincsen ideje, hogy Budára járjon cukrászdába
125 14| belerajzolta az arcokba, hogy minden hazugság lehullott
126 14| komoly érzésekkel labdáznak. Hogy muzsikálnak, hogy szenvelegnek,
127 14| labdáznak. Hogy muzsikálnak, hogy szenvelegnek, halkulnak,
128 14| mondanak! Csupán az vigasztaló, hogy a férfiak is visszahazudnak,
129 15| nyugtalanságokhoz. Nem bizonyos, hogy minden sora megfelel az
130 15| ellenben javult. Rájött, hogy nemcsak karácsonykor illik
131 15| sorok írója is aggódott, hogy nem találja már helyén a
132 15| Kultúra: amikor megtudták, hogy egy fába vágták a fejszét.
133 15| Athenaeum?~Nyomban elrendelte, hogy száz percenttel emeljék
134 15| évben. Van időnk!~Érdekes, hogy ez valóban megtörtént Magyarországon.
135 15| regényről. Csak azt csodálom, hogy azokat a könyveket, amelyeket
136 15| színészek és grófnők vették meg, hogy a nagyközönségnek alig jutott
137 15| azonban már most megírhatunk, hogy Kisbán magyar darabot írt.
138 15| mesterség titkaiba, észlelheti, hogy ez a Kisbán nem futamodó
139 15| embereket, akik arra gondolnak, hogy holnap is van a világon,
140 15| Helikonból. Mindig csodálkozom, hogy nem totyog be a Gizella
141 15| honnan tudnák a könyvkiadók, hogy ki az igazán értékes magyar
142 15| amíg végre eljött az idő, hogy annyi könyvet adnak el,
143 15| annyi könyvet adnak el, hogy nem kell többé mesterségesen
144 15| becsületességet a könyvkiadók, hogy ne tekintenék többé üzleti
145 15| nyomtatta a névjegyére, hogy a Pósa-asztal tagja. Dankó
146 15| Míg egy este híre jött, hogy Pósa Lajos meghalt. A lelkes
147 15| nem lépett be az Orientbe, hogy vigyázzon a szent asztalra.
148 15| volna az írót felkérni, hogy élőszóval adja elő változatos,
149 15| olvasható az a följegyzés, hogy az egyetlen magyar író volt,
150 15| törtet előre a magyar füzet, hogy mély utat ásson a nyomába
151 15| bizonyossággal lehet tudni, hogy könyveit azután is olvassák,
152 15| tollat, amellyel megírja, hogy kellene élni?~~Néhány év
153 15| színdarabjában veszi tollára, hogy beárassza azt költészete
154 15| szemét sem kell lehunyni, hogy érdeklődés nélkül, sértetlenül,
155 15| A dolgok úgy fordultak, hogy a Bukfenc-ből hamarább lett
156 15| mielőtt elhatároztam volna, hogy mi is történjék legvégül
157 15| van bízva. Én azt hiszem, hogy boldog lett a nemes gyermek.~
158 15| csendesebben utaznak tova, hogy eltűnjenek a mellékutcákban,
159 15| férfiak nyöghettek volna bele, hogy estefelé kimerészkedtek
160 15| szívesen elhittük volna, hogy egyetlen és páratlan a városban.
161 15| Nyíregyházáról közli velünk, hogy Petőfinek igenis még él
162 15| József, a költő. Anélkül hogy a nagyérdemű poétát megbántani
163 15| akarnánk, megjegyezzük, hogy Petőfi Sándornak talán egy
164 15| följegyezték Petőfiről, hogy a Jókai-féle barátságot
165 15| barátságot úgy felrúgta, hogy azt többé nem lehetett talpra
166 15| hagyhatjuk felemlítés nélkül, hogy Fényest minden alkalommal
167 15| meggyújtották volna. De lehet, hogy azután szentté avatnák.~~
168 15| könyvön. Végül megtudtam, hogy egy ismeretlen fordító munkáját
169 15| írásából árad. Úgy vélem néha, hogy Turgenyevnek olyan a hangja,
170 15| aki még nem szenvedett, hogy megbocsátani s mosolyogni
171 15| Sibyllák könyvé-be. Félek, hogy az Erdős asszony egyszer
172 15| megszokott lett a földön, hogy egy női lélek vajúdásai
173 15| kisasszony-t. Lehetséges, hogy többé sohasem jut majd eszébe
174 15| Megkérdeztük az ünnepelt szerzőt, hogy valódi-e a kézirat, amelynek
175 15| is? Szomory bevallotta, hogy valóban ez az első kézirata,
176 15| Ám nem kell azt hinni, hogy a kézirat későbbi oldalai
177 15| kéziratától. Szomory megvallotta, hogy a József császár kézirata
178 15| húszesztendős poéta előtt, hogy az akár gyalog is elszökött
179 15| kalandor színészek. (Igaz, hogy két-három évtized múltán
180 15| elutazhatik a városból, hogy soha többé ne tegye a lábát
181 15| esztendő alatt bebizonyították, hogy százszorta élelmesebbek,
182 15| soha sem gondolkozott azon, hogy felcseréli Szegedet Pestért.
183 15| szeretetreméltó Tömörkény! Tudta ő, hogy Szegeddel kicsúszik a talaj
184 15| szerkesztője megtisztelt vele, hogy olvasnám el én is Oláh Gábor
185 15| Abaújból, Pozsonyból Pest felé, hogy itt a költészetben elfoglalja
186 15| természetes dolognak látszik, "hogy az ifjú költőnk, a későbbi
187 15| függönye mögé rejtőzködik, hogy annál kedvesebb legyen majd
188 15| Fiatalkori arcképéről úgy látom, hogy Gáspár bátran beillett volna
189 15| hátamon, ha eszembe jut, hogy Debrecenben maradhattam
190 15| számláját. Nem csodálható, hogy az újságírás hőse, néhány
191 15| holott eleinte azt hitte, hogy egyetlen úr a szemétdombon,
192 15| komédiaházat. Büszkék voltak arra, hogy a színigazgatók vetélkednek
193 15| gondoskodás történt arra, hogy a nők és a gyermekek mindig
194 15| Ámde a cívisek érezték, hogy nem közülük való, felsőbbrendű
195 15| Gáspár Imre ekkor már tudta, hogy nagyobb örökség jut kezébe,
196 15| halála napjáig emlegette, hogy debreceni szerkesztő korában
197 15| nagyon kisváros volt akkor, hogy megvető pillantás nélkül
198 15| vaj volt a fején. Mondják, hogy váltókat forgatott, bundákat
199 15| szuggerált a költőbe. Rávette, hogy élete abban a korszakában,
200 15| elfoglalta helyét íróasztalánál, hogy az újságot teleírja tárcával,
201 15| világ sorsa függne attól, hogy szerkesztői helyét elfoglalja.
202 15| ez éppen elegendő volt, hogy megőrjítse az országot,
203 15| Debrecenben az történt, hogy valaki felköszöntőt mondott
204 15| hírlapírókkal, amelyen megbeszélték, hogy Debrecen városa és Kossuth
205 15| egyeztek a sajtó képviselői, hogy elhallgatják lapjaikban
206 15| nélkül elhagyta Debrecent, hogy Pesten, a Józsefvárosban
207 15| akik látszólag azért éltek, hogy vendégeiknek mindenben kedvében
208 15| esztendejét azzal töltötte, hogy a pesti kiskorcsmákat tanulmányozta.
209 15| szeretett Budára járogatni, hogy elfelejtse bús napjait.
210 15| Herczeget azzal gyanúsította, hogy németül gondolkozik, Mikszáth
211 15| tiroli leány. Meg kell adni, hogy mindenkit beeresztettek,
212 15| jelentkeztek kézirataikkal, hogy a Magyar Szemle hasábjait
213 15| azért aggodalmaskodott néha, hogy ugyanez a Gáspár Imre ültette
214 16| belső meggyőződése volt, hogy azért kapott helyet a földön,
215 16| Budán, a Fehérvári úton, hogy mindent jól megnézzen, ami
216 16| vásznat befestett. Miért?~- Hogy képet adjak el - felelt
217 16| az olyan ritkaság volt, hogy a gyerekek az utcasarkon
218 16| vonakodott, kijelentette, hogy esze ágában sincs vásárolni,
219 16| rámát, fogadalmat tettek, hogy eljönnek a kép felfüggesztéséhez,
220 16| végre a vevő kijelentette, hogy elmegy s meggondolja magát.~
221 16| halálában talán az a tragikus, hogy a művész nem élhette meg
222 16| Pontosan tudta magáról, hogy nagyot érő a tehetsége,
223 16| ír.~Ha megérhette volna, hogy a régi világbeli mecénásoknak
224 16| bankógyáros világban! Ha látná, hogy verekednek a képekért az
225 17| valóban nem tartja érdemesnek, hogy az éjszakai lumpoknak világítson.
226 17| oszlopnak támaszkodom, és várom, hogy magam is útra kelhessek
227 17| azt gondoltam magamban, hogy mégis csak boldog ez a város,
228 17| a prém.~- Bocsásson meg, hogy elkéstem - kezdte a kisasszony -,
229 17| kezdte a kisasszony -, tudom, hogy ön már kilenc óra óta vár
230 17| és megmondhatom önnek, hogy én még régebben várok erre
231 17| üldögéltek, s azon gondolkoztak, hogy a lóvasút idejében sokkal
232 17| leheltek az ablak tükörébe, hogy az utcai járókelők elől
233 17| hivatásához tartozott volna, hogy szerelmes párokat szállítson
234 17| Budára, s vigyázzon rájuk, hogy bajuk ne essék. Tekintélyes
235 17| meg a kalapjukat. Mondják, hogy Bécsből jött hozzánk a fiáker
236 17| sohasem szerettem nőt anélkül, hogy nyomban állandó és megbízható
237 17| mérték végig az idegent, hogy mosolyuk s szolgálatkészségük
238 17| éttermek hófehér asztalánál, hogy itt megnyugodjon a hányt-vetett
239 17| valóban el lehetett hinni, hogy az élet gyönyörűségei. Bocsásson
240 17| gyönyörűségei. Bocsásson meg, hogy nem jöttem akkor, midőn
241 17| embereknek olyan jó dolguk volt, hogy már nem is esett volna jól
242 17| párnára lehajtotta a fejét, hogy álomba szenderüljön, ha
243 17| manapság, uram, tudom jól, hogy annyi baj és gond van az
244 17| és gond van az élettel, hogy nem is várhatjuk mi nők,
245 17| nem is várhatjuk mi nők, hogy a férfiak csupán nekünk,
246 17| egyszer bocsánatot kérek, hogy elkéstem.~A tündéri nő tovalibegett,
247 18| szélnek bocsátotta vadlúdjait, hogy hintsék álmatlanságot okozó
248 18| ide-oda dülöngözött reggelig, hogy a vizek alatt rejtőző hableányok
249 18| vándorkatona ül le a kapu előtt, hogy sebes lábát kötözgesse. -
250 18| Magyarországot eltemették, hogy még nyoma sem maradt azoknak
251 18| bolyongtak? Nyilván úgy lesz, hogy a jobbágy a szántóföldbe
252 18| szántóföldbe temetkezett, hogy feloszló testével is szolgálja
253 18| szolgálja urát. - Tudom, hogy a messziségben várromok
254 18| volt, végül ráeszmélhetett, hogy kísértetekről írt egész
255 18| sietnek a szőlőhegyre, hogy majd egy kupa bor mellett
256 19| fekszik, mert túl van azon, hogy érdemes legyen valamiért
257 19| aki mindennap csodálkozik, hogy felébred. Nem csoda, hogy
258 19| hogy felébred. Nem csoda, hogy a néphit kaszával képzeli
259 19| egyszer kaszáljunk egy napig, hogy másnapra elmenjen minden
260 19| boldogan, újjászületve, hogy elvégezzük a kaszálást,
261 20| az ótvaros is elfelejti, hogy egykor egészséges volt.~
262 20| is olyan volt a hangja, hogy könnyen bele lehetett szeretni.
263 20| ruhácska elegendő volt arra, hogy a pesti lány szerencsét
264 20| ifjú város fantáziájába. Hogy fénylett a Duna! És mily
265 20| milyen hatökör voltál, hogy otthagytad vidéki állomásodat,
266 20| biztosan tudta az ember, hogy ki és hol ül benne, képzeletben
267 21| hal nem dugja ki a fejét, hogy itt énekeljen az evezőknek;
268 21| napra, nem mondja nekik, hogy őket szereti, nem ölelgeti,
269 22| az udvarlás. (Lehetséges, hogy még napjainkban is mondanak
270 22| Városligetbe az elkeseredett lovag, hogy a legelső fára felhurkolja
271 22| épültek föl azon az állapoton, hogy egy férfi és egy nő beszélget,
272 22| már néha úgy tűnik föl, hogy egy teljesen idegen ember
273 22| maga is meglepődött azon, hogy mily vakmerően hazudott.
274 22| a mosónőnek elbeszélte, hogy mit mondanak egymásnak az
275 22| kalaposkisasszonynak előadta, hogy milyen idegen, messzi tartományokba
276 22| a Váci utcában, ő tudta, hogy melyik a legdivatosabb tánc
277 22| kísérte a férfiakat egykor, hogy tőle soha meg nem szabadulhattak,
278 23| madár, és ára oly magas, hogy csak a leggazdagabbak vehetik
279 23| gőgösen verte a mellét, hogy kultúrájával (amelyre ezelőtt
280 23| szegénység azon állapotába, hogy kalendáriumait sem nyomtathatja.
281 23| nyírségi vadvizek között, hogy megkérdezzék egy álomszuszék
282 23| álomszuszék komposszesszortól, hogy nem rendelné-e meg Krúdy
283 23| mérges és jókedvű emberhez, hogy magyar könyvet sózzanak
284 23| legfinomabb papirosra nyomtatták, hogy századok múlva is használható,
285 23| a ritkaságok közé. Igaz, hogy még napjainkban nem akad
286 23| napjainkban nem akad vállalkozó, hogy értékcsökkenőben levő pénzét
287 24| múlt századbeli magyart, hogy nem ért rá búnak hajtani
288 24| ablakszegre akasztanak, hogy kéznél legyen, midőn lidércnyomásos
289 24| akinek annyi pénze nincs, hogy megvegye a könyvet, de ideje
290 24| országban tűrhetetlenül hiszik, hogy felvirrad valaha a múzsáknak,
291 24| hajnalhasadást, akiknek sorsuk, hogy a vándorszínészet ponyvásszekere
292 24| nemzetünknek hasznos pályát, hogy egykor a kitűnő hazafi borostyánjával
293 24| a hazáért kell bejárnia, hogy mindig egyforma szeretettel
294 24| Nem is oly csodálatos, hogy ily fennkölt lelkű nők buzdítása
295 24| orcával először fogadták meg, hogy erejüket és jövendőjüket
296 24| haza jobblétére fordítják, hogy egykor büszke lehessen nevükre
297 24| mostanában kevés ember tudja, hogy miféle virágok hervadnak
298 24| kínál szíves alkalmakat, hogy a korszak fiatalembereinek
299 24| mint a rab, aki nem tudja, hogy szakálla megfehéredett.~
300 24| ahol mindig azt vártam, hogy egy kormos, papírhulladékos
301 24| még emlékezni vélt arra, hogy Kisfaludy úr néha két személy
302 24| utaztatta be Pest megyét, hogy a vidéki nemességet meggyőzzék
303 24| polgárok között, anélkül hogy komolyabb vágyam lett volna
304 24| ketten is jöttek egyszerre, hogy a zűrzavaros ifjúkori lélekből
305 24| kisebbre tartotta annál, hogy ő lehetett pennája a poroskabátos
306 24| benne a borbélynak. Lehet, hogy szép leányok laktak az ódon
307 24| reggeli harangszót várták, hogy leereszkedjenek elvarázsolt
308 24| álmukból a grádicson; lehet, hogy potrohukat hegyeslábú íróasztalka
309 24| és hajukat fodoríttatni, hogy gusztust csináljanak a járókelőknek.
310 24| elnyomott, bús magyarok - hogy a cenzor héjjaszemét kikerülje
311 24| megértették a talányfejtők, hogy mi újság Ausztriában - anélkül
312 24| újság Ausztriában - anélkül hogy a tudatlan újságolvasó (
313 24| újságíró úr virrasztott, hogy nem lesz-e baja a helytartósággal
314 24| egész vagyonát elköltötte, hogy a szabadságharc alatt újságot
315 24| más világ... nem csoda, hogy a borbély a bolt hátuljába
316 24| utcákat: arra gondoltam, hogy egykor Ábrányi Kornél leszek
317 24| is nevezetes volt Pesten, hogy minden egyes városnegyedben
318 24| még alvó zsidóleánynak, hogy annak kerekre nyílt fel
319 24| szerelemnek volt szentelve, hogy bármely menyasszony vagy
320 24| voltak) az a körülmény, hogy a költő egy fatális véletlen
321 24| szabadságához, segítette, hogy élete végéig némi hópénzt
322 24| veszik a fiatal költőt, hogy megóvják az éjszakázástól,
323 24| a nemzeti viszontagság, hogy belepusztult. A költőnek
324 24| adatott meg a magyar költőnek, hogy európai ember módjára éljen,
325 24| pókhálós ablakánál azt várják, hogy valaki a megmentésükre siet,
326 24| bölcsen kiokumlálta magában, hogy a szigeten, ahonnan már
327 24| facsemetéket és virágmagvakat, hogy e helyen felébressze a nemes
328 24| életében bízvást azt hihette, hogy suszterműhelyén és az Uhron
329 24| krisztinavárosi asszonyokat, hogy káposztasavanyításon kívül
330 24| Rágóczi, amikor tervbe vette, hogy a ritka növények üvegházai
331 24| látogató. Ámde belátta, hogy méltóbb tollakat is érdemel
332 24| Fiume kávéházig mozdultak, hogy ott egymással veszekedjenek?
333 24| évekig vitatkoztak azon, hogy magyarosítsák a német Pestet -
334 24| szigetről, ha hírét vette, hogy a budai oldalra, az ódon
335 24| katonamuzsikát fúvatott, hogy idecsődítse a bal és jobb
336 24| csácsogásokon?~~Kérdezed, hogy az elmúlt huszonöt esztendőben
337 24| őriztetnek, és talán jobb is, hogy titokban maradnak a kezek,
338 24| Itt nem lehet azt mondani, hogy visszament az idő száz esztendővel;
339 24| mint a majom a kirakatban, hogy megállítsa a járókelőket;
340 24| Különben nem is tudom, hogy miért terelődött a szó ismét
341 24| járóföldre eső falvakba, hogy a szánkó bundái közül csak
342 24| legvégső határáig tartanak, hogy jó példát szolgáljanak messzi
343 24| közölte a Fővárosi Lapokkal, hogy még életében olvashassa
344 24| kacérkodván: titkon azt hitték, hogy nevüket majd csak megörökíti
345 24| szövegették... És nem láthatták, hogy az ő elmúltukkal, a huszadik
346 24| legsajátosabb magánéletben is, hogy a hátramaradottaknak nem
347 24| folyamodott fűhöz-fához, hogy az utcát (amelyben költő
348 24| Lapjának kéziratot vitt. Igaz, hogy öregségükre oly messzire
349 24| mélyében arcmásuk; igaz, hogy G. I., a Marseillaise fordítója (
350 24| való útbaigazítást; igaz, hogy P. B. Lengyel Gizella úrnő
351 24| York kávéház felé.~Ne hidd, hogy a népszerűséggel együtt
352 24| dolgozni, mint napjainkban, hogy elismerés és kenyér jusson
353 24| három-négy "tárca" elegendő volt, hogy az írónak nevét megismerjék,
354 24| ajánlata), megtette a magáét, hogy az író igényteljes követeléssel
355 24| egyénisége sohase engedte, hogy az asztalfőre üljön.) A
356 24| egyedüllétükben is vigyáztak, hogy arckifejezésük érdekes,
357 24| forrongó korszakát élte. Igaz, hogy a lemúlt idő legfeljebb
358 24| tőle megmámorosodtak; igaz, hogy a fiatalság hiszékenységével
359 24| furcsaságait, de annyi bizonyos, hogy a legszellemesebb mondások,
360 24| mesélhetnék neked arról, hogy milyen színük volt a nyakkendőknek
361 25| lovagok is az ifjak mellé, hogy a város legszebb hölgyközönségét
362 25| azért siettek az emberek, hogy megnézzék a folyam áradását,
363 25| gyermekek is számítottak arra, hogy a Gellérthegyen szól a verkli.
364 25| tavaszoknak olyan illatuk volt, hogy az ember megérezhette már
365 25| visszatéregettek a temetőkből, hogy kopogtassanak a régi házfalakban,
366 25| amelyekről feltesszük, hogy egykor majd epedő levelet
367 25| zenélések arról beszélnek, hogy a szerelmi ábrándokat még
368 25| felénk, amelyről azt hisszük, hogy még sohasem éreztünk hasonlót,
369 27| előjön a messzi múlt időkből, hogy mezítelen lábszáraival ellejtse
370 27| sárga szőlőfürtök fölött; hogy belenevessen a mustba, amely
371 27| csapongó férfihahota leend; hogy beletáncolja a széttaposott
372 27| télidőben az öregek szívében, hogy a láng oly magasra lobbanjon,
373 27| bánat végtelen tarlóját, hogy újra kivirágozzon; ő tapossa
374 27| a búcsúzkodó agg mellé, hogy annak szívéből egyszerre
375 27| akik már lemondtak arról, hogy egyenesen járjanak. Ő megy
376 27| kalappal éjszaka végig a falun, hogy az álomtalanoknak megmutassa
377 27| első pohár tavalyi bort, hogy elszavalhassák a Fóti dalt;
378 27| derékringatásától, szorgalmától függ, hogy milyen kedve lesz a következő
379 28| történelemben.~A hegymászó tudja, hogy mit jelent az, ha gallyakból
380 28| az egér, a béka sejti, hogy milyen idők következnek
381 28| keresztül kell törtetnie, hogy bevégezze életét.~Az ember
382 28| arról például szó sem lehet, hogy a mások, a régiek példáján
383 28| az életet - talán azért, hogy meg ne rettenjen előre azoktól
384 28| az ember mégis azt hiszi, hogy ő kivételes lény, a másikkal
385 28| gyarlóságunkat, mint az, hogy éppen a megrugdosott, megtagadott,
386 28| lelkébe apja gyötrelmeiből, hogy edzett, biztos lehessen
387 28| tapasztalat azt bizonyítják, hogy minél többet szenvedett
388 28| komolyan sohasem tudja elhinni, hogy ő is majd egyszer itthagyja
389 28| Korunkban azt hinné az ember, hogy egyetlen orvosság van a
390 29| Becsület, azt mesélte egyszer, hogy ilyenkor, őszidőben Magyarország
391 29| mondást odáig variálták, hogy a takarékpénztári kasszír
392 29| is megérezte a bankókon, hogy tiszántúli vagy bácskai
393 29| hihető. Annyi bizonyos, hogy aratás után, amikor a bankópapiros
394 29| egyik kézből a másikba, hogy végül megtelepedjen a takarékpénztárban,
395 29| hagyták nyomukat. Igaz, hogy jó, tartós, komoly papirosból
396 29| volt ördöngösség kitalálni, hogy borjúölő, mustlopó vagy
397 29| az orra bízni a látást, hogy feltünedezzen képzeletünkben
398 29| Miklósról jegyezték fel, hogy valamely ázsiai füvet tartogatott
399 29| amint a virág sem kérdezi, hogy szegény vagy gazdag ember
400 30| neked mondani, Kedvesem, hogy mostanában olyanokat álmodom,
401 30| midőn még abból éltem, hogy a mások álmait fejtegettem,
402 30| nem is volt. Azt hittem, hogy egészséges ember vagyok,
403 30| be hozzám. Nem emlékszem, hogy eddig szólt valamit, amit
404 30| akiről mindenki tudja, hogy reménytelen szerelem miatt
405 30| másodpercig mindig azt hiszem, hogy már talán nem is tartozom
406 30| Bocsáss meg, Kedvesem, hogy álmaimmal zavarlak, de én
407 30| de én azt hiszem néha, hogy az emberek nagy része manapság
408 31| tegnapelőtt előtt tudtuk, hogy útban van, mert a kalitban
409 31| fakereskedő szálldozott be, hogy álmukban is lássák őt az
410 31| elfelejtették megírni, hogy a csodálatos, szerény és
411 32| érdektelen megkérdezni, hogy ki mit szeretne ebédelni?
412 32| szégyenkezés nélkül bevallhatjuk, hogy a régi Magyarországon a
413 32| Szemérmetes dolog volt, hogy a magyarok a temetők férgeinek
414 32| Azért csak ne szégyelljük, hogy megenyhült a fájdalmas,
415 32| a város ablakain. Igaz, hogy böjt van, de a gyomor sóvárog
416 32| éltem, és az volt a dolgom, hogy a magyarok jó étvágyáról
417 32| gondoskodjam. Hallgasd meg tehát, hogy mit ajánlok jámbor ebéded
418 32| tanácskozás után elhatározza, hogy mégis csak a tojás a legegyszerűbb
419 33| hihetne a távoli szemlélő, hogy Kiss Gyula tán azért tudja
420 33| a pénzügyi műveleteket, hogy akár három hamupogácsával
421 34| tán pontosan elmondani, hogy miért utáljuk a nagyszerű,
422 34| szerencsének lehetne mondani, hogy volt múltunk, mint az öreg
423 34| építgetnek a múlt időkre, hogy az ember csak kalaplevéve
424 34| mellényébe nyúl valaki, hogy ereklye módjára őrzött rézkrajcárt
425 34| sohasem látták volna. (Hallom, hogy egy budai korcsmában egy
426 35| tudja a nagyközönségben, hogy valami író, valami szerkesztő
427 35| szerkesztője. Mindig tudtuk, hogy ezek a nagyszájú hírlapírók
428 35| babonás érthetetlenség, hogy a jelenkor ásító vagy fogvicsorgató,
429 35| tollban is meghempergőznek, hogy észrevegyék őket; gyűlésbe
430 35| csalogatják az ifjakat, hogy kirabolják a zsidó boltosokat,
431 35| mindennap beírják az újságba, hogy milyen étvággyal ebédelnek,
432 35| zsámolyára is fölállnának, hogy közföltűnést okozzanak -
433 35| elsősorban lett volna sanszuk, hogy valamely botrány, disznóság
434 35| sótalan ebéd kell ahhoz, hogy a múlt idők ne mehessenek
435 36| VÍZBE UGRÓ KÖLTŐ~Azt hiszem, hogy a könyvszekrény legalsó
436 36| senki sem tudja a földön, hogy milyen emlékezet okáért
437 36| furcsábbnak érezték magukat, mint hogy dinnyehéjat vagy pörge Mokányt
438 36| ildomos dolog erőlködni azon, hogy a mostani közönség ízlésének
439 36| hullámaira. Azt hittük, hogy repülni is tudnánk, a páduai
440 36| Pajzsos ember a küszöbön, hogy még a legügyesebbek sem
441 36| baj ez; csak hinni kell, hogy őszi vásárkor megjön az
442 36| ládáját könyvekkel tölti meg, hogy legyen az asszonynépnek
443 37| mindinkább ráeszméltünk, hogy szép időnk elmúlott; a bakternek,
444 37| pályaházig esküdöztünk, hogy Pesten is lehetőleg mindennap
445 37| megostromlására indultak, hogy elfoglalhassák régi helyüket,
446 37| minden utazó, aki azt hiszi, hogy a városban mindenki őt várja
447 37| hallottuk, ijesztően döng, hogy aggodalommal gondoljunk
448 37| és őkelme még azt hiszi, hogy ezentúl mindig így lesz
449 37| sétálók között.~Már látom, hogy egyedül maradtam a városban.
450 38| halott már nem törődött vele, hogy ki fizeti a számlát azért,
451 38| most körüljárja a földet, hogy elevenen nyúzza meg adósait -
452 38| el nemrégiben a városból, hogy itt nemcsak nevüket, de
453 38| elhihetjük az együgyű babonát, hogy a székek a szobában azért
454 38| még csak rendben volna, hogy nagyobb kontót fizessen
455 39| szörnyű kísértésbe jön, hogy olyan cifra káromkodásokra
456 39| hallja meg az ember füle, hogy odakint az istállóban vagy
457 39| földiekről. Nyilvánvaló, hogy ez a kanászos, betyáros,
458 39| már olyan divattá lett, hogy bölcs apáink higgadt hanglejtését
459 39| magyarok káromkodásait, hogy szótári és nyelvtörténeti
460 39| Kelemen panaszolja fel, hogy úgy hallja, Erdélyben még
461 39| káromkodásokat is. Annak elmondhatom, hogy a káromkodás járványa megérkezik
462 39| felett valóban nem olyanok, hogy csillapítanák az elkeseredett
463 39| mulatságot találta ki magának, hogy az ajtómat választotta céllövő
464 39| olyan szavakat tanulnak, hogy majdnem bedől a háztető,
465 40| éppen azon vitatkoznak, hogy asszony vagy férfi az úszó
466 40| úszó hulla. (Sajátságos, hogy több pártja van az asszonyoknak.)
467 40| ki fejét ismét a Dunából, hogy elaludt utas módjára megkérdezze: "
468 40| folyam. De az is lehetséges, hogy lenn, a Lágymányos alatt,
469 40| versenyt futó potykáktól, hogy: "Kérem, messzi van még
470 40| elgondolkozhatik rajta, hogy mi dolga lehetett a villamosbeli
471 40| Duna? Talán azért jönnek, hogy megtudakolják, él-e még
472 40| most, mikor azt hiszik, hogy a nyári napok következnek,
473 40| akadnak a folyampartokon, hogy azt hazudják, ők látták
474 40| hátán, van időnk találgatni, hogy gerenda volt-e vagy ember?~(
475 41| az almamag: nem látjuk, hogy kívülről piros, sárga vagy
476 41| kimenni a város kapuin kívül, hogy távolról is láthassuk a
477 41| Borsodban, Zemplénben az utazót, hogy kilyukasszák szekere kerekét,
478 41| és arra kényszerítsék, hogy kedve ellenére is a tájon
479 41| közigazgatásnak; mind azért vannak, hogy az utazó szinte a búcsújáró
480 41| Budapest alá.~Hiszen igaz, hogy a külső Kerepesi úton már
481 41| világon. Úgy tűnik fel, hogy tulajdonképpen most látjuk,
482 41| kocsijával, lovával nem tudja, hogy merre térjen ki, holott
483 41| mintha mindenki őt várná itt. Hogy kezet szorítson a férfiakkal,
484 42| örököltem valaha - igaz, hogy csak egy rosszszagú pipát -
485 42| polgármester kijelölt arra a célra, hogy ott a temetőcsőszök a futóhomokot
486 42| magukat ama régi úzushoz, hogy apáik lovaglónadrágját,
487 42| tölgyfát sem a sóstói erdőből, hogy annak az árát Benczi Gyula
488 42| családfő elhunyta után, hogy végül is egy részvénytársaság
489 42| akkor is az volt az elve, hogy inkább venni, mint eladni.
490 42| cupringerséggel is foglalkozni, hogy nagyszámú családjának kenyeret
491 42| asszekurálnia, de gondja volt rá, hogy a ház lakói közül valakit
492 42| kisebb tábla vigyázott arra, hogy a biztosító társaságokat
493 42| nyíregyházi határban sem. Igaz, hogy a tirpákbirtok: törpebirtok,
494 42| betűvetésből, mint annyit, hogy héber betűkkel hogyan kell
495 42| azzal tüntette ki magát, hogy nagyerejű ember létére nem
496 42| szerzi évről évre a vagyonát, hogy azt mindig megtetézi?~-
497 42| gyereknek volt annyi esze, hogy idejében meghaljon a szégyen
498 42| duplája. Csak az a kikötésem, hogy idejében megkapjam a pénzemet,
499 42| Jériről mindenki tudta, hogy a csizmaszárában hordja
500 42| Fogadjunk - mondja végül -, hogy olyan ember nincs nálatok,
1-500 | 501-534 |