Part
1 1 | csontvázaikat sem találni meg.~A tavasz egy rikító piros
2 2 | háromhetes életkort állapít meg a hadvezetőség a harctéren
3 2 | lányok pedig ne sértődjenek meg, hogy az író észrevette
4 2 | Az ő világuk más, soha meg nem érthető a férfiak előtt.
5 3 | diósgyőri árkusok járták meg az utat Bécs és Magyarország
6 4 | után tájékozódhatik. A Mars meg a Kutya zöld és piros sugarai
7 4 | és sokáig nem értettem meg a kerekek szavát. Pedig
8 4 | milyen ruhában jelennek meg a jövendő Budapest iskoláiban,
9 5 | lezártak, ugyanezért az újság meg sem írhatta már a mayerlingi
10 5 | téli alkonyon érkezett meg a hír Budapestre, hogy Vecsera
11 5 | őt, itt jár-kel Pesten is meg Debrecenben is: a tehetségtelenség,
12 5 | lény életében - ő veszi meg a napernyőt, a kalapot,
13 6 | Géza véleményét kérdezi meg a hírlapíró. Bizonyos, hogy
14 6 | fuvarozta...~Itt esküdtek meg életre-halálra, sírig tartó
15 6 | szerelem? A házak vénültek meg, vagy az emberek? Hová lett
16 7 | kísért tudósítás jelenik meg esténkint az újságban. Vozáry
17 7 | átdolgozott formában jelenik meg az elfelejtett találmány.
18 7 | szegényen és elhagyatottan halt meg, sohasem vették semmibe
19 8 | remény mind ritkábban nyomta meg az ajtókilincset, mint a
20 8 | már Erzsébet királynéról meg Rottenbillerről beszélgettek
21 8 | A néma fiúcska szólalt meg, aki ettől a naptól fogva
22 8 | hölgyeinek; őszidőben Buda adja meg a város tónusát, lehulló
23 8 | rosszhiszemű üzletekkel tépázván meg a vidéken már amúgy is tönkrement
24 8 | Klondyke ifjai telepedtek meg a kávéházakban, hol felhangzott
25 9 | egy villamoskörte világít meg sötét képzeletükben! Ők
26 10| Bús bácsika! - szólítanak meg az újak, akik nem ismertek
27 11| is: nyugodtan szállottak meg a magyarországi fogadókban:
28 11| tiszta áhítattal szólaltak meg a harangok, hogy az ember
29 13| óvakodó lépésétől reccsen meg a grádics, hogy a tolvaj
30 13| magyart. Némelyek szerint meg is haragudott, ugyanezért
31 13| kényelmesen, tengelyen tették meg az utat, senki se ült az
32 14| mesebeli grófokat hódított meg, akik cilinderben és zsakettben
33 15| szegény francia író fizette meg az üzletet. Ő most nem lát
34 15| színészek és grófnők vették meg, hogy a nagyközönségnek
35 15| önbolondítás nélkül figyeli meg a dolgokat. Hóbort és különcködés
36 15| szédelegtek a kiadványaik harmadik meg negyedik kiadásával, amíg
37 15| alatt. Egyetlen tag jelent meg esténkint, akit áhítatos
38 15| csak füzetekben jelenik meg az irodalom. A füzet olcsó,
39 15| boltos, és ébresztőórát meg olajnyomatot sózott az olvasókra.
40 15| férfiakat, nem hallgatták meg az esdeklő szavakat, a fenszterpromenádot
41 15| mulattatott. Itt jelentek meg a legjobb oroszok s angolok,
42 15| költő aligha élhetett volna meg Pest nélkül. A többnyire
43 15| testvér-t -, még nem jelent meg nyomtatásban. E lapok szerkesztője
44 15| Túláradó ambícióval telepedtek meg a Korona kávéházban és a
45 15| álöngyilkosság nem hozta meg számára a bűnbocsánatot.
46 15| nem is nagyon becsülte meg hírlapíróit. Szabadjegyet
47 15| Szabadság című újság hívott meg munkatársának, ahol aztán
48 15| mindezt nem találhatta meg Debrecenben, holott eleinte
49 15| amelyet két-három ember értett meg a városban. Ámde a cívisek
50 15| mondom, nem mindig értették meg a franciás ízű sorokat.~
51 15| csaknem egyedül töltötte meg a napilapot élvezetes olvasmányokkal.
52 15| kávéházbeli beszélgetések előzték meg a két kitűnő magyar kivándorlását.
53 15| azt a nótát szólaltatta meg tussként a felköszöntőre,
54 15| Kossuth Ferencet körútján. Meg is egyeztek a sajtó képviselői,
55 15| nem tudott a tiroli leány. Meg kell adni, hogy mindenkit
56 16| megmozgató eljárás előzte meg, amíg a képvásárlót a műterembe
57 16| hittudományi vitatkozásban. Meg kellett ragadni a kellő
58 16| hogy a művész nem élhette meg furcsa napjainkat, midőn
59 17| valaha a prém.~- Bocsásson meg, hogy elkéstem - kezdte
60 17| számottevő gavallérok engedték meg maguknak. Az utcasarkokon
61 17| és ünnepélyesen emelték meg a kalapjukat. Mondják, hogy
62 17| gyönyörűségei. Bocsásson meg, hogy nem jöttem akkor,
63 18| tollaikkal a környéket. Azelőtt meg felállott benne egy hullám,
64 18| seregélycsapata jelenik meg, mezítelen lábszáraikon
65 19| szentimentális éjszakákért meg akartunk halni, neuraszténiások,
66 20| észrevétlenül sárgulnak meg körültek, a ruhák lerongyolódnak
67 20| Bécsről például azt figyeltem meg, bár több sört és virstlit
68 20| akiknek névszerint rendelte meg a porcióját a szakácsnál
69 21| tüneményekből annyi sem marad meg az emlékezés számára, mint
70 21| fogyó forrása, mozgásnak meg nem állása, álomnak leszállhatatlan
71 21| nyögve, feljajdulva állnak meg az örök evezők, messzi útról
72 22| világ - vagy én vénültem meg benne?~Régente... amikor
73 22| ahol illedelmesen emelinti meg fekete szoknyáját a habfehér
74 22| pletykát, ővele történt meg minden, ő állott az utcasarkon
75 22| férfiakat egykor, hogy tőle soha meg nem szabadulhattak, frakkját,
76 23| könyveiket, maguk szerzik meg hozzá a papirost. Tízezer
77 23| a leggazdagabbak vehetik meg az új könyveket, mint egykor
78 23| asztalfiókjuk részére írják meg azt, ami eszükbe jut...
79 23| komposszesszortól, hogy nem rendelné-e meg Krúdy Gyula összegyűjtött
80 24| becsüléssel nyugodhassanak meg rajta hölgye szemei. A múlt
81 24| Tompa virágregéiből ismerték meg a karcsú szarkalábat és
82 24| hangjegyeit zendítették meg szívük hárfáján, midőn szerettek,
83 24| orcával először fogadták meg, hogy erejüket és jövendőjüket
84 24| amelyet Jókai Móric örökít meg Kárpáthy Zoltán-ban, midőn
85 24| parkett-táncosokat örökítették meg a festmények. Komoly, ünnepélyes
86 24| és a következőket tudtam meg. A régi arckép, amely a
87 24| földkerekség legszebb női töltötték meg a pesti utcákat: arra gondoltam,
88 24| boldogult B. A. tanított meg egykor az erdei kirándulások
89 24| Csak rövid időre adatott meg a magyar költőnek, hogy
90 24| vidéki udvarházakban, soha meg nem jelenő verseskönyvekre;
91 24| korban - csónakon ugrott meg fél időben is az elhagyott
92 24| költők többé nem élhetnek meg az önerejükből, hanem szükségük
93 24| támogatásokra. Minek kopasszák meg ezeket a kezeket az ügynökök
94 24| akik akkor pillantották meg jövendőbelijüket, amikor
95 24| csak jónak és szépnek írták meg hazájukat?~Az irodalomtörténet "
96 24| Gyula lapjában jelennek meg. A regények, színdarabok
97 24| törvénytelen apjának idézi meg majd Jánost egy késői bogarász,
98 25| kisasszonyok nemhiába tanulták meg a legújabb táncokat kék
99 25| sohasem látott szempár zavarja meg magányos óránkat vagy csöndes
100 26| potyka ugrándozását figyelik meg a Dunán, nem pedig a bomlott
101 27| látott cinke szólaltatja meg kis sípját; a rőzselángnak
102 27| szoknyák virágfodrait libegteti meg az avas sajt magányú életuntak
103 28| életet - talán azért, hogy meg ne rettenjen előre azoktól
104 28| a másikkal történhetett meg mindaz, ami szörnyűség volt,
105 30| álmait fejtegettem, magam meg vidám mosollyal feküdtem
106 30| akinek hátralévő napjai meg vannak számlálva.~~Nagyon
107 30| abban hagytam.~~Bocsáss meg, Kedvesem, hogy álmaimmal
108 31| galambszemű rubint pírral legyezte meg azoknak az arcát, akik a
109 32| terített asztalnál tudják meg a mindennapi ebéd bőséges
110 32| étvágyáról gondoskodjam. Hallgasd meg tehát, hogy mit ajánlok
111 33| diadalmainak hírét hozzák. Nagyon meg kell becsülni férfiainkat,
112 34| gyermekkori szivárvány kondul meg e darabka réznek a pendülésében.
113 35| újságok? Min gazdagodott meg? Talán becsukták? Vagy becsapta
114 35| ünneplik a jövő héten.~~Talán meg se lehet érteni a mindennapi
115 35| százesztendős forduló ismétlődött meg az Osvát Ernő életében.
116 36| teátrálisságát nem vetik meg... Néha a fejükbe nyomják
117 36| akkor is csak úgy vennék meg, ha egy fél oldal szalonnát
118 36| ládáját könyvekkel tölti meg, hogy legyen az asszonynépnek
119 37| nyáron nem vetették volna meg udvarias jelenlétemet, míg
120 37| istennek, senki se halt meg a városban. A Horváth-kertnél,
121 37| Pestre menni, nem riadnak meg a várakozó, szörnyű életküzdelmektől,
122 38| földet, hogy elevenen nyúzza meg adósait - felemeli a sírokat
123 38| meghallgatni, ha nem találják meg annak a sírhalmát, aki onnan
124 38| van? "Itt fekszik Pál, itt meg Péter - mi mégis a talpunkon
125 39| korszakokban nem is hallja meg az ember füle, hogy odakint
126 39| bámulnak lábasaik. De jól meg kell büntetni a férfiembereket
127 40| akkor a favágó elől szökött meg - de mi elől menekedett
128 40| csónakokat, amelyek nem ijednek meg az áradás életveszedelmességétől,
129 41| amely nélkül úgyse élhetnénk meg sehol, akármennyire szokás
130 41| száznyolcvanat számoltunk meg Szabolcstól Pestig -, amelyek
131 41| kedvetlennek látszik a küszöb meg az ablak a bor nagy ára
132 42| vármegyeházbeli lakása mellett. Meg is vette, amint szerét tehette,
133 42| Ügynökösködésből nem élt itt meg más, mint legfeljebb a biztosítóügynök,
134 42| terjeszkedik, nem élhetett meg egymástól a nagy nyíregyházi
135 42| tíz-húsz holdat, de azt is meg kellett szerezni valahol.
136 42| az ügyvéd -, nem mondaná meg nekem, hogyan szerzi évről
137 42| Volt Pazonyban kis kastély meg nagy kastély is. Egyikben
138 42| passzióik miatt nem fértek meg a pazonyi kastélyokban,
139 42| embert csaknem a guta ütötte meg ijedtében. Otthagyta a vásárt,
140 42| tárgyalásában, ne feledkezzünk meg ama körülményről, amely
141 42| élete végéig nem tanult meg írni, még milliomos korában
142 42| ügyvédjénél, sőt vele csináltatta meg a végrendelkezését is.~~
143 42| 77 éves koráig nem unta meg az életét, minden reggel
144 42| magam. Most pedig tegye meg az ügyvéd úr az én kedvemért
145 42| amíg a keresett birtokot meg nem találta: Igalon, ahol
146 42| az egész vagyonával, mert meg volt írva a sors könyvében,
147 42| Dessewffyek uradalmaiba üti meg a fejét a nyújtózkodó. Az
148 42| szilárdabban állanak, semhogy meg lehetne őket mozgatni. Itt
149 42| hegy írnoka ártatlanságáról meg van győződve.~- Miért tette
150 42| haja szála se görbüljön meg.~A vizsgálóbíró után belépett
151 42| tette a kezét:~- Mondja meg igaz lelkére, Somogyi úr,
152 43| elhányt újságpapirosokból meg lehetett állapítani, hogy
|