Part

  1 1 |      zeneietlen szó. Ám egykor tudott ő is hegedülni, mert az állomásán,
  2 2 |        ruhájával, mint kellett volna. Ő szegény, azt hitte, hogy
  3 2 |             szempontból megítélni. Az ő világuk más, soha meg nem
  4 3 |          bajuszú, keserves magyarokat ő sem engedte színe elébe.
  5 5 |          legfontosabb lény életében - ő veszi meg a napernyőt, a
  6 5 |           üzlet, Mágnás Elza: ez volt ő, Lotti.~Az estilap kirakatában
  7 7 |       szerződtetné az orfeumába, hisz ő most oly divatban van, mint
  8 7 |               lehet azt mondani, hogy ő ezeket feltalálta. Lehetséges,
  9 8 |           fiúcska koponyáját. Itt még ő sem tudott segíteni. (Az
 10 9 |               fektetjük, ahol azelőtt ő ült, és a kísérteties holdsugár
 11 9 |               szél és a fák zúgásában ő nem repked síró, panaszkodó
 12 10|            nyárfák ritkás hajában, és ő engem szeretett, magasztalt,
 13 10|            majd bizonyosan megérkezik ő (talán éppen a rövid ruhája
 14 10|             be végleg a hideg pára az ő nevét, amelyet gyűrűvel
 15 10|            elkezdi munkáját, amint az ő finom kis alakja és piroskás
 16 10|            találkozom vele, talán már ő is öregebb lett... A padok,
 17 11|               a frissen csapolt sert. Ő elmondja, hogy milyen lesz
 18 11|           kukorékol a kakas, mert már ő sem tudja, hány óra van.~(
 19 13|            nyakra kívánkozó hurkot... Ő ott áll az ágy lábánál,
 20 13|               rokonom - pedig mondom: ő volt az egyetlen magyar,
 21 14|    kétségbeejtően siet munkájában. Az ő szegény hangja úgy hallatszik,
 22 14|              vonalai maradtak ott. De ő még nem rajzolt telefonozó
 23 14|       hajófűtő az óceánjáró mélyében. Ő sem látja a tavaszfehér
 24 14|        mellette az élet, kalitkájából ő nem nyújthatja ki kezét
 25 14|         érdekeket és életeket... amíg ő maga csaknem meghal a nyomorúságtól.~~
 26 15|  látogatójának, amely könyv nem is az ő kiadása.~~Francia könyv
 27 15|               fizette meg az üzletet. Ő most nem lát húszezer könyve
 28 15|             mint egy bölényvadász. Az ő múzsája egy komoly, ledérség
 29 15|            azután is olvassák, amikor ő már nem lesz, mint Jókai
 30 15|            egy barátja a költőnek, ha ő is így akarja. De ez a forradalmár
 31 15|             középkori vallásalapítót. Ő húsból-vérből, epéből és
 32 15|               egy Fényest. Nem akarja ő felfordítani a világot,
 33 15|      szeretetreméltó Tömörkény! Tudta ő, hogy Szegeddel kicsúszik
 34 15|              közül való, bár életében ő volt a legnevezetesebb örökös
 35 15|         Rudnyánszky Gyulánál, amelyre ő csaknem ötven előfizetőt
 36 19|      gondolkozik, mert nem fáj semmi. Ő az a fájdalommentes, elevenen
 37 19|               mert nincs mit álmodni. Ő az, aki elfelejtette addigi
 38 19|         bánatát, örömét, reménységét. Ő nem gondol a holnapra, a
 39 22|             beszélgetett. Árnyék volt ő, és mellettünk hallgatagon
 40 22|        tartott a magános Duna-parton, ő volt az - az örökös vőlegény -,
 41 22|            előtt megjelenni óhajtott, ő szeretett volna elsétálni
 42 22|            választottjukat meglátják, ő állott lesbe a víz tükrében
 43 22|                lovasrendőr és gróf... Ő sétált automobil szemüveggel
 44 22|              nyakában a Váci utcában, ő tudta, hogy melyik a legdivatosabb
 45 22|           legdivatosabb tánc és nóta, ő tudott minden pletykát,
 46 22|             ővele történt meg minden, ő állott az utcasarkon az
 47 23|            emberek sorából került ki. Ő volt az az ember, aki örökösen
 48 24|               vitorláira: kedves volt ő, mert magyar volt.~Álmodik
 49 24|         kisebbre tartotta annál, hogy ő lehetett pennája a poroskabátos
 50 24|        mégiscsak Kemény Zsigmond volt ő, aki egy kor a Barátok terén
 51 24|              a tér szomszédságába: az ő arcképét ítélte a legvonzóbbnak
 52 24|             pillantása közömbös, amíg ő maga valójában tán ezer
 53 24|             szüksége a figaró képére, ő már csak innen nézte Ferenc
 54 24|              mint az élet királya. Az ő lapja a legjobb, az ő írója
 55 24|              Az ő lapja a legjobb, az ő írója az elismert, az ő
 56 24|               ő írója az elismert, az ő vezércikke hangzik legmesszebbre -
 57 24|           kirándulások hasznosságára. Ő minden pünkösdkor kijárt
 58 24|              vágyakozó tekintettel az ő régi útjaikat, őrangyalaikat,
 59 24|        főherceget, hisz a szigetre az ő idejében még ingyen mehetett
 60 24|             És nem láthatták, hogy az ő elmúltukkal, a huszadik
 61 24|           utoljára Magyarországon. Az ő irodalmukhoz még a falusi
 62 24|        fordítója (amely vers ma is az ő fordításában él) öregségére
 63 24|              a magyar nadrágszíjak az ő népszerű, víg elbeszéléseitől
 64 24|              a pesti kislányok már az ő verseit szavalgatják.~A
 65 26|            sóhajtott?~Talán én, talán ő, tán mindenki, aki az óbudai
 66 27|                      A TAPOSÓ LÁNYHOZ~Ő az, aki sohasem öregszik,
 67 27|        építkezés idejét mutatja; csak ő nem változott, az örökifjú
 68 27|             mosolyogni sem szoktak... Ő, a taposó lány tűnik fel
 69 27|             taposták.~~A taposó lány. Ő az, aki tüzet rak télidőben
 70 27|                mint a venyige lángja; ő ül víg mosollyal a siralomház
 71 27|            már segítséget nem látnak.~Ő tapossa örökifjú lábával
 72 27|               hogy újra kivirágozzon; ő tapossa el a mindenkori
 73 27|        csacsihangú csárdák környékén; ő ül utolsó napszállatkor
 74 27| felreppenjenek az emlékek seregélyei; ő bugyborékoltatja az új borban
 75 27|              hogy egyenesen járjanak. Ő megy félrecsapott kalappal
 76 28|           ember mégis azt hiszi, hogy ő kivételes lény, a másikkal
 77 28|           történelem borzalmai ellen. Ő már nem lehet az erdők bujdosója,
 78 28|           sohasem tudja elhinni, hogy ő is majd egyszer itthagyja
 79 29|     tartogatott a szobájában, amelyet ő hunszívnek nevezett, ezt
 80 30|          ahhoz a korhoz, amely korban ő távozott el az élők sorából,
 81 31|            adófizető polgárok: amikor Ő, mint valamely álruhás ifjú
 82 31|             nagyobb betűket érdemelne ő, mint a perzsa sah, aki
 83 31|          erkélyéről a korzó hölgyeit; ő csak galambszemű rubint
 84 31|   széláramlásokat. Jelentősebb vendég ő az Idegenek Névsorában az
 85 33|             megsántult a huszár lova, ő maga nekiöregedett, a világjárást
 86 33|              föladatokon: ez pedig az ő megingathatatlan hite a
 87 33|          viszi rohamra a csapatot.~Az ő hatalmas fizikuma, de főként
 88 34|          kiperdül az asztal közepére. Ő táncol ott a fordulásban,
 89 34|             táncol ott a fordulásban, ő csendül ott az asztalon,
 90 34|              csendül ott az asztalon, ő mutogatja magát halotti
 91 34|              magát halotti mosollyal: ő, a felejthetetlen, az ifjúságunk,
 92 34|              a szívünkben hordoztunk: ő, az egykori kolduskrajcár,
 93 34|         péntekén indult vándorútjára; ő az ezüstforintos, amely
 94 34|            mindennapi fizetsége volt; ő, a tízkoronás arany, amelyet
 95 35|              teniszbajnok, vagy talán ő a Göre Gábor? Vajon miért
 96 35|             fogatai végigrobognak. Az ő jubileumát ünneplik a jövő
 97 35|              agyon a háború után, bár ő volt okozója az eseményeknek;
 98 35|              úgy határkövet raknak az ő kezdetéhez, a múltak búvárlói,
 99 37|            kocsinál affér Z. gróffal: ő is megrohanta a fiákerek
100 37|          nélkül gurul az omnibusz: az ő szénájuk, lakásuk már rendben
101 42|       megmarad Jéri amellett, hogy az ő csizmaszárában a lábán kívül
102 42|               gazdának későbben sem - ő volt tán az első szegény
103 42|            nevű fiának, amelyet aztán ő örökölt teljes épségben
104 42|         tovább igazítsa. Jobban tudta ő, mint maga a tulajdonos,
105 43|              mindentudó barátomat, és ő így felel:~- Hát mostanában