Rész

 1  0|         csók után~És ő mosolyga mégis~Hívőn tekintve égnek,~Könnyében
 2  0|    világnak - s oh jaj, oh jaj!~Mégis úgy van - szűm borzadva
 3  0|       csak csillámot adhat~S én mégis követlek, lányka, a vadonba. ~
 4  0|       itt egy-egy elítélt,~Hogy mégis mosolyghat, te tanítod őtet,~
 5  0|        intne onnan~Jól ismert s mégis túlvilági kéz.~Ajkad némán
 6  0|     melyen reng hold világa,~De mégis éj, csak gyászt mutat sugára,~
 7  0|         jól esett e képzelet,~S mégis, mégis, ha lenne ígyen,~
 8  0|      esett e képzelet,~S mégis, mégis, ha lenne ígyen,~Őrült kín,
 9  0|    általlengi ideál,~Nem mozdul mégis szívünk, hiába,~Mert rokonvilágra
10  0|     lány,~Boldogság hajnalja, s mégis a szív~Nyúgalmának alkonya
11  0|         romlás,~Visszarettent s mégis vonva von. ~Lám, mivé lett -
12  0|       de mindezek költő-varázsa~Mégis, mégis az emlékezet,~Róluk
13  0|   mindezek költő-varázsa~Mégis, mégis az emlékezet,~Róluk őszi
14  0|        is káromoljuk~És szívünk mégis hozzá vezet.~Megbocsájtál,
15  0|    lakunk,~Benne ketten, úgy-e, mégis elvagyunk. ~Elvonult a felleg,
16  0| kiábrándulni visz. ~Mi vonz hát mégis oly hévvel tehozzád,~Mért
17  0|       húzd, cigány! fáj bár, de mégis édes~A hang, melyet lelkemből
18  0|     bírása sem -~S menten marad mégis minden salaktól,~Mi a bírást
19  0|     előtte nincsen?~Úgy a férfi mégis, mégis jobb a nőnél~Mert
20  0|     nincsen?~Úgy a férfi mégis, mégis jobb a nőnél~Mert ha már
21  0|    hullsz le szűm egéről -~S én mégis féltve féltlek.~ ~
22  0|       egész világa benne van,~S mégis, ha csókolsz, átkarolsz
23  0|          S mint idegen s velünk mégis rokon,~A mult lelkünknek
24  0|        lélek mindhiába fut. ~És mégis, - óh, a perc hatalma nagy,~
25  0|      engem a sorsnak kegye! ~És mégis - inkább, mint csillagszemekkel~
26  0|    volnék Isten trónja mellett,~Mégis csak e porföldre szállanék,~
27  0|   Szeretjük egymást végtelen,~S mégis csak búsohaj,~Mi játszi
28  0|         tán sok földi nőnél,~De mégis nő. Szeretsz, amint szokás,~
29  0|     másikban ellenségre lel. ~S mégis, sors, ki érti meg szeszélyed?~
30  0|            Hajh, magyar vagy, s mégis búmat kérded,~Nincsen-é
31  0|        mely többé fájna már,~És mégis a legkeserűbb kehely~Nem
32  0|        vész,~Nem szól, de a hős mégis érti őt,~Midőn némán a rozsdás
33  0|       kuruc,~Zákány is menne és mégis csak vár.~Ő a rettentő,
34  0|         képektől a kebel." ~"És mégis, mégis ládd lány, én vagyok~
35  0|  képektől a kebel." ~"És mégis, mégis ládd lány, én vagyok~E szörnyeteg,
36  0|       habok. ~Minden oly bús, s mégis olyan vonzó, -~Jerta is
37  0|     legszebbik leánya.~Mért hát mégis oly bús, környezve gyönyörrel?~
38  0|        a lánynak~Félig orzott s mégis édes csók ég,~S a tiszt
39  0|  sergeim általvonulnak. ~Hogyha mégis súlyosb lenne a baj,~Mint
40  0|      mit tennének?~Kérdezné, és mégis néma szája. ~Éjen át harclárma,
41  0|     török s magyar határ;~Mi az mégis, hogy mindkét várfokon~Egyenlő
42  0|       csak életet,~S csókjoknál mégis Dalma könnye reng,~S Tabánnak
43  0|       egyenlő, egyhangú mindég,~Mégis mindég új minden habjában. ~
44  0|       Lót,~Vonszolván a nőt, ki mégis küzd remegve. ~"Óh mint
45  0|      általam mindennek meg kell mégis halni?~Nékem kell csak élni
46  0|      tündér,~A sorsnak végzését mégis én győzöm meg,~Életem már
47  0|        én is a világot,~S látod mégis mindég, mindég visszatérek,~
48  0|         fényesebb, virágzóbb~És mégis hidegebb, idegen nép lakja. ~
49  0|       Hogy bár fájt mit érzett, mégis olyan édes. ~És midőn fölébredt
50  0|         találkozunk,~S náloknál mégis csak jobbak vagyunk.~Aztán
51  0|       kigúnyoltak oly csúfosan,~Mégis midőn átlépdesők a tért,~
52  0|  eképpen szól: ~"Régen volt, de mégis volt, hogy ujonc voltam;~
53  0|     vezér is,~Tréfásan szól, és mégis mogorván. ~"Fiaim - mond -
54  0|      győzelmi ének,~S mért szól mégis oly mogorván. ~Némán jár
55  1|         oly szép, szóltam végre mégis,~Mint az iker-galy, mely
56  1|         Pedig tudám, szeret - s mégis gyötörtem,~Lepergő könnye
57  1|       nő - mosolyga fényben,~És mégis oly rosszúl esett nekem. ~
58  1|         magára hagytam~S mintha mégis boldog utazást kivánna. ~
59  1|          mindenik~Oly jól mulat mégis magában,~A gondolat is jobban
60  1|  cifraságnak vélted volna~És az mégis vészt, halált terjesztett. ~
61  1|      némán a fogoly,~Sötét bár, mégis büszke homloka,~Mint cser,
62  1|     Legcsintalanabbá leszen. ~S mégis hol van, hol férfiú~Ki lányt
63  1|        a leányka. ~*~Elrohantam mégis; intve inte~Ragyogó harc
64  1|         született szó~És emléke mégis milyen édes!~Kínja is ha
65  1|     Mért ment hát így becsem le mégis,~Mint számé sorshuzás után?~
66  1|    vágjuk falhoz a poharat. ~És mégis hogyha elvesz a hit,~El
67  1|        a béke védő szelleme. ~S mégis - mégis - mért tolúl könyű~
68  1|       védő szelleme. ~S mégis - mégis - mért tolúl könyű~Szemeimbe
69  1|    vigaszúl [Olvashatatlan szó]~Mégis amint egy arcban sugárzik. ~
70  1|     vonzóbb a biztató tavasz~És mégis lányka boldog vagy hiszem,~
71  1|    százszor megbukott;~Ki fogja mégis a vérzők közűl~Irigyleni
72  1|         élet, mind beléjehull~S mégis mindig ott van megtölthetetlen~
73  1| anyjával, a természet velünk.~S mégis hogyha halljuk titkos hangjait,~
74  1| könnyeit~S danolj reményt, s ha mégis veszni kell,~Csak egy pajzs
75  1|         éj van a kebelben. -~És mégis haragszol, hogy megőrizém~
76  1|       érzed.~Silány vígasz - de mégis némi vígasz,~Mint hold,
77  1|      elsápadva lép le,~De éjjel mégis oly kedves vezér az~Ha elhagyott,
78  1|         tesz amit akar,~Egy van mégis, amin nincs hatalma,~Melyet
79  1|        ha a sárga dacára~A zöld mégis elhervadna,~Akkor is fájó
80  1|      mert ember nem segit,~S ha mégis adja gyér filléreit~Isten
81  1|        reggel.~De egy szivemnek mégis vigasza:~Hogy jobb az ember
82  1|         csak,~Bár sírunk rajta, mégis csak mulattat.~És szidjuk
83  1|      hit, mind ilyen eszmék,~De mégis lelkünk égből hozta le,~
84  2|       sírján~Emléked nincsen és mégis kiáltva~Beszéli, hogy nem
85  2|       minden hétköznapi bánt,~S mégis, ha a virágnak gyökere~Nem
86  2| sorsodat nem érzeném, óh hon!~S mégis, e bú is ha kiszakadna~Szűmből,
87  2|        szalmán tartod a nyájt s mégis jól fejed.~ ~
88  3|        seregje száll: ~Könyrűle mégis, és malasztja gyújta~Szivünkben
89  3|      sírteren,~És nézd Leányka! mégis az~Virágokat terem.~ ~
90  3|        seregje száll: ~Könyrűle mégis, és malasztja gyújta~Szivünkben
91  3|      sírteren,~És nézd Leányka! mégis az~Virágokat terem.~ ~
92  4|      tartja a nyájt, s jól feji mégis azért.~ ~
93  4|   alakult új párt, szabadelvű s mégis azért tart~A pecsovics pártnak