Rész

 1  0|     Hogy a virág sem sejti meg, miként csak~Halotti csók az, melyet
 2  0|        Ne légy közömbös~Kerülj, miként más sarkát a delej,~Mint
 3  0|      holdként észrevétlenűl,~Ám miként virág, fa, mely ledűl~A
 4  0|     lelked pecsétes levele." ~*~Miként a szirtnek élén megtörik~
 5  0|       homlokon,~Óh, nem érzed-e miként szellemkéz~Köztünk halvány,
 6  0| tüzemnél reggelig!~Ládd a pokol miként viaskodik~Földúlni mind,
 7  0|      rója fel: megint egy!~Hej, miként elbámul, hogy kevés vártatva~
 8  0|     vezér,~De arca úgy kigyúlt, miként a vér,~Kardját szorítá s
 9  1|        hű harangozója,~S híveit miként templomba szokta,~Most bömbölve
10  1|          pereat~Szivünkben úgy, miként ez a bor -~S vágjuk falhoz
11  1|          pereat~Szivünkben úgy, miként ez a bor -~S vágjuk falhoz
12  1|          pereat~Szivünkben úgy, miként ez a bor -~S vágjuk falhoz
13  1|         megnyugvás légyen ott? ~Miként velőtlen szent csontváz
14  1|    lélek még túl is a síron,~És miként a dőre buborék nem vész
15  1|   egykor ő is tenni tudjon,~Úgy miként te, hogyha nagyra nő.~És
16  1|         Mind mit tapasztalál.~S miként mézét a méh~Kasába hordja
17  1|        Mely munkálkodni rest.~S miként anyját a méh~Feltétlen tiszteli,~
18  1|       te szerelem? tán égi tüz,~Miként hiú gőggel dicsekedel.~Por
19  3|       szavai hozzá~Hit ~Hittem, miként hisz gyermek Istenében,~
20  3|      virágzati fölött. ~Hittem, miként hisz égi csillagában~Vad
21  3|  lángjain. ~De lám e dús kebel! miként kiége,~S hitetlen áll a
22  3|          Szeretet~Szerettem őt! miként szeretni nem tud~A pór tömeg,
23  3|       szavai hozzá~Hit ~Hittem, miként hisz gyermek Istenében,~
24  3|      virágzati fölött. ~Hittem, miként hisz égi csillagában~Vad
25  3|  lángjain. ~De lám e dús kebel! miként kiége,~S hitetlen áll a
26  3|          Szeretet~Szerettem őt! miként szeretni nem tud~A pór tömeg,
27  3| tengerén,~Keblem kihalt, rideg,~Miként elhamvadt szén. ~Hazátlanná
28  4|       többé, jó pásztor az, aki miként te,~Szalmán tartja a nyájt,