Rész

 1  0|          hogyha látjuk Istennek nevét.~Ti ismerétek őt, s él lelketekben,~
 2  0|             küldni tette ő. ~Hoztok is ti enyhet, szép virágim,~Illatoztok
 3  0|                én megértelek.~Tudjátok ti, szentebb hívatás az~Mindezeknél,
 4  0|             térek, kedves gyermekim,~S ti tőlem azt meg nem tagadjátok. ~
 5  0|        únalmától. ~Jól van, jól, fiúk, ti fogtok majd csinálni~Szivárvány
 6  0|                 hirtelen felkelve,~Ah, ti bajtárstokkal tréfát űztök,
 7  1|            csengetőcske.~Gyermekörömek ti, gyermekbánatok~Mily őszinték
 8  1|          vagyok. ~De hogyha így bántok ti vélem,~Én sem kiméllek s
 9  1|              Nem feldúlt templom, mint ti hiszitek~Az őrült, melyet
10  1| Szárnycsattogása most is hallik ott,~S ti alkudoztok már a békeért~
11  1|               is, nem nagy veszteség. ~Ti tömjénnel vivjátok az eget,~
12  1|            döngetéssel vívott a titán;~Ti fényleni kivántok s égni
13  1|                sírlámpát,~Mit kegyelet ti néktek félve vitt,~Hogy
14  1|                örök alakot. ~S hát még ti, akik eszméket vevétek,~
15  1|         Barátim, kő helyett müvetekhez~Ti vagytok boldogok, mert alkotmánytok~
16  1|           Mártírok vérével pecsétele. ~Ti hát veszhettek, nektek már
17  1|       Hervadhatlan koszorújával várt. ~Ti már nyughattok fűves sír
18  1|           reátok a szomszéd bérc vét. ~Ti élni fogtok, míg a puszta
19  1|              meg lelkünk népgyűlölet. ~Ti gyűlölet helyett szerettetek,~
20  1|             szellemetek~Lejő megint, s ti megbocsájtotok.~ ~
21  1|             anyátok: a természet, jól.~Ti játsztok, nevettek a lágy
22  1|        mosolygó Isten mindezek felett.~Ti még értitek a nagyszerű