1879
SZEGEDI NAPLÓ

TÁRCÁK

WENCKHEIM BÉLA B.

A magyar nemzet a politikai pártoskodás nemzete. Azon terméktelen harcok elfoglalnak mindent, mint a láva hömpölygõ tüze, mely alatt elhal ami él, ami szerves.

A szemközt álló pártok szenvedélye nem kímél senkit és semmit; és míg minden párt saját pártbelijének hibáját is erénynek tünteti föl, ellenben az ellenpárt erénye is hiba lesz elõtte.

Ez a dicséret lesüllyed az udvari poéta iskolaszagú eulogiumának becsére, a szitok nem nyom többet a színházi álpátosznál. Csupa komédia!

Csak néha, midõn az álnagyságok közé lép lefelé fordított fáklyájával a halál angyala, ki karján vezetve egy agyoncsókolt, sápadt óriást, parancsolólag int holdfényû szárnyaival; olykor leborulnak a hatalmas intésre a magukat óriásoknak képzelt törpék, s néma, búbánatos hódolattal térdet hajtanak a valódi nagyság, az átszellemült lény elõtt.

Ily búbánatos hódolata az egész nemzetnek kísérte sírjukba Deák Ferencet és Eötvös Józsefet.

Wenckheim Bélának halála hírére, ha nem is oly hódolat, de hasonló búbánat fogta el a nemzet keblét.

Wenckheim nem volt nagy államférfiú, ha õt a Deákok és Eötvösök mértékével mérjük. Nem fog soha az õ neve után korszak elneveztetni a magyar történelemben. De amíg a magyar nemzet magyar marad, amíg az a valódi lovagiasságot, az igazi „gentleman”-t, amilyen csak Angliában és Magyarországban terem, szereti és becsüli, addig Wenckheim alakja és szelleme emlékében élni fog.

Wenckheimot tisztelte és szerette minden párt. Már ezen körülmény is annak bizonysága, hogy nem volt nagy politikus. Hol van a történelemben az a nagy államférfiú, ki hazájának és nemzetének sorsát új pályára terelte, s ne lett volna gyûlölve? Hol a nagy, korát eszméivel századokkal megelõzõ ember, kit kortársai meg nem köveztek, föl nem feszítettek, meg nem égettek vagy meg nem gyilkoltak? Az új elv hirdetõi gyûlölve múltak ki, s csak haláluk után övezte homlokukat a halhatatlanság dicsfényével a haladó emberiség.

Akit minden ember szeret, abban csak az általánosan az emberek elõtt kedves tulajdonságok vannak fényesen összegezve, de nem áll oly magasan fölöttük, hogy rosszul esnék arcához föltekinteni, hogy lehetetlen legyen hozzá fölemelkedni.

Szerették a lovagias báróban a magyar úr mintaképét, tisztelték a Zichy Viktorok és Várady Gáborok korában már ritkasággá vált, minden gyanú fölött álló becsületességet és jellemtisztaságot.

Fényes volt, de színtelen is mint a gyémánt.

A Deák-párttal került kormányra. A fuzionált minisztériumnak eleinte elnöke, késõbb a királyi udvaron székelõ minisztere volt, egész haláláig. S amint beleillett ezen minisztériumok keretébe, csakúgy ülhetett volna egy Sennyei-Apponyi vagy Simonyi-Szilágyi kabinetben. De sõt a perszonalizmus törvényesítése után bátran állhatott volna egy szélsõbali minisztérium élén is. Mert monarchista volt szívbõl, amíg a monarchia a magyar érdekeknek szolgált. Azonban monarchisztikus érzelmei fölé helyezte a magyar nemzet és haza szeretetét. Arisztokrata volt szokásaiban és születésénél fogva, de demokrata nevelésére, világnézete és európai mûveltségénél fogva.

Ily gondolkodással, ily jellemmel és ily névvel kormányozhatott õ Magyarországon minden törvényes kormányforma alatt.

Ezt tudta minden párt. Ezért szerette õt minden párt. És ezért számított vele, mint tényezõvel, minden párt.

És ezen okoknál fogva nagy csapás és veszteség a magyar nemzetre nézve, midõn õ nincs többé.

Szem szem után foszlik azon láncból, mely összeköté a nemzet jelenét a szabadságharc és az azt megelõzött nagy korszakkal. És hiába keressük azokat, kik betölteni hivatvák a szakított ûrt.

Vagy annyi csalódások után hihetünk azon fogadalmaknak, melyeket nagy nevû családok fiai tettek legújabban nemzet színe elõtt?

Reméljünk.

Három név ragyog a magyar arisztokrácia fényövében, Apponyi Albert, Károlyi István és Zichy Jenõ.

Midõn koszorút rakunk Wenckheim báró koporsójára, tápláljuk keblünkben azon reményt, hogy a példán lelkesülve a magyar nemzet történelmi neveket viselõ fiai méltók lesznek hozzá és a magyar nemzethez.

Az õ kezükben van letéve Magyarország jövõjének varázspálcája.

A FŐVÁROSBÓL

(A «Kaszinó» szó mint varázsige. A núbiaiak az állatkertben. Zichy idõk. Éljen a haza. Sir John Asbóth szerencséje.)

Miután az én tisztelt barátommal, S. királyi biztosi tisztviselõvel utaztam Szegedrõl Buda­pestig, nemigen lehetett alkalmam unatkozni a kupéban. Vígak voltunk, s midõn fáradtan eltörõdve állt meg velünk a vonat a budapesti indóházban, S. szellemesen jegyzé meg:

- A mai délutánt falun töltöttük.

Az igaz is; mert többnyire falvak mellett vitt a gõzló.

Miután õsidõktõl kezdve mindenféle nemzetségem a Tigrisbe szokott szállani, nekem is az volt az elsõ célom. Útitársam udvariasan fölajánlotta a maga kocsiját, mellyel a Kaszinó épületében lakó Wenckheim miniszter szállására sietett, hogy annak hogylétét Tisza Lajosnak meg­sürgönyözhesse.

Habarék-párti érzületem fölháborodott eleinte, hogy királyi biztossági költségen utazzak a Tigrisbe, - de hát megrögzött természetem, a takarékosság, fölülkerekedett a politikai morálon.

Beültem; hanem utól is ért a bûnhõdés emiatt.

S. megállíttatta kocsiját a Tigris mellett, poggyászomat leadatta a kocsihoz ugráló Tigris-beli cseléd­ségnek, azután harsányan kiáltá:

- A Nemzeti Kaszinóba!!

Ez a kiáltása megölt, kifosztott! Bárcsak sohase utaztam volna királyi biztossági költségen!

Egy nagy pazarul bútorozott szalont nyitottak az elsõ emeleten, - ami nagyon természetes is, mert útitársam a «Kaszinóba» hajtatott. Mikor visszatértem, nyolc gyertya égett a szalonban, mert útitársam a Kaszinóba hajtatott. Szobalányok, pincérek örökké nyitva tartották a markukat, mert útitársam a Kaszinóba hajtatott.

Vasárnap délután megnéztük Szanával a núbiaiakat az Állatkertben. Ügyes gyerekek. Hát még a két rézbõrû hercegnõ villogó fekete szemekkel, s apró fürtökbe szedett selyemcérna hajjal! Milyen jól áll nekik kifúrt orrukban a rézkarika!

Aztán legalábbis olyan kacérok, mint a mi vászoncselédeink. Amint ott ültek a teve hátán ringó palankinokban, nem egy kokett pillantást lövelltek jobbra-balra. A körsétánál, amikor impresszá­riójuk bemutogatja, leginkább mi szép fehér hölgyeinket és azok csecsebecséit bámulták meg.

Az állatkertben mintegy 10 holdnyi tér van körülkerítve számukra, s e tíz holdon az egész núbiai élet híven van visszatükrözve. Az egyik szögletben ott áll a díszsátor, mellette nem messze a gazdasági sátor különbözõ núbiai szerszámokkal. Vannak ott tigrisbõrök, strucc­tojások, lándzsák, pajzsok, csodálatos alakú edények, kobakok, amikben a kancatejet tartják, övek rikító színû cafrangokkal, hadi eszközök, teveszerszámok és a háztartáshoz szükséges cikkek.

A tér közepén egy mélabús arcú öreg férfiú ül a földön egy vadbõrön, s lantot penget reggeltõl estig szünetlenül. A férfiak elvégzik lovaglásukat (teve hátán), mely körben történik, s mely fantasztikus, daliás színben tûnteti föl õket, amint félmeztelenül, lengõ hajjal, szédítõ magasban ülnek. Meztelen jobb karjukon egy karperec van, mely mögé tõr van szúrva piros bõr hüvely­ben, a másik karjukon pedig egy módos pirinyó üvegcse van a karperechez erõsítve: ebben tartják a mérget, melybe a tõr hegyét bemártják.

Mondják, hogy az egyik hercegnõ európai öltözetben néha-néha kimegy az állatkertbõl s belevegyül a nagyvárosi vendéglõk publikumába, hol igen szívesen veszi, ha fehér emberek szépet mondanak neki - habár nem érti is.

Én istenem, a szerelem - ha hirtelen ébredõ is - nagyon leleményes, s van egy nemzetközi nyelve, mellyel mindent ki bír fejezni!

A »saison morte« nagyon meglátszik Budapesten: a nevezetességek közül csakis az írók egy része idõzik ott: a fiatal óriások, kik az »írói kör«-nek nevezett oduban gyártják az országos skandalumokat, megbeszélik a napi eseményeket és pikantériákat, vagy pedig vidám adomák­ban morzsolják a leeresztett függönyök mögött a hosszú és forró délutánokat.

A »saison morte« azonban mégse olyan holt, hogy elevenebb ne volna mint máskor.

Valóságos Zichy-idõket élünk!

Alighogy letûnt a horizontról Zichy Jenõ - mindjárt elõ-következik Zichy Viktor, hogy amit a vámon nyert a família, azt a réven nyomban elveszítette.

Zichy Jenõ túlzásait jóízûen nevetik a komolyabb körök. Ürményi Miksa ügyesen tréfálta meg, midõn vendége volt Székesfehérvárott. A gróf két dologra volt büszke a kiállítás idején, a konyhájára és a kiállításra.

Ürményi Miksát végigvezette hát a kiállításon, s szokott enthuziazmusával és hûhóval mutogatta:

- Ezek itt porcelán edények Szegedrõl. Csinálja Ivánkovics Károly - hadará sztereotíp hanglejtéssel. - Igen jutányos edények. Igen szépek uraim. Nézzék meg önök a képeket rajtok. Íme a Deák Ferenc álma. De menjünk tovább. Éljen a haza!

A következõ tárgyaknál ismét megállapodik.

- Ez itt a posztóipar. Hazai posztó! Olyan mint a bõr: Vízhatlan posztó uraim. Érdemes megnézni. Menjünk tovább! Éljen a haza!

És aztán végigvezette a vendégeit az egész kiállításon mint cicerone, harsogó hangon eldeklamálva az egyes tárgyak jótulajdonságait. Kitûnõ cipõk! Pompás nyergek! Fölséges ágytakarók! Éljen a haza! Ürményi Miksa pedig mosolygott mindenkor: de az ebédnél, szellemes ember létére, meg nem állhatta, hogy mindezekért ne csináljon a gróffal egy kis tréfát.

- Ez a kappan - mondá - nem jó, mert már öreg. Azonfelül pedig nagyon ki van sülve. Valami sajátságos rossz íze van. Téged ugyan rosszul táplál a szakácsnéd, Ttyû, de kemény! Éljen a haza!

- Hát akkor kóstold meg az »epigrammot kagylóban« - mondja Jenõ gróf bosszankodva.

- Aha! az tehát valami irodalmi eledel! Olyan a szaga mint a bagaria bõré. Impertinens kinézés! Borzasztó íz! Hamar egy pohár bort, hadd öblítsem. Éljen a haza!

A vendégek mosolyogtak, Jenõ gróf elértette a vágást s attól a naptól kezdve abbahagyta a sablonszerû »Éljen a haza!« fölkiáltást, melyet köszönés formának, egyszóval mindennek annyiszor hangoztatott, mint ahányszor Szegeden a »koty« szót szokták, mely körülbelül szinte mindenre applikálható.

Sokkal nagyobb port vert föl azonban a Zichy Viktor féle ügy, mert az kiállítása a skanda­lumoknak.

A jó John Asbóth tehát ismét nevezetes ember lett. Még peckesebben lépdel mint azelõtt. Arisztokratikus arcáról az önérzet ragyog le, s monokliját ismét azon fontoskodással törülgeti, mint amikor még a »Magyar politiká«-ról írt kedvezõ bírálatokat olvasgatta rajta.

Persze azóta sok víz folyt le a Dunán, s az »álmok álmodója« hiába álmodik hírrõl és dicsõségrõl. Írt egy pár jó dolgot azóta, de a hír észrevétlenül ment el mellettök.

Milyen a végzet!

Csupán egyetlen kemény mondatot kellett kicseppentenie tollából, s íme nyomban elõlépett, mint az Aladin csodagyûrûjének megnyomására a fényes szellem, a hírnév, s Sir John Asbóthot szárnyaira vette.

Majd meglátjuk milyen magasra fog röpülni!

Amilyen alacsonyra Zichy Viktor esik. S ezzel megelégedhet.

Szegény Zichy Viktor! Mikor a »Magyarország« cikkérõl értesült, dühösen szaladt föl a Kaszinóba szekundánsokat keresni.

- Te Viki! - mondja egy öreg roué -, minek tenéked eztet az ügyet szekundánsokkal csinálni - azzal az Asbóth-tal?

- De hát mit csináljak vele?

- Hozásd el neki Kolozsvárról K. Páp Miklóst.

CSÁSZÁR FÜRDŐI LEVÉL

- - július 17-én.

Itt vagyok a hajdan híres platánok között, s élvezem a török fürdõt. A Császár fürdõnek igen sok elõnyei vannak, de az összes nagyobb fürdõk között a legnagyobb hátránya is. Közönséges ivóvize, rossz a fekvése, a szokottnál üdébb levegõ hiánya stb. Egyszóval a Császár fürdõt elöli a fõváros zaja, füstje. Azt, amit egy fürdõn a mulatni vágyó ember keres, a Császár fürdõben nem találja meg. A publikum naponkint metamorfózison megy át, s a fürdõi évad abbeli kellemei, hogy az ember egy sereg, a szélrózsa minden irányából összekerült emberrel egy bizonyos idõ alatt mintegy összeszokik, itt elérhetetlenek.

A Császár fürdõ, mely virágzása zenitjén akkor állott, midõn Pest még kisebb volt, az utolsó években sokat hanyatlott, s legjobban harmadéve, mikor Simonyi úr volt a bérlõje. Egészen veszett híre ment az országban, s csak itt-ott kongott a nyári szezonban egy-egy vendég.

Most, mióta ismét a papi rend kezeli tulajdonát, észrevehetõleg javulni kezd a fürdõ renoméja, a borok is megjárják, s általában tisztaság, rendszer és rend uralkodik mindenben.

Az állandó lakók száma is emelkedett; az összes lakhelyiségek telve vannak, kivévén a közelben fekvõ »kápolnaépületet«, hol van még néhány kiadandó szoba. Az élet - tekintve a fürdõ fõvárosi fekvését - nem mondható drágának, különösen a szobák ára igen tûrhetõ 30-40 frt havonkint.

A szegediek közül csak Taschler fõkapitány urat látom itt. Egészsége szembetûnõen javul, s olyan ruganyos léptekkel jár már föl s alá, mint valamikor fiatal korában.

Mint ahogy Zala vármegyében legszebb Somogy vármegye, úgy a Császár fürdõben is legszebb a margitszigeti fürdõ, ahová a Császár fürdõi vendégek, miután igen közel van, könnyen átmehetnek, sõt ha át sem mennek, már maga a kilátás is a tündér-szigetre, szépíti a Császár fürdõt.

Nagy kár, hogy a Margitszigetre nem lehet leszállított árú jegyeket kapni, s éppen annyit kell fizetni a Császár fürdõtõl oda és vissza, mint aki a Plébánia téren vagy a vámháznál száll a »Fecské«-re. Ezen segíteni kellene a fürdõigazgatóságnak, s megkönnyíteni a Császár fürdõ mellett a margitszigeti fürdõ látogatását. Ami pedig nem lenne konkurencia, hanem „jó üzlet” mindkét fürdõ számára.

Még a közönségrõl írok néhány sort.

Taschler úr, ki gyakran megfordul a Margitszigeten is, hol szokott jó kedélyével mindig csinál valami tréfát, a következõleg jellemezte a két fürdõ közötti különbséget.

A Császár fürdõi vendégek minden két nap egyszer váltanak inget, a Margit fürdõiek ellenben mindennap kétszer váltanak inget.

És ez az összehasonlítás ráillik mindenre; a Császár fürdõben minden két nap meghúz a pincér egy forintig, a Margitszigeten pedig minden nap két forintig sat...

AMIBŐL EGYETLEN SZÓ SEM IGAZ

Csak most utazott el derék vendégünk Pázmándy Dénes, akirõl mindenki tudja, hogy valóságos magyarba oltott francia. Ruhája, modora, mosolya és mindennemû szenvedélye visszavezethetõ - Párizsba.

Az Iskola utcában egy szõke kisasszonyt pillantott meg, igazi franciás (vulgo: pisze) orrocskával.

- Uram - mondá -, ennek a városnak jövõje van!

Aztán Tisza Lajosra tért át a beszéd.

- Ettõl az embertõl sokat várok - szólt s a meggyõzõdés komolysága rezgett hangjában.

Megbotránkozva néztem végig. Egy habarékpárti ember gondolhat ilyet, de kimondania nem szabad. Mert a »verba volant« régi közmondás csak addig volt érvényben, míg az Egyesiek és Maszákok meg nem állapították [!] a gondolat-fogdosó literaturát. (Pedig jobb lenne, ha csak a liter mellett maradnának.)

- Képviselõ úr tehát sokat tart Tisza Lajosról?

- Kétségkívül...nem viheti keresztül sikeresen a rekonstrukciót. Egy ember, aki terv nélkül jött le...

- De hát akkor miért fogott bele?

- Mert azt hiszi, hogy a biztosi tanács majdcsak kigondol valamit?

- Aminthogy talán ki is gondol.

- Nem hiszem: a városi tanácstagok abban a hitben élnek, hogy a képviselõk hoztak le valami tervet, míg ellenben a képviselõk meg vannak gyõzõdve, hogy a városi tanácstagok agyában csírázik a szikra - melybõl az új, fényes Szeged kipattan. Részletesen pedig így áll a dolog: Szemzõ Horváth Gyulától várja az »ihletett eszmét«, Horváth Gyula pedig, mint régibb ember, akképpen okoskodik, hogy »azért van itt Lechner, hogy mindnyájunk helyett õ gondolkozzék«. Mi szegediek Komjáthyban bízunk. Csakhogy Komjáthynak még van annyi esze, hogy kikombinálja: »mire való nekem itten schlágert vágni ki, ha a bankot aztán mégis Tiszáék húzzák be. Okos ellenzéki ember nem növesztgetheti annak a fának az ágait, amelynek árnyékában a mamelukok pihennek; jobb azt csak nyesegetni.«

Pázmándy Dénes elbámult ezen a vad filozófián, s most már õ nézett végig rajtam megbotránkozva:

- Uram! én önt szívem mélyébõl sajnálom. Ön még na-nagyon hátra van! Ön még most is politizál. Ez maholnap már csak a vidéki honleányok ártatlan foglalkozása lesz. Elveket emleget! Elveket! Én édes istenem! Mikor volt az, hogy én...!

- De uram...

- S annyival inkább csodálkozom ön fölött... mert olyan kitûnõ példa van elõtte... Ez a Bakay...

- Ugyan hagyja el. Beszéljünk inkább Tisza Lajosról. Talentumnak tartja?

- Gavallér embernek.

- Én nagyon unom. Sokáig kell rá várnom, míg megérik. Szörnyû lassan válik népszerûtlenné.

- Lassan jár, - hogy tovább érjen.

- Hihetõleg.

- De azért õ mégis nagyszerû ember, mert...

- Tudom, tudom... Ösmerem a menyecske kalandját a »Delejtû«-bõl.

- Annál is inkább bosszantó a Pesti Hírlap az a megjegyzése, hogy a királyi biztosság tehetetlen...

- Az még nem volna baj. A tehetetlenség gyógyítható. Ki kell nevezni biztosnak dr. Handlert...

Ezek azon atyai gondok és államférfiúi vezérfonalak, amelyek beszélgetésünket fûszerezték. Míg a Széchenyi térre értünk, Európa minden nevezetessége meg lett beszélve Végh Auréltól kezdve a Lady Dudley gyémánt ékszeréig.

- Nagy kedvelõje vagyok a drágaköveknek - mondá Pázmándy - ahol csak szerét ejthetem, mindenütt megnézem. Láttam a bécsi Schatzkammert, a párizsi és londoni múzeumokat, hanem azért azt mondom uram, hogy minden csak bliktri az egyiptomi exkhedive drágakövei elõtt...

- Mutatok én annál önnek még különb drágaköveket.

- Hol?

- Itt, Szegeden.

- Talán az alsóvárosi Mátyás korabeli templomban?

- Nem; itt közelebb.

Azzal elvezettem a képviselõ urat a Széchenyi sétány délkeleti végébe, ahol le van rakva és biztatólag mosolyog felénk a kormány kilenc millió téglájának elsõ szállítmánya.

- Ezek az igazi drágakövek!

Pázmándy meghökkent: és azt kérdezte »miért?«

- Hm! Mert nagyon sokba kerültek.

Kegyelettel néztük e két téglarakást. A leendõ Szegedbõl egynehány darab! Áldott kövek. Ti most ékesen szólóbbak lettetek Madarász papánál is.

Jó gondolat volt Tisza Kálmántól, kinek palotáját kövekkel és tégladarabokkal dobálták meg Budapesten, hogy most visszaadja a köveket Szegednek.

Ha kormánypárti újságíró volnék, akkor így kanyarítottam volna ki: »Ime, Tisza Kálmán milyen nagyszerû ember, tudván, hogy amiért a múlt hónapban kenyeret adott, mi azért a biblia szerint vissza fogjuk hajigálni kõvel, - elõre küldi hát a köveket.«

Nem vagyok ugyan kormánypárti újságíró, de hogy Tisza Kálmánon már egyszer az a furcsaság is megtörténjék, hogy ingyen dicséri meg valaki, határozottan kinyilvánítom, hogy õ nagyon elõrelátó ember.

KÁLLAY ÖDÖN MEGHALT

Most, késõ este jött a sürgöny, mely halálát jelenti. Egyike tûnt le vele a régi táblabírói alakoknak a szó legnemesebb értelmében. Jellem mint az acél, nemesség, melyen nincs rozsda. A múlt század az erkölcsökben, a jövõ század a mûveltségben...

Nem játszott nagy szerepet, mert szerény volt. S mégis a történelemé a neve. S ott sem az utolsó.

Amerre végighúzódik az óriások útja e század második felében, mindenütt ott a Kállay nyoma is. S az a nyom tiszta, mocsoktalan.

Már a 40-es években részt vett a pozsonyi diétákon. Oskoláit Lõcsén, Egerben, s jogi tanulmányait Pesten végezte. Aztán Csanád megye szolgabírája lett, majd követe. 1848-ban a Honvédelmi Bizottság tagja, s Székesfehérvárott kormánybiztos, mely állásában nagy erélyt fejtett ki, s valóságos vas kéznek bizonyult. Kossuth elismerõ levelet írt hozzá, mely nem kis büszkesége volt az öreg úrnak. Kossuth különben is nagyon szerette, s nagyon bízott benne. A bécsi forradalom inscenírozásában is tevékeny részt vett ennek megbízásából.

Ludvigh János halála után Szeged II-ik kerülete választá meg képviselõjének, s azóta folyton bírta e kerület osztatlan bizalmát.

Olthatatlan szabadságszeretetébõl kifolyólag a függetlenségi pártnak volt rendületlen híve, s egyik kimagaslóbb alakja. Tisztelettel közeledett hozzá mindenki, s azt a szeretettel megtoldva vált meg tõle. Keveset beszélt, de amit mondott, azt sohasem cáfolhatta meg senki. A szélsõ balpárt Nyáry Pálja volt.

Szegedet nagyon szerette. Mikor elöntötte az ár, könnyeket hullatott az öreg, s megkérte Tiszát, hogy küldje le õt is.

(Nagy dolog volt, hogy õ Tiszát megkérje.) Lejött, s itt a rendõrség fölött parancsnokolt, s megnyerõ tisztes arca, jó modora sok olyan dologgal békített ki minket, ami különben rosszul esett volna.

Mikor végigment csónakján kerületén, az Alsóvároson, hol annyiszor tett már diadalutat, s hol most romokban hevertek a házak, miken valaha zászlói lobogtak, szomorúan mondá:

- Hol van most már az én választó kerületem? Sehol. Nem intés-e ez, hogy már én is fölösleges vagyok itt, hogy már én is menjek? És ne legyek olyan képviselõ, aki túléli a saját választó-kerületét.

És hagyta magát kapacitáltatni - saját magának.

Elment a kerülete után. Por, hamu lett. Oda ment, ahonnan sohse tér vissza. Ahol nincs se közösügy, se kamarilla, se Tisza kormány; ahol a puha hazai rögök közt édesen álmodja ragyogó valóságnak mindazt a fényt, glóriát Hunnia halántékaira, amit itt el nem lehetett érni.

Elment, és most már se kerület, sem képviselõ. Õsei fészkében, Nagykállón adta ki lelkét ma délután. Szélhûdés érte 63 éves korában.

Mint politkai ellenfele írom elhunytát. S mégis úgy érzem, mintha egy egész pártot sirattam volna meg benne. S mintha az én tulajdon pártom volna.

Ha végig vinnék fekete koporsóját széles e hazában, körös-körül városon, falvakon: aki meglátná, amint viszik, azon kell hogy tûnõdjék: vajon nem-e az õ házából temetnek.

TÉLI NAPFÉNY

A tegnapi királyi biztosi ebéd igen jó volt, s a »rekonstrukcionális ebédek« hírét megállapította hosszú idõkre. A sárga bor, amit még a Tisza Lajos nagyanyja szüretelt, igen jól ízlett és vidám hangulatba hozta a társaságot.

Különben, hogy a királyi biztos, mint gazda ellen ne vétsek (mert már azt nem vinném el e lelkemen), ki kell jelentenem, hogy volt biz ott másféle bõr is bõven; csak egyetlenegy hiányzott, ami pedig legjobban ízlett volna a tisztelt vendégkoszorúnak - a szatymazi buckai.

A »kegyelmes úr« maga is folyton jó hangulatban volt, s egész szeretetreméltóságát kifejtette. Nyájasan társalgott vendégeivel és különös szívélyességgel Reiner úrral, kiben nagyon megszerette az iparos elemet.

De legjobban volt elemében az õsz Kremminger prépost, városunk ezen köztiszteletben élõ [!] alakja, s magasan kidomborodó karaktere.

Körülbelül õ vezette a társalgást az asztal fölött örök vidámságú mosolyával