1880
SZEGEDI NAPLÓ

A »SZÍNHÁZ« ROVATBÓL

215. sz., szeptember 17.

[BEKÖSZÖNTÕ]

Innen-onnan már beköszön Aradi uram, s mint a múltkor mondottuk, a sok rekonstruktori ábrázatba vidám borotvált arcok vegyülnek. Megjönnek a szélrózsa minden irányából a Lear királyok, Ronow Agnesek, a színpad grandjai és hercegnõi, küzdõ hõsök és szenvedõ királynék.

Október 2-án elkezdõdik a színi szezon a »Boccacció« címû operettel - a régi rozzant színházban. E zordon, nyirkos, gyenge épületben, mely dacol az idõk hatalmával, és még több jövõ század is itt találja, nem nagy dicséretére egy hetvenezer lakossal bíró magyar városnak, melyben minden megújul, csak éppen a színház nem.

Értjük természetesen az épületet, melynek körülbelül annyi ura van, mint ahány gerendája, s mely mégis olyan silányul néz ki, mint az uratlan jószág. A telek ugyanis a kisdedóvó tulajdona a Nõegylet rendelkezése alatt, az épület a Hoffer építészé, használatra Aradi bírja, de ezzel meg a színi választmány parancsol - nemes Szeged városának fölügyelete alatt.

E sajátos viszonyok bénítólag hatnak a színészetre. De hogy is ne! A Nõegylet 500 frt-nyi bért kap évenkint és egy jutalomjátékot, a színigazgató meg idényenkint körülbelül 2400 frtot fizet. S mindez egy pajtáért!

Hogy milyen karban kell tartani az épületet, ezt nem szabályozza semmi a világon, sem a tulajdonosnak adott hatósági engedély, sem a színigazgató bérszerzõdése, ezért van annyira elhagyatva, kívül rongyosan, belül dísztelenül. A színpadon keresztül süvít a szél, az öltözõ szobák valóságos vermek, díszlettárnak nincs hely, - bent a nézõtéren a padló besüllyedve, a székek elrongyosodva.

Mi azt hisszük, hogy a hatóság, mely elvégre fõfelügyeletet gyakorol az egész színügy fölött, joggal avatkozhatnék be ez irányban is, - mert a színügy végre is nem az Aradi és Hoffer magándolga, hanem közügy, mely a közönség hozott áldozataihoz képest, kell, hogy arányban legyen kényelemben és díszben egyiránt.

Mint értesülünk, Hoffer tulajdonos megígérte a szükséges javításokat s az épület belseje újonnan festetik be, sõt a székek is kijavíttatnak - de mi ez még a tenger sima tükréhez?... mint mondani szokták.

Ami a színügy szellemi részét illeti, úgy látszik, Aradi úr okult tavalyi fölszólalásunkon s egész új ruha- és díszlettárt szerzett be, társulata is a vidék legjobb erõibõl van szervezve - ha ugyan nem csal a hír, mint az már oly számtalanszor megesett.

232. sz., október 7.

AZ ELSÕ ELÕADÁS

A színházmegnyitás, ha nem is annyira, mint tavaly - az árvíz után, de mindig bizonyos ünnepies színezettel bír Szegeden. Az érdeklõdõk nagy száma elõtt fontos este ez, mert az eseménydús téli esték kezdete gyanánt tûnik föl. Ez a maroknyi vándortrupp olyan jó kedvet, annyi vidorságot hoz e nagy városba, hogy úgyszólván kicseréli.

Múlt évben jóval késõbb nyílt meg a színház. Prielle Kornélia vendégszereplése mellett, nagy aggodalmak között, hogy a társulat fönt nem fogja magát tarthatni, a tönkretett lakosság nem fog a színházba járni. - Kellemesen csalódtunk. A legjobb színidények egyike következett. Ténnyé vált, hogy Szegeden a színház nem luxus, mint sok más helyen, hol ha véletlenül jó termés volt, áldoznak a komédiára is, hanem hogy életszükséglet, amit nem lehet nélkülözni, amelynek okvetlenül meg kell lenni s következésképp pénz is van rá mindég.

Ez indokolja nagyban azon törekvéseket, melyek az állandó színház fölépíthetésére irányulnak minden oldalról. Azért mondom, minden oldalról, mert nemcsak a jobb érzékû polgárok, hanem egy idõ óta a lakosság minden rétege igyekszik módját ejteni, illetve tõkét teremteni az épülethez, melynek telke a város legszebb helyén jelöltetett meg.

De térjünk át a jelenre s addig is úgy takarózzunk, ahogy lehet.

Aradi jelenlegi társulatáról sok elõleges jó hír jött. Az elsõ elõadás tegnap nem rontott ez elõleges híreken semmit, sõt csak igazolta azokat.

A rozzant épület úgy-ahogy ki van javítva, a kapitányság intézkedett, hogy az odavezetõ járdák kijavíttassanak. S így nem is lesz életveszéllyel összekötve a színházba járás, sõt ha minden genre-ben ilyen a társulat, mint aminõ az operettben látszik lenni a »Boccacció« elõadásáról ítélve, - még unalommal sem.

A társulatról természetesen nem szólhatunk még, csupán a szereplõkrõl néhány szót a közönség tájékozása végett. Annyi azonban bizonyos, hogy még két ilyen primadonnája nem volt a szegedi színháznak, mint aminõ Enyváry Sarolta k. a. és Halmayné asszony.

Enyváry kisasszonyról alaptalan volt a hír, hogy hangját vesztette volna, hatással énekelt, s jól játszott. Õt különben elég jól és elég elõnyösen ösmeri közönségünk.

Halmayné asszony is tömérdek tapsot aratott Fiametta szerepében. - Hangja szép, bár nem nagy terjedelmû. A felsõ hangok tiszták, csak az alsók fátyolozottak és tompák kissé. Tisztán intonál. Mindenbõl az látszik, hogy helyes zene-érzéke van, ami azonban inkább vele született, mint tanulmány és képzés eredménye. Ha hogy nincs egyesítve a kettõ. A templom elõtti kettõs különösen gyönyörûen sikerült, s kiemelkedõ pontja volt a mai elõadásnak.

Nagy Pista régi ismerõsünk. Szép hangját visszasóvárogták a múlt évben is: az nem is változott, olyan jó, mint azelõtt, bár a herceget õ a Boccaccióban nem énekelheti kedve szerint, mert az inkább bass-buffó, mint tenor szerep. Kár, hogy Nagy Pistának a játéka sem változott. Azzal ma is lerontotta a kedvezõ hatást, különösen a nyelvbotlása még derültséget is okozott. Jó lesz, ha õ is úgy tesz, mint Demosztenész, s kavicsokat rak a nyelve alá.

A régiek közül még a jó öreg Bodrogi és Makó komédiázott jókedvûen, az elõbbi a fecsegõ borbélyt, az utóbbi pedig egy szerencsétlen férjet személyesítve.

Általában az elõadás fölülmúlta a várakozást. A színház újonnan festett plafonja, s az egyebütt is meglátszó csinosítás a szépen betanult zenekar, s az ensemble, minden jó volt! A közönség, mely zsúfolásig tölté meg a színházat, (több új arc volt aránylag a nézõtéren, mint a színpadon), egészen jól mulatott és sokszor megtapsolta az egyes szereplõket. Enyváry kisasszonyt kiléptekor virágokkal halmozták el, mintegy »istenhozottnak«, tisztelõi.

Az elõadást a királyi biztos is majdnem végignézte, s õ is megelégedését fejezte ki környezete elõtt.

*

Holnap, csütörtökön páros számú bérletben ismét a Boccacció adatik.

234. sz., október 9.

[BOCCACCIÓ]

A tegnapi »Boccacciónak« megint nagy közönsége volt, az elõadás még jobban, még simábban ment, mint azelõtt. A két primadonnát pedig tüntetõleg tapsolták, Enyváry kisasszonynak virág­csokrokat is dobtak. Legtöbb zajt, legtöbb élénkséget azonban a Makó kupléi idéztek elõ, különösen nagy derültséggel s viharos tapsokkal találkozott a következõ:

Reményben bízik az ember,
S mégis hányszor csal meg az,
Lakást olcsón véltünk kapni,
A legdrágább lett biz az.
Mit bent kapni, hittem, ötön,
Azt kint kaptam huszonötön.
Jó egek! mit tegyek?
Kimegyek, fizetek?
Jó egek! fizetek.

236. sz., október 12.

A »CSÓK«

Szombaton a »Csók«-ot láttuk, s azt helyesen is teszi Aradi, ha a legjobb napot, a szombatot, amikor t. i. magától is van publikum, klasszikusabb darabokkal tölti be, s a publikum-csalogató operetteket adja a legrosszabb napokon: hétfõn és szerdán, mert miként a lutri-rakóknak vannak nyári, téli és õszi numerusaik, úgy az igazgatóknak is peches, ómenes napjaik.

A »Csók« elõadása nagyobb sikerrel ment, mint aminõt vártunk.

Igaz, hogy nagyon keveset vártunk - mert a verses darabokat mindenekelõtt jól kell betanulni, azután szavalni tudni és csak akkor következik az elõadás.

Ami a betanulást illeti, nem lehet panasz. Dóczy szép jambusai gördülékenyen peregtek is, s a meglehetõs számmal összejött közönség azzal a meggyõzõdéssel távozott, hogy látott már õ (éspedig sok évig látott) gyengébb társulatokat is Szegeden.

Abonyi a királyt személyesíté meglehetõsen, Makó Sombrinust találóan és némi humorral, Dobozi Lina a királynét kifogás nélkül, Zilahy a pórfiút nem éppen ügyetlenül.

Az est kiváló érdekét Kutasi Janka kisasszony képezte, illetõleg a kíváncsiság játéka iránt.

Kutasi kisasszony értelmes színésznõnek mutatta be magát, elevenség van a játékában, és a poénokat ki tudja emelni, ami nagy elõny. Orgánuma rokonszenves, bár nem eléggé lágy, gesztikulációja sok kívánni valót hagy fönn, szavalata néhol monoton, másutt azonban keresztülcsillog rajta az érzés. - Maritta szerepét mindamellett nem jól játszotta, mert nagyon sok vidékies fogást használt, a hatásvadászat pedig sehol sem olyan ízléstelen, mint az ilyen genre-û darabban. A csók-monológ, mely az egész darab fénypontja, jóformán el lett ejtve emiatt, mert a kisasszony hirtelen fölugrása, midõn a monológ végén elkiáltja magát: »Nem édes a csók, hidd meg, hogyha tiltva nincs«, inkább komikus volt, mint esztétikus szép.

De különben is e monológ nem a szenvedélyek és szerelem áradó kitörése, aminek a kisasszony idomította, hanem pusztán pajzán magyarázat a csókról, melyhez a dévaj kacérság ingerkedõ hangja illik jobban árnyalatnak.

Egyébiránt Kutasi Jankában minden jel oda mutat, van elég tehetség s lesznek szerepek bizonyára, amelyeket õ korrekt fog tudni eljátszani.

Még a derék Somogyi Nellirõl szóljunk valamit. Tagadhatatlanul õ a színház legszebb alakja - amíg meg nem szólal.

De egyszersmind valóságos Rontó Pál. A jó Dóczy szép jambusait úgy össze-vissza hajigálta, némelyeknek a nyakát tekerve ki, másiknak a fejét harapva el, hogy bízvást szemére lehet vetni a Bernárd Dániel szavait: »A szépséghez nem illik a kegyetlenség.«

»A SÁRGA CSIKÓ«

Megint ez a boldogtalan csöndes állat, mely nem is annyira paripa már, mint öszvér és mely nem is annyira a sárréti uraság csikója, mint az Aradi pénzes zacskója. Három esztendõ óta minden második vasárnap kipányvázzák, vickándoztatják és megnyergelik vele a publikumot, mert az a sok becsali nóta beédesgeti a vasárnapi embört, aki meg van ahhoz szokva, hogy a káposztát is minél többször melegítsék föl neki.

Ezúttal úri közönség is volt a nézõtéren, de sok, mert az új népszínmû énekes Szabó Bandi és Halmayné elsõ föllépte volt.

Nem is vallott velök szégyent a direktor.

Halmayné gyönyörûen énekelt, sikkel és érzéssel játszott, majd minden dalát megtapsolták zajosan.

Szabó Bandi szintén jól játszott, s bár hangja sok kívánni valót hagy fönn, a népdalokat oly zamatosan, olyan jóízû betyár akcentussal énekelte, hogy maga nemében páratlan ez az eredetiség.

Tapsolták õt is, különösen egyik nótáját, melyet a csárdajelenethez beszõtt:

Bujdosik az árva madár,
Minden erdő szélén megszáll!...
Hát egy olyan árva mint én,
Hogy ne bujdokolna szegény!
Ides anyám is volt nekem,
Hej de keservesen nevelt engem!
Éjszaka font, nappal mosott,
Hej, de keservesen tartott!

A többi szerep többé-kevésbé, inkább kevésbé sikerült. Még a csárdás gazda szerepe volt meglehetõs kezekben Bodroginál, azonban a Csorba Márton egyike a darab legjobb alakjainak, teljesen elejtetett Szeles által, kit pedig jó színésznek mond a fáma. Ne sutor ultra crepidam. Úgy látszik, nem való Szeles parasztnak.

Örömtõl dobogó szívvel konstatáljuk, hogy a darabban négy igazi szûr fordult elõ a betyár urakon.

Tavaly, a könyöradományok kiosztása elõtt még nem voltak ilyen jól öltözött szegénylegények Szegeden!

Úgy látszik, annak az egyetlen tavalyi szûrnek használt a csúfondáros szép szó részünkrõl s jól megfiadzott tavaly óta, - három kölyök-szûrnek adván halhatatlan életet a világot jelentõ pádimentumon.

242. sz., október 15.

[PARLAGI JANCSI]

Tegnap »Parlagi Jancsi«-t, a jó öreg Szentpétery jóízû énekes vígjátékát láttuk olyan jó elõadásban, aminõ jót csak képzelni lehet vidéken. Siposné oly természetesen adta szerepét, mint egy igazi mûvésznõ. Õ az is, csak jobban tudna öltözködni s némi modorosságról szoknék le.

Szabó Bandi elemében volt, s bár nem énekelt szépen, de kitûnõen játszott, leszámítva azt, hogy sokkal több parlagiságot engedett meg magának a második fölvonásban, mint amennyit a szerzõ óhajtott. Az asztalra való ülések, s több efféle extemporizáció teljesen fölösleges volt.

Somogyi Nellin is meglátszott ma az igyekezet. Kis szerepét jól tudta betölteni. Alakjánál fogva megérdemli, hogy koronkint nagyobb szerepet is bízzanak rá, s lehetõleg népszínmûvek­ben. Ha némi természetességet sajátít el, hasznavehetõ tagja lehet a társulatnak.

Halmayné jó volt, Bodrogi néhol kizökkent a kedélyes nagyatyus szerepébõl, s kiállhatatlan, siránkozó vénember lett.

Legtöbb derültséget azonban Kövesi keltett, egy siralmasan elfújt nótával:

Mikor én még ifjú voltam
Hej de másra gazdálkodtam,
Serre, borra, pálinkára
Leányoknak pántlikára.

A közönség pompásan mulatott az egészséges alapeszméjû, régi vígjátékon mindvégig.

*

A színlapok stílusa csak nem akar megváltozni. Mára is úgy van hirdetve a »Proletárok«, hogy »jeles eredeti, új színmû«, majd alább »Hírneves új színmû«.

Szombatra pedig a »közkedvességû« Boccaccio.

Ez pedig nagyon primitív eljárás, s még ha nem volna is ízléstelen - már az igazság szempontjából is csak úgy állhatná meg helyét, ha Aradi úr aztán, mikor majd a »Pletyka pad« és a »Két árva« féle darabokat adatja, szinte odaírná a színlapra: »Régi rossz dráma«, vagy »Ostoba népszínmû«».

243. sz., október 16.

[A PROLETÁROK I.]

A »Proletárok« tegnapi elõadása nem elégített ki bennünket. Ennél sokkal, de sokkal jobb volt a tavalyi.

K. Nagy Marinak fogalma sincs a »dicsõ özvegyrõl«, a »részegségi jelenetet« kivéve elejtette e jeles szerep minden részét, hadarva szavalva, pátosszal, vagy anélkül, minden poénírozás nélkül, úgy, hogy azt kell hinnünk, miszerint tán nem is érti azt, amit beszél.

Szelesnél tízszer jobb Timót Pál volt Peterdi, - Bankó Béni, a szakácsné, a hülye inas, mind nem is hasonlítható a tavalyihoz.

Ami azonban Kutasi Janka kisasszonyt és Siposné asszonyt és Halmay urat illeti, õk betöltötték helyüket. Mind a három verve-vel játszott.

Abonyi gyenge Darvas Károly volt. Azt a sztereotip, hosszú szalonrokkot, mely harmadéve volt egy ideig divatban Berlinben, s melyben úgy néz ki, mint egy kálvinista togátus, otthon is hagyhatná. Játékában abszolúte semmi melegséget nem bírt önteni.

Makó, ki szintén jól játszott, most is fehér, fótos kabátban járkált ott a szalonokban. Ízlése pedig megsúghatná, hogy az még ebben a körben sem lehetséges.

A »Proletárok« még bizonyosan meg fogja egyszer-kétszer tölteni a színházat, de csak más szereposztás mellett. Ha tán a Szederváry Kamilla szerepét Siposné vállalná el?

248. sz., október 22.

»A NAGYZÁS HÓBORTJA«

Megváltozott az idõk viharos járása. Tavaly a páratlan szám volt az uralkodó planéta, most a páros számú bérlet. Erre jön a szép publikum.

Vagy hogy csak véletlen volt, amiért a »Nagyzás hóbortját« adták: s a szép nõk szeretik magukat megnézni a tükörben.

Láthatta magát a darabban nem egy.

De azért ez a darab mégsem velencei tükör, hanem csak cseh üveg: metszette Rosen.

A derék Rosen, aki a bécsi burgereket olyan pompásan tudja mulattatni a tagadhatatlanul elég ügyesen szõtt epizódokkal és fordulatokkal, melyek nem elegendõk ugyan arra, hogy darabjainak irodalmi értéket kölcsönözzenek, de igenis elegendõk arra, hogy elevenekké tegyék azokat.

Ez a becsületes német darab is elég eleven, (ami, tekintve hogy német, nem csuda). Minden ember tisztára bolond benne, s minden helyzet erõltetett.

Azonban de gustibus non est disputandum, azért a publikumnak mégis tetszetõs, mert eleget lehet rajta nevetni. Nevettek neki itt Szegeden is, s mert, mint mondottuk, szép nõi publikum volt, folytonosan lehet látni szép fogsorokat villogni, s egyes drasztikusabb kifejezésnél gyenge tejarcokat elpirosodni.

S ez volt az igazi színjáték.

Fönn a színpadon is jól játszottak, különösen Makó, ki Ringheim bankárt adta (mert bankár Rosen minden darabjában van) és Halmayné asszony, ki fiú-szerepében oly kedves és kitûnõ volt, hogy a derék színésznõ igazán megérdemli azt a gyors hódítást, melyet Szegeden tett, kiküzdvén magának Siposné asszony mellett az elsõ helyet, mert Siposné asszony, mondanunk sem kell, ma is több volt, mint jó.

Az õ játéka néha bájos, sõt némely vonásában néha mûvészi is. Kár, hogy nem elég fiatal már arra, hogy a tökélyig vihesse. Mert amire oda ér szerepkörében - már akkor a mamákat »kell« adnia.

Miért is nem született valamivel késõbben?

Azok közül, akik nem játszottak jól, Danter nyugalmazott õrnagy magaslik ki (mert nyugalmazott õrnagy is van minden német darabban, akinek az a force-a, hogy rettenetesen hadonász és kiabál), ezt Szeles ábrázolta, továbbá, kimagaslik Eugenia született Almond grófné, Nagyné K. Mari, aki jobban hasonlított egy trafik-üzlet érdemes tulajdonosnõjéhez, mint született Almond grófnéhoz. Vétek volna azonban kihagynom Abonyit is, aki még mai napig sem vágatta el a szalonfrakkját, hanem halálra üldözi vele a jó szegedieket, a berlini kabátokat, s ezzel keserves gyásznapjaikat juttatván eszükbe. Ez a nagy kabát lehetetlenné teszi rá nézve a maszkírozást és a sikert. Mert bizony úgy áll a dolog, hogy mint Sámsonnak a hajában volt az ereje, neki a hosszú szalonrokkban van a gyengesége. Eddig még mindég megbukott benne. Az egyetlen blúzos szerepe pedig az »Aszalai uram leányai«-ban teljesen bevált. Már én babonás vagyok az ilyenekre!

Epizódszerepnek derekasan sikerült még a Kövesié és kifogástalan játéka volt Zilahynak, de roppant kifogásolható macskaszínû nadrágja, melyre helyesen jegyezte meg egy szomszédom, hogy »no ezt a nadrágot alighanem könyvkötõ csinálta«.

S ha csakugyan az csinálta, visszaveszem szavamat, mert mint könyvkötõi ipari, remekmû.

Hát Kutasi Jankáról mit mondjak?

Õróla hallgatni annyi, mint nem akarni õt észrevenni, s ez neveletlenség.

Õróla szólni pedig annyi ebben a darabban, mint háttérbe helyezni õt. S ez gyöngédtelenség.

Kutasi Janka egy csinos, ügyes fiatal színésznõ, akinek nagy pechje van.

Ha valamit jól csinál a darabban, biztos, hogy abban a szent percben összetörik valaki alatt a páholyban Aradi izmos székei közül egyik, s a reccsenés oda fordítja a közfigyelmet.

Ha valaki kezdeményezõleg meg akarja indítani egy-egy sikerültebb jelenete után a tapsvihart, pozitíve lehet venni, hogy hirtelen belejön a kezébe a görcs.

A kisasszonynak határozott malõrje van, igyekezetét nem méltatják annyira, mint ahogy megérdemelné, pedig látszik, hogy minden szerepét átgondolja, s szerepei is elejétõl fogva olyan szerencsétlenek, hogy fényoldalait nem bírja bennük érvényesíteni, mert e szerepek (a Proletárokbanit kivéve) mind úgy vannak beillesztve a keretbe, hogy nem imponálhatnak. A hatás titka kifürkészhetetlen, de annyi bizonyos, hogy többször rejlik az mások gyöngeségében, mint az embernek önnön erejében. Másrészt pedig a külsõ körülményektõl is nagyban függ.

Kutasi Janka pedig a saját szakmakörében mint drámaszende, egyike a legjobb vidéki erõknek; ami leginkább hiányzik játékában, az a melegség, az érzés közvetlensége, de talán éppen ezért ment sok más kiállhatatlan hibáktól, amikben az érdemes drámai szendék rendesen excellálnak, az álpátosztól és azon keserves siránkozástól, mely jóízlésû embert már mainapság kikerget a színházból.

Mert nagyot változott a világ.

Õsapáink és õsanyáink (isten nyugasztalja õket!) még azért jártak a gyialtrumba, hogy ott kedvükre kisírhassák magukat, s némelyik nénémasszony két-három zsebkendõt is vitt magával, s ha csuromvizesen nem hozta vissza, bizony nem is ért akkor az a darab egy szál petrezselyem gyökeret sem: de ma már szórakozni megy a színházba a publikum s akárhogy sír-rí is odafönn a deszkákon Báthori Mária, bizony nem hiszi el az ember. Peleskén is okosabb ember ma már a nótárius, hogysem fölszaladjon a színpadra gyilkosságokat megakadályozni.

Amivel pedig azt akarom mondani, hogy az ízlés változott, az érzelmeket nem szabad többé a maguk pongyolaságában mutatni a színpadon, hanem csak maszkírozni, s illetve esztétikailag fejezni ki.

No de térjünk vissza az esztétikáról - Kutasi Jankához. Mert neki kerítettem ezt a nagy feneket, figyelmeztetni akarva õt, hogy helyes úton van, s bizonyára még az is hasznára lesz, hogy olcsó sikerhez nem bírt jutni. Az rontja meg legjobban a tehetségeket.

Õbenne pedig az van: használja föl jó irányban. Az õ tere nem az operettek világa, hol buján terem a taps, nehéz út az övé, de annál értékesebb a siker. Többször vettem észre, hogy fogásokhoz folyamodik, a tetszés kiforszírozására. Errõl szokjék le. Mondjon le arról, hogy tetszik, azért hogy igazán tetszhessen.

Ma meglehetõsen játszott - de hát pechje volt, senki sem vette észre, még talán a võlegénye sem.

Különben vigasztalja a kisasszonyt az a példabeszéd, hogy aki szerencsétlen a játékban, szerencsés a szerelemben.

Ez szól Somogyi Nellinek is, a szobaleánynak, aki egészen csinos volt ma, úgy hogy a közönség váltig leste, mikor csengeti már be megint Ringheim bankár.

Be is csengette sokszor, hanem (mit is várhatni egy ostoba bankártól) alig-alig váltott vele egy-két szót.

249. sz., október 23.

XI. LAJOS

Delevigne Kázmér darabja bár szorosan nem felel meg a tragédia elméletének, kétségkívül egyike a világirodalom nagy érzékkel írt drámáinak: remekmû a maga nemében, igen örülünk, hogy láthattuk, s hisszük, hogy a közönség szívesen megnézi még egyszer.

Szelesre nézve, ki a címszerepet játszotta, szívesen konstatáljuk, hogy kitûnõ volt, s nemcsak minden ízében kiaknázta szerepét, hanem a szó szoros értelmében bevégzett jellemet rajzolt. Tetszett is a közönségnek nagyon.

Õvele úgy jártunk, ahogy a mesékben szokás a hamupipõkékkel, az ördög sem nézne ki belõlük semmit, mígnem egyszerre csak a lábaikra illik az aranyos cipõ.

Szelest mindig szidtuk eddig, mert minden szerepében gyarló volt, míg most egyszerre úgy áll elénk, mint aki minden színészt messze maga mögött hagyott.

De ez nem azt bizonyítja, hogy mi tévedtünk, hanem csak azt, hogy aki a nagyobb dolgot meg bírja oldani, nem következés, hogy meg bírja oldani a kisebbet is, más szóval, nem kell a hátas paripát eke elé fogni, mert az rosszul húz ott a legtöbbször.

A többi szereplõk valóságos liliputiak voltak mellette, de azért nem érdemelnek megrovást, mert nem tréfadolog a tragédia, s bizony a Nemzeti Színházban is vékonyan megy mainapság. - Kutasi Janka <