|
Örömhírt hozott a
villanyos drót. A legelső választás híre is egy nagy esemény: Tisza
megbukott Debrecenben Simonyi Ernő ellen hetvenkét szavazattal.
A kényúr zászlója
rongyokban hever megcsúfolva...
Hova lett az a
fényes bandérium, hol van az óriási diadalkapu, mit a bérszolgák keze emelt?
Leomlott. Egy lehelet semmivé tette.
De ez a »lehelet«
fölér egy viharral, mely meg fogja tisztítani az ország romlott levegőjét.
Fullasztó volt már. A félország köhögött megromlott tüdejével.
Azt hittük,
nagyobb a baj. Azt hittük, új tüdőre van szükség. Nem: csupán új
levegő kellett.
Tisza megbukott.
Saját fészkében. Az a föld dobta ki gyökereit, amelyben »naggyá« nőtt.
Ilyen büntetésre volt szükség. A fátum leleményes.
A miniszterelnök
immár tehetetlenné vált e
perctől. Az a fórum mondta ki az ítéletet fölötte, amelyre ő apellált;
Debrecen ítélt Tisza fölött.
És ezt az
ítéletet aláírja a nemzet is, és alá fogja írni az alkotmányos király is. A
fátyol lehullott, meg kell tudnia a nemzetnek és meg kell tudnia a birodalom
másik felének is, hogy Tisza Kálmán nem a nemzet
nevében sáfárkodott már nagy idő óta. Minden cselekedete az ő
fejére száll vissza.
Hát a
mameluk-seregből mi lesz most? Szétszélednek-e, mint a kilyukadt hajórul a
patkányok, vagy pedig lesz még hozzá elég vastag bőrük, hogy kiállnak a
félrevezetett választók elé a háromszínű
zászló alá, hogy a bizalmat provokálják, amit a vezértől megtagadott
Debrecen?
Amennyire mi
ismerjük ezeket az urakat, hát biz’ ezeknek lesz elég vastag bőrük;
edzett, furfangos had ez és semmitől sincs meglepetve.
Az első
ámulat után magukhoz térnek; elvégre is mit bánják ők Tiszát; gazda majd
csak kerül valahonnan, akárki lesz is, s ha gazda lesz, egyéb is lesz.
Azonban ennek nem
volna szabad megtörténni. - Leszámítva azt, hogy Tisza debreceni bukása már
magában is nagy horderejű esemény, melynek csak örvendetes következményei
lehetnek, kétszeresen vált azzá azáltal, hogy a választások első napján
történt.
Debrecen
választóinak kárhoztató ítélete a kormányelnök fölött, ominózus súllyal bír.
A legmagyarabb
város, midőn arculvágta a »gyámoltalanság politikáját«, mintegy felemelte
kezét és ujjmutatásul megfenyegette a hamis bálványokat, mintegy intett a
nemzetnek, mit kelljen tenni.
Ki akar kisebb lenni Debrecennél?
Négyszázötven választókerület van a hazában. Megannyi régi
oltár, melyen a hazafiság, a szabadság lángja most kialvóban pislog, vagy éppen
végképp kialudt.
Sötét, kietlen tûzhelyek, hol csak hamu szürkül...
És íme, a legnagyobb oltáron, Debrecenben egyszerre szilaj
lángban tör ki az eltemetett tûz... hogy meggyulladjon tõle valamennyi. Egytõl
egyig valamennyi.
S ez oltárok vígan lobogó lángja legyen a máglya, melyen
Tisza Kálmán elég, hamuvá válik, hogy sohasem legyen belõle fõnix, hogy sohasem
legyen föltámadása - mély sírjából.
És most már elkezd beszélni a
nép! Eljött a nap, amikor az õ szava is meghallatszik és túlkiált mindent.
A mai nappal kezdõdtek meg a
választások.
Az alkotmányosság hatalma kereke
megmozdul, s a nagy, nehézkes gépezet egyet fordul. Vajon hová fordul?
Vajon hova fordulna - ha
szabadon hagynák; ha nem kapaszkodnék a küllõibe, hogy azoknak tetszés szerinti
lökést adjon egy ominózus kéz? Egy fekete balkéz, melyet jól ösmerünk, mert
súlyosan nehezedik ránk mint lidércnyomás. Egy rettenetes széles tenyér, mely
bemarkolta jogainkból még azt az édeskeveset is, amit még a kapzsiság is
meghagyott.
A Tisza keze vezeti a
választásokat, alattomosan, rafinériával. Nagyon természetes tehát, hogy nem
bízunk abban, miszerint a szavazó urnákból ellenzéki többség kerüljön ki.
A magyar nemzet - fájdalom -
különben is megmutatta, hogy akaratának nem bír, nem tud hangot adni. Tíz év
óta élvezi úgynevezett alkotmányát... Hosszú idõ!... A piros székekben sok
gazdát cseréltek azóta, - de még egyszer
sem a nemzet parancsából.
A nemzet egyszer sem buktatta
meg még kormányát: az a nemzet, mely még egyszer sem volt megelégedve
kormányával.
Szomorú, megdöbbentõ jel,
melyhez a jelenlegi választási mozgalmak alatt még rendkívüli közöny is
csatlakozott.
Ne kutassuk az okokat; ne
kutassuk mi rothad Dániában! Elég azt tudnunk: mitõl rothad.
Ma lép a szavazó urnákhoz a
nemzet - vétkezni. Mert vétkezni fog. Semmi kétségünk, hogy Tisza mamelukhada,
ha megfogyva is, többségben pattan ki a megvesztegetett torkok és a kormány
kenyerét fogyasztó gyomrok öblébõl.
Ez azonban legkevésbé sem
csüggeszt el. A nemezis már ott ül a szomorú tekintetû és »körte arcú« lovag bársony nyeregében. A gyûlölet fekete felhõt
vont össze a Tisza háta mögé. S abban a felhõben villám van.
Ha a választásoknál
keresztülviszi is embereit, szomorú dicsõsége akkor sem tarthat soká. Egy új
pártalakulás elodázhatatlan követelménye az eseménynek.
S a történelem ha nem ismétli is
magát mindig, sohasem hazudik.
A bûnök nyomában büntetés jár.
Tisza Kálmánnak csúfos vége lesz nemsokára.
Be van végezve a teremtés munkája. Tisza kevéssel több, mint
hét nap alatt átgyúrta pártját újjá; most megpihenhet.
És különösen megpihenhetnek a fõispánok, akik gyúródeszkává
lapítva hivatalos állásukat és tekintélyüket, olyan alakúvá nyomkodták ki azon
a közvéleményt, aminõnek Tisza akarta.
A mamelukhad együtt van. - Ugyanazon régi izmos test, a régi
pattanásokkal, Móricz Pál, Hegedûs Sándor, Szontágh Pállal, bár egypár szépítõ
vimmerli elmaradt, mint Nagy György, Jókai, Csernátony stb. Isten nyugosztalja
meg õket!
De bár külsõleg és alkatrészeiben annak kell hogy lássék e
párt, mi ezelõtt volt, Sámsonnak, edzett inakkal, hatalmas karokkal, széles
vállal, tulajdonképpen mégis úgy áll a dolog, hogy Sámson haja le van nyírva: levágta
a debreceni olló.
Potemkin falui és ezen Tisza-féle »összehozott« többség
analóg történet... Szomorú és tanulságos.
De mert a Potemkin falui festve voltak, hát bizony csak az
optikai csalódás elõidézésére voltak jók; esõ
elõl hiába keresett volna ott valaki száraz fedelet.
Ha tehát beállnak az »esõs idõk«, Tisza is szépen künn reked
és megázik.
Nem akarunk itt azon körülményekkel foglalkozni, melyek a
mai többség jelentõségét a minimumra szállítják le, elég, ha felhozzuk a
választási pressziót és erõszakot, mely körülmények halványítják csak a többség jelentõségét, nem akarunk rámutatni -
mert nem e cikk keretébe illik - a romlás azon magvára, azon folyton nagyobbodó
daganatra, mely a kormány-többség testén fejlõdik; elég konstatálnunk, hogy az valóban létezik, elég hozzátennünk, hogy
az gyógyíthatatlan, és akkor már azt
is megmondtuk, hogy ennélfogva okvetlenül
ki kell fakadnia.
Nem is szerez tehát nagy gondot a kényúr többsége, melynek
szétzüllésére választások útján soha nem is számítottunk. A nemezis nem
akarhatja azt, hogy Tisza Kálmán a parlamentáris halál legtermészetesebb
nemével múljék ki.
Neki nagyobb büntetés kell. Õrá az vár; hogy a saját emberei
buktassák meg.
A zsarnokok nem félnek a népforradalomtól:
és amikor azt hívják tetteikkel, rendesen egy másik rém jelenik meg, az, akit
nem hínak, akitõl megdöbbennek: a
palotaforradalom.
De más tekintetben is meg vagyunk elégedve a választásokkal.
A mérsékelt ellenzék együtt van mind, mégpedig gyarapodva erõben és önérzetben.
Mandátumával, mellyel elveit és irányát a nemzet
megpecsételé, társadalmi összeköttetéseivel, parlamentáris szellemi erejével,
kétségkívül e párt van hivatva arra a nagy szerepre, hogy a parlamentben a »nemzet esze és lelkiismerete« legyen.
Oly párt, melyet Simonyi Lajos, Szi1ágyi Dezsõ, gr. Apponyi
Albert, Bánhidy, Chorin, Lukács Béla s ezekhez hasonló államférfiak fognak
vezetni, már most is homlokán hordja a siker és dicsõségteljes jövendõ
bélyegét.
E párt olyan, mint a csikorgó hidegben megindult tiszta
fehér, csillogó hógomoly, mely minél tovább gurul, mindig nagyobb lesz, míg
egész görgeteggé válik. - A pártonkívüli elemek, egy Lónyay, Bittó s kit elsõ helyen kellett vala említenünk, egy Grünwald stb. bizonyára a legelsõ
alkalmas pillanatban az egyesült ellenzékhez fognak csatlakozni.
Mit mondjunk még a derekasan megszaporodott közjogi
ellenzékrõl?
Kétségtelen az, hogy a magyar népnek rendesen azon része,
mely a politika elemi ismereteivel nincs tisztában, mely a »lehetséges« és
»lehetetlen« fölött nemigen szeret gondolkozni, e pártot támogatja
lelkesedésével. - S e lelkesedést most még nevelte a Tisza kormányzása fölötti
elkeseredés. Az elkeseredés pedig megnevelte a szélsõbaloldalt.
De a szélsõbaloldal, bár még egyszer sem volt erõsebb,
egyelõre nem számíthat gyümölcsözõ mûködésre. Egyelõre meddõ elmélet.
Összes mûködése, összes létalapja ez idõ szerint még csak
az: a kormányt keseríteni, csipkedni és bosszantani. Közjogi ellenzékeskedése,
e népszerû bokréta a választások idején, melynek illata elkábítja a könnyen
fellángoló lelkületeket bent a parlamentben ólomnehezékké válik, mely gazdáját
lenyomja, elzsibbasztja s képtelenné teszi egészséges
mozgásra.
Ha az egyesült ellenzék a »nemzet esze és lelkiismerete«, a szélsõbaloldalra e név illik: »a nemzet szíve«.
Az. Nemesen dobog és magasztos elvekért ég, de a
parlamentáris testületben keveset számít.
E párt megszaporodásával a halkabb szívverés erõsebb
dobogásba megy át, - s mi e szívdobogást szívesen hallgatjuk itt is, s nem
félünk, hogy harmoniátlanul túl fogja verni az ész és lelkiismeret komoly
szavát: melynek a mi pártunktól kell jönnie méltóságosan, higgadtan...
parancsolólag.
Nyomasztó
hangulat borong az ország felett. A nemzeti öntudat, a szilaj harag és a lojalitás
kínos küzdelemben vergõdik. S jaj akkor az intézõknek, ha gyõzni talál a két
elsõ, s jaj akkor e nemzetnek, ha megkötni hagyja magát az utóbbi által.
Összekötözve rabul maradhat örökkön-örökké.
A természetellenes harcok az istent híjják
föl beavatkozásra. S az isten ítélete szigorú és igazságos. Sok vért fogunk
tehát veszteni Boszniában; mély és széles sírok nyílnak annak a politikának
nyomában, melyet Andrássy inszcenírozott, s melyre Tisza Kálmán is ráüté
beleegyezésének pecsétjét. Mit ér nekünk, hogy e pecsét az õ homlokára is
kiütõdött lemoshatatlan szégyenbélyegül!
A hódító
harc foly gyõzelmek nélkül; szerencsétlenül. Gyõzelmek nélkül ott, hol a gyõzelmektõl
is pirulás szökik az arcba. Ausztria kihúzott kardján átok ül; az éle tompa;
pengéje törékeny, markolata izzó. Hogy a magyar fiúknak kell e markolatot
fogni!
Mindegy
már! Ezúttal nem arról kívánunk szólni, ami az Andrássyék politikai irányából
fáj, ezt elítélni lehet már csak, de helyrehozni nem többé. A posványba
guruló követ, ha már megindult a hegy tetejérõl, meg nem állítja semmiféle
vezércikk a világon. Oda fog az már esni okvetlenül.
Hanem van
ennek a végzetes tragédiának még egy más jellemzõ oldala is. Nagyon titkolóznak
a részleteivel.
Rémletes
hírek járnak szerte az országban szerencsétlen ütközetekrõl, melyekben annyi
meg annyi vér folyt el, borzadva suttognak a katonák megtizedelésérõl; szülõk, nõk halottnak álmodják fiukat,
férjüket minden éjjel, s ha néhány napig levelet nem kapnak, a rémképzelõdés az
igazság színeibe öltözik szemökben.
Izgatottság,
kétségbeesés, fájdalom tartja lefogva a szíveket. A bizonytalanság kínja
lankasztja, bõszíti a polgárokat.
E
titkolózás úgyszólván egy új hadviselés az állampolgárok ellen. S kegyetlenebb
annál a másiknál.
Boszniából
minden hír mintegy hermetice el van zárva; s ami jõ, annak fele se igaz. A
magánlevelekben sem bíznak már, azt hiszik, azok cenzúrán mennek keresztül, s
csak olyat szabad bennök megírni, ami vagy nem igaz, vagy nem fontos.
Veszteségeink
felõl hamis adatok hozatnak nyilvánosságra, az elesettek közül csak a fõtisztek
jegyzéke tétetik közzé szórványosan, mintha a közlegényeket nem is anyák
szülték volna, mintha azoknak bánata nem is lehetne olyan sötét felhõ, melyben
villámok vannak. Sebesültjeinkkel, kik a kórházban vannak, nem érintkezhetnek
szülõik. Ott könyörögnek bebocsáttatásért haszontalanul az õröknek a kórházak
kapui elõtt. A haldoklók nyögése kihangzik, a szülõk kétségbeesése belevegyül.
Nem láthatják egymást. Vajon kinek jutott eszébe ez átkozott embertelenség?
Vagy tán attól félnek az intézõ körök, hogy a haldoklók iszonyú dolgokat fognak
beszélni. S ez intézkedés, hogy csukva tartsa a szájakat a »lakat«.
Vigyázzanak,
nehogy »bilincs«-nek tekintsék a polgárok. Mert a bilincshez közel van a
»lerázás« gondolata.
Ne ingereljék a nemzetet, hanem ha már megcsinálták e nagy
szerencsétlenséget, legalább igyekezzenek azt szelidíteni és enyhíteni az
itthon maradtak gyámolítása és õszinteség által.
Közöljenek pontos értesítéseket a csatatérrõl, ne titkolják
a veszélyeket, mert bármily nagyok is azok, mégis sokkal kisebbek, mint
aminõket az ijedt emberek képzelõdése teremt, adják a halottaknak és
sebesülteknek pontos lajstromát. Ha már elég gyávák voltak egy olyan
tartományra törni, mely nem az övék, legyenek legalább elég bátrak nem titkolni
veszteségeiket is.
Mint táviratunk jelzi, Szarajevó nagynehezen bevétetett.
Valahára sárga-fekete zászlók lobognak rajta: sok véren keresztül odajutott
zászlók, melyekre az a kétfejû sas van odapingálva, melynek két szájat adott
rendelkezésére az õsfantázia.
Nem hisszük, hogy a fõváros bevétele - mint a civilizált
államokban szokás - végét vetné az ádáz harcnak, s épp azért kérjük az intézõ
köröket, hogyha már az a kétfejû sas az egyik szájával fölitta fiaink vérét,
ezentúl a másik szájával legalább ne marcangolja nyugalmunkat.
Szabad állam szabad polgárai vagyunk. A mi hadseregünk az,
amelyik ott küzd. Mi is »ura« vagyunk annak. S ha már nem tudhatjuk azt, hogy »miért« haltak el a saját fiaink,
legalább azt tudhassuk már, hogy »mikor«
és »kik« haltak meg!
Ezt kérjük: de tudjuk jól, hogy követelhetjük is.
Az alvó óriás megrázza magát
és fölébred.
A nemzet, mely egy idõ óta arccal a földnek fordulva, tompa
elfásultságban, akarat nélkül mindig arra az oldalra feküdt, melyet a hatalom mutatott ki neki, fölriadt és
elfordult a hatalomtól.
Az ellenzék diadalt ült Budapesten. Debrecen kezdte,
Budapest bevégezte.
Két szív dobbanása lett egyforma. - S ez a harmónia nagy ünnep.
Pest hat kerülete közül négy ítélte el a jogfeladások
gyalázatos politikáját.
És ez az ítélet annál sújtóbb, mert a gyõzelem reménye
nélkül lett kimondva. És annál becsesebb.
Az érdek nem szólhatott így, annak oka volt némának maradni,
a nemzeti önérzet felháborodása szólott itt, és annak szava mennydörgés.
Kár, hogy e mennydörgés most már a választások után nem
hömpölyöghet végig az országon, hogy villámokat szedjen magába.
Kár, hogy csak egy arculütéssé zsugorodik össze, melyet meg
nem éreznek azok, akiknek vastag bõrt rendelt
hárítóul a gondviselés.
Mint éji távirataink jelentik, mind a két fõvárosi
pótválasztás az ellenzéknek kedvezett.
A belvárosban pártunk jeles tagja, Királyi Pál, a
Ferencvárosban pedig Thaly Kálmán aratott fényes gyõzelmet.
Magyarország kétségkívül legintelligensebb kerülete, melyet
Deák Ferenc képviselt, pártunk elvei mellett nyilatkozott.
Legyen ez új intés az országnak és legyen az erõsítõ
biztatás magának a pártnak a küzdelmekhez.
A Deák Ferenc szelleme szólott »innen« a magyar nemzethez.
Ne legyen elhangzó, legyen acélozója a tettvágynak és a honszeretetnek.
Mert bizony sohasem volt arra nagyobb szüksége a szegény
hazának, mint éppen most.
Nehéz idõket élünk. Benn zavar, künn veszedelem, lázas
forrongás köröskörül.
S e nagy káoszban egyetlen ember kezében van a hatalom.
És milyen ember kezében?
A Tisza Kálmánéban. Az õ kezében, anélkül, hogy
mérsékelhetné valaki, míg az országgyûlés össze nem jõ.
Ez aggasztó körülmény ösztönözte pártunkat, hogy ma egyik
vezére Ürményi Miksa nyílt homlokkal
föllépjen, kérve a miniszterelnököt, hogy e nehéz idõkben hívja össze azonnal
az országgyûlést.
Ha nem akar abszolutizmust a miniszterelnök s ha nem tekinti
a nemzet vezérét, lételét, jövõjét az önkényére bízott bitang jószágnak,
engedelmeskedni fog e rendkívül súlyos körülmények közt Ürményi kívánságának,
mely egy ember szava csak, de valamennyi helyett.
A miniszter,
sejtjük, nem szívesen fog engedni. Vastag nyaka van. Ha nem hajlítja meg a
kérelem, meghajlítja a parancsolat.
Támogassa
Ürményit hát Magyarország minden fia, szólaljanak fel rendre a municípiumok...
ébredjen föl a nemzeti közszellem impozánsan... ne aludjék el soha többé!
...És akkor Tisza
elmehet - aludni.
Újra jött a
parancsolat. Kétszázezer katona fog indulni megint. Magyar fiúk nagyobbrészt,
mintha a magyar vér sokkal olcsóbb volna, mintha azt minden
lelkiismeret-furdalás nélkül szabad lenne elpotyázni.
Alkotmányunk
körülnyirbálva, pénzügyileg tönkre vagyunk téve; még csak a vér volt meg
azokból a kényes cikkekbõl, mikre a hatalom vágyakozni szokott: most az is hadd
folyjék el. Legyünk egészen semmi!
Kétszázezer
katona fog indulni megint!
De hová? Ki
ellen?
Szarajevó már be
van véve. A bosnyák fölkelõk tönkretétele csupán gyerekjáték lehet ezután, mire
való tehát a kétszázezernyi hadsereg? Arra, hogy Boszniába menjen?
Nem, ez
lehetetlen; hacsak nem az az eredeti tréfás gondolata támadt a vitéz
Philippovichnak, hogy minden bosnyák mellé két szál legényt állíttat
gondviselõül; hadd legyen az egyik a »silbakja«, a másik pedig a szárazdajkája.
Ezenkívül csak
egy magyarázat bír jogosultsággal. Egy oly magyarázat, mely a csodával lenne
határos, mely a lehetetlenséget demonstrálná, hogy a folyam vize fölfelé
folyik. Az a magyarázat bír egyedül jogosultsággal, hogy Ausztria - ami elõször
esik meg rajta - helyes útra tért.
A kétszázezer
mozgósított katonának azt kellene jelentenie, hogy háborúra készülnek,
bosszuló, véres háborúra Szerbia ellen.
Bárcsak úgy
lenne, bárcsak szót fogadna Ausztria a tekintélyes külföldi és a helyes érzékû
magyar sajtónak, mely e diónyi állam meghódítását javasolja.
Sok körülmény
támogatja e jó tanácsot.
Nem is említjük
azt, hogy Ausztria ékes ábrázatja még mindig vörös attól a csattanós arculütéstõl,
mellyel Szerbország a tavalyi »Die Türken sind vernichtet«-féle örömeit
megédesíté. Ausztria szelíd, türelmes, jámbor állam s nem törõdik azzal a
fatális örökséggel, vagy tán észre sem veszi: mert olyan furcsa tükröt tart
eléje egy sötét fekete kéz, melyben
sohase az õ alakja jelen meg, hanem a kamarilláé.
A józan észre sem apellálunk. Az osztrák külügyi politika az
ilyen mellékes dolgokkal nem számol.
Ausztria egészen más szempontokból szokott kiindulni, nem
rajong az ideális dolgokért, az állami fönségért s a tekintélyért, hanem olyan,
mint a szenteltvíz-tartó: minden kéz bátran benyúlhat s bepiszkíthatja.
Ausztria cselekedeteinek rugói más indokok kell hogy
legyenek.
Az egyszeri pap így argumentált a káromkodás ellen: aki
szerelmeteskedik, annak megvan a maga gyönyörûsége, aki lop, annak megvan a maga haszna, de aki káromkodik, annak sem
haszna, sem gyönyörûsége.
Hát mi is azt mondjuk, hogy ha már valakinek olyan gusztusa
van, miszerint az olyan dolgok után nyúlkál, amik nem az övéi, - legalább
legyen meg az anyagi haszna is.
Merthogy valaki gyönyörûségbõl lopjon a maga kárára, az
legalábbis hasonlít ahhoz a hamis pénzverõhöz, kinek minden pakfon huszas
elkészítése két ezüst forintjába került.
Vajon miféle haszna lesz Ausztriának az elfoglalt
Boszniából? - Megátkozza azt a keserves órát, amikor a saját tarisznyájába
kötötte, mint a mesebeli zsidó, kinek úgy a batyujába rekedt a sárgaszemû
lidérc, hogy csak holtan szabadulhatott meg tõle.
De ha már hódítani akar vitéz monarchiánk, hódítsa meg
Szerbiát is. Bosznia undorító púp lesz a testén, de ha Szerbiát hozzácsatolja,
kiegyengeti vele a hézagokat, teste megizmosodik és arányossá válik.
Szerbia, Boszniával együtt az osztrák-magyar birodalomhoz
csatolva és megfékezve, erõs védgátat fogna képezni a jövõben a szláv áramlatok
ellen.
Egy nagyszabású keleti politika alapköve tétetnék le Szerbia
meghódításával, mely monarchiánk tekintélyét és erejét, ha jól fejlesztetnék,
gyorsan megnevelné, s a kelet kulcsát játszaná kezébe.
Oda tehát azzal a kétszázezer katonával!
S akkor semmi kifogásunk a mozgósítás ellen.
Nem fog kicsordulni egyetlen könnycsepp sem, nem fog
hangzani zúgolódás, sem lehangoló panasz. Hanem amerre el fognak vonulni a
Szerbia felé induló birodalmi hadsereg zászlói... meghajlanak és vígan fognak
integetni feléjük a háromszínû lobogók.
Szomorú árnyát veti elõre a jövendõ.
Tisza Kálmán mindinkább kezd kibontakozni gyalázatos
burkolatából, s elõttünk áll egészen az ördögök ördöge a maga valóságában,
sziszegõ nyelvével, megpenészedett lelkületével és fenékig rothadt szívével. A
nemzetiszínû máz, melyet fölvett a sátán, lemállik, lepattogzik róla
lassankint.
Íme, itt áll a skelet; - ösmerjük végre. Semmi kétség többé,
hogy kicsoda Tisza Kálmán.
Vége-hossza nem volt a jogfeladásnak, a kétszínûség
politikája a közbizalommá kifestett ledérség karjában kéjelgett úgy, hogy
elundorodott tõle a becsület; játéktárggyá lett az ember kezében minden, ami
szent, ami tiszta, beszennyezte az erkölcsöket, megtörte még a hitet és a
reményt is, a gyávaság rongyait aggatá a megvakított nemzetre, s most utoljára
még a vérét is megcsapolta.
Ez ember az, aki a hazafiság és a nemzeties irány kalapja
alatt jutott a hatalom polcára; s amikor már ott kilyukadt a kalap, a bécsi kamarilla haja dugódott ki alóla.
És ebbõl az undorító hajból mindig több-több látszik.
A nemzet
panasza fölhangzott. Nem hallotta. Fenyegetõztünk. Nem értette meg. Kértünk.
Kinevetett. Lázas izgatottság meleg vért kergetett a nemzet arcába, szemeink a
haragtól villogtak. Ez az ember hátat fordított, s ment hidegen a maga végzetes
útján odább...
Ekkor
azután eljöttek az anyák könnyei... Ezek is fegyverek, mondják. Nem használt
semmit. Majd segítségünkre keltek megölt fiaink véres árnyai.
Tisza
Kálmán behunyta a szemeit és nem látott
semmit. A sátán nem fél semmitõl - mert szövetségese a pokol.
És mikor
semmi sem használt, sem |