1879
SZEGEDI NAPLÓ TÁRCÁK

(KARCOLATOK, NEKROLÓGOK, RIPORTOK STB.)

VAN DER MEERE GRÓFNÉ

Van der Meere grófné jelenleg Szegeden van, s kedden a színházban a »Linda de Chamonnin«-ból, a »Rigolettó«- és a »La Manolá«-ból fog énekelni egy-két áriát.

A grófné ritka jó énekesnő és ritka szép asszony, kiről igen szívesen fecsegnek egész Európában a szalonokban, de sohasem beszéltek róla annyit, mint 1875-ben, mikor még a szép grófné egyszerűen csak »Bogdani Vanda kisasszony« volt.

Bogdani Vanda kisasszonyt már a természet is grófnõnek alkotta: értett az adósságcsináláshoz.

Midõn a bécsi színpad királynõje volt, egy csomó adósságot csinált s oly könnyelmû adósságot, hogy midõn jónak látta a hitelezõk elõl Lembergbe utazni, a fenyítõ bíróság által letartóztattatott.

S szegény szép Vanda kilenc hónapig szenvedett a vizsgálati fogságban. Oh, csúf vizsgálati fogság!

Van der Meere gróf, e szép szõke arisztokrata, ki jelenleg Szegeden át kíséri európai kör­útjában, már ekkor halálosan szerelmes volt Vandába, s egy brosúrát írt arája szenvedéseirõl, melynek címe: »Wanda de Bogdani ou Quatre Mois de Prevention en Autriche« par le Comte van d. Meere.

Van der Meere épp oly érdekes, mint neje. A gróf túlságosan fiatal, szõke, mint Gretchen és lágy, mint a heilbronni Ktchen. Az egész férfi nem egyéb, mint egy könny, egy sóhaj, ahol pedig keserûvé lesz, ott sír.

Pelser bécsi államügyész lefoglaltatá e könyvet, mert gondolta, hogyha a férfiak sírnak, az sokkal veszedelmesebb a szitkozódásuknál.

A könyvnek két része van, elseje Lembergben, a második Bécsben játszik. Bogdani kisasszony épp vendégszerepelt Lembergben, midõn 1875. január 8-án az elfogatási parancs megérkezett.

Az elfogatási parancsban az elfogatás oka megnevezve nem volt. A lembergi hatóság, miután nem ismerte az elfogatás okát, a lakonikus táviratból azt vélte kiolvasni, hogy itt egy súlyos bûntényrõl van szó, és Bogdani kisasszonyt, úgy mint volt, utcai toalettben börtönbe zárta, anélkül, hogy bármi csekély kedvezményben részesítette volna. Az elfogatás, mint tudvalevõ, óriási feltûnést keltett és általánosan azon hit volt elterjedve, hogy a szép szõke énekesnõ legalábbis gyermekgyilkosságot vagy más valamely ocsmány bûntényt követett el.

V. d. Meere gróf olvasnunk engedé azon jegyzeteket, melyeket menyasszonya lembergi és késõbbi bécsi fogságában tett. Mindezek természetesen a võlegényhez intézvék. A lembergi fogdában a következõ panaszra fakadt.

»Én Istenem! mit vétettem, hogy oly keservesen büntetsz? Fogoly vagyok mint egy nagy bûnös! Én senkinek sem tettem semmi rosszat és mégis oly szerencsétlenné legyek!

Minõ borzasztó fogház! Semmi sincs benne, mint egy faágy, és a világosság is csak egy rácsozott üregen tör magának utat.

A bíró gyertyát bocsátott rendelkezésemre, én tehát írni akarok önnek.

Aludni nem bírok!

Iparkodom nyugodt lenni, azonban minõ éjet kell töltenem, megõrülök! Elmém tévelyeg. Lázam van oh, miért hagytam el Franciaországot?

Ön mindent el fog követni megszabadításomra, nemde barátom?

Én fázom.

A Megváltó nevében esdek önhöz, intézze, hogy a szállodában helyezzenek el, csak itt ne!

Tizenegy óra. Nem bírok aludni! Ah, mint forog körülöttem minden! Nem, nem, arra nem kényszeríthetnek, hogy itt maradjak!

Két óra éjfél után. Menjen ön M... úrral az államügyészhez. Azt csak megengedhetik, hogy a szállodában legyek. Ezen borzasztó börtönben nem lehetek. Telve van ez patkányok- és egerekkel. Nincs joguk engem itt tartani. Oh, mit kell szenvednem! Istenem, légy irgalommal irántam!... Minõ éjszaka!

Hat óra van reggel. Minõ zsivaj! Az egész folyosó nõszemélyekkel van tele, kik minden lehetõ vétséggel terheltek. Hogy lehetett engem ezen asszonyok közé zárni? Miért?

Kérem önt, sürgönyözzön és tudakozódjék, mivel vagyok vádolva, és kövessen el mindent, nehogy itt kelljen maradnom.

Esküszöm önnek Károly, az én helyzetem iszonyú. Kövessen el mindent, hogy a szállodába jöhessek. Hisz’ ajtóm elé rendõrt állíthatnak.

Istenem, mily beteg vagyok«.

Azonban Bécsbõl nem jött fölvilágosítás, a lembergi hatóság pedig az ideiglenes szabadlábra helyezésért 8000 forint biztosítékot kívánt. Ezen összeg azonban nem volt elõteremthetõ. Van der Meere gróf ezután így folytatja elbeszélését.

Két nap múlva sorsa megkönnyebbült.

Börtönbõl kivétetvén egy irodában helyeztetett el, hol hat héten át, legalább egy kis pamlagon aludhatott. Ezen irodában naponkint esti 8 óráig három-négy tisztviselõ dolgozott.

Kora reggel föl kellett Bogdani kisasszonynak kelni, hogy ezen urak munkájukhoz láthassanak. S így kellett hat héten át ezen rossz dohány füstjében bûzhödt helyiségben élnie. Torka ilyképp megtámadva, nyaka pedig földagadva és gyulladtan, azt kellett hinnie, hogy hangját veszti.

Végre, mikor már súlyos beteg volt, megengedték neki, hogy kórházba menjen.

Itt legalább nem volt kénytelen látni a nyomor legborzasztóbb képeit, melyeket a mindennapi élet föltárt elõtte. Elképzelhetõk morális szenvedései egy fiatal nõnek, ki a jobb társaság élményeihez van szokva és most hat héten át volt kénytelen tanúja lenni oly jeleneteknek, melyek egy jólnevelt hölgy gyengéd kedélyére borzasztóan hathattak. Tolvajok, részegek, gyilkosok és a társadalom legalsóbb osztályából származó nõk kihallgatásának lenni napról-napra kényszerített tanúja.

Végre két hónap elmúlt. Bogdani kisasszony egészsége helyreállott annyira, miszerint útra kelhetett egy rendõrtisztviselõ kíséretében Bécsbe.

Április 7-én érkezett az osztrák fõvárosba. A pályaudvarban dr. Hönigsmann ügyvéd és országgyûlési képviselõ várta, ki mint földije és gyámja a legszeretetreméltóbb modorban ajánlá föl jogi szolgálatait neki.

Dr. Hönigsmann úr egyáltalán egy par exellence jótevõ, ki egy leves- és teaosztó intézet alapításánál sem szokott hiányozni.

A pályaudvarból az állami törvényszékhez vitetett. Itt azt remélte, hogy kihallgatása után azonnal szabadlábra fog helyeztetni. Azonban nem így történt. Továbbra is fogságban tartatott.

Ismét írt võlegényének. Azonban még sokkal keserûbben és kétségbeesettebb hangon, mint Lembergben.

»Barátom!

Itt még borzasztóbbakat kell eddigi szenvedéseimnél eltûrnöm. Ez iszonyú!...

Egy cellába zártak, hol még tizenöt más nõ van a társadalom minden rétegébõl (des plus grossières). Borzasztó bûz tölti be a helyiséget.

Megfúlok!

Fekhelyemül egy priccs szolgál undok szalmazsákkal, telve mindenféle rovarokkal.

A lembergi fogház ehhez képest paradicsom volt.

Könyörüljetek rajtam, miért kell így szenvednem!

Nem, engem ilyképp szenvedni hagyni nem emberi dolog és végre is, mi lesz belõlem.

Az éj beköszöntött.

A padon ülve fogom tölteni.

Úti bõröndömet is elvették tõlem, még egy zsebkendõm sincs, amivel könnyeimet fölfoghatnám.

Mentsen meg ezen börtönbõl. Mi bûntényt követtem el, hiszen tudniok kell, hogy ártatlan vagyok!

Miért büntetsz engem ily iszonyú módon, én Istenem!

Óh, ezen nõk!

Ha ön engem egy társaságban látna velük, véres könnyeket sírna fájdalmában!«

De iszonyú társasága is volt ez a nõknek, kikkel egybe csukták.

A szegény énekesnõ ismét beteg lett és a vizsgálati fogda kórházába vitetett.

Ezen kórházból a következõket írja:

»Egek, minõ lealacsonyítást kell vala eltûrnöm!

Megfosztottak ruházatomtól és rabköntöst kelle fölvennem.

Ezzel vége reményemnek. Most már elítélnek.

Ha elítélnek, megölöm magam. Mérget veszek, mert megbecstelenítve nem szabad élni!

Ma az orvos ezeket mondá:

Ha önnek hosszabb idõt kellene itt töltenie, elveszti egészségét és hangját, mert torka a legnagyobb mérvben van megtámadva. Önnek üde légre van szüksége!

Láthatja mindezekbõl, szeretett barátom, hogy el vagyok veszve!«

Május hó 10-ét, vagyis azon napot, melyen Bogdani kisasszony az esküdtek elé lépett, három héttel megelõzõleg a vádlott ügyvédjének azon ajánlat tétetett, hogy védence biztosíték mellett szabadlábra helyezhetõ és midõn Bogdani sírva hivatkozott megrongált egészségére és összetett kezekkel esdett könyörületért, egyike az uraknak (van d. Meere gróf nem nevezi õt mûvében meg, de mint beszélik, Pelser államügyész lett volna) azt felelte neki: »Kisasszony, kegyed már tizenhárom hét óta tûri e sorsot, még ezen három hét sem fogja megölni!«

Végre ütött a megszabadulás órája. Május hó 11-én az esküdtszék fölmenté.

Van der Meere így végzi könyvét:

Bogdani Vandának minden lehetõ lealacsonyítást kellett eltûrnie, társnõi egy hónapon át bukott nõk és fegyencek voltak; kénytelen volt a borzalmas fegyenc öltönyt viselni; elviselte õreinek és börtönmesterének minden zsarnokoskodását; több könnyet hullatott e négy hó alatt, mint egész életében, és miután mindezt elszenvedte, kitárult börtönének ajtaja és õt azzal bocsátják el: »Távozzék, ön ártatlan!«

Nincs-e Bogdani kisasszonynak joga kérdeni:

»Hogyan, önök engem elzártak akkor, midõn oly szerzõdésem volt, mely lehetõvé teszi vala nekem adósságaim egy részét kifizetni.

Négy hónapon át tartottak fogva, miáltal nekem hatezer forintnyi kárt okoztak.

Önök az elfogatás által kényszerítettek ügyvédet fogadni, kinek 500 forintot kellett fizetnem.

Önök kényszerítének kiadásokra, akadályoztak pénzt szerezni, és mindezen morális és anyagi szenvedések után megelégesznek azzal, hogy nekem azt mondják: SYMBOL 187 \f "Times New Roman CE" \s 10Távozzék, ön ártatlan!? Nem kötelesek önök engem kártalanítani?...«

Ezen kérdésre a felelet nem soká késett: a munka elkoboztatott.

Bogdani Vanda férjhez ment, s boldogul él férjével, Meere gróffal, ki meghasonlott inkább atyjával s mégis elvette Vandáját; apja többszörös milliomos, s mégis inkább választá a szegénységet.

A HÉT »NAGY ESEMÉNYE«

Hogy végre már megvirradt a füleknek is! Ez a hét a füleké volt. S fül az bõven van Szegeden. Öröm volt látni, e lenézett testrészek uralomra jutának annyi idõ után, s nagy tekintélyükben, fontosságuk öntudatában, mintegy kipirulva mosolygón hirdették az emberi ábrázatokon, hogy »ma mi vagyunk az urak«.

Aki nem kóstolta Bogdani Wandát, az okvetlenül meghallgatta Joachimot. Oh, de édes volt mind a kettõ!

Mikor nemrég itt Szegeden volt Szalay Imre képviselõ, ki most a »sárga-fekete republikánus« címét viseli, egy felsõemeleti páholyból néztük a színielõadást.

Szalaynak az a szokása, hogy a »ház«-ban szeret sok egyébrõl beszélni, de nem a politikáról, míg ellenben a házon kívül örökké a politikáról elmélkedik.

- Lássa ön - mondja halkan -, minket magyarokat az fog tönkre tenni, hogy nem szeretjük a pénzt.

- Én bizony szeretem...

- Szereti, de csak azért, hogy mielõbb túladhasson rajta. Addig hiába beszélünk mi a miniszteri gazdálkodás ellen, míg magunk is takarékosakká nem válunk. Nekem erre nézve van egy tervem...

- Nekem is vágtam közbe hirtelen.

- Halljuk elõször az önét.

- Az igen egyszerû. Az aranyokra és a bankjegyekre a király képe helyett a Borcsáét kell veretni.

- Ki az a Borcsa? Aztán mi lenne akkor, ha az õ képe jönne a pénzeken?

- Hát az lenne, hogy a férfi ember a világért sem adná ki kezébõl a fotográfiáját... fösvénnyé lenne mindenik...

- De hát a nõk?

- Azok pedig úgy eltennék a bankót, hogy sohasem lásson napvilágot, nehogy még inkább forgalomba hozassék a férfivilág elõtt páratlan vetélytársnõjük.

- No, az ön terve elég bolond -, mondja Szalay Imre megnyugodva, mert már szörnyen meg volt ijedve, hogy a jövendõ idõk pénzügyminiszterével diskurál.

- Most már hadd halljam én az ön tervét...

- El kellene törülni a gondviselésnek az öt érzék közül egyet, éspedig a hallást. A magyar embernek ez kerül a legtöbb pénzébe.

- Nem a látás?

- Nem. A látásnál még a tapintás is költségesebb.

A fejemet ráztam, s nem hittem el egész tegnapelõttig.

Hiszem már, mióta a Joachim hegedûje megszólalt a Lloyd-teremben mélabúsan, mint a fájó szerelmi ábránd, szilajan, mint a csapkodó láng, viharosan, mint a háborgó tengerár, halkan, lágyan, mint a kifáradt fájdalom elhalóban...

Hogy érti az az igénytelen fekete ember játszani a szívekkel! Kimuzsikálná az, ha akarná, még az egyiptomi alkirály utolsó forintját is a zsebébõl.

Az édes hangok mint a szikrák röpködtek szanaszét a hosszú, közönséggel zsúfolt teremben, és meggyújtották a szemeket és a szíveket mindenfelé...

Mindenki jobb lett, mint mikor belépett. A zene templommá tette a termet, és közel hozta az istent.

Egyik ismerõsöm hozzám fordult s így szólott:

- Nem értem, milyen csoda esett ma. Itt vannak teljes számmal a hitelezõim, s mind oly barátságos képpel néznek rám szegények, mintha õk tartoznának nekem.

- Hát ezeket bizony a zene jobbította meg.

Szent Dávidot úgy ismerjük, mint a legjobb muzsikust (mi magyarok pláne nagyon ismerjük szent Dávidot, mert sok mindenünket elhegedülte már), de hát micsoda még szent Dávid Joachimhoz képest!

Ez nem hegedül a mennyországban, hanem lehegedüli a földre a mennyországot.

Kár, hogy ez a mennyország csak vagy másfél óráig tartott. Joachim punktumot csinált, bepakolta a hegedûjét, az angyalsereg kivonult a garderobe-ba, s ott bundákba és nagykendõk­be temetkezve szétszéledt hazafelé...

Izgékony természetemnél fogva, mivel a mennyországban sem tudnék békén ülni egy helyen, elvetõdtem a hangverseny alatt a különbözõ rétegek közé.

- No Kukac! - mondom a »próféták« az ajtóban szájtátva álló udvari muzsikusához -, mit szól kend ehhez a Joachimhoz?

- Az a mondásom van csak kérem alásan,... hogy akárhogy vesszük is, a hegedû az oka, ...abba van benne a mestersége, ...de hát mit ér az? mikor õ mégiscsak nímet.

Erdélyi Náci leverten járt-kelt a közönség között, magasodó homlokán kidagadtak az erek, s õ is, aki olyan jól csinálja, szinte szégyenkezve süté le szemeit a tarka-barka közönség elõtt, melyet ha meglát vala itt egy csoportban Napóleon herceg, ki Budapestet »szép nagy falu«-nak nevezte, bizony-bizony eltéveszti, hogy valahol Párizsban van, ha nem is a Saint-Germainben, hanem legalább a Quartier-Latinben.

Hanem azért valami mégis emelhette az Erdélyi Náci szívét is, mert nagyokat bólintgatott közbe, aztán úgy odatapadtak szemei a Joachim vonójára, hogy tán le is pörzsölték volna a lószõrt róla, hahogy nem úgy állna a dolog, amint Gilagó mondja, hogy az óperenciákon túli boszorkánykirály legkisebbik lányának patyolat-selyem hajából van az a vonó kifundálva: s fülemilék aranytepsiben kisütött zsírja a kenõgyantája.

Könnyû azzal aztán a bolondnak is muzsikálni!

A »próféták« is kirukkoltak teljes számmal: az aranyifjúság nem hiányozhat sehonnan. Domború mellét ott feszegeti Pál, János kacér bajusza szinte kétfelé látszik szelni a termet. A fiúk kebliben azonban nagy az elégedetlenség amiatt, hogy bele nem szólhatnak a muzsikába. Látszik rajtuk a türtõztetés és a kényelmetlen önmegfékezés, amint erõszakkal kapaszkodnék belõlük kifelé a hetyke szó:

»Most mög hadd gyüjjön az én nótám!«

Minden szegedi mûértõ jelen van, még az is, ki valamely mellékes oknál fogva mûértõ, mint például Kamaczy Ferkó, akinek a nagybátyja volt zeneértõ; a Czeklesz-kisasszonyoknak egy ócska zongorájuk maradt egy szabadkai nagynénjük után, ennek a révén vágnak okos, bíráló ábrázatokat a Joachim mûvészi futamaihoz. Özvegy Kubik-Pirinyó Borbála egyik fiatalkori kedvesének volt egy zenevirtuóz barátja, minélfogva õ is hivatva van arra, hogy véleményének nyomatéka légyen.

Nagy Pista, a színház tenoristája egy oszlopnak dõl, onnan hallgatja a száraz fa tündérrívását, s teljes meggyõzõdéssel mondja a szomszédjának:

- Mégsincsen az világon semmi szebb, mint az embernek az hangja.

Az ajtónál egy kereskedõ kiált föl lázasan:

- Djönörû!

- Micsoda, Kóbikám? A mozsika?

- Ej, dehogy, Móric, dehogy! Hanem a szerszám, a hegedõ, aki echt von Cremona és megéri 30 ezer florin.

Végre elhangzanak a ropogós magyar csárdás utolsó akkordjai is. Fölriad a taps, s utána egy nagy káosszá gomolyodik a tömeg, lármával, zajjal tódulva le a sötét lépcsõkön.

- Egészen megfiatalított ez a zene, súgja egy õszülni kezdõ férj, felesége muffba sülyesztett karját a magáéba öltve... Másodszor szerettelek meg ma e bûvös hangok hatása alatt, kedves pipikém...

- Ah! sóhajt a nõ szánakozólag nézve végig a hozzásímuló alakon, mintha mondaná:

»Szegény bolond! Teneked fog hát legtöbbe kerülni a Joachim hangversenye.«

FARSANGI GONDOLATOK

Mikor réges-régen búcsút vettem ifjúságomtól örökre, bizony nem hittem, hogy még egyszer valaha összekerülünk Szegeden. Fölkeresett, rám akadt ez a régi jó barátom, s megint megvagyunk együtt. Az igaz, hogy átkozottul néz ki; négylovas hintón járt, mostan gyalog lépked, s a tarisznyájában, mely tele volt színig virággal, most csak a virágok csutkája zörög még.

Régi jó barátom csak lassan ismert rám, szinte megcsodálta, én vagyok-e vajon, aki eltaszítottam; arcának aranyos mosolya elbágyadt, amint felé nyújtám reszketõ kezemet... vonakodva ölté a magáéba.

Hát csak megint karöltve járjuk végig a farsangot, a bálokat.

Csakhogy milyen mogorva lett azóta ez az én hajdani pajtásom, nem beszél már édes suttogva titkos, homályos gyönyörökrõl, a báli éjek tündérbirodalmáról, angyalok röpülését nem festi elém élénk képzelete, hókeblek pihegését nem hallom többé, lelkem nem fürdik bûvös mosolyok aranyos sugaraiban, szemem nem ittasul meg elandalító nõi képeken, arcom nem lesz pirosabb, homlokom nem lesz forróbb, szívem nem dobog sebesebben...

Minek kerültünk már mi össze?...

De ha már összejöttünk, s te nem bírsz szólani többé, a régi hévvel a régi hangon, ha ostobán unalmas lettél, hát akkor hallgass el... hadd, én beszélek neked a bálokról:

Hiszen te végtelenül megcsaltál engem. Azóta már megjártam az életet, s rájöttem, hogy hazudtál.

Milyennek mutattad be nekem a bált azelõtt? Szivárványszínnek, virágillatnak, pillangó­szárnyak hímporának hittem, ami nem volt csak szemkápráztatás, aranyvárakat építettem arra, ami nem volt egyéb csak levegõ, hegyrõl-hegyre vágytam, s amint odaléptem, a hegy nem volt más, mint füst. Te festetted azt hegynek!

Most már én mondom el neked, mi a bál.

Hetven font piros festék, nyolcvan font fehér festék (vulgo rizspor), tizenkét mázsa csipke és tüll, kétszáz mázsa emberi hús, egy lat szellem.

Mintegy öt év elõtt nagy álarcos bálra készültünk Balassagyarmaton; éppen azon törtem a fejemet, milyen kosztümben menjek, hogy rám ne ismerjenek, mikor Dessewffy Elek azzal a tanáccsal szabadít ki emésztõ töprengésembõl:

- Tisztíttasd ki pajtás két forintért a fogadat, s az ördög sem fog rádösmerni.

Ez a jó tréfa, mint hírhedt fekete fogaim hiteles attestátuma, akkoriban még a Borsszem Jankóba is bekerült, s engem igen elkeserített, mert meg voltam gyõzõdve, hogy most már nem kapok széles e hazában feleséget ezekre a fekete fogakra.

Hogy változnak az idõk! Még csak öt rövid év fordulója, s most azon töprenkedem, hol vegyek a farsanghoz olyan kosztümöt, hogy rámismerjenek. Hol vegyem a pezsgõ jókedvet, a benyomásokra fogékony kedélyt?

Ki tisztítja le szívemrõl azt a rozsdát, melyet öt hosszú év reája hullatott?

Mire a nyájas olvasó idáig jut e sorok olvasásában, bizonyosan meg fog botránkozni, hogy minek rontom én a fiatalság örömeit, aztán mit beszélem én itt a magam dolgát, minek szólom agyon a mamák reményét, s diszgusztálom a házasulandókat. Hagyjam a világot a maga útján... semmi közöm hozzá, ha kivettem a magam részét.

Önöknek egészen igazuk van, ha fölületesen nézik a dolgot, ámde ha meggondolják azt, hogy:

1-ször egy újságíró még tréfából sem beszél igazat soha;

2-szor, ha netalántán mégis igaz szó vetné ki magát a tolla alól, nyomban úgy elcsavarja, hogy nagyító üveggel kell benne az igazi célzatot keresni...

akkor önök rájönnek, hogy talán azért is festettem olyan sivárnak kedélyállapotomat, hogy elrettentõ példának beleugrasszam az ifjúságot a házasság szent aktusába.

Pedig nem azért tettem.

Én igazán gyûlölöm a nõket és bálokat, s be is tudnám bizonyítani mindazt a rosszat, amit csak elképzelek róluk, ha nem volna ez az átkozott fekete fogam.

Sokan kérdezték már tõlem, kik jobban ösmernek, s kik tudják e két-három év óta folyton erõsbülõ ellenszenvet, hogy hát miért dicsõítem mégis irkafirkámban a nõket.

Hja, mert fekete fogam van.

Ha nem volna fekete fogam, akkor nem kellene attól félnem, hogy a nõk ki nem állhatnak.

S ha attól nem kellene félnem, hogy a nõk ki nem állhatnak, akkor szabadon el merném mondani felõlük a véleményemet.

El merném pedig mondani azért, mert senki sem vethetné szememre, hogy »ebbõl is a fekete fog beszél«.

***

...És most már vedd úgy nyájas olvasó, hogy végigolvastad a tárca cikkét, s mikor a föntebbi három csillaghoz érsz, állj meg, s gondolkozzál, hogy milyen célzatot értettél hát ki belõle.

Kitaláltad-e, hogy azért írtam mindezt, hogy a »haza hálájának« visszautasításáért ekszkuzáljam magam.

Kitalálod-e, hogy 77 piripócsi, 19 szilasbalhási, 26 pitymándi és 46 baglyaslajtai »zártkörû« bálban lettem beválasztva rendezõnek. 100 ezer embert kellene megsértenem, ha egyszerûen azt hajtom: nem fogadom el.

S ahelyett mind a százezer meghajlik a hatalmas argumentum elõtt, hogy: »Nagyon sajnálom... nem tehetem... hanem ne volna csak fekete fogam!...«

És mégsem találtad ki, nyájas olvasó!

Mondunk mi újságírók olyan okos dolgot néha, hogy saját magunk is csak harmadszorra találjuk meg benne a nagy okosságot.

Semmi sem igaz, amit mondtam.

Amire legkevésbé számított az olvasó, erkölcsi irányú cikk akar ez lenni a fiatal lányoknak, kik ma mennek elõször a bálba, s kiken a nyájas bók, a behízelgõ szó olyan hirtelen fog, mint a lehelet a késpengén.

Hallgassanak hát ide, tisztelt kisasszonyok. Legelõször is engedjék meg, hogy per tu legyünk. Így hamarabb beveszik a jó tanácsot.

Tehát...

Mikor ott fogtok táncolni a színházban, jusson eszetekbe, hogy a színházban vagytok, s mikor nem a színházban, hanem valahol egyebütt lesz a bál, akkor is jusson eszetekbe, hogy a színházban vagytok, s mikor imádótok édes, csábító szavakat suttog a fületekbe, jól megvigyázzátok, nincs-e fekete foga.

Mert fekete az néha, ha fehérnek látszik is.

SZERELEM A LÁBAKKAL KIFEJEZVE

A XVI. században Coligny és a hugenották nagy gyûlölettel viseltettek a tánc iránt, tiltották s becsmérelték.

Mire aztán egy katolikus barát (servus bruder!) azt az argumentumot hozta föl a tánc mellett, hogy »az általa elõidézett mozgás elõnyösen hat a testre és a táncnál a párok észrevehetik, hogy egészségesek-e, hibátlan testûek-e, mi a házasulandóknál fölötte fontos dolog (lám a selyma!) és végre egymásnak vérmérsekletét is kitanulhatják«.

Helyes gyerek volt ez a barát,