1879
SZEGEDI NAPLÓ APRÓSÁGOK

11.sz., január 15.

Szája becsukva, csendes... Ez õ! a csendért harcoló Szeged.

Az idõ nagy dolgokkal volt viselõs. Szeged flegmatikusan vette.

Az ország fölzúdult a keleti politika ellen. Szeged csendesen maradt.

Kevés híja, hogy Tisza Kálmánt le nem taszítottuk a miniszteri székérõl. Szeged nyugalommal nézte.

Ami kis életjel volt innen, az mind mesterségesen lett elõállítva, mint a csinált virág.

Szeged folyton aludt.

A fátum azonban leleményes. Egyszer csak olyan dolog akart megesni, hogy a szegedieknek (kik a Szina-telek környékén laknak) ne lehessen nyugodtan aludni.

S egész Szeged azonnal fölébredt, hogy ezentúl nyugodtan alhassék.

*

Szeged városa megijedt attól a gondolattól, hogy õ ezentúl nem alhatik.

Szeged szereti ugyan a kereskedelmet is, meg az ipart is, egyszóval Szeged mindent szeret, ami jó. Szeged szeretne olyan is lenni, mint London, mely iparával a világ ura, olyan is mint Párizs, mely palotáinak szépségével az egész világnak imponál de azért Szeged mégis olyan marad örökké, mint Kutya-Bagos, mert mindenekfölött legjobban szeret aludni.

És mégsem fog sokáig nyugodtan aludni.

Mert éjjelente fölkölti a békák kuruttyolása... azokról a helyekrõl, ahova nem engedett gyárakat építeni.

*

Különben az építtetõ cég a hibás. Miért nem oszlatta el az aggodalmakat a tûzveszély eshetõségével szemben.

Ki kellett volna jelenteni, hogy a Szina-telek mind a négy oldalára egy-egy szent Flóriánt állíttatott tûzõrnek.

Már az ellen csak nem bírt volna argumentumot fölhozni, de senki.

*

Mennyi zaj ilyen apró kérdésben!

A város egész lázas állapotba jutott. Egy idegen kíváncsian kérdezte egy bennszülöttõl:

- De hát miért is félnek itt olyan nagyon a fûrésztõl:

- Hüm! Annak nagyon természetes oka van.

- Talán mert sok Szegeden a fakereskedõ.

- Ej dehogy! Mert sok a fatuskó.

Hanem azért Szeged mégis civilizálódik, s [ha] az isten is úgy akarja, maholnap már annyira viszi, hogy hídja is lesz vasból.

Némelyek azt mondják, hogy ez luxus, de csak azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy ez a híd veszedelmes.

Veszedelmes pedig azért, mert Torontál vármegye felül bejöhet a városba a civilizácó, amely megint nem fogja hagyni aludni a szegedieket, hacsak agyon nem ütik útközben, mint Csornán a ketyegõ fenét... ami különben nem volt egyéb, mint zsebóra.

*

Van azonban egy töredék, amelyik nem ellenzé, hogy hídja legyen Szegednek, ha valami bolond német megépítené ingyen.

De még e töredéknek is akadály állana útjában a közgyûlésen, mely ez esetben olyan németre várna, aki a városnak árendát fizessen azért, hogy az híddal engedi elcsúfítani az õ szép szõke Tiszáját.

*

Van ebben egyébiránt elég logika...

Azért fog Szeged idõvel cirkumspektus városok hírére keveredni, mert szem elõtt tartja az arany igét, hogy: »lassan járj, tovább érsz.«

*

A haldokló Lord Byron e szavakkal fejezte be életét:

»Hagyjatok engem aludni!«

Szeged szintén e szavakkal ejti el az ipar fejlõdését.

Magna ingenia conveniunt.

Hagyjuk is hát a magna ingeniákat aludni. Jó éjszakát!

24. sz., január 30.

AZ ÚJ MAJOROS

Mióta Majoros Pista kikopott Zentáról, azóta híre-hamva sem volt a nõemancipációnak nagy Magyarországon, most, hogy a zentai vagy inkább La Manchai lovag ismét ott ül az országgyûlésen, támadnak lángelmék a vidéken is, akik síkraszállnak a hölgyek mellett, akiket nem bánt senki.

A »Szegedi Hiradó« vasárnapi számában egy »Keresd a férfit« címû cikk jelent meg a Szegedi Napló »Keresd a nõt« címû szombati cikkére »visszhangul«.

E sorok írója némileg részes azon cikk írásában, mely a társadalmi elszegényedésünkért fõleg a fényûzõ és nagyzoló nõi nemet teszi felelõssé, minélfogva nem állhatja meg, hogy néhány szóval vissza ne térjen erre az ügyre, nem a cikkíró kedvéért, ki véletlenül nincs azon helyzetben, hogy szava messzire elhallassék, hanem a gorombán és durván lemocskolt férfinép védelmére.

*

Hogy Szegednek is van már Majoros Pistája, azt nem irigyli Zenta; hogy a szegedi Majoros majorosabb a zentei Majorosnál is, azt már lehetetlen szó nélkül hagyni fõleg azért, mert sok kiaknázni való komikum van benne.

A jámbor cikkíró (kirõl azt kellene gyanítanom, hogy szoknyába [!] jár, ha nem volna oly tulságosan konyhai így azonban, mivel föltenni lehetetlen, hogy már a konyhák hölgyei is cikkeznek, föl kell tennem, hogy õ mégis hímnemû), azt veszi legjobban zokon, hogy mi már vezércikkben reflektálunk a nõnevelés kérdésére, e szerinte kicsinyes tárgyra, mellyel a vonal alatt (a tácában) szokás elbánni.

Hja persze! mert az illetõ úr bizonyosan a »Times«-ban szokott vezércikkezni és a Times-nak az az õ természetes hivatása, hogy a világ sorsát intézze... de vegye tekintetbe kérem azt, hogy ahol a »Keresd a nõt« címû cikkecske jelent meg, az csak a »Szegedi Napló« volt, egy magyar vidéki város napilapja, hol apró dolgokról írnak a közönségnek.

És éppen, mert apró dolgokról kell egy vidéki lapnak írni foglalkozom én is a szegedi Majorossal és cikkével.

*

A »Fõvárosi Lapok«, legtekintélyesebb organuma azon magasabb rangú hölgy-osztálynak, melyrõl mi írtunk, és melynek Szegeden alig van képviselõje, megjegyzés nélkül veszi át ama megjegyzésünket, hogy: »a pokolbeli sátánnál is rosszabb Tisza Kálmán, Tisza Kálmánnál pedig még csak egy rosszabb van, az asszony.«

E nagy, tekintélyes lap hallgat a kemény vádra, sõt szükségesnek látja azt közölni olvasóival, de a kis vidéki uszkár bezzeg nekiszabadul az olcsó csontnak és az olcsó dicsõségnek, s éppen olyan hangon megy neki az én szerény, jóakaratú cikkemnek, mintha õ írta volna meg »A XIX. század uralkodó eszméit«, mintha õ lenne Eötvös József, én meg teljes életemben most fogtam volna meg elõször a tollat, hogy vidéki zöldséget termesszek vele.

*

Ennyit a hangra; a többiekben tárgyilagosan kívánok felelni a fölhozott argumentumokra ha ugyan annak nevezhetõk.

Elõször is nem mi nézzük le a nõi nemet, hanem õ, ki a nõi nemnek semmi befolyást nem tulajdonít a társadalomban, s ki e befolyást nem kívánja helyes irányba terelni.

Nagyon csodálom a »Szegedi Hiradó« szerkesztõjét, hogy azon úrnak, aki lapjában védelmére kelt a nõknek, ravaszságát azonnal észre nem vette, mert ez az úr a védelem csalóka lárvája alatt még jobban megtámadta a nõket, mint én.

Tudom, hogy az igen rosszul fog esni a lovagias szerkesztõnek, de azért mégis kénytelen vagyok bebizonyítani.

*

Azt mondja, hogy hiszen mi férfiak vagyunk a családok fejei, mi rendezzük a társadalmat, az államéletet, mi adunk irányt a családnak stb.

Miért rossz hát mégis ez az irány?

S ezzel ez az úr (úgyhiszem, célzatosan) oda viszi a logikai eszmemenetet, hogy keresd ebben is az asszonyt.

Mert ha úgy szabjuk az irányt a családban, hogy a nõk tékozolhassanak s nagyzoljanak, az annyit tesz, hogy a nõk által hagyjuk magunkat uraltatni, hogy gyengék vagyunk velök szemben és udvariasak.

S ezért a hibáért korholja le a férfiakat. Más szóval, abban akarná reformálni a társadalmat, hogy a nõk kényszerítve, parancsoló jogarunk súlya alatt mozogjanak helyesen, nem pedig önmaguktól, az okszerû nevelés által megnemesített gondolkodás sugallatából.

Szegény asszonyok! mentsen meg az isten ilyen jóbaráttól!

*

A cikkírónak nincsen fogalma az emberi társadalomnak s annak hatásáról az államelméletre. A férfi ebben a vagyonszerzõ, a nõ a vagyon-konzerváló szerepét kell hogy vigye, már t.i. a társadalomnak a közjólétre vonatkozó kiágazásában.

És íme, nézzük sorba a családokat.

A vagyonszerzõ férfit majd mindenütt megleljük, s ahol nem ilyen, megrovások tárgya az.

A vagyont-konzerváló nõt ritkán találjuk, hanem hosszú sorban lép elénk az ellenkezõ.

Van-e hát igazunk?

S ha megrovandó férfi az, ki a neje vagyonából él, s ha megvetendõ az, ki a neje vagyonát tékozolja nem-e megrovandó az a nõ is, ki a férje vagyonát tékozolja?

Aki pedig tollat fog, hogy a társadalom bajairól írjon, az nem »Kurmacher«, az orvos, ki a sebeket tapogatja meg ott, ahol vannak, és nem a sima arcokat simogatja ott, ahol életpirosra vannak befestve.

*

De különben is mit bizonyítgatunk mi itt be örök igazságokat, melyek bizonyára örök igazságok maradnak akkor is, ha az illetõ cikkíró nem akarja is, hogy azok maradjanak!

Még csak arra az állításomra akarok reflektálni, hogy én azt mondottam gróf Szapáry és Kemény báró miniszterekrõl, hogy azok tudatlanok. Fönntartom ezt az állításomat.

De nem úgy értem azt, mintha azok azért nem tudnának annyit, hogy keveset mondjak, mint a »Szegedi Hiradó« illetõ cikkírója, hanem értem azt, hogy a két miniszter az elvállalt óriási föladatokkal szemben egészen tanulatlan.

S ha azt a »Szegedi Hiradó« bebizonyítja, hogy e két miniszter ért ahhoz, amit elvállalt, akkor a »Szegedi Hiradó« nemes föladatot teljesít, mert megnyugtatja az országot e két férfiú tudománya iránt táplált aggodalmaiban.

És fõleg nagyon megörvendezteti magokat õ excellenciáikat, kik bizonyosan szinte szeretnék, ha valaki bebizonyítaná nekik, hogy õk szakemberek.

46.sz., február 22.

Azt tudja az ország, hogy Zsedényi rendkívül takarékos egy ember volt.

Azt mondják, hogy takarékos volt privát háztartásában is. Nem tudom. Ez nem is tartozik ide. Annyi igaz, hogy luxusadót nem fizetett. Az is igaz, hogy a Zsedényi susztera és szabója éhenhalhatott. Egyetlen egy luxuscikket fogyasztott: hajfestéket.

Hanem ami országos takarékosságát illeti, ehhez a hírnévhez nagyon olcsón jutott.

Voltak az öregúrnak bogarai, hogy ezt, meg amazt nem szavazza meg.

Ilyen volt a bécsi kiállításban való részvételre a magyar budget-ben fölvett összeg; a zeneakadémia, a mintarajztanoda stb.

Az ilyen bogarak mellett aztán kardoskodott erõsen. Más helyen megszavazta szó nélkül a milliókat.

S ha aztán deficit volt, ha rossz pénzügyi helyzetünkrõl beszéltünk, önérzettel mondá:

- Lám, mondtam én mindig! Nem kellett volna annyi költséget megszavazni. Most lássák, hogy vagyunk!

Az öregúrnak kora elõjogánál fogva szabad volt így kitörni.

De igaza nem volt, mert a krajcárokban takarékoskodott, de a milliókat megszavazta. Trefortnak egyetemi építkezéseit számtalanszor megtámadta, de a bécsi közgazdasági kiegyezést nemcsak megszavazta, hanem védelmezte is.

Azért vannak érdemei a pénzügyek körül.

*

Volt Zsedényinek »egy« kalapja, melyhez hasonló nem létezett. Egyszer valaki megszólítja: »Ugyan kedves bátyám, hogy járhat ilyen kalappal?« Zsedényi azt felelte: »Miért ne járhatnék? Hisz engem itt úgyis mindenki ismer.«

Egyszer ugyanez a valaki találkozik Zsedényivel Párizsban, s megint az a kalap van a fején. »Hát itt is ezzel a kalappal jár, urambátyám?« Zsedényi mosolyog: »Hát mért ne járnék, mikor engem itt senki sem ismer?«

*

A pénzügyi bizottság legutóbbi tárgyalásain Zsedényi mint elnök eleinte nehányszor megjelent, noha már nagyon beteg volt, s orvosai megtiltották neki, hogy a tárgyalásokra elmenjen. Zsedényi mégis elment, mert fontos dolgok voltak napirenden. Látszott rajta a betegség. Összeesett, kedélye nyomott volt, s többször epésen kitört s régi szokásait követve, mindenben akadékoskodott. Egy ízben a honvédelmi minisztérium egyik nyugdíjtételénél haragosan kiáltotta: »Ez sok!« Szende Béla igyekezett kapacitálni az öregurat, s elõhozta, hogy a nyugdíjasoknak joguk van a nyugdíjakhoz, s azokat ki is kell fizetni.

Zsedényi epésen mordult Szendére: »Hát azok közül a nyugdíjasok közül senki sem hal meg?«

A bizottság több tagja sajátszerû benyomást érzett e szavakra. S elõérzetük beteljesült. Zsedényire, ki azért haragudott, mivel mások nem halnak meg, a halál már akkor rátette kezét.

*

A honvédfõparancsnok mellé egy adlátusi állomás rendszeresítését javasolta 1876-ban a honvédelmi miniszter.

Zsedényi sehogy sem akarta megszavazni. Új állomást õ nem teremt.

A pénzügyi bizottság több tagja azonban meg akarta szavazni.

Zsedényi, mikor látta, hogy a kérdés föltevése elõl nem térhet ki, így tette azt föl: »Azok, akik azt hiszik, hogy van mibõl megszavazni, álljanak föl!«

Azért a tétel megszavaztatott. Az 1876. évi 30 milliónyi deficitbõl kitelt.

*

A pénzügyi bizottságnak egyik fiatalabbik tagját, mikor beválasztották a bizottságba, Lukács Bélát így buzdította Zsedényi:

- Aztán öcsém, jól viseld magad... és ne szavazz mindig a kormánnyal!

Mikor aztán Lukács Béla néhány törlési indítványt tett, melyek nem fogadtattak el, Zsedényi így vigasztalta:

- Mindnyájan mamelukok, hanem te mégis a kisebbek fajához tartozol.

55. sz., március 5.

ÁRVÍZI APRÓSÁGOK

- Eleget vigasztalom a nemes férfiúi osztályt, hogy itt is úgy lesz, mint Magdeburgban, minden asszony és lány kiviszi azt a hátán a veszedelemben, akit szeret.

Hiába beszélem, nem hiszi senki, s a páni félelem beütött már a férfiúi keblekbe is.

Sápadtan, földúlva látom ma az »Oroszlány« mellett elmenni egyik barátomat (aki mellesleg legyen mondva, városi és vízvédelmi bizottsági tag is) a nejével (aki szinte mellesleg legyen mondva, csinos, alacsony szõke asszony).

- Mi bajod, »testvér« (mert azt az alföldi megszólítást szokta használni, én pedig kígyó természetemmel minden emberrel a maga nyelvén beszélek)? Olyan sápadt vagy, mint a sírból kikelt rém. Egészen ijedt arcot vágsz...

- Csitt - mondja hozzám hajolva -, csak a feleségem elõtt játszom az ijedelmet, mert el akarom küldeni hazulról biztonságba Becsére. Hát te hová mégy?

- Én a Tiszához szándékoztam, miután te eléggé megmagyaráztad, hogy nincsen életveszély.

- Hogyan? Én egy hangot sem szóltam errõl suttogja bámulva.

- Eh, de naiv vagy! Ha itt Szegeden életveszély volna kilátásban, akkor van annyi eszed, hogy nem küldenéd el innen a feleségedet.

*

A vízvédelmi bizottság azon intézkedése, hogy a korcsmákat éjfél elõtt be kell csukni, fájó sebeket ütött sok érzõ szíven.

Okos emberek sokan törték a fejüket, míg végre kitalálták, hogy ezen intézkedésnek csak az a célja lehet, miszerint a veszedelem ha beüt, mindenkit alva találjon.

Mert aki alszik, az nem vétkezik.

S aki nem vétkezik, az üdvözül.

S aki üdvözül annak nem eshetik baja, azon nem fog az árvíz... Bizony csak szép tudomány az a filozófia!

81. sz., április 13.

»SZEGED LAPJA«

A »Szegedi Hiradó«, mely magát csodálatos módon »Szeged lapjának« mondja (pedig, uti figura docet, ez a másik szegedi lap is él, ahonnan ezen sorokat olvasod, nyájas olvasó), éppen azon az állásponton helyezkedik el, amin például a »Hon«, aki pedig nem Szeged lapja.

A Szegedi Hiradó védelmére kel Lukács Györgynek, s ha csak azért Szeged lapja a Szegedi Hiradó, hogy olyan dolgokat konstatáljon, amiket Szegeden senki sem érez át, akkor a szarajevói hivatalos lap is Szeged lapja, mert az is úgy pertraktálja a világeseményeket, ahogy azokat Szegeden éppen nem akarják elhinni.

*

A Hiradótól nagy bátorság az, hogy olvasóközönségének azt meri mondani: »Ti mind félrevezetett emberek vagytok... rágalmazók és rossz szívûek, hogy azt az embert bántjátok.« A közvéleménnyel szembeszállni mindig nagy erõre s bátorságra mutat, és én tisztelem a bátorságot és erõt. Csak egy esetben nem, mikor az a bátorság onnan fújdogál, ahol a hatalom székel.

»Szeged lapjának«, véleményem szerint, nem az a föladata, hogy a kormányt támogassa Szeged érdekeivel szemben (elég erõs az nélküle is), hanem a várost támogassa a kormány ellen még akkor is, ha talán nincs igaza. (Hát még amikor igaza van!)

Ez okból tehát nem felelünk ezúttal a Hiradónak azon címe szerint, melyet az elõfizetési fölhívásban látott jónak fölvenni, nem felelünk neki, mint »Szeged lapjának«, de még úgy sem, mint Szeged »egyik« lapjának, mert ez esetben nagyon keményeknek kellene lennünk, hanem csak úgy felelünk a Hiradónak, mint a kormánypárt Szegeden megjelenõ lapjának.

*

Azt mondja, hogy Lukácsot 76-ban diadallal kísértük haza, midõn a harcban gyõztünk, s dicsénekeket zengedeztünk neki.

Hja, csakhogy 76-ban nem borította el a víz Szegedet, s könnyû volt Lukácsnak gyõzni. Krumicsek és Bramicsek osztrák generálisok sem verettek meg 76-ban sehol, mert nem jött be az ellenség, hanem bezzeg megverték Benedeket, mikor bejött. Hanem hát azért Krumicsek és Brumicsek mégsem érdemelnek diadaloszlopot.

Igaz, hogy voltak, akik dicséneket zengedeztek hisz ilyen mindig akad (példa rá a Hiradó), de kik voltak ezek?

Azok, akik mindig hálaadó szemekkel néznek arra a magas mennyboltra, honnan rendjel-csillagok szoktak hullani.

Az is igaz, hogy Szeged város közgyûlése 76-ban köszönetet szavazott Lukácsnak, dehát azt nem tudhatta még akkor Szeged közgyûlése, hogy Lukács három év múlva ismét vissza fog térni, mert akkor tán megszavazta volna az örök búcsúcsókot is.

Aztán lehet is egy három év elõtti közgyûlésre mint argumentumra hivatkozni, amellett, hogy Lukács »most« jól viselte magát.

Hiszen olyan közgyûlés is volt, mely a körtöltés ellen szavazott.

De azért az nem argumentum még »ma« is arra, hogy nem kell körtöltés.

*

Sajnálatos dolog az, hogy a Szegedi Hiradó derék szerkesztõje, ki maga is árvízkárosult, s ki e nép vérébõl való vér, ki e néppel együtt érez, nem bírja széttörni azt a hamis bálványt, mely tollát mozgatja. Pedig ennek a bálványnak is össze kellett volna omlania, midõn annyi minden omlott szét.

Kár, hogy az a kék pápaszem, melyet Tisza Kálmán szokott hordani, annyi példányban van meg, hogy még a Szegedi Hiradó szerkesztõjének is jut belõle, s õ is azon nézi a dolgokat s Lukács Györgyöt.

Pedig az õ orrára nem illik az. Mert van akkora éles szeme, mellyel, ha körös-körül hordozza, belátja, hogy az a hely, ahol Szeged volt, most egy pocsolya.

S ha az, mindenesetre vannak okai is.

A legfõbb oka körülbelül az, hogy gyenge volt a töltés, az ár átszakította.

De ha gyenge volt a töltés, nem-e [!] lehetett volna azt erõsíteni is? A petresi szakadás napjától kezdve a város elöntéséig annyi idõköz fekszik, hogy nagy dolgokat lehetett volna ezalatt végezni. S Lukács György »teljhatalma« a petresi szakadás napjától kezdõdik.

*

Nem az a kérdés, hogy Lukács György okozta-e vesztünket vagy nem, mert ebben (csak az isten tehetne igazságot) a halandó ember elméje csak odáig kutat, »ha tehetett volna-e Lukács többet is, mint amennyit tett a gátak erõsítésére és az ár föltartóztatására, vagy nem.

És én azt mondom, hogy õ többet is tehetett volna.

Én vádolom õt azzal, hogy miért nem tett meg mindent, amit tehetett.

Mert értsük meg egymást: qui bene distinguit, bene docet; Lukácsnak mulasztásait nem tehetség és erõ hiánya okozta, ilyenek is vannak, de ezeket nem vetjük számba, mert ki-ki csak annyit tehet, amennyi telik, de vannak mulasztásai, melyek az akarat hiányából származnak.

S az ilyen mulasztásnak már »bûn« a neve.

A vezért, ki a csatát elveszti, mert ostoba volt, elcsapják; de a vezért, ki a csatát elveszti, mert tudva nem tett meg mindent, amit tehetett volna, fõbelövik.

Lukácsnak teljhatalma volt. Lukács tudta azt, hogy az emberi kezek munkája csodákat képes mûvelni. S volt olyan idõ mégis, mikor azon kellett panaszkodni, hogy kevés ember dolgozik a töltéseken.

*

A Hiradó Lukács dicsõségére fölhozza még azt is, hogy neki volt igaza, nem Kremminger prépostnak, midõn a halottak számát huszonhétre mondta a királynak.

Kremminger prépostnak volt igaza.

Lukács a veszélyt kisebbítette, s elmulasztotta odatenni a »huszonhét« mellé azt, hogy ez csak az eleje a következõ névsornak. Ez egy olyan hazugság, mely a »tény« ruhájába van begöngyölgetve.

Hivatalnok urak jól értik az ilyet.

Lukács nem mondta, amint kellett volna: »Felséges uram! A halottakat még nem kereste senki; eddig csak 27 vetõdött föl itt-ott. Ki tudja, hány van még a romok között?«

Kremminger prépost közbevágott, és helyesen tette. A király szívét részünkre hangolni volt a cél: az hazudott, aki huszonhét halottal festette le Szeged pusztulását, nem az, aki azt mondta: én magam többet temettem.

Aki a nyomorból egy hajszálnyit is eltakar az enyhítõ királyi részvét elõl az neveli a nyomort.

*

Azt mondja a Hiradó, hogy mert vesztett csata volt, nekimegyünk a vezérnek. De hát gondoljon a Hiradó Pulz tábornokra. Õ is vezér volt a katonai munkások közt, a gát, melyen emberei dolgoztak, beszakadt, de azért Pulz tábornok neve tisztelettel említtetik Szegeden, mert mindent megtett, amit lehetett.

A közvélemény, midõn a saját legközvetlenebb sebeirõl van szó, mindig jó bíró: egyébkor gyermek.

De a gyermek is mindig eltalálja azt, kit szeressen.

*

Azt mondja még a Hiradó, hogy hiszen a petresi szakadással már úgyis vége volt mindennek. Meglehet. Hanem kár, hogy ezt március 11-e elõtt nem állította ilyen pozitíve, mert akkor még fölvilágosíthatta volna a szakértõket, a közönséget, s azt a hatvan halottat, akik most a szõregi temetõben álmodják azt, hogy milyen nagyon jó lett volna tudni nekik is, amit a Hiradó tudott, de nem mondott, hogy t.i. okvetlenül vége van mindennek. Akkor elmenekülhettek volna valahova.

Egyszóval, tisztelt laptárs, azt sem ön, sem én nem tudtuk, volt-e még számunkra segítség vagy nem; azt csak a jó isten tudja, s az meg Herrichnek sem beszéli ki.

*

Hanem hát megmagyarázom én az igazat.

Ön, tisztelt laptárs, természetesen a gyilkos áradatot okolja, mely mihelyt Petresnél betört, elvesztünk.

Majd hozzáteszi: ehhez járult a gyenge töltés.

Késõbb fölkiált: ezekhez járult az óriási szél...

...Lássa, tisztelt laptárs, Lukács György is ilyen »ezekhez járult«.

...................

Ha tehát szabad nekünk keserûségünket kiönteni az ár ellen, a töltés ellen, a szél ellen, miért kívánja a Hiradó kormánypárti buzgalmában torkunkra fojtani a panaszkiáltást Lukács ellen.

Vagy talán ennek is megvan a maga oka?

De ez aligha azonos Szeged érdekeivel.

101. sz., május 8.

(Egy komolyság nélküli történet az »Ellenõr« és »Egyetértés«