A VÁRMEGYE RÓKÁJA

ELBESZÉLÉS

1877

I. BEVEZETÉS

Régi történet már ez. Egészen más idõk jártak, más emberek uralkodtak. Élõ ember már alig emlékszik arra a boldog korra, mikor egy váltógaras volt a bor iccéje, mikor az volt a legjelesebb szónok, ki a legnagyobb bunkós bottal jött a megyegyûlésre, a legtekintélyesebb férfiú, kinek legkülönb tajtpipa lógott a szájában, s az tartatott a legszabadelvûbb hazafinak, aki legszebben fütyölte a Rákóczi-nótát.

Prókátorok nem nyúzták a világot; legfeljebb az volt a honoráriumok, hogy a katolikus kliens ebédre invitálta meg ügyvédjét, a lutheránus azt mondta: Köszönöm barátom uram, legyünk per tu; - míg a kálvinista egyszerûen azon biztatással rótta le perköltségeit: »aztán hallja az úr, ha valami akar lenni a restóráción, csak nekem szóljon.« Finánc nem szaglált a magyar ember dohányzacskójában, végrehajtó nem garázdálkodott tízgarasos meghívásokkal; régi szolgabírák csak akkor hítták magukhoz a nemes embert, ha ebédet adtak.

Minden másképp volt. Az ország összes évi irodalmát meg lehetett olvasni nyolc garason a »Kassai kalendáriom«-ból, már t. i. aki olyan bolond volt, hogy nemcsak megvette, hanem tetejében még el is olvasta.

A vármegye hatalmasabb volt, mint az ország. A két kopott fejû oroszlán a megyeház homlokzatán olyan méltósággal bámult le erre a komisz Európára, mintha azon tûnõdne, ugyan hány világrészt egyék meg früstökre…

Minden hirdette a megye hatalmát. A hajdú tarsolyára hímzett N. V. betûktõl kezdve egész a székváros közepén emelkedõ palotáig, melynek födelérõl varjúsereg károg rémletesen, mintha fölolvasást tartana abbeli észleleteirõl, hogy a legszebb, legmagasabb ház mindenütt a börtön; annak van legtöbb lakója.

A börtön deres és mogyorófa-bot jelvényei alatt összpontosult a társadalom fönnállásának logikája. Nem az emberek kedveért van a mogyorófa-pálca, hanem megfordítva, hogy a szolgabírónak nemes hevében legyen kin kitölteni mérgét. Ez volt az uralkodó vélemény, minélfogva külön büntetõ kódex volt minden egyes szolgabíró, ki ha unalmában rádiktáltatott az emberfiára olvasatlan huszonötöt, pipogya újságírók ki nem kürtölhették a lapokban. Elõször, mert nem is voltak lapok, de másodszor, ha lettek volna is, úgysem olvasta volna senki, aztán meg harmadszor… statárium neki, az akasztófáravalónak, ha a vármegye dolgába merné magát ártani.

Könyv, tudomány nem háborgatta álmainkat. Tudtunk mi mindent: nem volt már a világon semmi megtanulni valónk. Mert vagy arról beszél a bolondos ánglus ezer megírt könyvében, ami úgyis benne van a »Corpus Juris«-ban, és akkor fölösleges, vagy arról beszél, ami nincs benne, és akkor ostobaság. Tertium non datur. Ha pedig tudományos ember produkálásáról van szó - ott van Széchenyi Pista! Azzal tessék diskurálni. Gondolkozik az mindnyájunk helyett.

A haladás szót kiküszöbölte a »vis inertiae« a nemzet szótárából. Ismeretlen pogány mondat volt. Inkább nekitámaszkodunk az ellenkezõnek. Még a »Hármas Kis Tükör« bölcs összecsinálója is ilyeneket írt ékes karmenekben:

»N… vármegyében kell járni nagy sáron.«

Még én is úgy tanultam valaha. A tiszteletre méltó sár, melybe belefúlnak a haszontalan új eszmék, beleolvadt címerünkbe. Úgy néztük, mint megannyi aranyat. Jó volt az nekünk! Nem kell közlekedési út; mi az istennyilának? Magunk csak kivontatjuk magunkat parasztforsponttal a szomszéd faluig, hol egy valamirevaló tarokk-kompánia csak összetákolódik; idegen vármegyébõl való ember meg hadd búsuljon rajta, mint jöjjön ide, ha - nem lehet.

Legalább nem akad ránk a német ebben az átkozott sárban.

És az igaz, hogy a német nem is akadt ránk, hanem ahelyett ide talált egy németnél is nagyobb hatalom, a »Liberalizmus«.

Az is úgy jött ide, hogy elõbb megtanult röpülni.

…Világot borító szárnyait összecsapta fölöttünk, lehelete összevegyült a haza levegõjével, melyet ki magába szívott. Elkezdett beszélni mint a mákonyivó, soha nem hallott bolond, ábrándos eszmezagyvalékról, egyenlõségrõl, testvériségrõl. Fojtott lett a levegõ, hogy elkezdett tõle köhögni a fél ország, mintha tüdõvészben lenne.

Új tüdõ kellett az új levegõhöz! Az ország kivedleni indult régi bõrébõl, nem várva be, míg erõvel lehámozza róla az idõ.

A megyeháza most is ott állott ugyan, hol elõbb, a zsinóros hajdú most is oly begyesen lépkedett elõtte, mint hajdan, a szolgabíró dohányzacskójának sallangja csak oly gavallérosan verdeste tekintetes lábszárait, mint régente, a feneketlen sár is ott lotyogott az utakon, a deres szintén megmaradt kevélykedni a vármegyeház udvarán, s a fõjegyzõi kalamárisban is ott álmodott a tintába száradt toll azokról a gyûlésekrõl, miken mindig azt határozták, hogy majd határozni fognak; - de a bolondos korszak ezek háta mögött új erkölcsöt teremtett, s mint mikor a földbe ültetett krumpli föltolja magát a rohadásba átment õsanyagból, az emberek kezdtek meg nem férni egymással.

Az volt kifogása egyiknek a másik ellen, hogy nem liberális.

Liberalizmus!

Tudta is azt még akkor valaki, mi az! Aki tudta, az is elfelejthette. Hiszen olyan régen volt már, mikor a »Libertas« föliratú zászlókat csókolta a hazai levegõ. Az a torony is csak düledék már, amelyiken lobogtak!

Csak úgy derengett még akkor ez az eszme, mint a nyugtalanul alvók elõtt a hajnal epedve várt szürkülete.

Aztán bajos dolog volt azt olvasni is, elhinni is mind, ami annak a bûbájos tündérasszonynak homlokára volt írva, kit »Egyenlõségnek« hívnak.

Ha akadtak udvarlói, bezzeg akadtak ócsárlói is.

És ezek az ócsárlók is kemény, szenvedélyes emberek voltak, kiket a megszokottság odaláncolt a mozdulatlan röghöz, melyrõl meg voltak gyõzõdve, hogy arany.

…Küzdeni a fél világ ellen lovagiasságból, becsületbõl, könnyelmûségbõl, királyné szép szemének fölszárított könnycseppjeért, királynak kimondott kevély szaváért, annak van értelme, de az egyenlõségért, testvériségért harcolni, perorálni, az õrült eszeveszettség…

Így gondolkoztak a közönyösek, kiket a szép istenasszonyok meg nem szúrt ragyogó szempillantásával; de hát azok hogy gondolkoztak még, akik gyûlölték fényes homlokát…

»A világ vége közelít: a százados logikát halomra készülnek dönteni az új emberek!«

»Avagy logika az, ha midõn meglátja az ember maga mellett a meztelen koldust, õ is meztelenre vetkõzzék, hogy legyen egyenlõség, - vagy öleljen szívére minden földönfutót, odavarrva azt saját gallérjához osztályos atyafinak, hogy legyen testvériség.«

»Meg kell a fölfordulni akaró világot állítani. Hogy mert megmozdulni a semmirekellõ anélkül, hogy engedelmet kért volna rá akár a fenséges palatinustól, akár a tekintetes karok- és rendektõl.«

Sokan voltak, kik így gondolkoztak; elõször morogni, késõbb küzdeni kezdve az új emberek ellen, akik folyton szaporodtak s nem kicsinyeltek semmi fegyvert. A nyers katona csak örül a diadalnak, a szellemharcos szomjúhozik utána.

Nem kell megmosolyogni e harcot azért, hogy sok tréfás, nevetséges és kevés hõsies elem van benne: nagy és szent volt az, mint akármelyik.

Harci kürt nem lelkesítette, megdördült ágyú nem ösztökélte, kibontott zászló nem vezette, omló vérpatak bele nem bõszíté az ütközetbe ama jó táblabírákat, kikre elõszeretettel fogtuk rá, hogy csak »toasztirozni« tudtak: hanem egy néma gondolat, mit akkor kimondani sem tudtak, csak csírájában hordtak szívök alatt, egy gondolat, mit az ösztön érlelt meg elõbb s csak azután jegyezett el az észnek, gondolat, melyet nem ültetett, nem vetett senki, támadt, kikelt magától, mint az õsrengetegek virág-serege. Azokat ki ültette? ki parancsolta meg az õserdõnek, hogy egy idõben soha nem látott színû, soha nem szagolt illatú virágokat hozzon…

…A virágok az anyaföld gondolatai - de hát a mi gondolataink kinek a virágai?…

A vármegye körirata sorba járta az ötvenegyet… A fehér és vörös tollasok döntõ ütközetre készültek egymás ellen.

II. MIKOR A VÉN PRÓKÁTOR SZERELMES

És lõn, hogy az öreg Fogtõy Márton, aki legszájasabb prókátora volt a vármegyének s leghasznavehetõbb ócska ágyúja a pecsovicsoknak, mikor legjobban számítottak eszére, tudományára, szónoki tehetségére, egyszerre csak kezdett megbolondulni.

Hüm! Csak gyarló teremtés az ember mégis! A reális, egzakt irányból belemegy a regényességbe, mint valami törvényszéki írnok. Addig replikázik, allegál, egzekvál, licitál, likvidál, míg a legszendébb kliens úgy lefõzi két szép szem tüzes kacsintásával, hogy egyszerre elfelejt Corpus Jurist, telekkönyvi pátenst, kúriai döntvényt s nekimegy per analogiam a szent házasság bolondos aktusának, mely legföljebb annyiban bírhat érdekkel józan prókátor elõtt, amennyiben leendõ válópöröknek szokásos alapját képezi.

Nem tudni bizonyosan, az ember gondolkozó tehetsége szünetel-e akkor, az agyveleje zavarodik össze, vagy járványos betegség talán, mely néha öregeknél is jelentkezik, midõn egyszerre csak üresnek kezdi találni az »aktákkal« fölhalmozott »kancelláriát«, mely pedig olyan szûknek látszott azelõtt, hogy az amice Lupcsek »adjunktus« sem fért bele, hanem odakint volt köteles hálni a konyhában, Örzsi szolgáló kizárólagos terrénumán, amiért annak persze esze ágába sem jutott »birtokháborítási pört« kezdeni amice Lupcsek ellen; de míg üres, sivár, kietlenné lesz a kancellária, mint valami tudós feje, azalatt a szív megtelik holmi hóbortos, ábrándos vágyakkal, amik félig idea, félig semmi, félig hidegborzongatás, félig szívdobogás, félig eszeveszettség; a nagy, zsíros pörök aktáinak nyomatékos sorai között a legokosabb argumentumnál egyet fordul vele a világ, szétfoszlik betû, jog, tudomány, argumentum s egy szép barna lányarc mosolyog le mindenünnen. Az engedelmes »kalamus« kifordult a bágyadt kézbõl, a kopott perrendtartásban össze-vissza kuszálódnak a §-ok, semmire sem bír ráakadni, a végrehajtási kérvényt tévedésbõl rózsaszín papirosra írja, a pör stádiumai helyett a holdat jár nézegetni és morog, zúgolódik minduntalan, mintha azon bosszankodnék, miért nem marasztalhatja el az egész világot makacsságban?

Ez az elsõ stádiuma a szerelemnek, mitõl a prókátor annyira reszket, hogy nem meri azt magának bevallani, hanem más okát adja nyugtalanságának: komisz politikai idõjárás… a liberálisok ütik a vasat… a keményfejû Nagy Pál szörnyen terjeszkedik… szûkmarkúak a kliensek, rosszul állapítanak a bírák… Az ördögnek legyen jó kedve!

Most jön a második stádium.

Ez már sokkal erõsebb.

Elmulasztja a perfölvételt, szakadnak nyakába a makacssági végzések, mint a zápor. Nem törõdik velök. A harmadfokú bíróság kedvezõ ítéletét igazi angol közönnyel fogadja, sokkal inkább törõdvén azzal, ki van-e kefélve a búzavirágszín rókatorkos, jól van-e megkötve az új rojtos nyakkendõ? Az adjunktustól megkérdi; van-e valami becsületes olvasmánya, mire az készségesen kikeres egy-egy rongyos könyvet a Justinián novelláiról, mit a principális fitymálva dob el: neki a »Himfy szerelmei« kellenek, vagy az »Aurora«, neki oda ne hozza se »Virozsil«‑t, se »Mackeldey«-t, mert nyomban lehúz öt bankó forintot a havi fizetésébõl: ami már azért is nehéz matematikai mûvelet lett volna, mert a domine Lupcsek havi fizetése csak négy bankó forint volt.

Ebbõl aztán domine Lupcsek is megtudja, hogy a principális szerelmes, amit pedig amice Lupcsek tud, aki Fogtõy fiskális szerint semmit sem tud, azt már valóságos szégyen volna Fogtõy fiskálisnak nem tudni.

Tehát a fiskális úr a második stádiumban rájön, hogy az az ici-pici gyermeklány maradandó nyomokat hagyott szívében s bizony ha véletlenül még »res nullius« volna, nem lenne bolondság idehozni az élet »felzetéül«… hiszen a prókátor is ember… Az õ szíve sem egészen kõ… azt is »szignálja« az Ámor nyila, az õ világában is helyet foglalhatnak a szelídebb emberi örömök, legalább »sub clausula«.

Ekkor tehát legelõbb is fölveszi elméjében a »tényálladékot«: az ici-pici gyermeklány egyetlen gyermek, az apja szorgalmatos hentesmester, de nemes ember, egy kis gazdasága is van, amit a leánya fog örökölni; ami meg másrészrõl õt magát (t.i. a fiskális urat) illeti, még mindig ér valamit ötven éve dacára is; van egy pár ezer forintocskája, csinos klientélája és egetrontó politikai nimbusza. A két vagyonka összetéve meglehetõs »fundust« képezne a jövõ számára, - minélfogva elhatározta megtenni a kellõ lépéseket.

Egy egész processzus ez is, - de nagyon furcsa processzus.

Az ember itt is megírja az »alázatos kérelmet«, csakhogy magát kéri benne elmarasztaltatni a bájos »alperes« által, dobogó szívvel lesi a »választ«, s minél udvariasabban szerkeszti meg rá a »viszonválaszt«, a goromba »tagadtatik« szó elõ sem fordul benne, az alperest a világ kincséért sem cáfolja meg sehol, sõt inkább beismeri minden állítását s ígér mennyet, földet. Egyszóval ez egy egészen megfordított pör, melyet minden áron el kell veszteni. Az embernek egészen ki kell vetkõznie természetébõl, nyájasnak, elõzékenynek, odaadónak, kell lenni, ami pedig nagy megerõltetés egy prókátortól.

Ha nincs valami nagyon infámis »ellenirat«, gyorsan következik utána a »végirat«, melyben kitûzetik az esküvõ napja, az indulási, megérkezési program s egyéb bolondság.

Csakhogy ez nem ment olyan könnyen.

III. EGY KURTANEMES EMBER

Kalap uram, a leány apja, makacs fejû ember volt s azt tartotta, hogy minden nemes ember olyan úr a maga portáján, mint akár a fenséges nádorispán.

Házának külsejérõl látszott már lelkének belseje. A homlokzaton egy hajadon fejû szent állott a mélyedésben: már a kõfaragó is úgy fundálta ki, hogy süvegtelen fõvel álljon ott õkegyelme tiszteletére s mintegy respektusból az alatta olvasható sorok iránt:

»Ezt a házat építette Nemes Kalap István uram - saját erdejébõl hozott fából Anno 1805.«

Ezzel aztán meg volt mondva, kicsoda lakik odabent! Egy ember, aki kevély önmagára. Egy vótuma a tekintetes vármegyének, aki meg van ahhoz szokva, hogy a vicispán is hízelegve beszéljen vele. De mit egy vótum!… Ahova Kalap uram áll, ott van az egész vidéki kurtanemesség! Sógor, keresztkoma, hetedízigleni atyafi, meg aki azzá akar lenni Erzsike révén. Pedig ki ne akarna? Egyetlen leány és szép leány. És még milyen szép! Nem azon szépségek egyike, kiken szívesen pihen meg szemünk ma a Váci-utca aszfaltján, kiken mûvészet, fényes hazugság mindaz, mi a szemnek tetszetõs, kiknek csinos külsejéhez a kémikustól kezdve a hajmûvészig mindenféle mesterember hozzájárul a maga tudományával. Erzsikén valóság volt minden, az a hullámzó fekete haj, a karminpiros ajk, az elevenségtõl csattanó arc, a fehér fogsor és az a természetes naiv vidorság, melyet nem mérgezett meg a szalonok fonnyasztó pacsuli szaga, hanem épen, frissen tartott meg az ártatlanság üde költészete.

Egy estefelé kint a tornác-ajtóban pipázott Kalap uram; megnézte a felhõket jobbról, azután megnézte balról, egyet ásított, megfordult és megnézte a felhõket háta mögött. Ezekbõl megelégedett ábrázattal konstatálta, hogy holnap szép idõ lesz, hely határozathozatalhoz oly nagy füstgomolyt fújt ki öreg tajt-pipájából pontnak, hogy az akár maga is beillett volna felhõnek valami apró német monarcha birodalmába.

Tekintete lomhán kalandozott szerteszét. A távoli hegyeken, hol nemsokára ki fognak gyúlni a pásztortüzek, a hullámzó búzavetéseken, miket rejtélyes suttogással ringat az esti szél, úgy, hogy futni látszanak elõtte; majd az országúton, honnan távolról hallatszó kolomp s óriás porgomoly gulyanyáj érkeztét jelenti. A portömegbõl egy lovas alakja bontakozik ki, mindig közelebb; fekete erdélyi mokány ló hátán fiatal úri ember ül, szürke, végig gombos lovaglónadrágban, kék kun-dolmányban, fején pörge kalap, fehér tollal.

- Jó estét, bátya! - köszön az idegen, betyáros kalapját megemelintve. - Micsoda falu ez?

- Karikás.

- Messze van-e még a város?

- Vagy öt pipányira - mondá kedvetlenül Kalap uram.

(Még akkor így számították a mérföldeket. Amennyi idõ alatt egy pipa dohányt szítt ki a magyar utas ember, az egy hazai mérföld volt; nem ugyan valami pontos számítás, hanem elég egyszerû: legalább nem kellettek hozzá mérföldmutató táblák. Ha emlékezetem nem csal, a jó Dugonics András még könyveinek fejezeteit is akképp osztotta föl, hogy »elsõ pipa dohány«, »második pipa dohány« stb. Nem tudni, azért-e, hogy ilyen címekkel vesztegesse meg a publikum közönyösségét, vagy hogy kigúnyolja velök az önzsírjában fuldokló nemzetet, mely a nyomtatott papirost csak »pipagyújtónak« tudta használni.)

A lovas gondolkozni látszott:

- Talán sok lenne mégis…

Kalap uram nem felelt.

…A lovamnak - egészíté ki magyarázólag - ugyan hol kaphatnék itt a faluban éji szállást?

- Mindenütt! - szólt Kalap uram kurtán, s egyik lábával hátulról belökte a kaput, mely csikorogva tárult szét.

- Mert hosszú utat tettem ám… folytatá az idegen.

Kalap uram nem volt kíváncsi.

- Az ötödik vármegyébõl jövök.

- Hüm! - mondá Kalap uram - a bizony meglehet, - hanem azért nem kérdezte, honnan jön.

- Bátyámuram ugyancsak kevés szavú ember - vélekedék az utas.

Az öreg csak a fejével bólintott egyet, hogy az bizony úgy van. Nem bolond a száját koptatni. Elég nagy strapáció a nemes embernek már az a galiba is, hogy gondolkozni kell, mint valami zsidó spekulánsnak! Még beszéljen is? Minek! Arra való a paraszt, hogy a szája mozgásából is megértse.

Az ifjú leszállt lováról, melyet elvezetvén az udvaron tökmagot ropogtató cseléd, a gazda elõre bocsájtá vendégét, kinek ünnepélyes elfogadására négy darab szelindek ugrott ki a pitvarból. Fogvicsorgatásukból látszott, hogy felette hajlandók egy kis élénk eszmecserére az idegennel, vékony lovagostorát kutyába sem véve; ellenzéki állapotjukról azonban egyszerre leszállítá Kalap uram rájuk szögzett mérges pillantása, melytõl meghunyászkodva sompolyodtak el: a nemes ember szemhunyorítását még az oktalan állatok is respektálni tartoznak!

- Csiba te, ejnye te… zsörtölõdött Erzsike a pitvar belsejébõl, de amint meglátta a fiatal jövevényt, egyszerre torkán akadt a szó, elpirult, s villámgyorsan helyrerántogatta magán a konyhai kormányzatban félrecsúszott öltönydarabokat.

- Jó estét, szép húgom, kell-e vendég?

- Hozta isten, - köszönt Erzsike - szívesen látjuk.

Azzal kinyitotta a szíjon járó konyhaajtót, mely az elsõ szobába nyílott.

- Tessék, mint otthon.

Az utas belépett. Tiszta, nemesemberes szoba volt, ó divatú bõrös székekkel, üveges, otromba almáriummal, közepén széles asztallal, köröskörül különféle ládákkal, kofferekkel, mikre csodálatos pelikánmadarak voltak kifestve vagy kiverve szögekkel. Az ajtó mögött egy szög volt fölverve, azon lógott a fegyvertár: egy ócska tarisznya, melyre õz van kistikkelve zöld selyemmel, - nem ugyan valami megszólamlásig híven, hanem a vadász-fantáziához kiindulási pontnak elég jól, a tarisznya belsejébõl gyilkos puskaport s járulékait tartalmazó pléhcsövek kandikálnak ki; amennyiben tudniillik el nem takarja õket a lelógó családi puska, mellyel veszett kutyákra szokott Kalap uram lövöldözni, - de csak a szobából az ablakon át, nehogy úri személyét veszedelemnek tegye ki; azonban ezen óvatossága dacára is, rendesen nagyobb veszedelemben forog õ maga, mint a csõ elõtt ácsorgó kártékony állatok, kiknek humánus célbóli kiirtására nem átall az Alvinczy leszármazású instrumentumhoz nyúlni. Békés egyetértésben a leírt ócska szerszámmal ugyancsak kizárólag fegyvertárt képezõ kampós szögrõl függ egy rozsdás buzogány, mely valaha Mathias Kalap kezében villogott, mint a szóbeli hagyomány beszéli, hogy mint a hógomoly, minél tovább gurítják, annál nagyobbra növekedjék, úgyhogy mai napság Kalap Mátyás uram olyan nagy vitézzé fejlõdött maradékai emlékében, hogy Kinizsi Pált is maga mögött hagyja. A falat megyei fõispánok képei díszíték, bajusztalan, copfos alakok, tizenötsornyi címmel a kép alján: az ajtó fölött pedig ott pompázott a családi címer, egy fára kapaszkodó kecske, kék mezõben ezen aláírással: »Insignis nobilis familiae Kalap.«

Erzsike letörülgette kis kötényével a port az egyik bõrös székrõl.

- Tessék leülni nálunk.

- Köszönöm, nem fáradtam el.

- Szokásmondás, - nyájaskodék Erzsike - dehogynem fáradt el, dehogy… látszik, nagy utat tett…

- Két napja vagyok nyeregben, de hát hozzászokik az ember ilyenkor, restóráció idején.

Kalap uram, ki eddig szótlanul pipázott, egyszerre hümmögni kezdett, szemei felragyogtak s tekintete érdeklõdve fordult az idegen felé, majd szerte-kalandozott a szobában, míg végre megpihenni látszott egy, a tornyos ágy fejéhez támasztott jószágon: arcán szokatlan lágyság és érzékeny öröm tükrözõdött, mint minõ az anyáé, midõn csecsemõje mosolyát lesi, vagy az uzsorásé, ha aranyai fölött mereng. Neki még drágább az a jószág, fiatalsága kísérõje, büszkeségének osztályrésze, a - fokos. Három éve pihen már szegény! Eszi a rozsda. Be sok fejet is bevert valaha! Hej, csak egyet ne vert volna be soha!…

Széles, becsületes homloka úgy elborul e gondolatra. Milyen sötét felhõ lehet az, mely a vidámság derûjét egyszerre átfesti feketére! ahol a fény háta mögött nyomban ott van az árny!

Kergessük azt a rémes árnyat…

A nemesember számára azért teremtette a pipát a gondviselés, hogy tûnõ füstjével elszedegesse bánatát, ha az vendégképpen lelkére nehezült.

Kalap uram is szippantott egy nagyot s megkönnyebbült lélekkel vette föl a restóráció eszmemenetének gombolyagát, melyrõl a következõ cérnát gombolyítá le:

- Ejnye no… hát lesz valami?

- Meghiszem, most lesz csak az igazi.

Az öreg elégedetten bólintgatott fejével, míg a vendég futólagos pillantást vetett a nemesi címerre, s hanyagul odaszólt:

- Látom, kegyelmed is vótum.

- Azt magam is látom - felel az öreg kurtán és sértõdve. - Az-e kegyelmed is?

- Nemes Karczy Miklós a nevem de Halaskeõ. Az apámé Péter.

Az öreg hátratántorodott e névre. A pipa kiesett szájából és ezer darabra tört szét. Remegett egész testében, mint a nyárfalevél.

- Az az átkozott kólika - hebegé és leült egy székre a kályha mellé, honnan a világért sem mert volna fölnézni az ifjúra, ki résztvevõ arccal sétált föl s alá a szobában, míg a megnyílt ajtón Erzsike nem lépett be egy kancsó borral, mintegy elöljáró beszédképpen a késõbb nyilvánuló vendégszeretethez, melynek elõjelei lassankint mutatkozni kezdtek a konyhából behalló malacsivításban, haldokló csirke szárnycsattogtatásában s több effélében.

Erzsike ki volt pirulva a konyhatûztõl; kis fehér gazdasszonyi köténykéje, felbomlott frizurája úgy illett a csintalannak, hogy ki sem mondhatom. Aztán az a kellem, mellyel a kancsót az asztalra tette, s mosolygó szemeivel fölkeresvén az idegent, inte neki, hogy igyék. És ez mind olyan édes csalafintaság volt, miben egy csöpp kacérságot sem födözhetne föl még asszonyi kritika sem, ha volna.

Az ifjú megbûvölve nézte a kellemes jelenséget és lesüté szem