Rész

 1   1|            arcomon... Baj, baj, de ha majd meg kell lenni, a kik rólam
 2   2|               mely egykor barna volt, majd vörösre átfestetett, majd
 3   2|             majd vörösre átfestetett, majd zöldre vált; ha nem legfőképpen
 4   3|               türemlett, fodrosodott, majd simult ki rajta...~Mindketten
 5   5|                Nagyon örült, hideg is majd kilelte örömében, hogy beszabadulhatott
 6   5|             kárvallottat, az anyjának majd meghasadt a szíve, ha ránézett,
 7   7| vígasztalhatták magukat, hogy a végén majd elszökünk!~
 8   7|           lehet adni kis apácáknak és majd megnőnek. Be is vitte őket
 9   7|         mellette.~Pipát kért az öreg, majd valakin a fűrészét kereste.~-
10  10|            beteges, a színe nem jó!~- Majd a rendes élet!~A mama megnyugodott.
11  11|             mondá némi lelkesedéssel. Majd hozzátette szomorúan - és
12  11|               élénken - két rövid év. Majd olyan bolond vagyok, hogy
13  11|             csak az éjszakáért van...~Majd hogy verset nem mondott,
14  11|             és kelletlenkedett velem! Majd magába mélyedt és többé
15  12|       levegőtől megjött a szinük, ami majd itt a nyáron elvész, a téli
16  13|                sietve!~Vajjon mit fog majd mondani róla férjének a
17  13|         férjének a nagy fekete leány? Majd ha már néhány évig asszony
18  13|    Szánalommal vagy haraggal beszél-e majd róla? Miért szerette?~ ~
19  14|        szélesre húzta száját az öröm. Majd meg lefelé görbítette a
20  14|            szomszéd felült az ágyban, majd fölkelt, járkált, meg lefeküdt,
21  14|          Perzsa meg a Palkó rívása.~- Majd kiveri az éhség! mondták
22  14|             és a rabkatona fakó arca, majd egész teste látszott. Előre
23  14|              felé a Palkó szepegését, majd éneklő sírását hallotta.~-
24  15|             nagyobbakat!~- Jó, jó. De majd ha egyedül marad vele!?~-