Rész
1 2| borítékba tette a levelet. Aztán fogta, hogy elvigye, bedobja
2 2| végig a férfitársasággal, aztán kis húga és Sándor közé
3 3| kezet csókolt neki. Erre aztán az összes fiúk alkalomszerûnek
4 3| azokat is meg ne ítéld, soha!~Aztán hazamentek. A násznép eltûnt,
5 5| hétkrajcáros británika. Na meg aztán: a politika!~Mindezekrõl
6 6| virág. De ezek közül egy-egy aztán kiválik, és száz leány izgató
7 6| ez egyben. A haja ennek aztán komolyan vörös, aranyban
8 6| érdesen, franciául.~- ...Aztán mégiscsak sor került az
9 7| óta fizetni nem tudott! Aztán, elvégre is, egészen bizonyos,
10 7| Egy gazember... No, ez aztán fura egy héber. Savanyú
11 7| elõször általánosságban, aztán külön, a maga uzsorását.
12 7| kívánatos dolog szemeikben, és aztán - ne hagyják magukat az
13 8| napon át csalhatja a leányt, aztán vagy bevall mindent, vagy -
14 9| maga természeténél fogva, aztán meg a délkeleti részében
15 9| mint valami kölönc. Szegény aztán nem tud megállani, egyenesen
16 10| egy szél és befújja. Amíg aztán megint származnak ily nyomok...~-
17 10| szoptatta a két idegen gyereket, aztán a magáét. Az egyszerû nõ
18 10| egy-kettõt, aprót pislant, aztán lehunyja szemeit. A másik
19 10| szalad a Riskához, mert aztán mindjárt kenyeret kell dagasztani.~-
20 10| kenyeret kell dagasztani.~- Aztán kigyüjjenek, minden vasárnap
21 10| magukat el ne felejtse! - Aztán kezelt Piroskával, az urával,
22 10| soká nézték a homokhalmot. Aztán, bár Piroska ellenezte,
23 11| egy-két harapást evett belõle, aztán letette:~- Nem ízlik, nem
24 11| többé. Nem merek elaludni. Aztán nem ébredek-e másra?~- Meg
25 11| igent bólintott a fejével.~Aztán egyedül maradtak, egymás
26 11| nekem nincs senkim! - mondá aztán emelt, száraz hangon.~Bem
27 12| e rongyokat megfüröszté, aztán forró arcához odaszorítá
28 12| sárga színét megmutassa. Aztán megcsókolta leányát, s hozzálátott
29 13| az ijedtségtõl sápadtan. Aztán elvörösödve folytatá: -
30 14| kétszer elsétált elõttük, aztán a csengettyû hívására õ
31 14| gorombáskodott, mondjuk: uraskodott. Aztán bement a hírlapírók karzatára,
32 14| sebesen irkált valamit, aztán kiment.~Kevésvártatva a
33 14| egy pohár pálinkát ivott, aztán föltápászkodott. Belekapaszkodott
34 15| párizsin is! - jegyezte meg aztán haragosan, de azért halkan.~-
35 17| akarok, nekem minden szabad!~Aztán kurizáltak egymásnak, különösen
36 18| az idegen hölgynek, csak aztán nézett föl reá.~Fölkiáltott
37 18| vagyunk a Jóistennek!~...Aztán elõkerültek ama aranyos
38 19| megcsókolja a Gyula kezét.~- Aztán a grófné elment, mint egy
39 19| holnap. Nekem menni kell aztán, rögtön, délnek. Ne remegj,
40 19| van, nem bánom, de csak aztán, ha már te újjászülettél,
41 19| gazdagította a fehér szoba színeit.~Aztán egy meleg széláram nekivágott
42 20| gyávát összezúzza. Csak aztán tudta, hogy az a szörnyû
43 20| legocsmányabbat, a legapróbbra... Aztán megy az apjához, és -~Megállt
44 20| és fejjel a falnak dobta. Aztán felfogta ismét:~- Mit tettél,
45 21| meggyalázza magát, ha nem: úgy is. Aztán nem is gyûlölte többé amaz
46 21| tanfelügyelõségi tollnoknak, aztán ha bajuszod végképp kinõ,
47 22| boldogabban - a hatalmas férfiú. Aztán kávéját szürcsölve egy kis
48 22| el az apádat csendben, és aztán megint aludj egyet, aztán
49 22| aztán megint aludj egyet, aztán majd beszélünk...~... Kezet
50 22| esküvõre kell mennünk, aztán pedig temetésre...~- Hányas
51 23| ölelkezve sugdolóznak. Aztán megszólal az orgona magától;
52 23| veletek.~- Isten veletek!~... Aztán sietve vágtatott el a nászpárral
53 23| kedvesem, szeretlek tégedet...~Aztán megint csend lett a kupéban.
54 23| volt, az inda elszakad. Aztán hozzálátott a dologhoz:~-
55 23| csepp európai harmatot, aztán visszamennek...~- Ah! Így
56 23| egy csepp aranyszérumot, aztán a fejére húzta a takarót,
57 24| én édes ezüst kecském!~Aztán hazament, lefeküdt, de a
58 25| Kérdõleg tekintettek egymásra, aztán a fiúra, egymásra ismét.~-
59 25| még özvegy Bem Gyuláné...~Aztán Robin Sándorné.~Minden ékesszólás
60 25| jövendõ! - szólt fennhangon. Aztán megfogta a fiú fejét, és
|