FELJEGYZÉSEK AZ 1912. ÉVI NYÁRRÓL

Rettenetes és nyomasztó gondolat, hogy nincs többé kedvem az íráshoz. Mióta az analyzissel behatóan foglalkozom, és minden ízében elemezem az öntudattalan lelki életemet, nincs többé szükség rá, hogy írjak. Pedig az analyzis csak szenvedést hoz, keserû életismeretet és kiábrándulást. Az írás pedig gyönyört ad és kenyeret. Mégse! Nehezen megy, aggályokkal. A születõ gondolatot mintegy csírájában megöli a kritika. A legbelsõ elintézetlen ügyeimet pedig nem tudom papírra tenni. Az az érzés gátol, hogy mások éppolyan tisztán olvasnak benne, mint én az írók írásaiban, én, a psychoanalitikus. - Mégis vaserõvel kényszerítem magam, hogy írjak. Írnom kell. Ha nem is lesz számomra többé az írás életmûködés soha, legalább legyen játék. Játszanom kell, ha nem is mulatok, mert ez ad csak esélyt rá, hogy valaha sok pénzt keressek.

Nos, az 1912-i nyár!

Dezsõvel utaztunk. A fiú nagyon lesoványodva, sápadtan jött meg Újvidékrõl. Köhögött. Aggódtam. Rosszul aludt. Régi éjszakáink jutottak eszembe, amikor õ a patikárosság második évét tanulta (egy év elõtt), s amikor én aludtam rosszul, s zavartam õt.

Szép, nyári reggel virradt ránk máj. 29-én, szerdán. Befejeztük a poggyász elrendezését, gyorsan megmosdottunk és fél óra múlva már újságokkal megrakodva reggeliztünk a Keleti pályaudvaron. Együttvéve talán volt még 300 koronánk, abból az 1500 koronából, amelyet a fürdõi beruházásokra felvettem, már jó régen elment a többi.

Szeles, hûvös tavaszi délben érkeztünk meg Stubnyára. A nagy étterem barátságtalanul festett, fáztunk, idegenek voltunk. Én aggódtam minden mozdulatomért, és módszert óhajtottam kieszelni, amelynek segélyével mindenkit a lehetõ legkönnyebben, legnagyszerûbben a magam részére hódíthatok.

Újra nimolista voltam!

*

Ebben az állapotban nyomasztó, aggodalmi érzések üldöztek, amelyeket fölényes és mégis szerény viselkedéssel igyekeztem eltitkolni.

Rendesen délelõttönként a rendelõmben ültem, leveleket írtam, vagy a szoba rendezésével bajlódtam. Majd a fürdõhelyiségekbe néztem be. Rendszerint csak Dezsõt magát találtam ott, amint a fürdõszolga javában masszírozta, míg õ nyögött és nevetett a kezei alatt.

Ez a fürdõszolga volt az, aki elõször figyelmeztetett viselkedésével rá, hogy jó lesz vigyáznom magamra.

Mikor Budapestrõl leutaztam 2 napra vizitelni és a fürdõt megnézni, természetesen kedvesen bántam vele, barátságosan kezet nyújtottam neki, és kedélyesen charme-írozni igyekeztem. Most, amikor végleges letelepedésre érkeztem, már nevetve jött elém, de õ nyújtotta a kezét elõre. Ilyen dolgok, amire azelõtt nem gondol az ember soha, most komoly elmélkedésre késztettek. Elvben mindig megvetettem és lenéztem azt az embert, aki nem szellemi fölényével, hanem büszke, rátarti, gõgös vagy tartózkodó viselkedésével akar respektust kelteni, és most magamnak is komolyan kellett róla gondolkodnom, hogy igénybe vegyem ezeket az ostoba konvencionális fogásokat, amelyekrõl mégis beláttam, hogy alkalmasak rá, hogy az emberek egymás közötti érintkezését szabályozzák.

Braunné is egész más hangon beszélt velem, mióta a fürdõhöz voltam kötve. A szerzõdés aláírása elõtt mint a fürdõ legelõkelõbb tisztviselõjét, az õ ellenõrzõjét és feljebbvalóját kezelt, most pedig mint egy üzletembert, aki eljött, hogy az õ nyakán, az õ fürdõjén élõsködjék. Szemmel látható volt, hogy a lányait is befolyásolta ellenem. Nem volt szabad nekik velem szemben kedveseknek lenniök, hosszabb beszélgetésbe nem bocsátkoztak, vagy ha igen, olyan hangon, mint ahogy egy vidéki patikáros lánya a praxival, vagy az õrnagy lánya a kadéttel szokott. Ezért azután beszüntettem a velük való bajlódást. Nem adtam a sértettet, barátságosan köszöntöttem õket, és nem vettem észre, hogy azt õk nem fogadják oly modorban, mint aminõt állásomnál fogva joggal elvárhattam.

...Mikor Dezsõ készen volt a kúrájával, úgy ¹/₂ 12-re - rendesen egy nagyot sétáltunk, ami eltartott ¹/₂ 1-ig. Azután ebédeltünk. Ebéd után csevegtünk az asztaltársainkkal, egy állatorvossal és egy megyei számvevõvel. Mind a kettõ elbizakodott vidéki fiú, akik nagyon elõkelõnek, finomnak érzik magukat. Különösen Vibritzky, a számvevõ volt nagy véleménnyel arcberendezésérõl, ruháiról és arról a hatásról, amelyet a nõkre tesz. Soha egy szót se beszélt errõl, de világosan látszott rajta. Mind a kettõnek kutyája volt, azokat becézték, simogatták, etették ebéd alatt, és nem fogytak ki az állatok okos, tanult voltát bizonyító együgyû anekdoták elbeszélésébõl. Nem sokáig bírtuk ki Dezsõvel ezt a társaságot, és rendesen ³/₄ óra múlva már a szobánkban voltunk, olvastunk, mosdottunk, csevegtünk. - Én ebben az idõben mérsékelten éltem a mérgekkel. Átlag másnaponként du. 2-kor használtam 0,02-0,03 P-t, egyszerre dosírozva. Nem okozott harmonikus euphoriát, de szükség volt rá, egyrészt a nemi vágyak, másrészt a folytonos anyagi és erkölcsi aggodalmak leküzdésére. Joggal féltem tõle, hogy a saison nem fog beütni. Sehol nem láttam semmi jóindulatot, nem éreztem semmi melegséget, vonzalmat. Egyedül Záborszky Nándorban, a szolgabíróban vettem észre õszinte szimpátiát.

A június eleje igen lassan múlt. Megérkeztek a mûszerek, a szekrény, az apparátusok. A rendelõ teljesen készen állott. Az elsõ napoktól kezdve volt dolgom. Eleinte a környéki falvak krónikus betegei kerestek föl. Miután volt idõm, nagy körülményességgel vizsgáltam õket. Mindegyiknél alapos belsõ vizsgálatot, orr-, gége-, fülvizsgálatot végeztem. E két utóbbiban csak igen kevés gyakorlatom volt még. Mire az igazi fürdõvendégek megérkeztek, már be voltam gyakorolva. A másik elõnye ennek az volt, hogy a betegek mindenféle jó híremet vitték, és sok újabb pácienst küldtek.

A harmadik napon egy özvegyasszony jelentkezett tbc-s intoxicatiós panaszokkal. Ezt hamarosan JK-kezelés alá vettem, és sikerült õt szépen meghizlalni. Állapota meglepõen javult, és áradozó hálálkodással búcsúzott el tõlem. Ez volt az elsõ siker. Jó ómennek tekintettem, hogy az elsõ betegem mindjárt olyan betegségben szenved, amelynek gyógyítását ugyancsak kitanultam.

...Délutánonként ¹/₂ 5-kor uzsonnáztunk. Utána nagy sétákat tettünk a szomszéd falvakig, zongoráztunk egy kicsit, vagy - nagy önmegtagadás árán - beszédbe elegyedtünk a Vitvizkyvel, Marovitzkyvel (egy zavaros fejû, tönkrement földesúrral), a tb. fõszolgabíróval, kik állandóan ott lézengtek a parkban. Más alkalommal viziteket tettünk itt-ott. Még legszívesebben Jakoboviccsal, az ottani szegény kis összetört, vasúti orvossal beszélgettem, vagy biliárdoztam. Ennek legalább a száraz, alantas humorán mulattam, és élveztem azt a fontoskodást, amellyel orvosi eseteit elõadta.

Vacsora után nem sokáig szoktunk fennmaradni. 1-2 biliárdparti, és mentünk aludni. Az ágyban a Casanovát olvastuk fel egymásnak, a lányokról, Olgáról és Blankyról beszélgettünk, és elbeszéltük egymásnak a lánykákkal végbevitt, szép, szerelmi affairjaink történetét.

Ez idõben nehezen aludtunk. Különösen a P-mentes napokon bántottak engem is a szexuális vágyak. Olykor szinte fájdalmas tökéletességgel jelentek meg a képzeletemben nemrég múlt idõk pásztorórái. Láttam Olgát, amint ingben ide és oda jár a szobámban, amint hajladozik a dereka, és apró lábainak húsa átcsillan a vékony, fekete harisnyán.

Így történt azután, hogy hamarosan „feau de mieux”, a szállodai szobalányt, valami Teréz nevût csábítottam el. Condommal néhányszor erõsen meglõttem, mert igen szûk vaginája volt. Szüzességét Mahler szanat. orvos vette el 2 év elõtt. Ez a 21 éves lány a maga sovány, sápadt testével nem volt csábító falat, de amint kitüzesedtek a buta, kék szemei a kéj hatása alatt, amint kipirult az arca, és hevesen ellenmozgásokba kezdett, ebben volt valami érdekes. Dezsõ is megpróbálta, hogy áldozzon vele, a fiúnak azonban a penise lekonyult, és bosszankodva hagyta abba az ostromot.

Engem természetesen Teréz sehogy se elégített ki, és hamarosan ráhatároztam magam, hogy Budapestre utazom. Betegem még csak 3-4 volt, azok közül állandó kezelést senki se kapott. Jún. 12-én reggel 7-kor tehát vonatra ültem. És du. 1 órakor hosszú, fárasztó, elalélásig unalmas utazás után végre ölelhettem Olgát. A Keleti pályaudvar füstös fekete reflexeiben elõször meglepõen kövérnek és markánsul árnyékoltnak tetszett. De azután az ajkait annál édesebbnek találtam. Egész úton a nyílt utcán, a kocsiban a legmohóbban öleltem és csókoltam. Csókjai valóságos extasisba ejtettek. Istenem, ezek a csókok. Mit jelentettek számomra. Mennyi örömet, szenvedést, az összes complexek izgalmait, amelyek egy disszonáns akkordban csendültek föl: házasság?... existencia? Jövõ?... becsület?... karrier?... szerelem?... lemondás más nõkrõl?...

Lemondás! Úgy éreztem, hogy könnyen le tudok érte mondani az összes nõkrõl, akiket csak a sors még számomra tartogat. A Barcsa utca végén áthajtva egy kis vendéglõnél szálltunk le, hogy némi ételt vegyünk magunkhoz. Zsíros levest. Zsíros disznóhúst vagy effélét ettünk. Én teljesen étvágytalan voltam, és mégis el akartam vetni az evés gondját, hogy azután csak a szerelemnek élhessünk. Folyton õt néztem, csókoltam édes arcát, szemeit, nyakát, puha, tiszta szagú kezecskéit, és simogattam hátát, erõsen lefûzött, szép, nagy combjait, bokáit a vékony, áttört harisnyán keresztül. Közben átszaladtam a szemben lévõ Caféba, hogy hazatelefonálja a portásnak: vajon minden rendben van-e? Elõzõ nap 0,014 P-t vettem magamhoz. Annak hatása már teljesen elmúlott, úgyhogy a gyenge és nem kínzó P-éhség hatalmas harmonikus kéjvágyban olvadt fel. Czeizer, a portás arról értesített, hogy ágyamat felhúzták, szobámat kiszellõztették. Most már minden aggodalom, hogy a dolgok nem fognak simán menni, elmúlt, és 15 perc múlva már otthon voltunk. A kitörõ boldogság és megelégedettség érzésével üdvözöltem a napfényben úszó, kedves szobát. Mindketten olyan gyorsan vetkõztünk, ahogy csak tudtunk. Azután egy Vaginol kúpot helyeztem az édes pinácskájába, és 5 perc letelte múltán kíméletlen, hatalmas kéjjel, kis batisztingét felemelve behatoltam a dús, fekete szõrök közt. Alig fél perc alatt elértük a boldogság netovábbját. Még ki se bontakoztunk az ezt követõ elragadtatott csókok közül, már a második roham következett. Ezt csõdör és kanca pozícióban, oldalt fekve végeztük. Édességben még felülmúlta az elsõt. Így feküdtünk, majdnem elalélva a boldogságtól egészen este ¹/₂ 6-ig, csókolózva, ölelkezve, dicsérve és kölcsönös vallomásokkal árasztva el egymást, mialatt a lángok még kétszer csaptak fel. Olga tökéletes örömét csak az csökkentette, hogy az elhasznált 4 db Vaginol kúp irritálta drága kis kelyhét. Közben ozsonnáztunk, cigarettáztunk, és meztelenül a zongorához ültem, hogy Wagnerbõl és a pesti orfeumok repertoárjából az ily alkalmakkor használt zenedarabokat felelevenítsem. Wotan búcsúja, Paraguay, Palkó Pali stb.

Felöltözve a Kálvin térig kísértem Olgámat. Megegyeztünk, hogy nem megyek föl hozzájuk, nehogy a holnapi délelõtt örömeit kockáztassuk, s atyja kombinációinak utat nyissunk. Elbúcsúztunk, és én a trafikba mentem bevásárolni, parfümöt venni, mellyel a kedves lányt kívántam megajándékozni, „Chypre Coty”, továbbá a mûszerésznél volt némely elintéznivalóm. A vörös répáról sem feledkeztem meg. Erre okvetlen szükségem volt a fürdõn.

Miután így mindent rendbe hoztam, kellemes aléltságban, mint egy londoni gavallér, aki bejött a yorki grófságból, hogy Ágnesével egy gyönyörû délutánt töltsön el, kocsiztam haza a meleg vörös-fekete poros (ködös) nyári estében. Itthon már Gyula és Sándor vártak, és a háztetõn nagyszerû vacsorát csaptunk, vidám csevegésbe merülve. A jó barátok kedvessége, õszinte szimpátiája, odaadása és boldogságom miatti igaz örömük teljessé tette megelégedésemet, és a szép, csillagos ég alatt az enyhe estében, amely az algíri éjszakák képzetét keltette föl, az ifjúság, a szerelem, az egészség érzése töltötte meg a szívemet. Minden méreg nélkül, pompásan aludtam. Másnap együtt reggeliztünk. Kitûnõ dojeunert rendeztem, és a gyönyörû, napsugaras reggelben a gyenge bágyadtság is, amely a tegnapi ütközetek természetes következménye volt, külön öröm forrásává vált számomra.

¹/₂ 11 tájban megérkezett kis Olgám. Hamarosan levetkõztettem. Batisztingecskéje most is megragadó hatással volt reám, úgyhogy equinus pozícióban hamarosan egy áldozat következett. Ezután felöltöztem, és lementem az osztályra, hogy a professzort köszöntsem. Hosszabban elbeszélgettem vele, úgyhogy csak ³/₄ XII tájban kerültem újra drágám karjai közé. Ez alkalommal is óriási erectióm volt, de az ejaculatio, miután Sándor telefonálása (csengetés) megzavart bennünket - késett. Annál nagyobb öröme lehetett benne az édes lánynak, ki tyúkhelyzetben egész szerelmének, egész odaadásának, kedvességének legszebb bizonyítványát szolgáltatta. Ily módon 24 óra alatt 6-szor ürítettem ki az élvezetek kelyhét. Utána tökéletesen kielégítve, lassan felöltöztünk, Rebekka felterített, és megebédeltünk. Valami nagy étvágyunk nem volt - mert az élvezetek túlmentek azon a határon, hogy a többi functiókat ne zavarták volna -, de azért jólesett az étel. Kevés bort ittunk, és Olga közben rosszul lett. Egy Pantopon inj.-t vagy Dionin port adtam neki, és hamarosan jelentette, hogy jól van. Az idõ ezalatt elborult, és mikor a pályaudvarra hajtottunk, már csepergett is egy kevéssé az esõ. - Szegény kis Olgám szontyolodottan, könnyes szemekkel intett nekem búcsút. Én pedig bevonultam újságjaimmal egy coupet-ba, 0,02 P-t vettem magamhoz, és nyugodt olvasásba kezdtem.

Ily módon az utazás gyorsan telt el. Sokkal gyorsabban, mint a Pestre utazás. Egyébként azonban hetekig a hatása alatt álltam az isteni találkozásnak, és mindketten elragadtatott levelekben emlegettük az élvezett gyönyöröket.

Tizenegy napig ezután méreg nélkül meg tudtam akadályozni a nemi vágyak elhatalmasodását, akkor azonban egy reggel Olgára gondolva onaniát követtem el. (Az évben már a 4-iket.) Másnap tehát ismét Terézt kaptam le a 10 körmérõl, mert tisztában voltam vele, hogy Olga is inkább ebbe egyezne bele, mint hogy a rút onaniát - bár reá gondolva - ûzzem. A kéjérzések csekélyek voltak, de mégis nyugalmat és jobb munkakedvet teremtettek.

Ekkorában történt egy napon, vasárnap, hogy szklenói bába leánya, Paula bejött rendelésemre. Már régebben kezeltem, de elõször történt, hogy egyedül keresett föl. Megvizsgáltam. Kacérul mosolygott rám. Rózsaszínû, kis kemény mellecskéi majd kiszúrták vastag parasztingét. Emellett vastag, piros ajkai voltak, és kissé duzzadt héjú, tyúkszerû, zöldeskék szemei. Mikor a mezítelen, hófehér hátán hallgatóztam, azon vettem magam észre, hogy egyszerre csak megcsókoltam a hátát, majd a mellét, és végül a száját. Mohón átölelt, és viszonozta a csókjaimat. Aznap el voltam keseredve Olga ellen, valami kellemetlen, kicsinyes csínyt követett el ellenem levélben. Bántott, hogy ennyi fáradozás után még mindig nem sikerült õt megtanítanom rá, hogy mit nem szabad mondani, mik azok a nõi fogások, amiket nálam mellõznie kellene. - Nem bántott hát a lelkiismeret. Jó 1-1 ¹/₂ órát töltöttem el Paulával, ölelkezve, csókolózva. Közben meggyõzõdtem arról is, hogy a lány szûz, de csak egy gyenge támadást intéztem erénye ellen, s miután ellenállt, lemondtam róla, hogy nagyobb fortélyt és erõt alkalmazzak. Mint gyakran, most is bámultam rajta, hogy milyen expressz gyorsasággal rontható el egy nõ és tehetõ asszonnyá, legalábbis lélekben.

Miután megelégeltem a mulatságot, és a rendelõóra ideje is közeledett, megparancsoltam a lánynak, hogy öltözzék fel. Szemei égtek, ajkai lihegtek, feje fájt, amikor kitámolygott a szobából, én pedig kiszellõztem.

Július elsõ felében egypárszor még Terézt frequentáltam, de azután dolgaim szaporodásával mind kevesebb szükségét éreztem a nemi mulatságoknak. Lassanként szerencsésen leszoktam róluk. Egy napon azonban egy meglepõ kisleány keltette föl a figyelmemet az Erzsébet szálló földszintes folyosóján. Úri ruhájú és kurvaarcú kislány, igen finom, gyengéd, csibeforma, rózsaszín arc, vastag, vérpiros ajkak és barnássárga macskaszemek. Egészben B. Mandyra hasonlító jelenség, kissé gyanús, de az elsõ pillanatra vonzó. Bágyadtan és mélabúsan mosolygott. Az egész lányon a korai letörtség, de a hivatottság bélyege is volt látható. A nap folyamán többször láttam, mindig bágyadtan, közömbösen mosolygott; attól tartottam, hogy nem fog olyan könnyen menni vele a dolog, mert biztosra vettem, hogy a szobaasszony, ez az irigy, vén ringyó, vigyáz reá. De még az elsõ este sikerült õt magamévá tennem. Mikor ágyazott, felmentem a szobába. Már sötét volt, átöleltem, hozzám simult. Egy pillanat alatt lefektettem, condomot húztam, és bágyadt tiltakozás mellett behatoltam. Míg a coitus tartott, puhán ölelt, a plafonra nézett, és halkan, in. inf. suttogta: „utálatos, utálatos, milyen utálatos”. Csak a mámor õszinte pillanataiban hallgatott el. Mikor elkészültünk, folytatta az ágyazást. Én pedig kezet mostam, tiszta gallért és parfümöt vettem. Végül 10 koronával ajándékoztam meg. Kért, hogy a szobaasszonynak ne mondjam el, mert akkor a tiszteletdíj felét annak kellene adnia. Megígértem, ha másokat nem fogad, és kelyhét a fürdõn csak nekem tartja fenn. Másnap este, mikor mindenki lefeküdt, jött be hozzám. Meglepõen csinos combinett-et viselt, jó batisztból, és kitûnõen ki volt mosdva. Ez alkalommal is csak egyszer áldoztunk, mert megmértem a hõmérsékletét, és 38,3 C-on találtam. Desperáltan mondtam magamban: hát mindenütt üldöz engem ez az átkozott betegség.

Július elsõ felét egyébként egy forma szerinti udvarlás is lefoglalta. Egy remek és finom zsidóasszony, B. Zelma volt a fürdõn. Középnél magasabb, széles, vénuszi termet, édes, vastag kis száj, egyenes, imbecillis orrocska (Varsányi Irén-típus) s emellett még csinos kezek és lábak birtokosa volt. Eleinte igen vadul viselkedett. Nõvérével, egy stubnyai ügyvédnével és sógorával érintkezett csupán. A fürdõ igazgatója, Dicker - aki késõbb 60 koronámmal búcsú nélkül utazott el - kezdettõl fogva hevesen ostromolta. Az asszonyka azonban vad és bizalmatlan volt kezdettõl fogva. Mûveltsége csekély lévén nyíltan elárulta, hogy látja, mire pályázik az igazgató úr, de nagyon téved, mert õ tisztességes asszony stb.

Ami engem illet, én egy hétig csak néma bámulója voltam, és hiába igyekeztem rá, hogy egy pillantását is elfogjam. Reggelenként kedvetlenül egy helyben ült a kávéja mellett, könnyû, lila szövetpongyolájában és fehér, melles madeirakötényében, amely csípõit még szélesebbé és imponálóbbá tette. Ez a nõ, akinek az arcához az ember egy kis sovány (Lyca-szerû), vézna testet képzelt volna el, ezekkel a páratlanul szép és nemes vonalú, nagy seggekkel vonzó és bûvölõ hatást tudott kelteni. Hiányzott azonban belõle az intelligentia, az a tudat, ami kis Olgámat race-nõvé és összehasonlíthatatlanná teszi, hogy a saját testét minden pillanatban látja, érzi annak hatását, mintegy öntudatlanul, de tökéletesen és állandóan érzékeli.

Egy hét múlva férjével megjelent rendelésemen. Természetesen nem mulasztottam el a hõmérõt betenni neki, annál kevésbé, mert sápadtsága gyanúmat fölkeltette. Valóban 37,1 C-ot mutatott a thermometer. A mellkasi vizsgálatnál csalódás várt rám. Szép, csipkés ingecskéje kissé hervadt melleket takart, jóllehet az asszony csak 28 évet számlált. Arsycodile-kúrára beszéltem reá, és este gégevizsgálatra rendeltem be õket. Ekkor azonban a férj nem jelent meg. Az asszony affektált, kellette magát, egészen másképp viselkedett, mint délután és gégéjét végeredményben sok próba után sem tudtam jól megnézni. Azt azonban elhatároztam, hogy az Arsycodile-ök közben egy-egy Jk-t is bele fogok fecskendezni, megvizsgálva annak a hatását.

A következõ napokon az asszony vagy egyáltalán nem, vagy csak ha direkt megfogtam, és bevittem a rendelõmbe, jött kezelésre. Láttam, hogy a védekezés ellenem igen erõs, és örültem ennek - ó, milyen aljas és igazi öröm! - mert tisztában voltam vele, hogy ha így áll a dolog, akkor erõs impulzusnak is kell ott lennie. Cselhez folyamodtam. Kijelentettem, hogy mindig, ha hozzám jön, hozza magával vagy nõvérét, vagy kis unokanõvérét (akivel gyakran láttam, és aki egy kis 16 éves Olga volt, csúnya vonásokkal, de finoman bimbózó testtel) - hogy az illetõ segítsen nekem az injec.-adásnál, õnagysága ti. minden alkalommal a legképtelenebb skandalumokat rendezte, vonakodott, birkózott és sikoltott. Ily módon bosszankodását sikerült elõidéznem. Emellett ha beszélgettünk, mindig kis unokanõvérérõl kérdezõsködtem, és dicsértem a leánykát. Zelma nem is tudta titkolni, mennyire bántja mindez. A kis nõvér hamarosan elutazott, én azonban Z. útján üzeneteket küldtem utána, és pontosan járt inj.-ra. Délutánonként pedig cseresnyére vagy tortára invitált meg szobájába, ahol végre elsõ csókunkat váltottuk. Már elõzõleg többször megcsókoltam a hátát vagy nyakát a rendelõben, de ilyenkor mindig elugrott, vasvillaszemekkel nézett rám, és egy szót sem szólt. Én mindig megõriztem hidegvéremet, fölényes maradtam, és tréfálkoztam a cselekedetem fölött. Jól láttam, hogy tetszik neki a játék. Egy alkalommal a szobájában arról beszélt, hogy ha a férje vasárnap jön, elmondja neki a viselkedésemet, szóval bepanaszol... - Jó, tegye, feleltem, ha van szíve azt a szegény embert párbajra kergetni.

- Kergetni (nevet), õ nem párbajozik - õ fél. Õ gyáva (hangos kacaj).

Erre lenyomtam a kanapéra, és összecsókoltam ezt a gonosz kis bestiát. Ajkai vonaglottak, és teljesen elalélva pihegett kezeim között. Utána persze az obligát, hysteriás sírás következett, mire elhagytam a szobát. Több esetben tapasztaltam, hogy ez a legbölcsebb eljárás.

A következõ napokban azonban sohase csókolt magától, mindig küzdött, nyugtalankodott, nem tudta élvezni a bûnt.

A férj vasárnap megérkezett. Nejével rögtön szobába vonultak. A szerencsétlen azonban hamar kiadta minden erejét, és elszunnyadt. Neje felöltözött, bezárta õt, és rendelõmbe jött csókolózni. Utáltam õt, és kétségbe ejtett az a gondolat, hogy minden zsidó nõ - és Olga is - alapjában ilyen, azaz teljesen felelõsség és erkölcsi ízlés nélkül való. Késõbb értesültem, hogy a férj, mikor felébredt, az én combinett-játékommal mulatott, melyet nejénél az éjjeliszekrényen hagytam, dacára annak, hogy sógorától egyet-mást bizonyára hallott a mi délutáni sétáinkról. Másnap elutazott.

Délutánonként sétáltunk Zelmával tehát továbbra is. Én rendesen ¹/₂ 2 tájban ebédeltem, mert igen sok dolgom volt. Utána pedig hozzá mentem. Cseresnyét, epret vagy barackot ettünk, és csókolóztunk. Majd pedig a parkba vonultunk, hogy a szép, árnyékos sétányokon, a jó levegõben sziesztát rendezzünk. Ebben az idõben du. 2 tájban szoktam 0,02 P-t venni magamhoz, ami biztosította nyugodt kedélyemet és önuralmamat.

Zelma ilyenkor igen kedves volt hozzám, bókolt nekem és folyton házassági ajánlatokkal üldözött. „Elválok - mondotta -, magához megyek, meglátja, milyen ügyes, jó asszony leszek, és magát nem fogom ám megcsalni, Gott, ilyen embert!”

Soká üldögéltünk ily módon csevegve, mialatt én egyik jó cigaretta után a másik fogyasztottam. ¹/₄ V tájban azonban rendelnem kellett, és ekkor elváltunk egészen VII-ig. Vacsora után találkoztunk csupán, amikor õ sógorával és nõvérével bevonult a terembe, és leültek spriccerezni, szörpöt inni és cigányt hallgatni. Én nem mindig ültem hozzájuk, és legjobban azt szerettem, ha Zelmával kettesben vacsorázhattunk. Nem volt valami nagy öröm ez sem, mert a nõ szellemi képességei alul maradtak azon a fokon, amely szükséges, hogy valakivel mint egyenrangú féllel, emberrel beszélgethessünk és cseveghessünk. Azonban temperamentuma, állati ösztönössége, komisz önzése s ennek megnyilvánulási módjai mulattattak. Nem fokozták a nemi érdeklõdést, sõt ellenkezõleg, de szórakoztattak, és az asszonyi természetrõl hasznos és szép elmélkedésekre ragadtak. Ezek az elmélkedések bizony végeredményükben leginkább szomorúan ütöttek ki. Különösen a házasság ellen tartalmaztak vaskos érveket. Sajnos, jól láttam, hogy Zelma hibái tulajdonképp a nõi neméi is egyúttal, habár az õ mûveletlensége és falusi lénye mintegy torzító tükörben sokszorozva és megkövéredve demonstrálja is azokat. - Õszintén sajnáltam férjét, aki derék, udvarias hímnek és jó pajtásnak látszott. S ezen nem változott semmit az a tény, hogy az asszony számtalanszor kijelentette, hogy jó látja, mit akarok, de nagyon tévedek, nem lesz belõle semmi, nem bolondult meg stb. Tudtam, hogy az enyém lesz, már nem menekülhet. Azzal érveltem a többek között, hogy a fürdõn mindenki azt hiszi, hogy viszonyunk van. Ha tehát már megszerezte a rossz hírt, nincs értelme, hogy lemondjon az ügy jobb és kellemesebb részérõl. - Kinevetett. „Jól adja”, „Van eszembe”. A hangsúlyozás, a gesztusain azonban jól láttam, hogy magában igazat ad nekem. Egy ideig azonban szisztematikusan a házasságot hozta fel ilyenkor. Elsorolta háziasszonyi erényeit, és néha odáig ment, hogy egy képzelt házasélet programját terjesztette elõ.

A fürdõn természetesen mindenki tudott a dologról. Még Pálffyné, a szép özvegy is célzásokat tett a csinos zsidó asszonykára. Dicker, az igazgató, a stoszi Katona Jóska pendant-ja, irigyem (akit azonban a nemi versenyben éppolyan föltétlenül vertem, mint a dúsgazdag és jóképû Katonát) pedig faggatott, hogyan állnak a dolgok, és káromkodott, hogy az asszonykát „elbasztam” elõle. Még nem volt igaz. A fürdõn való utolsó tartózkodásának napjaiban ágynak esett Zelma. A forró fürdõk, amelyeket engedélyem ellenére használt, úgy látszik, megmozgatták a tüdõkben lévõ langyos folyamatokat. Lázai voltak, közérzése szenvedett. Gyakran benéztem hozzá, de még többször hívatott is. A hõmérésének 37,2-38,3°C emelkedéseket mutattak ki. Szerencsére egy gyenge folticularis toroklobot is ki lehetett mutatni. Júl. 12-én v. 13-án történt, hogy kijelentettem neki, hogy éjjel be fogok jönni. Megõrült? - volt a válasz.

- Bejövök én.

- Aha, de én bezárom magam.

- De én elviszem a kulcsot.

- Azt merje.

- Merem én.

De nem vettem le a kulcsot, hogy alkalmat adjak neki annak lehúzására és eldugására, ha esetleg mégis komolyan meg óhajtja õrizni erényét. Mikor esti vizitemet tettem nála - rokonai ott voltak -, láttam, hogy a kulcs a zárban van. Kimenet halkan kivettem tehát, és zsebre dugtam a kulcsot. Meg kell itt jegyeznem, hogy a haszontalan nõ egy alkalommal felültetett. Ablaka alá hívott éjjelre beszélgetni, és nem nyitotta ki. Én úgy kombináltam, hogy bemászom hozzá, s a többit majd Vénusz elvégzi. Kocogásomra megjelent ugyan, és kidugta a fejét, de mint aki semmire se emlékszik, szitkozódott, és kijelentette, hogy aludni akar, hagyjam õt békében satöbbi. Ez a rendkívüli erkölcstelenség kissé felbosszantott. Ezért történt, hogy most lelkiismeretfurdalás nélkül cselekedtem. Éjjel ¹/₂ 12 tájban megjelentem gumitalpú cipõmben, kis sapkában, condomokkal és zseblámpával fölszerelve, sõt a vazelin se hiányzott. A nõ bágyadtan suttogta, „menjen”. Én a paplan alá nyúltam. Csupa tûz volt a teste, és izzadt. Magas láza volt. E pillanatban átalakultam orvossá. Leültem, megmértem, orvosságot adtam be neki, majd egy ¹/₂ óra múltán távoztam, azon tanakodva, hogy vajon az én vagy az õ jó szelleme rendezte-e így a dolgokat. Természetesen a kulcsot szépen visszahelyeztem.

Másnap minden erõmmel azon igyekeztem, hogy az asszonykát meggyógyítsam, és olyan állapotba helyezzem, hogy ne csak élvezetet adni, de kapni is képes legyen. Ez két nap alatt meglehetõsen sikerült. Akkor azután újra megismételtem a kulcstrükköt. Nagy valószínûség szólt amellett, hogy benn hagyhatnám, és mégse zárná be. Egy ilyen szeszélyes kis jószágnál azonban nem akartam kockáztatni, hogy egy pillanatban esetleg mégis bezárkózzék. A portással 12 után keltettem magam. Felöltöztem és lelopóztam. Ez alkalommal már erõsebben védekezett. Attól kezdve, hogy beléptem, a „szemtelen” szót ismételgette 10 másodpercenként szakadatlanul. ³/₄ 1 lehetett. A szomszéd szobában még gyertyagyújtást hallottam, ez biztossá tette, hogy minket is hallanak, csendre intettem tehát, gyertyát gyújtottam, azt a földre helyeztem, és vetkõzni kezdtem. Veszedelmes vállalkozás volt ez, mert a férjét a 12 órai vonattal várta. Már majd egy óra volt ugyan, de mégis bizonyos valószínûsége volt azoknak a kombinációknak is, hogy vagy a vonat késett, vagy pedig a férj megérkezett már, és valahol vár, hogy nejét kinek üzelmeirõl pl. egy névtelen levélbõl is értesült, rajtakaphassa. Én azonban megmondtam a portásnak, egy öreg, diszkrét pesti fickónak - a Fehér ló volt „politikai” portásának -, hogy ha a férj megérkezik, õ vagy várassa künn (üvegajtó), vagy küldje fel a II. emeletre, mialatt engem a 10.-ben kopogásával értesít. Hamarosan az ágyban feküdtem. A „szemtelen”-ezést nem szüntette be egy pillanatra sem. Még akkor sem, amikor a szerelem mûszerét már behelyeztem kelyhébe, és az ágy ritmikus csikorgásai jelezték, hogy a kölcsönös megértés percei közelednek. Ezalatt taktikát változtatott az asszony. Mozdulatlanul feküdt továbbra is, anélkül, hogy igyekezett volna megkönnyíteni a munkámat, vagy elárulta volna, hogy az élvezet a legcsekélyebb mértékben is ínyére van. Ellenben férjét kezdte emlegetni. „Pfuj szegény Ármin, szegény Férjem, ó, istenem, milyen vagyok, istenem, no és szegény Ármin”, így beszélt meghatott hangon és õszinte hangsúlyozással. Én azonban nem kegyelmeztem neki, és bár ezek a közbeszólások semmiképpen sem voltak alkalmasak reá, hogy a tökéletes élvezet kéjében részesülhessek, közepes orgazmussal betetõztem a harcot. Utána átfeküdtünk a keményebb kanapéra, amely nem csikorgott. Eközben földöntöttem egy pohár vizet, egy széket stb., de mégis sikerült õt nagynehezen elhelyeznem. Bosszankodtam rajta, hogy semmiképp sem tud kéjt találni a bûnben, és egészen a dolog rossz eshetõségei foglalják le képzeletét. Mindazonáltal még egyszer megrohantam, és legyõztem anélkül, hogy egy becézõ szót, egy igazi, meleg ölelést kaptam volna tõle. Hiába, nálam mindig a legfontosabb volt a nõ élvezete. ¹/₂ 4 tájban kellemes fáradtsággal vonultam föl szobámba. A hajnal már elöntötte az elsõ kékeslila fényfoszlányait a táj felett. Valami istenien szép és megelégedett érzés költözött szívembe. Az ifjúság és erõ érzése. Szépnek és hatalmasnak éreztem magam. A szobámba léptem. A lámpám sárga fénnyel pislákolt, és még világosságot tudott terjeszteni a hajnali derengésben. Kinyitottam a szobám ablakait, és tele tüdõvel szívtam be a hegyek felõl jövõ, üde levegõt. Kis Olgámra gondoltam. Hogyan alszik most az édes, rólam álmodik-e vagy másvalakirõl. Magam elõtt láttam a párnán sötéten árnyékolt, kedves arcocskáját, és egy kis keserûséget éreztem. Arra gondoltam, hogy milyen örömmel és belsõ megelégedéssel mondtam volna errõl a pásztoróráról, ha õ nem igyekezett volna annyiszor reá, hogy magát nem méltó, nem tisztelnivaló nõnek mutassa. Mindegy, azért szerettem ekkor is. 0,014 P-t helyeztem el, cigarettára gyújtottam, és a combinett-játéka mellett elméláztam még egy kicsit az ágyban.

Reggel késõn ébredtem. Kinézek az ablakon. Kit látok? Zelmát a sógorával, amint a posta felõl jönnek, és élénken tárgyalnak valamirõl. Egy óra múlva már tudtam, hogy mirõl. A férjtõl ti. sürgöny érkezett, mely az asszonyt azonnal hazahívja. A fordulat oka nem a férj isteni intuitiója, hanem az volt, hogy Zelma anyja odaérkezett, és szegény férj, nem tudva mit kezdeni az anyóssal, hazahívta nejét. Kissé örültem ennek a fordulatnak, mert már foglalkoztatott a lehetõség, hogy Zelma lassanként megszokja támadásaimat, sõt reájön, hogy azok mennyivel jobbak férje gyengédségeinél, ekkor pedig bonyodalmak - ennél az imbecelis teremtésnél bajosan lettek volna elkerülhetõk. Még délelõtt eljött búcsúzni hozzám. Rendelõm dívánján még egyszer áldoztunk az élvezetnek, azután érzékeny ölelésekkel fejeztük be a scenát és rövid viszonyunkat. Ez alkalommal, bár férjét néhányszor emlegette, úgy vettem észre, mégis élvezett. A honoráriumból lealkudott 30 koronát. Elengedtem volna az egészet, ha nem zavar a gyönyörökben, engedelmesebb, és ha nagyobb extasist árul el. Így azonban: nem tettem. A vasútra se kísértem ki, mert rokonai elõtt bizonyára elárultuk volna magunkat mind a ketten. Egyik közbeesõ állomásról levlapot küldött, melyen emiatt szemrehányásokat tett, de érezni lehetett egyszersmind az írás hangjából, hogy komoly szerelem nála tulajdonképp csak az elutazás pillanatában kezdõdött el. Én még aznap este - valami túlfeszült vagy mohóság miatt - a kis szobalányt, Margitot is a szobámba hívtam. Igen, igen... arra vágytam, hogy amit Zelmától nem kaptam meg, egy komolyan élvezõ, lihegõ nõt lássak. Ez sikerült is, mire megnyugodtam.

Zelma még többször írt. Én persze nem válaszoltam. Mégis egy pár nap múlva egy barátnõtõl kaptam levelet, melyben figyelmeztetett: ne írjak Zelmának, mert a levelezés õneki már majdnem az életébe került. Nagyon megdöbbentem, boxeremet zsebembe csúsztattam, és minden vonattal vártam a bosszúálló férjet. Azonban nem jött, ehelyett 2 hét múlva Zelma írt. Férje távollétét használva fel: tudatta velem az eseményeket. A ravasz asszony elõször a védõoltás módszerét alkalmazta. Beszélt rólam, emlegette, hogy hírbe hozták velem, és megmutatta azt a névtelen levelet, amit a fürdõn kapott, s amely a „Doktor úr” c. kuplé vaskos módosítása volt. De férje nyugodt maradt. Egy nap azonban, amikor hazajött, megkezdett levelet talált az asztalon, amely nekem íródott. A könnyelmû Zelma kiment a WC-re, és úgy hagyta. A férj fogta a levelet, és elrohant. A feleség pedig ópiumot hozatott, és bevette az egészet. Közben békítési jelenetek, törés-zúzás, verés, férj öngyilkossági terv stb. estek. Végül is az asszony pár nap alatt magához tért a gyenge mérgezésbõl, a férj pedig bocsánatot kért, kezet csókolt és kibékült. - Zelma levele, melyben ez a kibonyolódás mint valami magától értetõdõ dolog van feltüntetve, s melyben végül nagyszerû dicsekvés foglaltatik afelett, hogy a faluban sokat beszélnek az õ esetérõl, és mint valami rossz asszonyt emlegetik: iskolai példája az imbecelis asszonyi gondolkodásnak. Erre a levélre nem feleltem. Csak késõbb, mikor férje beleegyezésével írt nekem, hogy az IK receptjét elkérje. Elutazásakor ti. egy kis üveg IK-t adtam neki, megmagyarázva annak használatát, s ajánlva, hogy a férj köhögés ellen alkalmazza. Valóban hirtelen sikerült megjavítani a derék Ármin, Erzsébet szanatóriumot viselt ember kiújuló tbc-s panaszait, köhögését. Levelére akkor feleltem neki, és részletes utasításokat adtam. Érdekes, hogy ez a körülmény mennyire megnyugtatta, sõt örömre hangolta lelkiismeretemet. Elvégre való igaz, hogy sokkal többet használtam a szegény beteg férjnek, mint amennyire élvezetben neje révén részem volt. Az asszony leírásából, az elõzõleg szereplõ tünetek (köhögés, álmatlanság) és az IK-használat utáni javulás (a tussis teljes megszûnése, jobb közérzés stb.) képébõl joggal következtettem, hogy egy rosszindulatú recidiviát sikerült ily módon kupirozni. Érdekes, hogy a scema óta, mint ezt az asszony késõbbi leveleibõl megtudtam, a férj ismét a mézes hetekbeli gyöngédség és kedvesség stylusához tért vissza. Nyilvánvaló volt, hogy a féltékenység fokozta szerelmét. Neje azonban mind jobban és jobban megszeretett engem, s mialatt emlékein merengett, vonzalma folyton nõtt. Mikor férje elutazott - hallatlan könnyelmûség -, meghívott, hogy látogassam meg. A faluban! Ahol rögtön megtudta volna mindenki. Ígérte, hogy nem fogom megbánni. Én azonban egy pillanatig se gondoltam rá, hogy elmenjek. Utazás! Idegen hely. Rossz, sõt végzetes esélyek. Ha szerettem volna: igen. De így. Néha visszagondoltam szép, széles csípõire, remek hátára, csinos arcocskájára, tiszta, fehér kötényeire és tótos-zsidós kiejtésére. Ilyenkor mindig jóízût mosolyogtam magamban, egyebet azonban sohase éreztem.

A szobaasszony! Ez új fejezet. Rövid, de velõs. Egy 36 éves, testes, nagy orrú nymphomániás nõ volt ez, a szobalányok kerítõnõje, óriási seggel, kissé lógó, de szép mellekkel, egészben mesteri megromlás és bársony sima, rózsaszín bõr. Brutális egészsége és rémes érzékisége, amely egy bacchánsnõére emlékeztetett, keltették fel figyelmemet. Egy alkalommal a fürdõben láttam. A nedves fürdõruha szorosan tapadt hozzá, és pompás idomokat mutatott. A csípõk megalkotása, a hátba való áthajlása, az egész test egészében ritka szép volt. Ekkor határoztam el, hogy komolyan hozzálátok a megszerzéséhez, annál is inkább, minthogy házaséletemben teljes hûséget óhajtottam majd Olgám iránt meghonosítani - és ez a typusú nõ még sohase szerepelt menümön. Júl. 19-én történt, hogy szobámban egy délben elfogtam. Az ajtót bezártam, és miután tudtam, hogy pénzsóvár, átadtam neki 10 koronát. Egy perc múlva már feküdt. Rémes élvezettel dolgozott. A lábait a plafonra irányította, és óriás seggét, széles combjait övemnek támasztotta. Az orgazmus, amit nyújtott, jelentékeny volt, és a pénzt ugyancsak megérte. A következõ nap még egyszer áldoztunk. Este jött fel, vékony ingben volt, és vad tûz csillogott a szemeiben. 10 évvel megfiatalodott ilyenkor ez a többszörös anya, jajgatva emlegette, hogy „milyen jó”, amit érez, és eszeveszetten ölelt. Élvezetében, mint ezt észrevettem, igen fontos momentum volt, hogy hosszú ideig negligáltam õt, azok után, hogy a saison legelején párszor megsimogattam és megölelgettem, másrészt pedig, hogy tudott a sikereimrõl, és irigyelte a kis szobalányt, akit már kitüntettem, míg az õ irányában semmi újabb akciót nem indítottam. Tõle tudtam meg, hogy a Terézt inglopás miatt küldték el. Ing, ing! Ekkor jutott eszembe, hogy én egy alkalommal figyelmeztettem a lányt, hogy szebb inget húzzon, vagy jöjjön be batisztingben, s akkor majd levetkõztetem, és ágyba fektetem. Késõbb nem volt erre kedvem, bár mint látni, Terézünk az inget, ha nem is tisztességes úton, de megszerezte.

Kb. egy hét óta azonban egy harmadik új szobalány is megjelent a láthatáron. Karolin volt a neve. Kicsi, formás, fitos, fekete hajú, fehér bõrû, kedves, arrogáns hangú. Egy kis cirmos kurva, a lupaner-viseltség zamatával, de egészségesnek látszó, eleven, komisz kis állat. Irénkéhez való hasonlatossága miatt kezdettõl fogva figyeltem. A közönséges cirógatásokat azonban visszautasította, és csak napok múlva lehetett rávenni, hogy vérpiros, kemény kis ajkaival csókot adjon. Tovább azonban nem jutottam. Nem akart. Kijelentette, hogy 20 koronát kap. Néhány nap múlva azt mondta, hogy 30-ért hajlandó. Örültem ennek is, mert annyi pénzem volt, hogy ez az összeg nálam akkor nemigen számított. A következõ percekben tehát már ágyamon feküdt, és egy vidám duettben egyesültünk. A lány folyton nevetett, nézett engem, és ilyeneket mondott: „Jaj, de szemtelen, mit néz ottan, istenem, mint egy medve, jegesmedve, jegesmedve!” Eredetisége határozottan felüdített, és bár orgasmusa elsõ alkalommal nem látszott nagynak, mégis úgy éreztem, hogy megérte a pénzt, s az eddigi fürdõi nõk közül a legkülönb volt. Az élvezet nála egyébként késõbb is csak igen rövid idõre terjedt, mint egy kis menyétnél vagy házinyúlnál, de intenzitásban folyton nõtt. Az eleinte mutatkozó gátlásoknak az volt az oka, hogy võlegényének, kinek gyûrûjét hordta is, esküt ígért, és esküdött, s igyekezett az esküt legalább részben megtartani. Késõbb errõl is lemondott. Jól láttam, hogy a szemében a valódi élvezet lángja csillog, és finoman formált, fehér kis medencéjében nagy forrongások történnek. A saison hátralevõ részében mindössze még talán 5-6-szor érintkeztem vele, igen vidám hangulatban. Legemlékezetesebb, azaz egyedül emlékezetes volt ezek közül, amikor a másik kis szobalánynak, az akkor beteg kis Margitnak füle hallatára szálltam meg Karolint. Margit esdve kért, hogy ne tegyem, azonban nem tudtam ellenállni a helyzet sajátságos varázsának, és behatoltam. Karolint is izgatta a különös és kegyetlen trió, és a legjobbat nyújtotta, amire csak képes volt. Karolin szokásos csúfolódásai között - „jegesmedve, szemérmetlen ember” stb. - és Margit halk zokogásától kísérve hagytam el a szobát. Az azonban már egészen a saison végén történt, addig még sok minden várt reám.

Júl. vége felé történt, hogy két kis munkáslány keresett föl. Az egyik megvizsgáltatta magát, a másik csak gardírozta a beteget. A kísérõ - B. Bözsi - már hetek óta feltûnt nekem. Vézna, de édes termet, fitos orrocska, egy Jolánka-arc - reá gondoltam, Jolánra, amikor megláttam, ilyen lehetett õ 16-17 éves korában -, emellett selymes, gyönyörû szõke haj és fekete õzikeszemek. Az egész lány rendkívüli elõkelõ és festõi jelenség, egy kis Melisande, egy kis mesebeli hercegnõ vagy a tavasz tündére valami Max Klinger-féle giccses képrõl. - A következõ nap, a második vizitjüknél visszatartottam és leültettem. Engedelmeskedett. Megcsókoltam. Hozzám simult. - „Jolánka, kis Jolánka” - suttogtam magamban, mintegy régi rögeszme hatásaképpen.

Aggódva és édesen nézett föl reám, s a gyönyörû szemei tele voltak könnyekkel. Kikérdeztem, megvizsgáltam, természetesen egy könnyû csúcsfolyamatot találtam 37,5 °C-os hõmérsékkel. Rögtön assycodilekúrát kezdtem vele, bár nem szívesen engedte az injectiót, de amikor komolyan megmagyaráztam neki, hogy fontos dologról: arról, hogy meg fogom gyógyítani, van szó: mégis egyezett a szúrások folytatásába, és pontosan bejárt. Nagyon lelkiismeretesen kezeltem, és az elsõ JK-adagot sikerült remekül eltalálni. A hõmérsékei rögtön leestek, és a lázas állapot 2-3 órára szûkült. Elláttam pénzzel is, hogy legyen mit ennie, és pótolhassa a gyalázatos ebédeket, amelyeket Braunné nekik - a munkáspénztár tagjainak - penzióban adott. Így azután gyorsan javult, és mikor aug. közepe táján - azaz 3 heti kezelés után a fürdõbõl távozott, majdnem 6 kg hízással dicsekedhetett el, színt kapott, és seggecskéje láthatólag feszült a szoknya alatt.

Naponta 2-3-szor is bejárt hozzám. Segített a mûszereket elmosni, mulattatott a pletykákkal, amelyek rólam és a szeretõimrõl keringtek a fürdõn.

Ebben az idõben, júl. 28-án történt, hogy õt ölelve a teljes extasis állapotába jutottam. Ezt azonban nagy depresszió követte. E révén elhatároztam, hogy beszüntetem a B használatát. Egyszerre és teljesen elhagytam a mérget két hétre, minden nehézség nélkül.

A délutánokat többnyire együtt töltöttük, 2-tõl 4-ig a mezõkön bolyongva, kuplékat énekelve és pesti dolgokról csevegve. Már az elsõ napok után láttam, hogy szûz. Hymene egyike volt a legszebbeknek, amit csak valaha láttam.

Ugyancsak aug. elsõ napjaiban tûnt fel nekem egy szobalány, aki Charlotte-hoz hasonlított. Felhívtam szobámba, és condosa segélyével rögtön megrohantam. Rémesen élvezett, de más alkalommal nem vettem igénybe, mert karjait túl vékonyaknak találtam.

Augusztus elsõ felében történt, hogy megjelent rendelésemen egy nõ: V. Emma. Meg akarta vizsgáltatni magát. Egész viselkedésébõl, öltözködésébõl, mindenben rögtön láttam, hogy miben fáradozik. Arca meglepõ csúnyasága miatt azonban csak nevettem magamban rajta. Pisze és hegyes orra volt, mélyen ülõ, világoskék szemei, pattanásos arcbõre tág pórusokkal, széles, nagy ajkai. A beszéde pedig hányaveti, tetszelgõ. Elõkelõ ismeretségeivel rögtön elõhozakodott. Azután elbeszélte házasságának történetét. Férje, aki Körmöcbánya egyik leghíresebb gavallérja volt, öngyilkossá lett. Valami vérbetegségtõl - úgy látszik, a paralysistõl való félelmében. Ezt különben nejének pisze orra is megerõsítette. - Az özvegy, aki nem tudta feledni rendkívül potens hímjének phallosát, kevéssel a temetés után öngyilkosságot kísérelt meg. Mellébe lõtt. A golyó helyét meg is mutatta. Úgy látszik azonban, késõbb reájött, hogy az élvezet tulajdonképpen más irányból is beszerezhetõ. Egyrészt onania, másrészt férfiak által. Arca elárulta azt is, hogy az elõbbit sokkal sûrûbben frequentálja. A genitális vizsgálatnál meglepett a test szépsége, az introitus rózsaszínû, ajakszerû volta s szõke díszítés, a lábak karcsúsága és formássága. - A vizsgálat alatt váltig emlegette, mennyire restelli magát, ez azonban nem akadályozta meg, hogy a speculum bevezetésénél (melyekbõl csak a legkisebb szám ment be) nyíltan élvezzen. Én igen nyugodt maradtam. Felöltözött, recipét írtam, és elbocsátottam. (Mindössze egy csekély ondometritise volt, minimális váladékkal.)

Néhány nap múlva azonban újra fölkeresett. Új vizsgálat következett. Most már határozottan ingerelt. Fõképp pretenzivitásának természete, mely Charlotte-tal megegyezett, hatott reám. Az egész nõ szemtelensége, imbecillitása, alantas volta, szegénysége (postatiszt leánya volt, szülei nyakán élõsködött) és vágyakkal való telítettsége. Fürgén vetkõzött, fekete nadrágja keményen feszült rajta. Közben kibontotta nagy, hamuszõkeszín haját, mely egészen a térdéig ért. Jó lakkcipõk és igen magas harisnyák voltak a lábain. Amikor széttette a combjait, megkérdeztem, hogy mikor közösült utoljára.

- Ó, nagyon régen! - mondta elfúló hangon, és szemei zöldes fényben csillogtak, egy kínos aggodalmat árulva el, hogy hátha most se.

- És mit szólna, ha én megtenném.

- Megengedné, volt a válasza, miközben arcát eltakarta, és az egész alhasa megvonaglott.

Condomot húztam, és ott, a harántágyon, állva támadtam. Ahogy csak tudta, felemelte kelyhét, hogy minél jobban szolgáljon nekem. Élvezetem jelentékeny volt, mert szemei vadul csillogtak, és egész rút lénye sajátságos átalakuláson ment át, amely izgatott és bámulatba ejtett. Csupán a csók hiánya volt az, ami tökéletlenné tette az élvezést. Nem mertem csókolni, és nem is vágytam erre. Amint elkészültem, sértõ gyorsasággal visszavedlettem orvossá, mert láttam, hogy ez a nõ mennyire kéjeleg a megaláztatásban, kezelést adtam a porciójának, aztán felszólítottam, hogy sietve öltözzön, mert künn várnak. Rajongva dicsérte a kapott gyönyört.

- Mese, mese volt!

Azután elment. De elõbb forró, rabszolganõi csókot nyomott hajamra és hátamra.

Ez a nõ ettõl kezdve még 4-5-ször keresett föl. Mindig csak egy hét múltánra rendeltem, és engedelmesen betartotta a terminusokat. A kéj, amit vele éreztem, a továbbiakban még növekedett. Mindenféle pozícióban kipróbáltam, és sajátságos, pokoli lénye ezekben a helyzetekben mindig valami új ocsmányul-vonzót tudott produkálni. Nyúlánk, de nem sovány termete, igen finoman modellírozott csípõi és nagy vénuszdombja igen szépek voltak. És hozzá ez a pattanásos, torzult arc, a rózsaszín szájakkal, amelyek úgy néztek ki, mint a nyers hús. Hanyatt fekvõ helyzetben a térdeit egészen a válláig tudta felhúzni. Olyankor mindig kijelentette:

- Imádom, mert úgy összegyûr maga alatt.

Emellett állandóan bókokkal halmozott el, és az actus alatt is elfátyolozott tekintettel halkan azt nyögte, hogy:

- Mesés, mesés, mese az egész!

Többször kért, hogy szerezzek neki állást a fõvárosban, és engedjem meg, hogy legalább havonta 1-szer eljöjjön hozzám. Én azonban mindig kitérõ válaszokat adtam; az ördögbe, egy nõ, aki már egyszer öngyilkos volt, ez sok bajt csinálhat.

Mégse tudtam megakadályozni, hogy Budapesten párszor föl ne keressen. Az emberi természet példátlan gyengeségének rovására írom, hogy az egyik alkalommal sikere volt.

Szeptember végén vagy október elején történt, hogy egybeszabott, új és szûk princesszruhában jelent meg, mely alatt, mint késõbb meggyõzõdtem, csak inget és tricot nadrágot viselt. Akkor engedtem a csábításnak. Fölhívtam, és hátulról, álló helyzetben, a tükör elõtt végeztem el rajta a kegyetlenséget. Utána nagy levertség következett. Súlyos szemrehányásokat tettem magamnak, hogy hû kis Olgámat megcsaltam, s hozzá még egy ilyen nõvel. Egyébként így kombinálok ma is, hogy: könnyebben megbocsátana akkor, ha - mint ez esetben is - a nõ messze alul marad a versenyben véle szemben. Csak azt óvakodnék neki bevallani, hogy ez az ocsmány bestia milyen intenzív kéjérzést tudott okozni. (Ha analyzálom ennek az okát, a következõkre bukkanok 1.) Hasonlósága Charlotte-hoz, 2.) onanista múltja, 3.) kislánya, 4.) megvetettsége, 5.) ezzel szemben szemtelen hányavetisége, 6.) pattanásos, csúnya arca és kitûnõ alakja mint kontraszt, 7.) felkínálkozása, azaz szemérmetlen kéjvágya.)

Augusztus elsõ felére esett B. Bözsivel való kis viszonylatom további kialakulása. Eddig nem akartam a leánykát bántani, mert sajnáltam, most azonban mind jobban vágytam reá, hogy szûz kis kelyhét occupáljam. Aug. 8-án történt, hogy levetkõztettem vizsgálás céljából, körülményesen megnéztem hymenét, és teljesen hibátlannak találtam.

- Engedd meg, drágám, mondtam, hogy magamévá tegyelek.

- Nem, semmi esetre, mondta, ki van zárva.

A hang arroganciája és kihívó volta felbosszantott. Lefektettem és sans condome hamarosan behatoltam. Kéjesen, mint amire már régen várt, fogadta rohamomat. Mint egy kis bárány, adta át magát, tüzelõ szemekkel, és csak a forma kedvéért esengett.

- Ne bánts, drága édesem, ne bánts, tönkreteszel, istenem, ne bánts!

Emellett azonban forrón ölelt magához, és jól láttam, hogy fájdalmánál nagyobb az öröme. Hamarosan elértünk mind a ketten az extasishoz és csodálkozva néztünk egymásra. Gyenge kis vérzése volt, amit az erõs vaselinezés és az a körülmény magyarázott, hogy nem hatoltam be durván, nem akartam teljesen széttépni a függönyt, s megelégedtem azzal, hogy félig bejutottam az ajtón.

Utána kissé megijedtem attól, amit csináltam. Mégis, egy gyenge, kedves kislány! Mi lenne, ha fogamzana. Ezek a kérdések tódultak fejembe, és többet a fürdõn nem bántottam az édest. Néhány nap múlva, amikor elutazott, ráerõltettem 30 koronát, elláttam tanácsokkal, bélyegekkel, hogy tudósítson az állapotáról. Késõbb Budapesten hetenként fölkeresett további kezelés céljából, rendesen vasárnaponként. Ilyenkor mindig megvendégeltem kávéval, naranccsal, süteménnyel, és elénekeltettem vele azokat a dalokat, amelyek a pesti éjszakából eljutottak hozzá. Muzikalitása nemegyszer bámulatba ejtett. Sokszor zongoráztam neki. A Lohengrin egy részleténél felkiáltott: - Milyen szép. - Értette a zenét. Órákig el tudott ülni a zongora mellett dalokat billegtetve, és harmonizálásukon fáradozva.

- Jaj, istenem, sóhajtotta, milyen kár, hogy nem tudom a másik kézzel hozzácsinálni!

A fürdõben, a zöld tükör nõi osztályán egy igen szép szolgáló, Schwarcz Anna vonta magára a figyelmemet, csaknem a saison eleje óta. Széles arc. Kreolrózsaszín bõr. Nagyszerû test, kõkemény mellek. Hatalmas izmok. Nagy, kék, karikás szemek. Vastagabbfajta ajkak és egy kissé görbe, kicsi madárorr.

Bizalmatlan, aggódó szûz volt. Csak hosszas birkózás után tudtam az ajkait csókra kapni. Ekkor azonban forrón átölelt, és visszacsókolt. Elbámultam; úgy csókolt, mint egy mûvésznõje a szerelemnek. Tovább azonban nem sikerült jutnom. Párszor ígérte, hogy lakásomra feljön, de mindig megcsalt. Nem jött el. Végre sikerült egy vasárnap délután a rendelõmbe behívni. Itt szerencsésen lefeküdt a pamlagra, de a további természetes fejlemények kifejlesztése elé olyan akadályokat gördített, amelyek kétségtelenné tették, hogy kéjvágya jóval kisebb, mint aggodalma a szüzesség netáni elvesztése irányában. Kiengedtem tehát anélkül, hogy leszakasztottam volna. Elutazásom alkalmával azonban jelentkezett, bediktálta címét, ha Budapesten szolgálóra volna szükségem. Ebbõl láttam, hogy vágyam mégis hatott reá, és fölkeltette benne azt az óhajt, hogy az enyém legyen. Kék szemû nõ volt. Egy paraszt Lulu! Tehát biztosabb ellenértéket akart.

Egy szolgálói állással megelégedett volna.

Ugyancsak augusztusra esett egy másik, kis eset. W. Kitty egy Amerika járt, szép leány, egy gépész jómódú özvegyének - kit köszvény ellen kezeltem - a leánya már hetekkel elõbb finom, karcsú testével, nagy madárorrával, élénk madárszemeivel, furcsa és kedves madármozdulataival vonta magára érdeklõdésemet. Teint-je remek rózsaszín volt, emellett szép, angolos frizurát, magas sarkú cipõt és szûk szoknyát viselt. A vendéglõben gyakran folytattunk élénk szembeszédeket. Kacér és vidám leánykának látszott. Kellemetlen érzésem volt, mikor megtudtam, hogy menyasszony. Mégis amikor anyját rendelésemre elkísérte, és kezet fogtunk, éreztem, hogy fokozottan viszonozza gyenge kézszorításomat, és még az elõszobaajtóból is mosolyogva visszanéz. Pár nap múlva a második emeleti lépcsõn találkoztam vele.

- Wohin gehen Sie?

- Hinauf zum Mama!

- Warten Sie, bitte, ein wenig. Megfogtam ideges, fehér kezecskéjét. Megállt, arca kigyulladt a vér feltóduló pírjában, és szemeinek merev csillogása elárulta, hogy szabad mernem. Átöleltem és megcsókoltam. Mohón viszonozta, és ajkaink 20-30 másodpercig nem váltak el. Ettõl kezdve különbözõ ürügyek alatt (vizeletvizsgálatok anyja számára stb.) gyakran járt egyedül rendelõmbe. A flirt minden faját megengedte, de kelyhét megõrizte võlegénye számára. NB., néhány nap múlva színrõl színre alkalmam volt látni ez a kis kincsét. Mint menyasszony óhajtotta magát megvizsgáltatni. Hymenén repedéseket találtam. Faggatásomra bevallotta, hogy 8-9 éves korában valaki elcsábította. A csábító azonban nem lehetett kifejlett férfi. Felhasználva ezt az adatot, igyekeztem, rábeszélni, hogy ne vonja meg tõlem kegyét, hiszen leendõ férje már úgyse kapja õt szûzen! Kíváncsi voltam, vajon mennyire romlott. Inkább örültem neki (és ezt az amerikai erkölcs és nevelés akaratedzõ hatásának tartom), amikor határozottan megtagadta kérésemet. Emellett azonban kijelentette, hogy szeret, és mindig szeretni fog.

Elutazása elõtt elhozta võlegényét is. Egy csinos, jól öltözött, becsületes arcú fiú állt elõttem. Kissé sovány, de egészséges. Azaz mégse teljesen. Egy csekély orthostatikus albuminuriát mutattam ki nála. Ezt azonban a lánynak nem mondtam meg, sõt a betegnek se. Késõbb még egyszer találkoztam Kittyvel. Eljött, hogy anyját hazakísérje. Igen kedves volt, felkeresett, ingre vetkõzött nálam, ölelt, csókolt és könnyes szemekkel távozott. 3 hó múlva esküvõjére meleg hangú német nyelvû sürgönyt küldött.

Közeledett az aug. 18. Az a nap, amelyre kis Olgám érkezése volt kitûzve. Egész nyáron naponta leveleztünk, és hetenként telefonáltunk. (Édes, vágyó, hû hangját, amint Budapest felõl a Drogeria kis szobájából repült felém, sohase fogom elfejteni.)

Ebben az idõben újra visszatértem a méreghez. Fõleg azért, hogy a veszedelmesnek ígérkezõ pásztoróráinknál hidegvért biztosítsak magamnak.

Aug. 18-án délben megérkeztek. Túláradó örömmel öleltem magamhoz az édes lányt, tulajdonképpen már majd egyéves feleségemet. Ajkait csókolva éreztem, hogy mennyire hasonlíthatatlan az a kéj, melyet ez a lány nyújt. A sok asszony, lány, aki professzionátus kedvteléssel végigcsókoltam a nyáron, együttvéve se adtak olyan nagyszerû örömet, mint ez a nõ egyetlen csókjával. Fél óra múlva már átöltözve várt szobájában. Legutolsó együttlétünk óta pár kilóval meghízva, fekete színû, fehér pettyes batisztpongyolájában, övszerû kis fûzõjében szebbnek tetszett, mint valaha. Mohón egymás ajkainak estünk. Valósággal részegek voltunk a gyönyörtõl, és szemeink könnyben úsztak. Atyját lekapcsolva hamarosan a park távoli utain sétáltunk egymást átölelve, feledhetetlen, boldog érzések közepette. A lehetõ leggyorsabban egymásba akartunk forrni. Fölkerültünk hát a fenyõerdõbe alkalmas hely után kutatva. Sajnos azonban nem sikerült találni megfelelõ bozótot, már csak azért sem, mert nem akartunk az apában gyanút kelteni.

Egy kellemetlen incidensben is volt részünk. A fûben ti. én egy hatalmas lófejcsontvázra akadtam. Nagyon megörültem neki, mert teljesen tiszta fehér volt. A férgek kifogástalanul megtisztították. Botomra fûztük, és hogy a szolga, akit érte kiküldeni szándékoztunk, könnyen megtalálhassa, az erdei kis filagóriába vittük. Itt azonban egy utálatos iparos nejének látszó, ismeretlen nõ tiltakozott az elhelyezés ellen. Sõt még tanítani is akart. „Nagyon csodálom, hogy orvos létére”!... stb.

Én erre kijöttem a sodromból.

- Ne csodálja, és ne oktasson engem, kikérem magamnak, hogy bármi módon kritizálni merje az én dolgaimat, ki van itt férfi hozzátartozója, hogy elégtételt kérjek az ön viselkedéséért.”