|
Nagyon fájt nekem
az is, hogy a nõ mint orvoshoz is hálátlan volt hozzám. Én gyógyítottam ki a
tbc-bõl. Évekig lázas volt délután. Óvtam, tanítottam, TK-val kezeltem, s
amikor jól lett, amikor mindig forró teste jó hûvös, finom lett, válla (amelyet
a csúcshurut lehúzott volt) kiegyenesedett, akkor - másfelé nézett.
1.) 1918 õszén gyanakodtam, de semmit biztosan nem tudtam.
Hittem és vártam, hogy a gyerek az enyém. (Hiszen a tankönyv szerint is a m°-istának lehet gyereke.)
2.) Amikor
a gyereket megnéztem, a legboldogabb ember voltam, és elhatároztam, hogy
kigyógyulok.
3.)
December 15-étõl gyanakodni kezdtem.
4.)
December 26-án maga Olga mondta el egy álmát, amellyel hûtlenségét bevallotta. Õ
tudta, mit jelent ez az álom, bár mindig úgy
tett, mintha nem érdekelné a freudizmus, és ostobaságnak jelentette ki.
(Így lassan leszoktam, hogy õt alaposan figyeljem, ami különben is férjnek igen
terhes, és az önérzetem is tiltakozik ellene.)
5.) Januárban,
februárban kutattam. Õ ordítva hangoztatta ártatlanságát, de csak azért, hogy
megõrjítsen, és további esztelen kutatásokra buzdítson. A gyerek bal szeme
bandzsi - tehát én mindenáron szerettem volna az idegen apát kizárni, és
magamat megnyugtatni.
6.) Nem
lehetett. Amikor megnyugodtam a cseléddel adatta a fülembe, hogy „X.Y. nem hasonlít a gyerekhez, hiszen olyan
nagy haja van, mint a paróka”.
7.) Máskor
is megnéztem tehát X.-t, és akkor láttam, hogy a fejalkat ugyanaz. De még
mindig nem vettem ki a szándékot, hogy mit akar O. (Azt akarta, hogy X.-t én
kényszerítsem, hogy õt elvegye.)
8.)
Egyelõre meg akart õrjíteni. Úgy tett mindig, mintha dugdosni akarna valamit
elõlem, s meg akarna mérgezni. Ha otthon
voltam, folyton ki-be járt a szobákban, és szekrényeiben rakosgatott, és
amikor beléptem, becsukta a szekrényt. Én azután feltúrtam mindent, és semmit
se találtam. Tudta, hogy ez a keresés izgat,
pusztít. Levestálalásnál babrált tányérom felett. Ma már tudom, azt akarta, hogy higgyem, hogy mérgez, és
féljek tõle, és megõrüljek. Ugyanilyen célból 6-8 kis üveget tartott üresen a
konyhában a polcokon. Hogy ezeket
megtaláljam és gyanakodjak, izguljak.
9.) A cseléd ki volt tanítva, hogy ha ránézek, lesüsse a
szemét. Holott a bûnös nõ is, ha akarja,
nyugodtan kiállja a férfi tekintetét.
10.) A rokonságtól hazajövet nem akarta még egyszer megnézni
X.-et. Te csak nézd meg, mondta O. Gyõzõdj meg már végképp, hogy vádad
alaptalan. Nem akartam menni, az ép eszemet féltettem. Erre õ hangsúlyozza,
hogy ha bemennék, öltözzek fel rendesen, õ is felöltözik. A bársonyruhát készítette elõ. Ezzel beadta a fejembe, hogy
tetszeni akar, tehát így szóltam: bemegyünk.
11.) Még mindig kételkedtem,
ezután is, mert õ ismételten ordítva bizonygatta, hogy ártatlan. Ez volt a legiszonyúbb, legrémesebb gonoszság.
Ezzel õrjített meg, mert jóságomat, apasági vágyamat és szerelmemet használta
ki aljasul.
12.) Addig vitt szüleim nyakára, mit tudta, hogy apámat
anyám rábeszéli, hogy kórházba vitessen. Ezzel tisztán számított. Itthon úgy
tett, mintha az M°-elvonás eredménye ki nem elégítené, ezzel ingerlékennyé
tett, nemileg is, ezután még izgékonyabb lettem, s azután csinálták a ravasz
eldugásokat, hecceléseket (szajha cselédjével). Én azt hittem, gyógyulásomat akarja, és újra mentem vele
apámhoz, mint a bolond.
13.) A kórházba úgy mentem be, hogy egészen egészséges leszek, és a gyermek-ügyet majd azután
tisztázom. Ekkor jöttem rá lassan a következõkre:
14.) O. sohase szeretett.
15.) Egy példátlan gonosz, rossz nõ volt.
16.) Itt olvastam, hogy ez a morfinisták típusos sorsa,
szajhák vétetik el magukat velök.
17.) Hogy mindössze legfeljebb egyszer volt tõlem teherben.
Elõször ravasz módon kipróbálta, gyanakszom-e. A menses elmaradását jelentette,
és én chinint adtam neki kétszer is. Ekkor jelentette, hogy megjött a baj.
(Holott õ tudta, nem is gravid.)
18.) Hogy mindent a saját javára és az én pusztításomra
rendezett el. Tehát ezért nem tiltakozott érdemlegesen
soha az én morfinizmusom ellen.
19.) Bámulatosan adta kifelé a finom úrinõt, aki inkább
jókedvû, temperamentumos, mint kacér.
20.) Mindenre ott jöttem rá, rémes 30 álmatlan éjjelen,
miközben égett a fejem, mint a parázs, és állandó légszomjtól lihegtem. Iszonyatos volt!
21.) Azután jöttem rá, hogy halálos beteg vagyok, és nincs segítség.
.oOo.
|