Költemény
1 7 | kinek szentelé. ~Tán most is ott múlatozik~ A rózsák
2 10 | Terebély zöld ágokkal: ~Ott függesszük szemeinket~
3 10 | Az ég dicső képére,~Ott nyissuk meg szíveinket~
4 10 | Semmi tündér hivságban. ~Ott a dicső természetet~
5 10 | Alkotó kéz rajzolja. ~Ott a bölcset elkábítja~
6 10 | A józan magányosság. ~Ott az érzékeny szeretőt~
7 15 | forró szerecsen homokra:~Ott meleg kebled fedez, ó Camoena,~
8 17 | itt hegyeket temet,~ Ott új világot hoz fel; - egymást~
9 20 | Látszatnak, menedékváratok ott vagyon!~Ott vár títeket
10 20 | menedékváratok ott vagyon!~Ott vár títeket egy bölcs, s
11 23 | nem születik soha~ Ott Socrates, s nagy Tulliusnak~
12 23 | Tulliusnak~ Nem szabad ott nemesen buzogni. ~Cato temérdek
13 23 | temérdek lelke legörbed ott,~Nem áldhat a föld bölcs
14 23 | fejedelmeket,~ Nem támad ott Titus s Trajánus:~
15 27 | porhalom s mohos temető. ~Ott lebeg már az öröm szárnyain,~
16 27 | az élet forrása ragyog; ~Ott békesség s isteni nyugalom~
17 27 | száll mindenekre,~Nincs ott bánat, sem gyász, sem sírhalom,~
18 27 | Ottan többé rózsakötele;~Ott virrad fel a sokat sírt
19 28 | Rakásra omladoztak! ~Ott az eldőlt sírköveknél,~
20 28 | Bús nyögések hallatnak: ~Ott nyugosznak a bajnokok~
21 28 | Iszolag tekerődik: ~Ott búcsúzott szívszakadva~
22 28 | Elszakaszták keblétől. ~Ott nézett le borzadozva~
23 28 | Bajvívó kedvesére,~Ott dűlt ismét lankadozva~
24 28 | Száraz kórók suhognak: ~Ott hörpölték egymás vérét~
25 28 | A párducos magyarok,~Ott nyerték el a harc bérét~
26 28 | Visszatértek a hódítók. ~S ott, hol a győzödelmesek~
27 34 | adja,~Csillagkoronáját csak ott fenn várhatja~ Mnemosyne
28 36 | az Orkus~Tornácába, hogy ott Ithakának lássa királlyát,~
29 38 | Blandusiádnál. Ott taníts engem nemes érzeményid~
30 38 | forrását huraimra csalni;~Ott taníts: mint kell az idővel
31 38 | S bölcsen örülni. ~Ott taníts: nyúgodt megelégedéssel~
32 54 | Csak ne felejts el! ~Ott is, óh ott is tied e sebes
33 54 | felejts el! ~Ott is, óh ott is tied e sebes szív,~Mindenütt
34 56 | tőletek;~Elmégyek: de szívem ott marad véletek~ A szerelem
35 63 | országunk ragyogó gyülésén:~Ott merő Hectort s Kinizsit
36 72 | Setétellő ormain. ~Ott, hol zsenge érzéseit~
37 73 | Ami után eped, ott eléri. ~Addig letörlöm könnyeimet,
38 73 | Mert a te munkád; ott is elszórt~ Csontjaimat
39 74 | pártája körülfűzte az ormokat?~Ott hajdan ragyogó tornyok,
40 74 | sorjegenyék között.~S ím, ott egy feketült klastrom, az
41 74 | vált!~Hány szép hervada ott élete hajnalán,~Mint egy
42 74 | díszeivel kivész! ~ Ott lankadt, epedett Váradi
43 74 | öszvevegyült vérök eláradott. ~ Ott egy nyárfa alatt lett temetőhelyök.~
44 75 | Szerelem s píeri gyenge szűz,~S ott énekli vidám lanttal az
45 75 | gyenge korom kellemes édenét:~Ott leltem gyönyörű elmerülésimet~
46 77 | rejted el éltedet,~ Hogy ott magadnak s nemzetednek~
47 77 | paeán rengete tégedet!~Már ott tapodtál sok fene undokat,~
48 80 | újra születsz nekünk~ Ott, hol Koosz koszorús húga,
49 87 | verejtékén:~Az ily bolondság ott nem gúnyolást,~Hanem bosszús
50 87 | nyelve,~S hol én tanácslok, ott parancsolsz te;~S ha bér
51 88 | intik~ Ott is örömre. ~A magányosság
52 94 | kettő mosolyogva múlat,~Ott az ég, s minden kegyes Istenével~
53 95 | nagy iskolád:~A villám ura ott iktata Parthenon~Felsőbb
54 102| tésznek a halál ölébe,~Míg ott is újra vélünk egyesülnek? ~
55 102| nem érhet semmi földi tőr!~Ott, ott tanuld meg a bölcsek
56 102| érhet semmi földi tőr!~Ott, ott tanuld meg a bölcsek nyugalmát~
57 103| legelső nyílt virágival;~De ott fakadtak egyszersmind azokkal~
58 103| egymást öldözik halomra;~Ott a falukban s városok piarcin~
59 104| tanult kéz nagy remekjei,~Ott a dicső ész alkotásai~Az
60 104| szőlő, liget,~Horáccal untig ott kapálhatunk,~S nevetni fognak
61 104| kapálhatunk,~S nevetni fognak ott is a bohók. ~ Mi kell
62 104| hordja kincseit;~De boldogabb ott mégis, hol körűlte~A nyájas
63 106| fent?~S azért nem omlik ott királyi vér?~S tán Angliának
64 117| melegebb nap alatt lel éltet. ~Ott gerjed abban a csuda lángerő,~
|