A bölcs                                  

Függetlenségében lél a bölcs nagyságot,
     S neveti az arany jármos uraságot;
Ő a természetet szabadon vizsgálja,
     A képzelt jót, szépet s igazat útálja,
Ő a legnagyobb úr az egész világon,
     Felyül ragyog lelke a múlandóságon,
Gyűjt ő kincset, hanem csupán csak magából,
     A valóságnak quintessentiájából;
Mert minden vagyonját szép tudományjába
     Tartja, s megnemesült szíve jóságába,
Melyet a sors, légyen édes vagy mostoha,
     Tőle el nem csalhat, el nem lophat soha.