Aggodalom                            

Virágzásom idejében
     Akármerre kerültem,
A természet nagy kertjében
     Minden nyitott körűltem;
          Minden újult, éledett,
          Minden örvendeztetett.

Héj de már hogy meghervadtam,
     Ha lehajtom fejemet,
Azt súgja a főld alattam,
     Hogy maholnap eltemet.
          Sorsom így ha képzelem,
          Elgyalít a félelem.

De ha nézem a temérdek
     Csillagokkal tölt eget
És tanácsot tőlle kérdek;
     Ő magához integet,
          Hol kinyílva tölthetem
          Újra munkás életem.

Lelkem azt örülve látja
     És repülne hirtelen;
Csak az fáj, hogy test barátja
     Tőlle válni kénytelen;
          Ő a világi sok bajt
          Únva nyúgalmat óhajt.