A kelletekorán jött csendes esőhöz                        

Óh hozott Isten gyönyörű esőcske!
Héj be jókor jössz, ihol a reménység
Már is elkezdett vala csüggedezni
     Gyenge hitünkben.

Már az ég boltját sikeretlen ércnek
Képzelénk; a fő hegye, minthogy onnan
Harmatot nem nyert, szomorún elaszva
     Mind lekonyúla.

Fellegek helyett, levegőnket a por
Őgyelíté fel, hogy az útazónak
Mind szemét-száját bekeverje piszkos
     Rajzolatokkal.

Jókor értél hát kis esőcske, látod
Mennyi sínlődőt hozol új erőre.
És ki nem dícsér? csak az, aki búzát
     Vett nyereségre.

Ő gyaláz, mert a gabonának árrát
Megtöröd, s amit beszedett, nyakán vész.
Add Uram! hogy rádohosodjon; a nép
     Rá ne szoruljon.

Ess tehát kedves kis eső! locsolgasd
A megijjedt nép sanyarú vetését!
Hallod! áldottnak nevez a szegénység:
     Ess, kis eső, ess!