TÖREDÉKEK

II-dik Jósefrõl.

Az Alké mértéki szerént.  

Örvendj Magyar-Nép a’ te Királyodon,
  Örvend reménylõ két Haza dolgodon.
  Ládd, sok keserves kéreményed
  Istened im megadá reményed.

Fénylõ egébõl rád leveté szemét,
  Meg-nézte benned bús Jerusálemét,
  Romlása, hogy távozzon, intett,
  Árva leányira rá tekintett.

Kertének immár mord tele távozik!
  Vidám tavaszsza’ napja ma változik!
  Meg-hervadott rósája szépûl;
  Kõfala’ romladozása épûl.

A’ nyögdögélõ Gerlitze zengedez,
  Zöldes mezõnkben szép szava tsergedez,
  A’ száraz ágról már le-szálnak,
  Sok panaszok nagy örömre válnak.

Minden hitében már ma hagyattatik,
  Minden szabad leszsz: viszsza adattatik
  A’ lelki-esméret szabadság,
  Mellyet-is, óh zabolázni vadság! ‘s. a’. t.