Kis gazdagság nagy boldogság.

Beatus ille, qui procul negotiis, etc.
Horat. Epod. II.

  Be boldog, a’ ki távol aggodalmitól,
  Miként az elsõ nemzetek,
Nagy Attya telkeit szántatja ökrein,
  ’S ha senkinek se tartozik.
Se nem riasztja-fel gyakor dob ‘s trombita,
  Se tengerekre nem remeg.
Gyülõli a’ pert és a’ nagy hatalmasok
  Küszöbjén nem leselkedik,
Hanem vagy a’ szõlõjövést karóihoz,
  Vagy fáihoz kötözgeti;
Vagy a’ selejtesebb gyümölcsfát elnyesi
  ’S termékenyebbet olt belé.
Vagy a’ kies rétaljakon elszéledett
  Marháiban gyönyörködik;
Vagy méhe gazdag gyüjteményit elszedi,
  Vagy nyíri szép juhnyájjait;
Vagy már midõn a’ nyár ‘s az õsz ékeskedik
  Legkellemesb gyümölcsivel,
Miként örül, szedvén megért körtvélyeit,
  Arany gohért ‘s piros bakart.
Most régi tölgyfa híves árnyékán hever,
  Most a’ selyem zöld pázsiton.
Azonba kis patak folyása csergedez,
  A’ víg madár csevegdegél,
Vagy a’ kies patak buzogva csordogál,
  És csendesen leszenderít.
Midõn pedig már a’ komor tél hol hideg
  Esõt ereget, hol havat;
Vagy a’ serény koppók sebes hajtásival
  Kant fegyveres lesekre ûz.
Vagy rúdakon kiterjedett hálóiba
  Húros rigót étekre csal.
Vagy nyúlat ejt, vagy tõrbe darvakat kerít.
  Mint legbecsesb jutalmait:
Ezek között még a’ kinzó szerelmet is
  Ugyan ki nem felejtené?
Hát még ha hív  és tiszta éltû hitvese
  Segít majorja dolgain,
Mint egy serény menyecske, kit már elsütött
  ’S megégetett a’ nap heve.
Ki régi fáiból, ha fáradt férje jõ
  Kis tûzhelyén rak kis tüzet,
Víg barmait sörény akolba hajtja-bé,
  ’S ott fejdegéli rendesen;
Feltészi férjének saját termett borát,
  ’S nem pénzbe készûlt étkeit.
Nem kell nékem Lukríni tóban nõtt csiga,
  Nem a’ platájsz, a’ rózsahal.
Az Afrikából származott gyöngytyúk se száll
  Hasamba, sem császármadár.
Becsesbek énnekem tulajdon ültetett
  Fáimnak ért gyümölcsei,
Kertemben termett zöld paszúly vagy a’ derék
  Saláta, ‘s hónapos-retek,
Vagy innepünkre kis bárányt ha vágatok
  Vagy farkas-érte kecskefit.
Így eddegélve melly vígan tekintem én,
  Hogy jõ-be jóllakott juhom;
A’ forgatott ekét miként vonják haza
  Pihegve jármos ökreim,
Vagy béresim, házamnak ékességei
  Hogy oszlanak jól lakva el. -
Jó jó ez is, mond a’ fukar ‘s dúzs Alfius,
  Majd én is így gazdálkodom.
Ezt mondva pénzit interesre osztja-ki,
  ’S jobb néki a’ fukarkodás.