Rélánd Adorján’ Galatéája.

Elsõ Alagya.  
Tûnõdik magában a Vers-író, hogy szeretnie kell.  

Nints haszna! - híjában küszködöm szívemmel,
  Híjában hartzolok gyenge szerelmemmel!
Haszontalan futok magam’ ki-ragadni,
  ’S édes járma alá’ nyakamat nem adni.
A’ fel sem vett Vénus nyíla szívem súlytja,
  El-aludt fáklyámat mérge jobban gyúlytja.
Ama’ tegzes Istent, valaki meg-veti,
  Boszszúálló kezét vessztére készteti.
Mennyit mondám: Senki szerelembe nem ejt,
  E’ mézzel bé-vont-szín mert gyilkos mérget rejt,
Sõt még szememmel-is a’ ként szövetkeztem,
  Jártomban világát a’ fõldnek szegeztem.
Ide oda széllyel hogy ne tekintgessen,
  Szívem’ sérelmére sebet ne vehessen.
Jaj! hol most el-tökélt elmém’ fel-tétele,
  Mellyrõl ujontan vólt állandó hitele,
Hogy soha sem lobban szerelme’ fáklyája,
  Senki Leánnyának hogy nem leszsz szolgája!
Hanem, önnön magát adván az Egeknek,
  Társa leszsz az égi tiszta seregeknek.
Oda van már mind az! Bõltselkedõ eszem
  Ha mi van-is, engem’ el-hágy, észre veszem.
Mind azt Galatéa, tõllem el-széleszti,
  Víg gyönyörûséget, melly elmém’ téveszti!
Óh új láng! emészted velõmet tûzeddel!
  Égetsz, bár hideg vagy, titkos melegeddel!
Meg-botsáss, ha talám hogy szeretlek, vétek,
  ’S légyen e’ szerelmem vádolható Vétek:
Ez edgy vétkemmel-is ellened véttete
  Érdemid soksága, ‘s méltó tekíntete.
Óh kívánságimat ellenzõ álnok sors!
  Illy közzel el-zárni bennünket mért vagy gyors?
Én nyomorúlt! óh bár reménylnem lehetne,
  A’ mit szívem kíván, hogy rá szert tehetne!
De ha e’ reménynyel szívemet táplálom,
  E’ reményemet-is véteknek találom.
Melly kevés elmém még meg-maradott bennem,
  Bolond szerelmemben nevet, mit kell tennem.
Dolgomat továbbá az sem igazolja,
  Már vakmerõséggel vágyásom’ vádolja.
Magam lévén Bíró a’ magam ûgyemen,
  Kárhoztatom magam’ tulajdon székemen.
Titkolnom kell ûgyem’ más ítéletétõl,
  Belsõ hánykodással forr szívem hevétõl.
‘S melly erejét maga bennem apolgatja,
  Még önnön magával kínját hordoztatja.
Ha pedig találom néked jelenteni,
  (Másként mit-is tudok tõlled reményleni?)
Azt fogod bizonynyal mondani, már értem,
  Baráttságod jussát szerelmemmel sértem.
Ki Vénust, ‘s Isteni fegyverét katzagod,
  Meg-vallott tûzemet hogy álja haradot?
Félõ, hogy sértetvén, ha hallod e’ titkot,
  Új lángomra mondaszsz száz ‘s meg ezer szitkot,
Talám örökre-is el-tíltaszsz elõlled?
  Áh! melly bûntetést vesz kevély lángom tõlled!
Ha tekíntetedtõl örökte tíltatva,
  Kell élnem idõmet, tõlled meg-fosztatva!
Soha bús szeretõd’ napja úgy nem derûl,
  Nyögéseinek setét éjjelébe merûl, - - -
Távozzatok tõllem! mi közöm hozzátok,
  A kik világunkra Fébust bé-hozzátok?
Tüzeket okádó gyors lovai hadján,
  Fussatok, melly felé tettzik az ég padján!
Tisztábban világit elmémre tsillaga
  Szerelmemnek, mint sem Apolló-is maga.
Edgy ortza boríthat én rám setét éj-félt,
  Edgy ûzheti azt el, edgy deríthet rám Délt! -
Mi haszna, tüzemre nyert szabadságomnak?
  Szabadságom oka leszsz dühösb lángomnak.
Minek edgy égõnek olly közel ülések,
  Hogy szinte térdünknek leszsz közösûlések?
Minek az ollykori nyájas tekintetek,
  Mellyeket gyakorta reám képzelgetek?
Intselkedõ Vénus velem hányszor láttat,
  Még-is egyedûl tart, hozzád nem botsáttat!
Tudniillik, mint Tantal ez Almák bõvében
  Nem eszik, nem iszik a’ víz közepében:
Úgy Galatéáról én tsak Verset írjak;
  De magával soha örökké ne bírjak?
Hazudjak! ezen szóm bé ne tellyesedjen!
  Sõt Galatéám-is e’ lánggal gerjedjen!
Õ is ama’ Istent érezze erében,
  Kinek még hatalmát tagadja szívében!

Második Alagya.  
Ugyan azon tünõdés.  

Istenek! éltemet kik védelmezitek,
  Jertek, segítsétek, ha segíthetitek!
E’ bajon: állandó tûz gerjedt szívemben,
  ’S már mit tselekedjem, nints itélétemben.
Oh! soha velõmbõl kit ki nem törûlök,
  Galatéa! hóltig tsak érted hévûlök!
A’ jó Ész, melly vala olly bizodalomba,
  Hogy nem esik soha Pásusi gyalomba,
Melly hitte, hogy onnan, lõtt nyíl nem sértheti,
  Ama’ gyermek Istent mivel meg-gyõzheti,
A’ jó Ész, melly bírta Elmém’ mozdúlásit,
  ’S tudta tsillapítni sebes rohanásit;
Most hirtelenében bennem meg-tompúlván
  Tsendességre indúlt, tsak halgat bámulván.
Híbázok: nem halgat; sõt ennekelõtte
  Fel-gerjedt tüzemet a’ melly le-öntötte,
Most hamvában levõ szikrámat fújkálja,
  Maga jobban jobban éleszti, táplálja.
Tsapongó érzésem hajdan ha szédített,
  Az Erkõlts utára illy szókkal téritett:
Óh szánakozásra méltók, nem tudjátok
  A’ szerelem, melly sok gonoszt von reátok!
El-múlik a’ szépség, el-vész ez idõvel,
  El-enyészik edgy ‘s két rövid esztendõvel.
Az Idáliai Istent kerûljétek,
  Nyilait míg lehet, tõlletek ûzzétek!
Illyen intésekkel meg-erõsíttetve,
  Egészen el-vóltam magamban hitetve,
Hogy ártatlan szemmel Vénust-is nézhetném,
  Szerelmem reá-is fel-nem gerjeszthetném.
Verõdött edgy Leány nem tudva elémbe:
  Mindjárt meg-rezzenve ez ötlött elmémbe:
Meg-ne háboríttsa ez békességedet,
  Vigyázz, gyõtrelembe ne ejtse szívedet!
Szemem, elmém róla mentem el-fordítám,
  Magamat a’ tûztõl így meg-szabadítám.
Most a’ jó Ész Te gyöngy képeden meg-álván,
  Óh leg-szebb Teremtés! ‘s szépséged’ tsudálván,
Maga így szóll nékem: Melly bõltsen tselekszel,
  Hogy e’ szeretettõl kerûlve melegszel!
Ne is vess akadályt törvényes tüzednek,
  Most magam engedek szabott törvényednek.
Hányszor intettelek, hogy soha ne szeress?
  E’ méltó szépségben most ám kedvet keress!
A’ ki azt meg-látja, ‘s nem gerjed szerelme,
  Tsupa ostoba az, nints abban jó elme!
Ki tûrhesse habos fodrait hajának,
  Melly díszt ád elefánt tetem homlokának?
Karjait, ‘s kezeit? mellyeknél mik szebbek?
  Illetetlen hónál ezek fejérebbek.
Áh! ki szenvedhesse rósa-szin ortzáját,
  ’S mintedgy tsókot kérõ ki-dûlt dombotskáját?
Szemét, szerettetvén, ‘s szeretvén ki lássa?
  Galatéa Vénus Isten-aszszony mássa!

Harmadik Alagya.  
A’ Páros életrõl.  

Bóldog, kinek a’ szûz Szerelem, számára
  Nyugodalmos útat nyított országára!
Bóldog, ki juthatott tsendes életére,
  Reményit házassága tellyes örömére!
Bóldog, ki el-tõltvén fijatal ideit,
  Sok tévelygések közt fáradt esztendeit,
Mint már elmúltakat hátúlról nézheti,
  ’S éltét óhajtozott véggel rekesztheti.
Tsak nézi az, mások’ kéttséges ösvényit,
  Kik most veszik szívek elsõ kelevényit!
Ah! veszszen, valaki szerelmét meg-veti,
  ’S szelid járma alá nyakát nem teheti!
Kõ annak értz melyje, keményebb annál-is,
  Fagyosabb, el-hiszem, Rifei hónál-is!
Mikor meg-gondoljuk az édes tsókokat,
  A’ kedvellett mellybõl forró buzgásokat,
A’ mézzel nedvesûlt ajakak’ mozgásit;
  Érezzük Lelkünknek el-ragadtatásit!
Más kín fába fûbe talál segedelmet,
  A’ Szerelem meg-vét Orvosi védelmet.
Melly édes nyúgodni gyenge kebelébe,
  Midõn szép Nimfád vesz Téged gyöngy ölébe!
Midõn fejér karja meg-öleli nyakad’,
  Szája galamb módra tsókolja ajakad’!
Mint a’ fürttel rakott szõllõ-veszszõ szorúl
  Meg-köttetve; ‘s széllyel levele ki-borúl.
Melly édes, karjával által-fogattatva,
  Mint erõs gyémánttal hozzá kaptsoltatva
Ezernyi tsókokat kevesétõl venni,
  Ezernyi tsókokat kedvesére tenni!
Mit mondok? tsókokat? sõt, Lelkünk’ harmatját,
  És Pesztumi Rózsák tavaszi illatját.
Bír az a’ Paktólus arany fõvenyével,
  Gyöngy termõ Indusnak bír minden gyöngyével!
Tesz valamit, ha van kinek jelenteni
  Titkos panaszunkat keblébe önteni.
Enyhitése ez-is nehéz gyötrelmünknek,
  Édes vígasztalás fájdalmos szívünknek!
Tesz valamit, midõn akármelly ûgyében
  Kéttséges életünk kínos veszélyjében
Esmerhet ez ember olly társat magának,
  Ki társa kedvének, ‘s szomorúságának!
De jáj! melly napokat kedvesen képzelek,
  Magam örömökkel tám soha sem telek!
Talám Istenûnknek ez rám végezése,
  Hogy kívánó elmém álom képzelése
Verseimnek légyen tsak matériája,
  De ne következzék valóság reája!
Hát, gyászos halállal küszködõ szememnek
  Bé-fogója nem leszsz keze kedvesemnek?
Hát, az Elisium kies határában
  Egyedûl fog Lelkem bújdosni magában?
Árnyékom egyedûl száll-é Eleimhez,
  Hamvaikban öszve-rakott Õseimhez?
Még-is, szerentsétlen Testem ha sírba száll,
  Így szóll: ki ismerve sírom’ felett meg-áll:
Melly méltó lett vólna ez-is szerelmére,
  Szabad párossága’ gyönyörûségére!
Méltó, hogy a’ miket éneklett Versével,
  Érezze valaha önnön érzésével!

Negyedik Alagya.  
Galatéán való meg-nyúgovás.

  Mikor leszsz az a’ Nap, ditsõ Szépség! mellyen
  Óh Galatéa, jöszsz hogy karom õleljen!
Tégedet óhajtlak, Tégedet kedvellek!
  Gyúlt lángom’ tenéked áldozva tisztellek!
Semmi gondom nékem senki Leányára,
  Nints gondolatimnak más tzélzott határa!
Edgy-is szerelmével velõm’ nem motskolja,
  Gyenge hevûlésem’ edgy-is nem okolja!
Nem hánykodik elmém ismét habja között,
  Melly bizonytalanúl ez elõtt ûldözött.
Kétséges tengernek hajóm’ nem eresztem,
  Hol tzélzott partomat ezerszer tévesztem.
Napjaim számtalan tûzzel eddig múltak,
  Változó melyemben ezer fáklyák gyúltak.
Hányszor óhajtottam: Bártsak meg-nyúgodna
  Már edgyen, ‘s annyihoz szívem ne kapkodna!
Bártsak tsak edgy partra hajóm törekedne,
  ’S óhajtásom szerént rá ki-verekedne!
Az Istenek ebben jól tettek Lelkemmel,
  Mert már Galatéa parantsol szívemmel!
Szerelmem’ szikráit zabolán õ tartja,
  Õ leve hajómnak edgy ki-kötõ partja.
Edgy Galatéa már ki velem szerettet,
  Õ ki síránkoztat, õ a’ ki nevettet.
Írt Verseim által õ él, ‘s híresedik
  Ha ezt Verseimnek végzési engedik!
Reményem! e’ tüzem hozzád méltatlannak
  Ne véld; sõt fogadd-el e’ munkáját annak,
Ki magát egészen szentelte hívednek,
  Örök Tisztelõje lévén személyednek!
A’ Fõ-végezések velem tselekedjék,
  Hogy Lelkem mindenkor Lelkedtõl éledjék.
Játszi szemeimet hogy Te legeltessed,
  ’S levegõ-egeddel melyem leheltessed;
Kedves Leány! nékem szememnél kedvessebb!
  És kedves szememnél ha mi még betsessebb!
Téged minden órán a’ szívemen lellek,
  Távol-létedben-is elõttem képzellek!
Téged ott-is, a’ hol szememmel nem érlek,
  Elmémmel mindenütt nyomodban kísérlek,
Sõt képed játszódtat az éj árnyékában,
  ’S akkor vagy, bár ne tudd, szívem bírtokában
Mihelyt pedig a’ Nap aranyos sugárit
  Emelvén, zavarja örömöm határit;
A’ Te Neved mindjárt, melly nyelvemre akad,
  Szám leg-elõször-is önként arra fakad.
A’ Te Neved, mellynek lészek imádója
  Valamig nem készûl testem’ koporsója:
A’ Te Neved, melly úgy elmémbe rejtetett,
  Hogy minden betûje szívemre mettzetett.
Szívemre? mit mondok? nem a’ Te szívedre!
  Enyim vólt; Tiéd lett edgy tekíntetedre!
Az, már a’ Tiéddel meg-elegyíttetvén,
  Te reád bízatik néked engedtetvén.
Fel-adott kezeket nyúlyt bilintsed alá,
  Bány vele, szerelmed ha már el-foglalá!
A’ nagy Rajna elébb Garamantákhoz tér,
  A’ Nilus, és Indus Batavi fõldet mér,
Magam jobb kezemet elébb el-felejtem,
  Mintsem szépségedet szívembõl ki-ejtem.
És mikor másra tér reád gyúlt hévségem,
  Légyen az, nem bánom, leg-utólsó végem;

Ötödik Alagya.  
A’ beteg Galatéához.

  Hát, kínos, forróság gyõtri belsõ-részed!
  Fekszel! ‘s nyoszolyádból magad fel-nem vészed!
Hát, illy bóldogtalan tûz gyúlytja velõdet!
  Forrázó hévséged bádjasztja erõdet!
Szemeidtõl könnyû álmod el-elenyésze!
  Galatéa, díszem, ‘s Lelkemnek edgy része!
Oda a’ tsendes éj édesen tõltése,
  Kedvelt étkeidnek kelletlen ízlése!
Kékûl színek öszve-vonúlt tagaidnak.
  A’ gyõzött Természet enged fájdalmidnak!
‘S le-nyomván méltatlan súlyja nyavalyádnak,
  Kéntelen terhévé lettél nyoszolyádnak!
Jaj! hol országolnak most annyi játékink!
  Kedvünk, ‘s múlatságos idõ haladékink?
Hol rózsa-szin szádnak gyönyörû hangzatja,
  Elõttem annyiszor öntött fojamatja?
Mind ez kedvességek, mind enyi szépségek,
  Edgy ágyba lankadnak, ‘s osztályos inségek!
Tudniillik, ama’ láng itt el-hatalmozott,
  Mellyet a’ hideg víz, ‘s meg-hûlés okozott!
Orvoslást próbáltunk: de semmi hasznára!
  Nintsen Epidaurus ‘s Tenedos javára!
Szükség mást keresni ki baját enyhíttse,
  ’S óhajtásom igaz szívvel tellyesíttse!
Isteni Minerva szánja ki õ Híve,
  Õ neki szinte úgy van orvosi míve.
Nékie könyörgök bús versekkel, sírva,
  Hogy el-hagyhasd ágyad, tagaiddal bírva.
Õ fog esedezni mintedgy Isteni vér,
  A’ Klárusi Isten így kérésedre tér.
Vagy kérésem inkább hajtja e’ Feleséget:
  Kit e’ nyavalyában hív szerelmem éget.
Éget te szerelmed, mellyet apolgatok,
  ’S hogy Szeretlek, mind ez valamit mondhatok.
Mert mi szerelmünket a’ ki le-festhetné,
  A’ Tsillagokat-is kézzel illethetné.
Melly nagy légyen bennem a’ titkos szerelem,
  Tsendes halgatásom el-árúló jelem.
A’ melly mennél jobban forr, ‘s nagyobb hévséggel,
  Titkoltatik annál nagyobb mesterséggel.
Óh bár lékötözne engem’ Te köteled,
  ’S edgy tereh szegezne edgy ágyba Te veled!
Nem lenne olly nehéz kettõnknek gyõzelmünk,
  Vagy edgy orvos lenne két részre védelmünk.
De tám Galatéám, hibáz képzelésem
  Szerelmedben, ‘s meg-tsal még jövendõlésem.

Hatodik Alagya.  
A’ szabott Órába való meg-tsalatkozás.

  Minap Galatéa tsak lassan sugallva;
  Beszédem van veled! mond hozzám szóllalva.
Nem vólt alkalmatos az hely szeretõknek:
  Ellenünk vólt szemek sok féle nézõknek.
Ezt-is Galatéa bátor titkon ejté,
  Alíg foghatni-meg hogy senki se sejté. - -
Bámúl, haboz elmém, téved gondolatom,
  Kéttséges szélvészszel belõl hányattatom,
Mint az Egéumi tengerek öblében
  Délós hányattatik a’ habok keblében.
Nem jut semmi út mód, reménység eszembe. - -
  Az edgy Galatéa tsüggedezésembe
Magát nállam elébb edgybe fel-találja,
  A’ módot és reményt ekként ki-formálja:
Hólnap, úgymond, mégyek én kilentz órára
  Ama’ víg zõldségre, a’ Város-aljára.
Te-is hogy oda jöjj szoros gondod légyen,
  Ott melly beszédem leszsz veled, véghez mégyen.
El-válunk - - az éjjelt tõltém unalomba,
  Noha kedvesemet láttatja álmomba.
Noha kõltõtt tsókkal tisztelem ortzáját,
  Majd el-tûnni látom ébren gyenge száját.
Melly szitkokkal Fébust már nem szidalmoztam,
  Lassú késedelmén hogy el-unatkoztam!
Hányszor kettõztettem nyögve sóhajtásom:
  Irígy! hozd a’ napot mellyre van vágyásom!
Gondold Dafnét, magad leg-elsõ szerelmét!
  És mind, kik érzették fáklyád’ gerjedelmét!
Midõn habjaiban Tethys óhajt Téged’,
  Rohanó lovaid’ sûrgeti készséged!
Galatéa hozzád nem méltatlanabb gond:
  Isteni kegyelmed’ tõlle-is meg ne vond!
Alkalmatos õ-is szikrád’ éleszteni;
  De alkalmatosabb engem’ gerjeszteni. - - -
El-jött a’ kívánt Nap, ‘s a’ kedvesebb óra,
  Ah! nekem melly gyakor óhajtozó szóra!
Az el hagyatandó kapú irígy zárja
  Immár le-vétetik, ki ‘s bé ki-ki járja.
De jaj! alig lépett lábam küszöbére,
  Homály borúl napom’ bíztatott fényére!
Setét fellegekkel az ég bé-vonúlva
  Tõltödik az esõ zápora zúdúlva.
Maga Pallás ismét dühödvén mérgével
  Már nyílait szórja haragos kezével!
Gyilkos menyköveit illy sûrûn kûldözte,
  Midõn a’ Görögök hajóit ûldözte.
Én nyomorúlt fejem, tsak nem el-ájúlva
  E’ szokatlan menykõ hulláson bámulva
Meg-rettenek! ajtóm nyomba viszont bé-zár,
  Meg-rettenek! engem’ haszontalanúl vár
Galatéa; nem jõ félénk szeretõje.
  Nints nékem, nints néki kedv tellyesítõje!
Óh iszonyú vétek! - fordíthatatlan kár! -
  Ó gonoszság! ‘s olly bûn, melly méltán halált vár! - -
Hérót tsak így vévén Leánder szívére,
  Nem lett vólna soha szerelme kedvére!
Nem lett vólna Fédra Théseus’ prédája,
  Sem ellenség közt nyert Antiopéája!
Orkomenus vára ezer veszélyjébe
  Jött Kreon’ Leánya Herkules ölébe!
Nem fél a’ vizektõl, sok tengereket mért
  A’ Trójai hajó, Helenához úgy fért!
Nagy dítséretére Orféusnak a’ vált,
  Euriditzéjérért hogy pokolba le-szált!
Hogy el-óldja, ‘s bírjon az Andromédával,
  Rémítõ vadat õlt Perseus dárdával!
‘S én Galatéámat ollyba nem tarthatom?
  Edgy kis zápor miatt tõlle el-vonatom?
Én tunya házamban otthon lappanghattam?
  Rút dolog! tsak ennyit hogy ki nem álhattam!
Miért múlatám-el gyáván kedvesemet?
  Okozván helytelen tsúfos félelmemet
A’ háborodott ég kóborló menyköve,
  Dörgõ tsattogással melly ellenem jöve.
A’ kiért tartozám minden el-követve
  Éltemet utolsó veszélyjére vetve,
Thérodámás búsúlt vadaira kelni,
  ’S velek szembe-szálván õket ingerelni?
Kihez tûzön lángom tisztem vala mennyi,
  Kívánsága nélkûl értem mért kell lenni?
Bánom rút tettemet! Menyköved érdemem!
  A’ Jupiterénél melly méltóbb félelmem!
Leg-engedelmesebb szelíd Galatéám!
  Engedj-meg vétkemnek, nézz jó szemmel reám!
Mutasson lágy szíved szelíd kegyességet!
  Ne viseljen hozzám gyémánt keménységet!
Ha ugyan vétkemet nézed; e’ kérelem
  Merõ tartozatlan ajándék, ‘s kegyelem.
De meg-edgyez még-is ez Te szépségeddel,
  Kegyelem sugároz néked két szemeddel,
Mellyet irgalmatlan ha meg-fogsz tagadni,
  Maga fogja magát önként nékem adni.

Hetedik Alagya.  
A’ Galatéa’ szemeirõl.

  Szép Leány! szemedre ‘s hajadra-is lobban
  Szerelmem; de még-is szemedre nagyobban.
Óh igen gyors nyilak! Óh hathatós szemek!
  Óh lángomra termett világló tetemek!
Miért sértett szemem reátok függesztve
  Annyit néz titeket, pillantásit vesztve?
Fáklyái lángjának magam útat adok,
  Mellyel tudom, hoszszas égésre gyúladok.
Nints elõre való vigyázásom, látom,
  Ellenségim’ magam könnyen bé-botsátom.
Elmém tsendes nyúgta azoktól sértetett,
  Mellyel éltem, míg illy lángom nem illetett.
Hogy a’ szomszéd erdõk sok sóhajtásimmal
  Hangzanak; hogy a’ fõld ázik siralmimmal.
Hogy tereh testemnek szokott nyugodalma,
  Bádjadt tagaimnak nyoszolyám unalma,
Hogy olly sok éjjelim álmatlan enyésznek,
  Mellyek, óh esküszöm, századokat tésznek,
Hogy más edgy se tessék, bár sok igyekezzen,
  Hogy tanúlásimnak idõm ne kedvezzen,
Hogy siralmaimat sokan ki-tsúfolják;
  Mind ezeket: szép Szûz! szemeid okolják!
Még-is én nem szûnöm nézni e’ szemeket,
  ’S szeretem, bár szelnek szívemen sebeket,
Más felé fordúlni hányszor erõltetem
  Szemeim; de el-hágy jaj, igyekezetem!
Sõt ha én azokat színte bé-húnynám-is,
  (Mellyet nem tehetek, bátor akarnám-is:)
Úgy-is szemem-héjján által bé-hatnának
  Fúlánkjai ki-lött szemeid nyilának.
Mint a’ villám, melly a’ magas égbõl le-száll,
  Útat nyít magának, semmi ellent nem áll. - -
Mivel fizet nékem annyi gondért szemed,
  Leány! magad arra tanítsd-meg tetemed!
Majd midõn edgy ágyba nyugodni magaddal
  Engedsz Galatéa, mint Házas-társaddal,
Kezdvén az álomtól e’ szemek bádjadni
  E’ szemekre fogok fris tsókokat adni,
‘S meleg szám veri ki belõlök álmodat,
  Édesen lankasztó szunnyadozásokat.
Te pedig szemedet tsak gyengén fel-veted;
  De ismét le-tsapod, mert nem emelheted,
El-lankadásodat úgy jelented nyögve,
  Hadd alugyam Kíntsem! mondván nyöszörögve.
Ha újra tsókollak: ki nyúlytod jobb kezed,
  Kedvesed el-vetni azzal igyekezed.
De lankadtságodban nem bírván, el-ejted,
  Kebelembe esik kezed, ‘s ott felejted.
Akkor meg azt fogom, magamhoz kaptsolom,
  És gyengén e’ gyenge kezet meg-tsókolom;
Tsókolom, azokat adván e’ kezednek,
  Mellyeket nem akart engedni szemednek;
Azután nyakamra, ‘s majd melyemre tészem,
  Mellytõl meg meg újjabb hevûlésem vészem,
E’ hevûlés újra szerelmem gerjeszti,
  Míg nem lassan lassan szívemre sûlleszti.
Illy gyönyörûséget vészek én szemedbõl!
  ’S éjjeli harmatot szívárgó kezedbõl.
Így soká múlatva nyakadba borúlok,
  ’S szemeidhez ismét új tsókokkal nyúlok.

Nyoltzadik Alagya.  
Szeretõ barátjáról.

  Melly szívet kemény héj minap borít vala,
  ’S Szithoni havakat gyõzõ jég fagylala,
Mellyet nem hajthata-meg senki Leánya,
  Enged, ‘s a’ Pásusi Isten új zsákmánya!
Gyúl tüze, ég; gyenge szívén vett hatalmot
  ’S gyenge szerelem, ‘s már ûz diadalmot!
Isten asszony, fejed koszorúd keríttse,
  Diadalmos mirtus hajad ékesíttse!
Meg-gyõzték nyilaid a’ vas keménységet,
  Alád hódoltatál kevély ellenséget.
Bár erõsítette melyjét hármas pais;
  Isteni fegyvered bé-hatott abba-is.
‘S úgy sérté haragod nyíla szíve táját,
  Hogy érzette szinte sebesedni máját.
Örvend, hogy már melyjét új hévség égeti,
  Hogy meg-vetett Zsoldját alattad szedheti.
Hogy láttam, bámulva magam’ el-felejtém,
  ’S újjaim’ ki-nyítva kezembõl ki-ejtém
Reménységem kivûl kapott tzéduláját,
  Mellybe jelentette szokatlan fáklyáját.
Alig adtam hitelt szemem látásának,
  Meg-vallom, szeretlek, illy szók írásának.
Most menjen bár, ‘s bízzon tudós Athénébe,
  Keressen védelmet Minerva nevébe!
Mit használ Minerva mívébe merûlni?
  Mit a’ Múzsák serge között meg-vénûlni?
Nekem, (Mesterségek ‘s Múzsák, engedelem!)
  Nekem életemnél kedvesebb edgy szerelem!
Meg-tsonkítjuk számát gyönyörûséginknek,
  Kik Oskolán tõltjük szépit ideinknek.
Szabad szerelmünknek édes mestersége
  Édesebb tanúlás, nagyobb kedvessége.
Betsesbb esmérete víg nyájasságának,
  A’ szinmézzel fojó páros nyoszolyának.
Hogy én, Galatéa! nállad nélkûl légyek,
  Nem kell, illy kötéssel alkura nem mégyek,
Senkinek temérdek kíntse, sok jószága,
  Nem az Arabsoknak minden gazdagsága,
Nem a’ veres tenger betses tsiga fénye,
  A’ fekete Indus’ vizi keresménye.
Nékem, Galatéa, Te van bóldogságom,
  Te vagy leg-fõbb részben summált kívánságom!
Te Krétai Isten’ italnál kedvesebb,
  Attikai méznél tsak Te vagy édesebb!
Te általad híre fog élni versemnek,
  Tsak a’ Te nevedrõl kél dísze nevemnek.

Kilentzedik Alagya.  
Az el-távozott Galatéa.

  Hát el ment, ‘s itt lakni Galatéa meg-szûnt?
  A’ Gyönyörûségek serge vele el-tünt?
Hát, kegyetlen, örök panaszra büntette
  Azt, kivel szerelme tartós frigybe tette?
Más szeretõt választ, meg unvánn engemet?
  Más viszi el nékem ajánlott kintsemet?
Más öleli fejér karjait karjával?
  Lábát titkos módon más nyomja lábával?
Balúl jövendõlõ Szerelmem igy tanít,
  Távol lételemben mindeneket gyanít.
Ki a’ szeretõknek tudja tsalárdságit,
  Mindenütt félteti mások ravaszságit.
Éneklõ szájának Isteni hangzatja
  Mást fog tsudáltatni, más fûlét múlatja.
Ah! hányszor sétálgat árnyékos berkekre;
  Idegen kalaúzt követvénn ezekre?
Ki, habzó elméjét a’ mezõn szédítí,
  ’S ezer tsal-vetéssel pártjára térítí;
Tám bús siralmához kõnyvét-is öntheti,
  Illy mesterségekkel õtet meg-ejtheti.
Ah! hányszor kínálja ez álnok, Teával,
  Által-adásában játszvánn az újjával?
És, ‘a melly ki-telik ennek elméjétõl,
  Új mesterségeket tanúl vendégétõl.
A’ fel-tett étkekbõl midõn mások esznek,
  Titkos szerelmekkel ezek elégesznek.
Szemõldöke szóllván jelekkel titkossan,
  Nyög, sóhajt; nem mervén szóllni világossan.
Mivel nem engedi egyszerre szerelme,
  Hogy szavának legyen alkalmas értelme.
‘S vallyon Galatéa mit hajt mind-ezekre?
  Meg-állhat e’ enyi intselkedésekre?
Talám gyarló szívét új szikrája gyúlytja,
  ’S õrõkös járomra önnön nyakát nyúlytja.
Hogy ha tsendes éjjel fénylik az ezüst Hóld,
  ’S Ahoz, melly ragyogó lángokat az ég tóld;
Edgy idegen férfi’ tsábító szavára,
  Hívatván; megy a’ Ház leg-felsõ tájára.
Tudniillik, az Eget hol közel nézhetik,
  Leányom a’ felsõbb házakra vitetik.
És, ha talám meg-tsúsz egy gráditson lába,
  Miként kap hozzá karja hamarjába?
‘S Ölelésére nyúl kartsú derekának,
  A’ mennyeiek- is mellyet kívánnának.
Talán gyöngy szájának rózsáit-is, kedve
  Ellen szedi? Az én tsókjaimat szedve!
Lassodj istentelen! ah! hagyj békét ennek!
  Féld boszszúállását a’ nyilas Istennek!
El-vesztedre rohansz! tüzem mért illeted?
  Szentség-törõ fejed’ menykõvel ütteted!!!
Óh! ha panaszimat szívem ki-önthetné!
  De úgy, hogy panaszim’ tsak ez edgy érthetné!
Hogy egyedûl néki áldozott szívemet
  Biztatná, ‘s ditsérné erõs hivségemet!
Óh edgy éjj! óh melly sok nappalokkal fel-érsz,
  Melly Lelkemnek enyi örömöket ígérsz!
Vonja-meg bár a’ Hóld rezgõ világait,
  Rejtse minden tsillag fényes sugárait;
Setét éjj, setétség azt el-nem boritja,
  Kire Galatéa sugárit forditja.
Gyöngy Hóld! bár boszszankodj, hogy ezt kell hallanod,
  Tisztább ez Te nálad, szükség meg-vallanod!
Tisztább! ‘s fáklyájait szebben ragyogtatja,
  Ólthatatlan tüzét midõn villogtatja,
Mint az ég kárpitjánn amaz önnön magok
  Örökös lángjával lobogó Tsillagok!
Óh én Fényem! kinek víg ölelésétõl
  Tiltatom az Egek rám mért Végzésétõl!
Midõn Te erántad reményem, ‘s félelmem,
  Egymást szüntelenûl fel-váltó gyötrelmem,
Akár emlékezz még róllam; akár Téged
  Már el-fogott hideg feledékenységed;
Tõlem mindazáltal e’ belém rejtett tüz
  Rólad felejtkezést mind vég nélkül el-ûz.

Tizedik Alagya.  
Levél Galatéához.  

Lelkemnek edgy része, Galatéa! ha még
  Rélandoddal gondolsz, ‘s hozzám szerelmed ég;
Ha még a’ maradok állandó szívedben,
  A’ kinek tartattam jelen lételedben:
Vedd el, a’ mit írok reszketõ kezemmel,
  ’S még kezemnél inkább reszketõ szivemmel!
Bús elmém kéttséges szélvészszel hánykódik,
  Mint ki ellenkezõ útakkal bajlódik.
Mert most képzel, hívenn emlékezni Téged,
  Most ismét, meg-bánni ajánlott hívséged,
Most, Galatéa-is mondom, sóhajtgatja
  Önnön szeretõjét, ‘s tüzem apolgatja.
Majd ismét panaszlok, hogy máshoz hajlandó
  Álhatatlan tüze, ‘s hite változandó.
Gyanakszom, tám gyúlvánn idegen szikrákkal
  Mást fog bóldogitni házasi fáklyákkal,
Kérkedik edgy, vagy más, hajdani tzimerrel,
  Nagy hírü Õseit elõ-rakja szerrel.
Ékes Palotáit kõlti mint akarja,
  Sok Assíriai Oszlopa, ‘s Ugarja,
A’ Világot, mellyre vágyna kevélysége
  Hozzá-teszi; ‘s hogy sok gyöngyei bõvsége.
Ah magamé! ‘s vallyha igazán a’ lenne!
  A’ mérhetetlen kints Tenéked mit tenne?
Mit a’ Nagy Név, mellyet lelsz tám edgy embernél?
  Meg-ne tsábíttassál! ezekkel mit nyernél?
Nem elégíti meg ez, a kivánságot.
  A’ bõvség nem könyít nevelt szomjúságot.
Mi a’ tûzes Vénus, az igaz Szerelem,
  A’ tréfa, melyben nints tsalárdság, ‘s sérelem,
A’ víg enyelgések, tsókok, nyájasságok,
  ’S még a’ szeretõknek ha mi kivánságok:
Ha mind ezek eránt ítélni tudhatnál,
  Elõttem senkitõl el-nem ragadtatnál.
Semmi Nevek tõlem el-nem választnának,
  Sem új lángok máshoz benned nem gyúlnának.
Kupidó ruhátlan, Vénus mezítelen.
  Gyöngy, arany szerelmet venni elégtelen.
Párist, bár halandót Enóne szerette,
  A’ Klárusi Isten’ eleibe tette.
Égi szekerébõl Fébét le-vonhatta
  Edgy Pásztor, ki juha nyáját hajtogatta.
Kit nem hajthata-meg sem égi eredet,
  Sem kints; meg-hajhatta az erõs szeretet.
Minden sem ér semmit lám a’ Szerelemben!
  A’ szeretés tehet itt mindent mindenben.
E’ gazdagithat-meg egyedûl bõvséggel,
  Mérhetetlen kintstsel és gyönyörûséggel.
Te maradsz