VAN EGY FALU

I.

Van egy falu, - fehérfalú
Templom van a közepében.
Nekem az a kicsiny haza
Legkedvesebb menedékem.

Csendszerető, szántó-vető,
Egyszerű nép lakik benne -
Baja bár száz, sosem lármáz -
Rábízza a jó Istenre...

Mégis hogyha városokba’
Zúgni hallom már a népet;
Sorsa ellen békületlen...
Tudja Isten, mitől - félek...

Úgy ostromol itt a nyomor,
Mely kőházak falát rágja.
Elgyötört nép rázza öklét
Cifra, fényes palotákra.

És ha akkor a zsivajból
Kis falumba be-betérek -
Úgy örül a lelkem annak,
Hogy a házak - mind fehérek...

II.

Van egy kis ház, szőlőinda
            Körülfonja.
Kis ablaka oda néz ki
            A toronyra.

Van egy kis ház. Templom van a
            Közelében;
Szűk ösvénye a templomhoz
            Vezet épen.

Gőgös város zajába ha
            Beleuntam,
Akácszegett ösvényt járok
            Csillapultan.

S hogy megállok a kis háznak
            Ereszében,
Úgy érezem: a templomot
            Már elértem.