Poem

 1 14|     magánynak.~Nem! soha emberi nép e tájat látni ne jőjön!~
 2 14|   eltartó gabonával rakta meg a nép;~Lélekadó bornak tele volt
 3 14|         nyugalmán:~"Ím mi derék nép ez, gondolta törődve, mi
 4 14|        társat idéze segédül~S a nép harcának titkon forralta
 5 16|     halld, s vedd szívre magyar nép:~   "Legszentebb vallás
 6 21|      Átok rád, te pártos büszke nép!~Ingadozzon fejed koronája,~
 7 27|   SZÍNHÁZ NEMTŐJE ~Gyűl, fogy a nép a szinházban,~Mint az ár-apály;~
 8 37| földerűlni mer,~Hol vad árján a nép tengerének~A düh szörnyei
 9 37|     gondol istenésszel,~Fárad a nép óriáskezével:~ Zengj nekünk
10 37|         e hon a dalon,~Melyet a nép millió ajakkal~Zeng utánad
11 38|     írva van.~ Olvasd el magyar nép,~S tartson meg az ég!"~Mert
12 50|       boldogítva~       Ily egy nép~Bármi vésszel bizton, bátran~       
13 55|        hullottanak:~A megmaradt nép fölsüvölt:~Törvényt! s a
14 60|       zsivány szövetkezett;~S a nép szivébe mérget,~Undok koholmányt
15 60|        koholmányt ültetett.~S a nép, melyet szabaddá~Emeltél
16 62|    vesszen ki a világ~S e földi nép a legvégső fajig.~Mi a világ
17 66|      élt,~Sírjánál írva lesz,~A nép itéletén.~ De mint dúlt