KESERŰ POHÁR

Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból

       Ha férfi lelkedet
       Egy hölgyre föltevéd,
       S az üdvösségedet
       Könnyelműn tépi szét;
       Hazug szemében hord mosolyt
       És átkozott könyűt,
       S míg az szivedbe vágyat olt,
       Ez égő sebet üt;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

       Ha mint tenlelkeden,
       Függél barátodon,
       És nála titkaid:
       Becsűlet és a hon,
       S ő síma orgyilkos kezét
       Befúrja szívedig,
       Míg végre sorsod árulás
       Által megdöntetik;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

       Ha szent gondok között
       Fáradtál honodért,
       Vagy vészterhes csatán
       Ontottál érte vért,
       S az elcsábúltan megveti
       Hű buzgóságodat,
       S lesz aljas-, gyáva- és buták
       Kezében áldozat;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

       Ha fájó kebleden
       A gondok férge rág,
       S elhagytak hitlenűl
       Szerencse és világ,
       S az esdett hír, kéj s örömed
       Mind megmérgezve van,
       S remélni biztosabbakat
       Késő vagy hasztalan;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

       S ha bánat és a bor
       Agyadban frígyre lép,
       S lassanként földerűl
       Az életpuszta kép,
       Gondolj merészet és nagyot,
       És tedd rá éltedet:
       Nincs veszve bármi sors alatt
       Ki el nem csüggedett.
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél.

1843