HARMADIK FEJEZET,

MELYBEN 1903-BAN, KÖZVETLEN AZ ÉRETTSÉGI UTÁN,
ÉJSZAKA A VONATBAN ELÕSZÖR CSÓKOLJA SZÁJON EGY LEÁNY

Amikor Esti Kornél 1903-ban az érettségin praeclare maturus lett, édesapja szabad választás elé állította: vagy megveszi neki azt a gyönyörû kerékpárt, melyre már régóta áhítozott, vagy pedig kezébe adja a pénzt, százhúsz koronát s azon oda utazhat, ahova kedve tartja.

Õ az utóbbi mellett döntött. De nem kis habozás és lelkitusa után.

Nehéz volt elszakadnia édesanyja szoknyája mellõl. Sárszegen nõtt fel, könyvek és orvosságosüvegek között. Esténként, minekelõtte lefeküdt, mindig meg kellett gyõzõdnie, hogy anyja, apja, öccse és húga az ágyában van-e, a szokott helyén, csak azután bírt aludni, az ingaóra ketyegésénél. Ha pedig egyikük-másikuk kirándulásra ment a tanyára és történetesen nem hált otthon, akkor inkább átvirrasztotta az éjszakát, úgy várta a fordulatot, mely majd megint mindent a régi, boldog egyensúlyba billent. Mindaz ellen, amitõl félt, a család volt számára a menedék. Ez vette körül, mint valami fülledt, homályos, ragadósan-szemetes galambdúc.

Másrészt vágyakozott is innen, kifelé. Még nem jutott ki ebbõl az alföldi fészekbõl, ahol nincs se folyó, se hegy, az utcák, az emberek egyformák, s a napok, az évek bizony kevés változást hoznak. Fullasztó, poros délutánok voltak itt és hosszú, sötét esték. A könyvesboltok kirakataiba irkákat tettek ki és naptárakat. Szelleme már ébredezett, ízlése fejlõdött, de a színházban rossz darabokat játszottak, s õ jobb híján ezeket nézte meg a kakasülõ diákhelyén. Szeretett volna világot látni. Mindenekelõtt a tengert szerette volna látni. Errõl képzelõdött már az elemi iskolában, amikor elõször pillantotta meg a falitérképen azt a sima, végtelen kékséget. Így - hõsi elhatározással - föltette, hogyha törik-szakad, Olaszországba utazik, egyedül.

Egy fakó, izgatott júliusi napon indult. Hajnali három órakor már talpon volt az egész ház. Lehozták a padlásról csámpás, ütött-kopott utazókosarát, s a zárát próbálták kijavítani, sikertelenül. Mosolyogva, elszoruló szívvel vett búcsút. Nem hitte, hogy még visszakerül ide. A pesti személyvonathoz mindenki kikísérte. Zsebkendõjüket lengették utána. Édesanyja arcát elfordította és sírt.

Ötórai zötyögés után „szerencsésen” meg is érkezett Pestre. Errõl azonnal értesítette szüleit egy levelezõlapon. A pályaudvar közelében valami harmadrangú szállóban váltott szobát. Csak egy napot töltött itten.

Ezt arra használta föl, hogy megismerje Pestet. Boldogan, fölvillanyozva vágott neki a városnak, ennek a modern Babylonnak, ahogy szüleinek írta egy másik levelezõlapon. Önérzete növekedett, mert egyedül járt-kelt. A Nemzeti Múzeumban megnézte a régiségtárat, a lépcsõerkélyt, ahonnan Petõfi szavalt, és a kitömött állatokat. Késõbb az Andrássy úton eltévedt. Egy rendõr szívesen útba igazította. Kezében Budapest székesfõváros térképé-vel megtalálta a Dunát és a Gellérthegyet. A Duna nagy volt, a Gellérthegy magas volt. Mind a kettõ gyönyörû volt. Pest általában gyönyörû volt.

Leginkább a pesti ember érdekelte. Mindenki, aki az utcán ment, a kávéházban, villamosban ült, a boltokban vásárolt, „pesti ember” volt. Õ csak azt vette észre, hogy merõben különböznek a sárszegiektõl, és modorukban, viselkedésükben annyira hasonlítanak egymáshoz, mint egy család tagjai. Ennélfogva elõtte egy kúriai bíró, egy lócsiszár, egy mágnásasszony és egy pesztra csak a pesti ember volt. Ezt a megállapítást - magasabb szempontból - nem is lehet kifogásolni.

A „pesti ember” sietett, és nem törõdött vele. Rögtön megérkezésekor tapasztalta ezt. A bérszolga, aki poggyászát fölcipelte a szálloda harmadik emeletére, szintén a pesti emberekhez tartozott. Nem szólt az hozzá egy árva szót sem, akárhogy várta, hanem kedvetlenül letette kosarát egy bakra, mormogott valamit, s máris tovább állt. Ez a modor fájt neki, de roppant bámulattal töltötte el. Elõkelõnek tartotta a pesti tartózkodást és fölényt. Meg is írta szüleinek - egy harmadik levelezõlapon -, hogy az itteni emberek nem durvák, sõt bizonyos tekintetben finomabbak, figyelmesebbek, mint a sárszegiek. Néha azonban hidegeknek látszottak, sõt szívteleneknek. Senki se kérdezte például azt, amit otthon a fõispántól kezdve mindenki föltétlenül megkérdezett volna tõle, még az is, aki csak látásból ismeri: - „no, Kornél barátom, ugye gyönyörû Pest?” „ugye nagy a Duna?” „ugye magas a Gellérthegy?” Aztán nem tekintettek nyílt, szeretetre áhítozó arcába sem, melyet eleinte - az elsõ órákban - oly határtalan bizalommal emelt mindenki felé, hogy egyesek önkéntelenül elmosolyodtak, s háta mögött összenevettek ennyi tapasztalatlanság és ifjúság láttán, mindaddig, amíg - pár óra múltán - meg nem tanulta, hogy arcát el kell zárnia, ha nem akar nevetségessé válni. Itten megszûnt az a széles, kedélyes világ, az a cukros babaélet, az a fõzõcskejáték, melyet a vidéken megszokott. Egészen más kezdõdött itten. Több annál és kevesebb.

Fölzaklatva ezektõl az újságoktól, minden helyzetben megaláztatva és újra-újra vérig sértve lézengett ide-oda, s mint akit megnyúznak és nyers húsához tapadnak a tárgyak, fájóan fölszaggatva a gyógyuló hegeket, minden benyomásra betegesen fogékony lett, minden érzéke kiélesedett és megfinomult, s egy szó, mely megütötte fülét, egy gyár cefreszaga, egy ismeretlen alakú pohár - egy „pesti pohár” - a szállodája nyomorúságos udvari szobájában, jelképpé, feledhetetlen emlékévé vált, s mikor végre a napi lótás-futásból bódultan ágyba bújt - a „pesti ágy”-ba, a „pesti párnák” közé -, fölbugyogott szívében a honvágy a régi dolgok, a régi emberek után, és kétségbeesetten vágyakozott haza. Nem is jött álom a szemére. Felkönyökölt párnájára a sötét szobában, és töprengett.

Másnap délután szállt a fiumei gyorsra. Nyomban kapott helyet. Kevesen utaztak. Abban a másodosztályú fülkében, ahova elõször nyitott be, csak ketten voltak: egy úriasszony meg a leánya. Köszönt nekik. Az asszony néma fõbólintással fogadta ezt, jóindulatúan, de kimérten, mintegy tudomására hozva, hogy a barátságos semlegesség álláspontjára helyezkedik. Õ belenyomorította a hálóba kosarát, s az ablak melletti ülésre telepedett. Szemben vele ült az asszony, az asszony mellett a leány, vele rézsút szemközt.

Esti legyezgette magát. Afrikai hõség uralkodott. Az átfûlt kocsik, melyek egész nap pácolódtak a tûzõ verõfényben, most adták ki mérgüket, füstölögtek a portól, s az ülések huzatai valami állati bõrbûzt izzadtak. A párnák fekete foltjai részegen táncoltak szeme elõtt ebben a sárga, panoptikumszerû világításban.

Alig vette szemügyre útitársait. Õ sem óhajtott ismerkedni. Okulva a keserû leckékbõl, játszotta a közönyöst. Már jobban tudott alakoskodni, mint azok, akik egész életükben ezt mûvelik. Kinyitotta könyvét, Edmondo de Amicis Cuoré-jét. Mulattatta, hogy hézagos olasz nyelvismerete ellenére is tökéletesen értette, majdnem folyékonyan olvasta, a testvéri latin alapján.

A vonat kifutott a pályaház üvegkalitkájából. Ekkor az asszony keresztet vetett. Ez meglepte õt. Náluk nem volt szokás. De meg is hatotta. Milyen szép, milyen nõies ez az alázat. „Isten kezében vagyunk mindnyájan.” Valóban, az utazás rontja életszázalékunkat. Nem halálos veszedelem, csak körülbelül annyi, mint egy tüszõs mandulalob, melybõl - esetleg - általános vérmérgezés, szívbénulás is fejlõdhet. Ez az út különben se csekélység. Tizenkét óráig tart, egyfolytában. A délután egy darabja, aztán az egész éjszaka, holnap reggel nyolcig. Mire megérkeznek, ismét süt a nap, mint most. Ki tudja, mi nem történik azalatt?

Örült ennek a bizonytalanságnak. Annak is örült, hogy nem szállt be hozzájuk új utas, s így valószínûleg kényelmesen ezzel az asszonnyal meg a leányával utazik mindvégig, akik ha nem is barátságosak, de nem ellenségesek.

Végigzörögtek a váltóparkokon. Már Pesten túl haladtak, szántóföldek között. A zsíros hõség enyhült, meghígult. Egy kis szél is fújdogált. Úgy érezte, hogy fölszabadul, hogy õ is sok mindent maga mögött hagyott, hogy sok minden nem köti már, ami annak elõtte, s az a fiatalember, aki ott ül, az olasz könyvvel kezében, voltaképp õ is meg nem is õ, mindenki lehet, akit akar, mert a folytonos helyváltozással a helyzetek végtelen lehetõségébe jutott, holmi lelki álarcosbálba.

Az asszony igazgatta hamvasszõke haját, hátul a kontyával motozott, a teknõsbéka hajtûivel. Nyugodt arca volt és egyszerû, tiszta homloka. Esti most fedezte fel elõször, hogy a vonatfülke micsoda jótékonyan elmés hely. Itt az idegen emberek élete mintegy keresztmetszetben - egyszerre és tömörítve - jelenik meg elõttünk, akár egy regényben, melyet találomra felütünk valahol a középen. Kíváncsiságunk, melyet egyébként álszemérmesen rejtegetünk, kielégülhet a kényszerûség folytán, hogy össze vagyunk velük zárva egy mozgó szobába, beléjük kandikálhatunk, találgathatjuk, hogy mi lehetett ennek a regénynek a kezdete, és mi lesz majd a vége? Õ már az önképzõkörben nem megvetendõ irodalmi munkásságot fejtett ki mint költõ és regényíró. Itt is ezt a mesterséget gyakorolta. Akármilyen gyámoltalan volt is különben, szándékát finoman-ravaszul palástolva teljesen átadhatta magát a teremtõ kotnyelességnek, s tekintete a Cuore gyermeteg mondatai mellõl egyre gyakrabban siklott az asszonyra.

Harmincnyolc-negyvenéves lehetett, annyi, mint az õ édesanyja. Mindjárt az elsõ pillanatban rendkívül rokonszenvesnek találta. Borostyánzöld szeme volt. De az asszony nem nézett sem Estire, sem a leányára. Maga elé nézett, fáradtan, szomorúan, talán kissé közönyösen is. Magába nézett. Nem engedte, hogy más is belenézzen.

Lankatag szelídséget árasztott és meghittséget is, mint egy galamb. Nem volt kövér, egyáltalán nem volt kövér, de telt volt, mint egy galamb. Kezén minden ékszerül egy arany karikagyûrût viselt. Ez a kéz - a fehér anyakéz - többnyire az ölében pihent, az anyaöl kedves, rejtélyes puhaságában.

Két disznóbõr bõröndöt hozott magával, kávébarna vászonhuzattal, teleragasztva a külföldi szállodák kolibricifra céduláival. Fogantyújukról bõrkeretes névjegy lógott, himbálódzva, amint a vonat haladt. Mellette az ülésen takaros kézitáska hevert, szamárbõrbõl.

Az asszony minden mozdulatában mérték, ízlés nyilatkozott meg. Különben alig mozgott. Egy csöppet furcsa is volt ez a nagy nyugalom. Tûnõdött, és semmit se tett. Esti néha azt hitte, hogy majd egyszer - amikor tüsszent, vagy az orrát fújja - hirtelen kiábrándul belõle. De csalatkozott. Késõbb minden ilyen apró-cseprõ meglepetés csak indokolta gyors rokonszenvét. Még a nõ tétlensége se vált unalmassá. Mindaz, amit tett, vagy amit nem tett, jó volt, szép volt, kellemes volt, és úgy volt jó, úgy volt szép, úgy volt kellemes, ahogy õ tette, vagy nem tette.

Olyan mélységes szeretet ébredt benne iránta, mintha az anyját látta volna. Jólesett ránéznie, jólesett tudnia, hogy ez az asszony a világon van, és ilyen közel van õhozzá.

Közben úgy elröppent az idõ, hogy észre se vette.

Természetesen ezeket a megfigyeléseket lassan, apródonként gyûjtötte, minden percben valamit, mert nem tolakodhatott, csak rövid ideig szemlélhette, mintegy véletlenül, aztán visszaszállt az elorzott, becses virágporral, s ezt földolgozta képzelete zümmögõ méhkasában, mézzé.

Egyszer, mikor épp leshelyére vonult vissza, a Cuore fedezéke mögé, és szemöldökét morcolva, igen fontoskodva olvasott, feltûnt neki, hogy a leány valamit sugdos az anyjának.

Ezt a sugdosást - ha ugyan annak lehet nevezni -, ezt a suttogást-buttogást már attól fogva hallotta, hogy beszállt ide. De nemigen törõdött vele. Egy idõ múltán meg is szokta, mint a légy dongását, nyári délután egy szobában.

A leány az anyja karjába csimpaszkodott, és úgy suttogott fülébe. Olykor tenyerébõl tölcsért is formált, és úgy suttogott. Szakadatlanul suttogott neki valamit. Hogy mit, azt nem lehetett hallani. Az anya figyelt is rá, nem is. Bólingatott, tagadólag rázta fejét. Amikor ez a suttogás - vagy inkább susogás - pusmogássá és vihorászássá fajult, csitította. Gépiesen, félszavakkal próbálta leszerelni: „Csöndesen, kisleányom”. „Igen, kisleányom”. „Nem, nem, kisleányom”. De ez volt minden.

Esti nem értette a helyzetet. Kissé idegesítette a dolog. Nyugtalanította a leány nyugtalansága. Nyugtalanította - talán még jobban - az anya nyugalma. Most tehát nem kukucskált ki könyve mögül, hogy új adatokat szerezzen a kedves ismeretlen ismerõsrõl, nem nézelõdött, hanem fülelt.

Lázas, sietõs susogás volt ez, összefolyó szóáradat, tagolatlan, érthetetlen s olyan szapora, mintha könyvbõl olvasták volna.

Eddig úgyszólván ügyet se vetett a leányra, hiszen csak az anya kötötte le minden érdeklõdését. Bejövet látta, hogy serdülõ leány, tizenhárom, legföljebb tizenöt éves. Azt is látta, hogy nem szép. Valószínûleg ezért kerülte tekintetével, ösztönösen.

Most Edmondo de Amicis mellõl rásandított.

Afféle csipisz volt, jelentéktelen, sótalan-borstalan. Vézna, cingár, mint egy cinege. Cinegelábú, cérnahangú. Pöttyös, fehér batisztruhát hordott, drága svájci csipkével díszítve és vadonatúj, pompás lakkcipõt. Száraz, fehérszõke hajában óriási eperszín atlasz szalagcsokor világított, mely még inkább elsápasztotta arcát. Ugyanebbõl az anyagból szalagot viselt a nyakán is, igen széleset, hogy eltakarja hosszú cinegenyakát.

Úgy kiöltöztették, mintha nem is erre a nyári útra hozták volna, hanem valami bálra, egy tündöklõ, téli bálra, egy egészen valószínûtlen és hozzá képtelen gyermekbálra.

Csenevész fejecskéje, lapos mellkasa, nyiszlett válla, aztán két sótartója is, mely a gyöngén kivágott ruhából föl-fölbukkant, s keze is, füle is, mindene elõbb szánalmat keltett, de nyomban utána visszatetszést. Nemcsak rút volt ez a teremtés: elidegenítõ volt, határozottan ellenszenves volt.

Szegény, gondolta Esti. Nem is bírta sokáig nézni. Kitekintett az ablakon.

Lassan sötétedett. A félhomályban eltûnt a leány, összeolvadt anyjával. Csak suttogása hallatszott, véget nem érõ, bosszantó suttogása, mely a sötétben egyre izgatottabb, gyorsabb lett. Az anyja fülébe bújva suttogott. Érthetetlen volt, hogy nem fárad el már órák óta, s hogy az anyja nem fárad el õt hallgatni. Mért selypeg ez annyit? Mért nem rekedt be, mért nem dõlt már ki? Esti vállat vont. Mindez merõben érthetetlen volt.

A vonat réges-rég elhagyta a gyékényesi állomást, s teljes sebességgel vágtatott bele a csillagtalan nyári éjszakába. Fönn a mennyezeten meggyújtották a gázlángokat. Esti a könyvéhez menekült. Minden erejét kifejtette, hogy a szövegre központosítsa figyelmét. Alig olvasott azonban négy-öt oldalt, olyasmit vett észre, ami végképp kihozta sodrából.

Észrevette, hogy ez a leány reá mutogatott. Az anyja karjába kapaszkodott, suttogott, mint eddig, és reá mutogatott. Ami sok, az aztán sok.

Ezen már õ is fölháborodott. Oly izgalom fogta el, hogy fölháborodása elhûlt. Higgadtan igyekezett gondolkozni. Szóval reá vonatkozik a mutogatás. De ebben az esetben ez az egyoldalú párbeszéd is kezdettõl fogva reá vonatkozott, s õ olyan érdeklõdés központjába került, melynek se eredetét, se célját nem ismerte.

Mi az ördögöt akart tõle ez a leány? Azt kellett föltennie, hogy valamiért gúnyolja. Talán ruhája miatt? Erre az útra legszebb ruháját vette föl, a sötétkéket, melyet az idén tavasszal kapott. Egyénien öltözködött. Magas, állig érõ gallért hordott, vékony fehér piké nyakkendõt, mely egyszerre egy nemzetközi tenoristához és egy mucsai díjnokhoz tette hasonlóvá, de õ ezzel roppant meg volt elégedve, s úgy hitte, hogy semmi se fejezi ki találóbban bohémvoltát, határtalanba sóhajtó, szeszélyes költõlelkét. Hát akkor talán nevetségesnek tartja ez a kis fityfiritty, vagy csúnyának? Tudta magáról, hogy nem az. Sudár, karcsú fiú volt. Oldalt választott gesztenyebarna haja dúsan ömlött le domború homlokára. Szürke szeme fájó csengéssel, tétova kandisággal égett, akkor még sokkal tisztábban és tüzesebben, mint késõbb, mikor a csalódás, a mindenben való kétkedés ködössé tette e szem ragyogását, olyan ólomszínûvé, olyan részegen-zavarossá, mintha állandó pálinkamámorban volna.

Nem sokat teketóriázott. Megvárta, míg a leány ismét reá mutogat, és mikor ujja az orra elõtt hadonászott, ölébe csapta könyvét, s magyarázatot követelve feléje fordult.

A leány, mint akit tetten érnek, meghökkent. Vékony ujja szinte jégcsappá dermedt. Úgy állt a levegõben. Lassan húzta vissza.

Anyja most se szólt semmit. Megragadta a leány kezét - a bûnös kis kezet, mely mutogatott -, a két tenyere közé fektette, bezárta, s szelíden, végtelen gyöngédséggel és türelemmel tapsikolni kezdte, mintha nyulacskát játszana vele: „Ez elment nyulászni... ez megfogta...”

Némi fegyverszünet állott be. A suttogás gyérült vagy olyan halk lett, hogy nemigen lehetett hallani. Éjfélre járt. Az asszony kinyitotta kézitáskáját. Egy kést vett ki belõle, egy éles, hegyes, vékony pengéjû aranykést. Utána még valamit kivett, ami vattába volt csomagolva. A vattagöngyölegbõl egy gyönyörû, vajsárga kálvilalma bomlott ki. Ügyesen, gondosan meghámozta, gerezdekre szeletelte, s a gerezdeket az aranykés hegyére tûzdelve egyenként emelte a leány szája felé.

Az evett. Nem szépen evett. Csámcsogott.

Amint a gerezdeket kissé duzzatag ajkai közé kapta, fehér, tapadó nyál képzõdött, mint a kis fecskefiókák csõrén, olyan tajték, olyan hab, mely holmi belsõ forróságtól sûrûsödik meg. Mohón tátogatta csõrét minden falatra. Közben föltárta vérszegény ínyét is, ritkásan álló, romlott fogacskáit, melyek benn a szájában feketésen csillámlottak. „Akarsz még, kisleányom?” - kérdezgette az anya. A leány bólintott.

Így költötte el majdnem az egész almát. Csak az utolsó gerezd volt még hátra.

Egyszerre talpra ugrott, föltépte az ajtót, és a folyosóra rohant. Az anyja rémülten iramodott utána.

Mi történt már megint? Mi van az almával és az anyával? Mi van ezzel a leánnyal? Esti is fölugrott. Körültekintett az üres fülkében.

Egyedül maradt. Végre egyedül maradt. Föllélegzett, mint aki boszorkánynyomástól szabadul. Csak most merte igazán bevallani, hogy félt. Útitársait egyre kevésbé értette. Kik ezek? Mik ezek? Kicsoda ez a neveletlen leány, aki folyton suttog, mutogat, aztán kiront, az anyja pedig utána, mint egy csendõr? Milyen jelenet kezdõdik ott künn, és milyen jelenet fejezõdött be itt az imént, akkor, amikor végre békésen almáztak a hirtelen beállott csöndben, melynek végszavát még csak sejteni se lehet? Kicsoda ez az anya, aki mindent eltûr leányától, mindent ráhagy, egyetlenegyszer sem utasítja rendre, sõt olyan puha - vagy olyan buta -, hogy majomszeretettel becézi vásottságáért? Most inkább õreá neheztelt, nem a leányra. Haragudni kezdett erre a rendkívüli rokonszenves asszonyra, akit annyira megszeretett. Erélyesebbnek kellene lennie, szigorúbbnak. Vagy nem bír vele? Persze, persze. Elkényeztette, rosszul nevelte.

Könnyen megtudhatta volna nevüket. Csak föl kellett volna pillantania a bõrbe foglalt névjegyekre, melyek feje fölött imbolyogtak. De õ ilyesmit illetlenségnek tartott. Különben is, mit ért volna azzal, ha elolvassa nevüket? Az õ kíváncsisága mélyebbre tört, nem a nevekre - mert mit számít egy ember neve? -, az emberekbe akart hatolni, az életükbe, ebbe a két életbe, mely valószínûleg igen rejtélyes.

Már akár rejtélyes, akár nem, õ itt tovább nem maradhat. Ezekkel lehetetlen egy fedél alatt eltölteni az egész hosszú éjszakát. Menekülnie kell innen. Váratlan eltávozásukkal a sors úgyis egérutat nyitott neki, hogy nagyobb feltûnés nélkül szökhessen, poggyászát átvigye egy másik fülkébe, akárhová. Még mindig nem jöttek vissza. És most szorongva gondolt arra, hogy akármelyik pillanatban visszajöhetnek. Kisietett, hogy szétnézzen.

A keskeny, alig világított folyosón már egy lélek se volt. Az anya se volt ott és a leány sem. Hová tûnhettek? A kérdés izgatta. Tûvé tett mindent. Még a két árnyékszékbe is betekintett. Üresen találta. Sehol se voltak. Se hírük, se hamvuk.

Átszálltak egy másik kocsiba? Ez valószínûtlen. Az átjáróajtók, melyek a szomszédos kocsiba vezettek, be voltak zárva. Tehát kiugrottak a robogó vonatból, s most a pályatest kavicsain feküsznek, haldokolva, nyitott, lassan szivárgó koponyával, vagy a kerekek közé gabalyodva folytatják útjukat, és kísérik õt mint megcsonkított holttestek? Ez borzalmas volna.

A kocsi minden szakaszába benyitott, akár egy titkosrendõr, részint, hogy világot derítsen az anya és leánya hollétére, részint pedig, hogy legalább ülõhelyet keressen magának erre az éjszakára.

Legtöbb fülkében sötét volt. Az utasok leeresztett függönyök, zordan-csukott ajtók mögött horkoltak. Az ismert hálószobaidill fogadta: alvó gyermekek és fél narancsok, bõröndökkel harcászatian eltorlaszolt szekértáborok és mogorva férfiak ingujjban, zöld vizespalackban kotyogó tej és nagynénik, szuszogó fejüket kövér emlõjükre hajtva, a földön sajthéj, virág, cipõhúzó, rémült rendetlenségben széthányva, mint vad ütközet után, az üléseken izzadt harisnyában gõzölgõ lábak, viharosan pipálva és felhõzve, s közben szendén szenderegve a terítõül odaborított tegnapi újságok hazafias vezércikkszólamain. Mindenütt kialakult már az a hamar összeverõdõ, rondán családias utastársaság, az a véletlenül és kényszerbõl toborzódott zárt vonatcimboraság, csupa idegenekbõl, akik egy másik, hozzájuk teljesen hasonló idegent, aki oly késõn és váratlanul toppant be, nem sokkal nyájasabban üdvözölnek, mint egy álarcos, kloroformos rablót.

Esti nem erõszakoskodott. Miután meggyõzõdött, hogy az anya és a leány tényleg sehol sincs, és hogy hely sem akad számára, szerényen visszahúzódott, mindenkitõl bocsánatot esdekelve.

Álldogált a folyosón. Gyönyörködött a mozdony röppentyûiben. Ez minden pillanatban tûzbokrétát rakott az éjszakára. Miriád és miriád szikra hatalmas ívben lendült el, aztán megsemmisült egy árokban, mint hamar kialvó hullócsillag. De egy szikra szemébe szállt. Visszament fülkéjébe.

Az még mindig elhagyottan állt, levegõjében két élet emlékével. Leült régi helyére. Most már õ maga is bizonyosra vette, hogy ittragadt. Ezt bánta is, meg nem is.

Ha véletlenül helyet kap egyebütt - amint kaphatna, hiszen a vonat nem zsúfolt, aztán csak a kalauznak kellene szólnia -, akkor is vajmi kétséges, hogy átvonul-e másik szakaszba, bírja-e vállalni furcsa-érzékeny lelkiismerete, hogy suttyomban való, riadt menekülésével esetleg megsértse útitársait, azt a két embert, akit most elõször látott az életben, és talán utoljára is. Valószínû, fölöttébb valószínû, hogy õ ekkor is meggondolja magát, az utolsó pillanatban visszatáncol, s mégis úgy dönt, hogy itt marad, mint most tette.

Érdekelte a dolog, az bizonyos. Bármennyire is rettegett tõle, kíváncsi volt, hogy mi lesz a folytatása. Világosabban akarta látni, hogy kikkel utazott eddig, tisztázni szeretett volna egyet-mást.

Pusztán ezzel mégse magyarázható magatartása. Azzal sem, hogy õ „jól nevelt fiú” volt. Azzal sem, hogy félénksége, élénk képzelete határozatlanná tette, és gyakran, mikor a veszedelemtõl futott, ez hajszolta bele a veszedelembe. Azzal sem, mintha valami túlontúl kegyes lélek lett volna, a szó köznapi értelmében. Sok kegyetlenség lakozott benne, sok vérengzõ, gonosz ösztön. Csak õ tudta, hogy mint kisdiák mit mûvelt a szegény legyekkel és békákkal a mosókonyhában berendezett titkos kínzókamrában. Itt õ meg unokaöccse konyhakéssel boncolták föl a békákat s öreganyjuk macskáit is, meglékelték koponyájukat, kivették szemüket, vagyis rendszeres vivisectió-t folytattak, tisztán „tudományos, kísérleti alapon”, és öreganyjuk - ez a hangos, szeleburdi, rövidlátó asszony - váltig dühösködött, hogy bármiként ügyel, folyton eltûnnek a macskái, minden évben tíz-húsz darab. Kellõ esetben bizonyára gyilkolni is tudott volna, mint minden ember. De attól, hogy valakit megsértsen, jobban félt, mint hogy megöl valakit.

Mindig iszonyodott attól, hogy egy emberhez - aki csak olyan, mint õ, szóval gyarló, boldogságra vágyó, s végül minden körülmények között nyomorultul elpusztuló - durva legyen, kíméletlen s tapintatlan, hogy megalázza õt önmaga elõtt, hogy csak egy célzással, csak egy gondolattal is megbántsa, és sokszor - legalább ezt képzelte - inkább meghalt volna, semhogy azt a hitet keltse, hogy valaki fölösleges ezen a világon, s az illetõ, amíg elkotródik mellõle, pirulva mondogassa, „úgy látszik, terhére voltam... úgy látszik, un... úgy látszik, lenéz...”.

Ez az erkölcsi fölfogása, melyet Esti Kornél késõbb részletesebben is kifejtett egyéb mûveiben, már ekkor csírázott gyermeklelkében. Tudta, hogy keveset segíthetünk egymáson, hogy boldogulásunk érdekében kénytelenek vagyunk ártani másoknak, néha halálosan is, hogy a nagy dolgokban majdnem mindig elkerülhetetlen a könyörtelenség, de épp ezért azt a meggyõzõdést vallotta, hogy emberiességünk, apostolkodásunk - becsületesen és õszintén - egyedül csak a kis dolgokban nyilatkozhat meg, s a figyelem, az elnézésen és megbocsátáson alapuló kölcsönös kímélet, a tapintat a legtöbb, a legnagyobb dolog