Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Kosztolányi Dezso
Fürdés

IntraText CT - Text

  • AZ IDEGEN
Previous - Next

Click here to hide the links to concordance

AZ IDEGEN

Abban az idõben a világ még nem volt egyetlen földfolt, melyet telefonok, rádiók hálóznak át, s gépek röpülnek keresztül pár nap alatt. Minden ország, minden ember megõrizhette titkát. Kevesebbet utaztak, mint ma. Az utazás tovább tartott és többe került. De azoktól, akik utaztak, nem kérték lépten-nyomon az útlevelüket, az irataikat, s adataikat se vezették be azonnal mindenféle könyvbe. Akkor még akadtak vándorok, idegenek is.

Õ valami északi államból jött erre a tájra. Nem volt se norvég, se svéd, se dán. Ismeretlen nyelvet beszélt, melyet senki sem értett. Más nyelvet pedig nem tudott.

Abban a kis szállodában, melyben megszállott, jelekkel érintkezett a személyzettel. Délben, este, az étteremben magához intett egy pincért, kezébe vette az étlapot, rábökött - találomra - egy ételre. Amikor hozták, bólintott. Mindennel meg volt elégedve.

- Ki lehet ez? - tûnõdtek néha a vendégek, akik nap nap után látták.

De erre senki se tudott felelni.

Érdekes vagy különös semmi se volt rajta, csak az, hogy egyáltalán nem ismerték.

Ötven év felé járó csöndes, szelíd úr volt, szerény, de nem félénk, inkább fáradt, inkább kiábrándult.

Ebédje, vacsorája végeztével egy darabig az asztalnál üldögélt, rágyújtott egy cigarettára, s amíg el nem szívta, nézegette az étkezõket, személytelen, nyugodt tekintetével.

- De kicsoda ez? - vallatták egymást a szálloda pincérei, szobaleányai is, holott egyikük se szolgálhatott felvilágosítással.

Vonogatták a vállukat, és mosolyogtak.

Reggelente elment a városba sétálni. Lassan haladt az utcán, sohase sietett, sohase maradt el. Az étkezéseknél elsõnek érkezett. Rábökött az étlap egy pontjára és bólintott, fizetett és bólintott, eltávozott és bólintott. Külön szolgálatokat nem kért. Roppant igénytelennek látszott.

Így éldegélt a szállodában, majdnem egy hónapig.

Egyszer délelõtt - váratlanul - csöngetett. Még ágyban feküdt. A pincérnek, aki benyitott, jelekkel akart valamit értésére adni. Folyton a szívére mutogatott. Sápadt volt. A pincér orvosért szalasztott.

Az orvos kérdéseket intézett hozzá, elõbb az anyanyelvén, majd más nyelveken, németül, franciául, angolul, de õ ezt nem értette. Csak egyetlen szót válaszolt, egyetlen, furcsa szót, olyan nyelven, melyet viszont az orvos nem értett.

Erre az orvos odanyúlt szívéhez, megragadta csuklóját, mindkét csuklóját egyszerre. Kereste verõerét. Már nem találta.

Az idegen nyugodtan feküdt, úgy, mint elõbb.

De az orvos izgatott lett. Gyorsan, szinte kapkodva nyitotta ki táskáját, kivette belõle oltótûjét, beoltotta. Tudta, mirõl van itt szó. Sokat látott már ilyesmit, ami a világ minden táján, a földgolyó minden szögén döbbenetesen egyforma.

Várt kicsit. Újra beoltotta.

Félig hunyt szemmel, fehér arccal feküdt a beteg a fehér párnán.

Pár perc múlva kinyílt a szeme, leesett az álla. Az orvos csöngetett.

Elõbb a pincér jött be, azután a szálloda tulajdonosa, azután néhány kíváncsi szobaleány, ki a folyosón meghallotta a hírt.

Körülállták az ágyát, és nézték.

A fiatalabbak nagyapjukra, nagyanyjukra gondoltak, az öregebbek az apjukra, anyjukra vagy egy-egy rokonukra, mert már mindnyájan találkoztak azzal, ami itt történt.

Most már megismerték õt. Most már tudták, kicsoda volt.

Ember volt, aki a földön járt, mint õk, és elment innen, amint majd õk is elmennek.

Többé már nem volt idegen. A testvérük volt.

1930

 




Previous - Next

Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by Èulogos SpA - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License