MIÉRT NEM MEGYEK ORVOSHOZ?

MIÉRT NEM MEGYEK ORVOSHOZ?

Ez egy tudományos értekezés, laikus nyelven szólva szakcikk, elvárom az illetékes szakköröknek, úgymint az orvostársadalomnak és a betegek társadalmának, más szóval a többi népeknek komoly figyelmét a mérlegelendõ (mér ne volna legelendõ?) kérdés etimológiai és nem utolsó sorban endopatolo-pszichosoma-tikonumizmatikai jelentõségének megfontológiájára.

Szakcikk. Nem szikcakk és cikkcakk.

Amivel azt akarom mondani, hogy nem célom a képzelet szeszélyes, ugráló és rapszodikus, de megbízhatatlan jármûvére bízni magam, a szigorúan módszeres tárgyalásformát választottam, mely minden kitéréstõl függetlenül halad útján, megállás nélkül. (Vesd össze: megállómánia).

Tárgyam: miért nem megy az ember orvoshoz?

Két részre osztom a feladatot. Általános és specializált formában vetem fel a kérdést.

Tapasztalataim és klinikai megfigyeléseim, azonkívül szubjektív természetû megfontolások s az idevágó irodalom gondos mellõzése után arra a meggyõzõdésre jutottam, hogy orvoshoz

általában

azért nem megy az ember, mert már régen menni kellett volna, de mindig halasztottam és most mit fog szólni, hogy így elhanyagoltam a dolgot, külön erkölcsprédikációt kapok, holott én a hasamat fájlalom és nem az erkölcseimet;

mert félek, hogy az orvos komolyabban veszi a dolgot, mint magam, ijesztgetni kezd és mindenfélérõl le akar szoktatni, lévén neki a betegségem fontos, nekem meg az egészségem;

mert ilyenformán én nagyon jól megférek a betegségemmel, õ ellenben jobban haragszik a betegségemre, mint amennyire az egészségemet szereti, s utóbbit hajlandó feláldozni, csakhogy az elõbbit tönkretegye;

mert alapjában véve megszerettem a betegséget, szükségem is van rá, kifogásnak, önmagam és mások elõtt, a lustálkodásra (felnõtt ember csak a betegsége révén jut egy kis gyöngédséghez és szeretethez) s félõ, hogy az orvosi kezelés aláássa a betegségemet;

mert a régi orvosomban már nem bízom, miután nagyon összebarátkoztunk s õ bizalmasan tudtomra adta, hogy neki is ez a baja van, de fütyül rá - viszont éppen, mert nagyon összebarátkoztunk, félek, hogy megsértem, ha új orvoshoz megyek;

mert ilyenformán kényesebb vagyok az orvoskari becsületre, mint õk maguk, pedig ez az õ dolguk;

mert mindenki mondja, hogy menjek;

mert orvos mondta, hogy ne menjek, szerinte ugyanis nekem, mint intelligens embernek megsúghatja, hogy ebben a dologban az orvosok nem tudnak semmi okosat, mindent, amit csinálnak, humbug;

mert laikus mondta, hogy ebben a dologban nagyszerû eredmények vannak;

mert van egy Skurek nevû ismerõsöm, egy bútorkereskedõ, aki ugyan nem orvos, de meg vagyok gyõzõdve róla, hogy mindent jobban tud a professzoroknál és ha vele kibeszélgetem magam, meg vagyok nyugodva;

mert mint férfi, nem szeretem, ha úgy bánnak velem, mint a gyerekekkel;

mert mint nõ, nem szeretem, ha úgy bánnak velem, mint a felnõttel;

mert mint férfi, nem szeretem, ha engem áltatnak és hazudnak nekem;

mert mint nõ, nem szeretem, ha nekem megmondják az igazat;

mert a honorárium dolgában bizonytalan vagyok, az orvos nem mondja meg, folyton erre gondolok, miközben vizsgál, ettõl magas a pulzusom, nagyobb a betegség látszata, még többet kell majd fizetni, még nagyobb a pulzusom és így tovább;

mert folyton azt hallom, hogy minden mûvelt ember orvoshoz megy s ebbõl az a gyanúm alakult ki, hogy viszont a többiek orvosnak mentek - és végre;

mert semmi bajom sincs, mi a fenének menjek orvoshoz?

Speciálisan

gégészhez azért nem megyek, mert mindenféle hosszú tárgyakat dugdos az orromba és ahelyett, hogy elismerné, hogy ez kellemetlen, folyton csúfol közben, mint aki érthetetlennek találja ezt az affektálást, hiszen nyilvánvaló, hogy ennél nincs nagyobb kéjmámor;

sebészhez azért nem megyek, mert folyton azt mondja, hogy ne féljek, holott nekem egyetlen vigasztalásom, hogy félek - továbbá azt mondja, hogy nem fog fájni és fáj, ahelyett, hogy azt mondaná, hogy fájni fog és mégse fájna;

fogászhoz azért nem megyek, mert megyek ugyan, de az elõszobában elmúlik a fájás és gondolom, majd holnap megyek, de nem is ide, hanem ahhoz, aki nem piszmog el egy évig, amikor a díjak következtében már lesz ugyan mivel harapni, de nem lesz mit;

röntgenológushoz azért nem megyek, mert a csontvázamat és vesémet látja, de a kabátomat nem s így nem adja meg a kellõ tiszteletet;

urológushoz azért nem megyek, mert többnyire roppant vicces emberek és oda nem tartozó dolgokat mondanak magánügyeimre vonatkozóan, továbbá véleményeket fizikumomról, mint a szabó, aki mértékvétel ürügye alatt lekritizálja az alakomat;

gyomorspecialistához azért nem megyek, mert többnyire komor emberek, nem hagynak magukkal vitatkozni, mindent jobban akarnak tudni nálam és nem hajlandók például megérteni, hogy az ember ebéd és vacsora tartamára igazán felfüggeszthetné a diétát, ha különben betartja;

idegorvoshoz azért nem megyek, mert aznap mikor mennem kellene, éppen nagyon ideges vagyok és ilyen idegállapotban nem bírom az orvost - és végre;

pszichoanalitikushoz azért nem megyek, mert három hétig egyebet se csinál, mint hogy kielemzi belõlem, hogy miért nem akarok pszichoanalitikushoz menni, mint az egyszeri tanító, aki azt mondja Mórickának: Móricka, warum bist du nicht gekommt, mire Móricka teljes joggal felelheti méltatlankodó hangon: Herr Lehrer, ich bin doch dó!