| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 97 2 98 2 99 1 a 2429 abban 21 abból 3 ábel 13 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 2429 a 1967 az 1577 és 596 hogy | Ioannes Paulus PP. II Evangelium vitae IntraText - Concordances a |
Chapter,Paragraph,Number
501 I, 4,22 | tulajdonának tekint. ~Ezek után a születõ és a haldokló élet 502 I, 4,22 | Ezek után a születõ és a haldokló élet elõtt már 503 I, 4,22 | programozni, ellenõrizni és uralni a születést és a halált. És 504 I, 4,22 | és uralni a születést és a halált. És ezek az eredeti 505 I, 4,22 | mélységesen megromlik, és a természetet, mely többé 506 I, 4,22 | degradálják. Ide vezet a mai kultúrában uralkodó 507 I, 4,22 | racionalitás, mely megtagadja a dolgok teremtett voltának 508 I, 4,22 | következményeitõl való félelem egyeseket a "szabadság nélküli törvény" 509 I, 4,22 | történik, melyek tagadják a természetbe való bármilyen 510 I, 4,22 | beavatkozás törvényes voltát, a természet bizonyos "átistenítése" 511 I, 4,22 | átistenítése" nevében, mely a maga részérõl ugyancsak 512 I, 4,22 | részérõl ugyancsak félreismeri a Teremtõ tervétõl való függést. ~ 513 I, 4,22 | misztériumát veszíti el, hanem a világét is, és saját léte 514 I, 4,23 | tetteket vigyenek végbe".52 Így a lét értékei helyét a birtoklás 515 I, 4,23 | Így a lét értékei helyét a birtoklás dolgai foglalták 516 I, 4,23 | egyetlen megvalósítandó cél a saját anyagi jólét. Az úgynevezett " 517 I, 4,23 | mértéktelen fogyasztás, a fizikai élet szépsége és 518 I, 4,23 | élvezése, megfeledkezve a lét mélyebb dimenzióiról: 519 I, 4,23 | értékekrõl. ~Ilyen összefüggésben a fájdalmat -- mely elkerülhetetlenül 520 I, 4,23 | életet, de tényezõje lehet a személy fejlõdésének -- " 521 I, 4,23 | nem sikerül kiiktatni, és a jövõben elérhetõ jólét reménye 522 I, 4,23 | s növekszik az emberben a kísértés, hogy jogot formáljon 523 I, 4,23 | elpusztítására. ~Ugyanebben a fölfogásban a testet már 524 I, 4,23 | Ugyanebben a fölfogásban a testet már nem tekintik 525 I, 4,23 | értéknek, másokkal, Istennel és a világgal való kapcsolat 526 I, 4,23 | együttesévé, melyet csupán a hatékonyság és az élvezhetõség 527 I, 4,23 | és eszközzé silányítják a nemiséget is: a személy 528 I, 4,23 | silányítják a nemiséget is: a személy teljes gazdagsága 529 I, 4,23 | elajándékozása és elfogadása, azaz a szeretet jelébõl, helyébõl 530 I, 4,23 | kifejezési módjából egyre inkább a saját vágyak és ösztönök 531 I, 4,23 | ösztönök önzõ kielégítése és a saját én érvényesítésének 532 I, 4,23 | nemiség eredeti tartalmát, és a házastársi aktus természetébe 533 I, 4,23 | az egyesülést elárulják, a termékenységet pedig a férfi 534 I, 4,23 | a termékenységet pedig a férfi és a nõ önkényes döntésének 535 I, 4,23 | termékenységet pedig a férfi és a nõ önkényes döntésének vetik 536 I, 4,23 | az az "ellenség", melyet a nemiség gyakorlásából ki 537 I, 4,23 | gyermekük legyen; és nem a másik teljes elfogadását, 538 I, 4,23 | elfogadását, ami által nyitottak a gyermek által hozott élet 539 I, 4,23 | materialista fölfogásban a személyes kapcsolatok nagyon 540 I, 4,23 | elszegényednek. Elsõsorban a nõ, a gyermek, a beteg vagy 541 I, 4,23 | elszegényednek. Elsõsorban a nõ, a gyermek, a beteg vagy szenvedõ 542 I, 4,23 | Elsõsorban a nõ, a gyermek, a beteg vagy szenvedõ és az 543 I, 4,23 | ember látja ennek kárát. A személyi méltóság -- azaz 544 I, 4,23 | személyi méltóság -- azaz a tisztelet, az ingyenesség 545 I, 4,23 | tisztelet, az ingyenesség és a szolgálat -- helyébe a hatékonyság, 546 I, 4,23 | és a szolgálat -- helyébe a hatékonyság, a szerepvállalás 547 I, 4,23 | helyébe a hatékonyság, a szerepvállalás és a hasznosság 548 I, 4,23 | hatékonyság, a szerepvállalás és a hasznosság lép: a másikat 549 I, 4,23 | szerepvállalás és a hasznosság lép: a másikat nem a léte miatt 550 I, 4,23 | hasznosság lép: a másikat nem a léte miatt értékelik, hanem 551 I, 4,23 | mint az erõsebb felsõbbsége a gyöngébb fölött. ~ 552 I, 4,24 | lelkiismeretérõl van szó, mely a maga egyszeriségében és 553 I, 4,24 | Bizonyos értelemben azonban a társadalom "erkölcsi lelkiismeretérõl" 554 I, 4,24 | azért is, hogy táplálja a "halál kultúráját", azáltal, 555 I, 4,24 | megszilárdítja az élet ellenében a "bûn struktúráit". Mind 556 I, 4,24 | struktúráit". Mind az egyén, mind a társadalom erkölcsi lelkiismerete 557 I, 4,24 | társadalom erkölcsi lelkiismerete a tömegtájékoztató eszközök 558 I, 4,24 | befolyása következtében is annak a súlyos és halálos veszedelemnek 559 I, 4,24 | kitéve, hogy összezavarja a jót és a rosszat, az élethez 560 I, 4,24 | hogy összezavarja a jót és a rosszat, az élethez való 561 I, 4,24 | alapvetõ jog kérdésében. Sajnos a mai társadalom sok szempontból 562 I, 4,24 | melyet Szent Pál ír le a Rómaiakhoz írt levelében. 563 I, 4,24 | hitték, föl tudják építeni a földi várost nélküle, "belevesztek 564 I, 4,24 | akik teszik".57 ~Amikor a lelkiismeret, a lélek világos 565 I, 4,24 | Amikor a lelkiismeret, a lélek világos szeme 58 " 566 I, 4,24 | lélek világos szeme 58 "a jót rossznak és a rosszat 567 I, 4,24 | szeme 58 "a jót rossznak és a rosszat jónak" 59 mondja, 568 I, 4,24 | 59 mondja, már úton van a legnyugtalanítóbb torzulás 569 I, 4,24 | legnyugtalanítóbb torzulás és a legsötétebb erkölcsi vakság 570 I, 4,24 | ember lelkiismeretében: a lelkiismeretnek e bensõ 571 I, 4,24 | szentélyébõl tud újra elindulni a szeretet új útja az emberi 572 I, 5 | A vérrel való meghintéshez 573 I, 5 | meghintéshez járultatok":60 a remény jelei és felhívás 574 I, 5,25 | vérének szava fölkiált hozzám a földbõl!" 61 Nemcsak Ábelnek, 575 I, 5,25 | vérének szava, akinek Ábel a maga ártatlanságában prófétai 576 I, 5,25 | prófétai elõképe, miként a Zsidókhoz írt levél szerzõje 577 I, 5,25 | szerzõje emlékeztet rá: "Ti a Sion hegyéhez járultatok, 578 I, 5,25 | Szövetség közvetítõjéhez és a meghintés véréhez, melynek 579 I, 5,25 | vérénél.62 ~Krisztus vére a meghintés vére. Prófétai 580 I, 5,25 | beteljesedik és megvalósul: vére a meghintésé, mely megvált, 581 I, 5,25 | mely mindenkiért kiontatik a bûnök bocsánatára".64 Ennek 582 I, 5,25 | bûnök bocsánatára".64 Ennek a vérnek, mely Krisztus átszúrt 583 I, 5,25 | átszúrt oldalából folyik a kereszten,65 a szava "beszédesebb" 584 I, 5,25 | oldalából folyik a kereszten,65 a szava "beszédesebb" Ábel 585 I, 5,25 | esdekel66 , közbenjár az Atyánál a testvérekért,67 a tökéletes 586 I, 5,25 | Atyánál a testvérekért,67 a tökéletes megváltás és az 587 I, 5,25 | életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta 588 I, 5,25 | szemlélve 69 tanulja meg a hívõ elismerni és értékelni 589 I, 5,25 | értéke lehet az embernek a Teremtõ szemében, ha "ily 590 I, 5,25 | Megváltót érdemelt",70 ha "Isten a Fiát adta oda", hogy õ, 591 I, 5,25 | ontatott ki, többé már nem a halál, a testvérektõl való 592 I, 5,25 | többé már nem a halál, a testvérektõl való végleges 593 I, 5,25 | Eucharisztia szentségében issza ezt a vért és megmarad Jézusban, 594 I, 5,25 | kerül, hogy beteljesítse azt a szeretetre szólító eredeti 595 I, 5,25 | oldalára álljanak. Éppen ez a vér a remény legerõsebb 596 I, 5,25 | álljanak. Éppen ez a vér a remény legerõsebb indítéka, 597 I, 5,25 | hogy Isten terve szerint a gyõzelem az életé lesz. " 598 I, 5,25 | nem lesz halál, hangzik a hatalmas szó a mennyei Jeruzsálemben 599 I, 5,25 | hangzik a hatalmas szó a mennyei Jeruzsálemben Isten 600 I, 5,25 | pedig arról biztosít, hogy a bûn fölötti gyõzelem annak 601 I, 5,25 | bûn fölötti gyõzelem annak a halál fölötti végleges gyõzelemnek 602 I, 5,25 | beteljesedik az Írás szava: a halált elnyelte a gyõzelem. 603 I, 5,25 | szava: a halált elnyelte a gyõzelem. Halál, hol a te 604 I, 5,25 | elnyelte a gyõzelem. Halál, hol a te gyõzelmed? Halál, hol 605 I, 5,25 | te gyõzelmed? Halál, hol a te fullánkod?"75 ~ 606 I, 5,26 | 26. Valóban, ennek a gyõzelemnek elõjelei nem 607 I, 5,26 | elõjelei nem hiányoznak a mi társadalmainkban és kultúráinkban 608 I, 5,26 | annyira rányomja bélyegét a "halál kultúrája". Egyoldalú 609 I, 5,26 | Egyoldalú volna tehát a kép és terméketlen bátortalanság 610 I, 5,26 | nem kapcsolnánk azoknak a pozitív jeleknek bemutatását, 611 I, 5,26 | mutatkoznak meg s válnak ismertté a nyilvánosság elõtt, talán 612 I, 5,26 | elõtt, talán azért is, mert a tömegkommunikációs eszközöknél 613 I, 5,26 | kezdeményezés történt és történik a védtelen és gyengébb személyek 614 I, 5,26 | megsegítésére és támogatására a keresztény közösségben és 615 I, 5,26 | keresztény közösségben és a polgári társadalomban községi, 616 I, 5,26 | felelõsséggel úgy tudják fogadni a gyermekeket, mint "a házasság 617 I, 5,26 | fogadni a gyermekeket, mint "a házasság legdrágább ajándékát." 618 I, 5,26 | erkölcsi és anyagi segítséget a nehéz helyzetben lévõ anyáknak, 619 I, 5,26 | szenteli magát, hogy befogadja a család nélkül maradtakat, 620 I, 5,26 | család nélkül maradtakat, a nehéz helyzetbe kerülteket 621 I, 5,26 | nagy léptekkel halad elõre a kutatók és gyógyító orvosok 622 I, 5,26 | beavatkozások válnak lehetõvé a születõ élet, a szenvedõk, 623 I, 5,26 | lehetõvé a születõ élet, a szenvedõk, az életveszélyes 624 I, 5,26 | tevékenykednek azért, hogy a szegénység és a járványok 625 I, 5,26 | azért, hogy a szegénység és a járványok által leginkább 626 I, 5,26 | országokba is eljussanak a legjobb gyógyszerek jótéteményei. 627 I, 5,26 | igyekeznek segítséget nyújtani a háborúk, járványok vagy 628 I, 5,26 | föl az eddig történtekben a népek közti szolidaritás 629 I, 5,27 | kísérleteivel szemben szerte a világon mozgalmak és kezdeményezések 630 I, 5,27 | indultak az élet érdekében a társadalom fogékonnyá tételére. 631 I, 5,27 | emlékeznénk meg azokról a mindennapos önzetlen szolgálatokról, 632 I, 5,27 | személy végez szeretettel a családokban, kórházakban, 633 I, 5,27 | élet védelmében? Az Egyház a szeretetnek ezen a frontján -- 634 I, 5,27 | Egyház a szeretetnek ezen a frontján -- Jézusnak az 635 I, 5,27 | formákban Istennek, úgy, hogy a gyengébb és rászoruló felebarát 636 I, 5,27 | szeretetéért odaadják életüket. ~A mélyben ezek a cselekedetek 637 I, 5,27 | életüket. ~A mélyben ezek a cselekedetek építik "a szeretetnek 638 I, 5,27 | ezek a cselekedetek építik "a szeretetnek és az életnek 639 I, 5,27 | szeretetnek és az életnek azt a civilizációját", mely nélkül 640 I, 5,27 | civilizációját", mely nélkül a személyek és a társadalom 641 I, 5,27 | mely nélkül a személyek és a társadalom léte elveszíti 642 I, 5,27 | legtöbbjük rejtekben marad, a hit nemcsak afelõl biztosít, 643 I, 5,27 | biztosít, hogy az Atya, "aki a rejtekben is lát"Mt 6,4), 644 I, 5,27 | gyümölcsökkel. ~Hasonlóképpen a remény jelei közé kell sorolnunk 645 I, 5,27 | jelei közé kell sorolnunk a közvélemény sok rétegében 646 I, 5,27 | háborúellenes érzületet, mely a népek közötti konfliktusok 647 I, 5,27 | erõszakos" eszközöket találjon a fegyveres támadó megfékezésére. 648 I, 5,27 | megfékezésére. Ugyanezen a vonalon helyezkedik el az 649 I, 5,27 | elutasítja e büntetést mint a társadalom "törvényes védelmének" 650 I, 5,27 | védelmének" eszközét, s keresi a lehetõséget, hogy a modern 651 I, 5,27 | keresi a lehetõséget, hogy a modern társadalom hatásosan 652 I, 5,27 | hatásosan szorítsa vissza a bûnözést, oly módon, hogy 653 I, 5,27 | ártalmatlanná teszi ugyan a vétkest, de nem fosztja 654 I, 5,27 | nem fosztja meg véglegesen a javulás lehetõségétõl. ~ 655 I, 5,27 | növekedését, amit elsõsorban a fejlettebb társadalmakban 656 I, 5,27 | lehet észlelni, melyekben a személyek figyelme már nemcsak 657 I, 5,27 | személyek figyelme már nemcsak a túlélés problémáira, hanem 658 I, 5,27 | etikai reflexió ébredése: a bioetika kialakulásával 659 I, 5,27 | körû fejlõdésével élénkül a reflexió és a dialógus -- 660 I, 5,27 | fejlõdésével élénkül a reflexió és a dialógus -- hívõk és nemhívõk, 661 I, 5,28 | döbbenteniük arra, hogy a jó és a rossz, a halál és 662 I, 5,28 | döbbenteniük arra, hogy a jó és a rossz, a halál és az élet, 663 I, 5,28 | arra, hogy a jó és a rossz, a halál és az élet, a "halál 664 I, 5,28 | rossz, a halál és az élet, a "halál kultúrája" és az " 665 I, 5,28 | nemcsak "elõtte", hanem a konfliktus "kellõs közepében" 666 I, 5,28 | vagyunk valamennyien azzal a lerázhatatlan felelõsséggel, 667 I, 5,28 | eléd tárom az életet és a jót, a halált és a rosszat...; 668 I, 5,28 | tárom az életet és a jót, a halált és a rosszat...; 669 I, 5,28 | életet és a jót, a halált és a rosszat...; eléd állítottam 670 I, 5,28 | állítottam az életet és a halált, az áldást és az 671 I, 5,28 | élj te és utódaid is."78 A felhívás nekünk is szól, 672 I, 5,28 | az " élet kultúrája" és a "halál kultúrája" között. 673 I, 5,28 | halál kultúrája" között. De a Második Törvénykönyv fölszólítása 674 I, 5,28 | ugyanis szó, hogy az ember a saját létének egy alapvetõ 675 I, 5,28 | neked, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, az Õ utain 676 I, 5,28 | utódaid is, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a 677 I, 5,28 | a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá, 678 I, 5,28 | ragaszkodj hozzá, mert Õ a te életed és életed hosszúsága." 679 I, 5,28 | tartalmának teljességét, ha a Krisztusba vetett hitbõl 680 I, 5,28 | gyõzelemmel kerüljünk ki a halál és az élet konfliktusából, 681 I, 5,28 | semmi sem segít jobban, mint a hit az Isten Fiában, aki 682 I, 5,28 | legyen és bõségben legyen:80 a hit a föltámadt Krisztusban, 683 I, 5,28 | bõségben legyen:80 a hit a föltámadt Krisztusban, aki 684 I, 5,28 | Krisztusban, aki legyõzte a halált; a hit Krisztus vérében, " 685 I, 5,28 | aki legyõzte a halált; a hit Krisztus vérében, "melynek 686 I, 5,28 | beszédesebb, mint Ábel vére".81 ~A jelen helyzet kihívásai 687 I, 5,28 | egyre inkább fölismeri azt a kegyelmet és felelõsséget, 688 II, 1,29 | láttán, melyek jelen vannak a mai világban, a tehetetlenség 689 II, 1,29 | jelen vannak a mai világban, a tehetetlenség nyomasztó 690 II, 1,29 | érzése foghat el minket: a jó soha nem tudja legyõzni 691 II, 1,29 | soha nem tudja legyõzni a rosszat! De épp ez az a 692 II, 1,29 | a rosszat! De épp ez az a perc, amikor Isten népe 693 II, 1,29 | arra, hogy fogékonnyá tegye a lelkiismeretet és jelentõs 694 II, 1,29 | változásokat hozzon létre a társadalomban; még kevésbé 695 II, 1,29 | nõvérének is: "Én vagyok a föltámadás és az élet; aki 696 II, 1,29 | hal meg örökre".84 Jézus a fiú, aki öröktõl fogva kapja 697 II, 1,29 | nyílik az ember számára a lehetõség, hogy "megismerje" 698 II, 1,29 | lehetõség, hogy "megismerje" a teljes igazságot azemberi 699 II, 1,29 | azemberi élet értékérõl; ebbõl a "forrásból" fakad a képesség, " 700 II, 1,29 | ebbõl a "forrásból" fakad a képesség, "megtenni" tökéletesen 701 II, 1,29 | lelkiismeretben "kezdettõl", azaz a teremtéstõl fogva visszhangzik, 702 II, 1,29 | fogva visszhangzik, úgyhogy a bûn ellenérelényeges vonásaiban 703 II, 1,29 | ellenérelényeges vonásaiban a természetes emberi értelem 704 II, 1,29 | is megismerheti. Miként a II. Vatikáni Zsinat írja, 705 II, 1,29 | fõleg azonban halálával és a halálból való dicsõséges 706 II, 1,29 | Isten, hogy megszabadítson a bûn és a halál sötétségébõl, 707 II, 1,29 | megszabadítson a bûn és a halál sötétségébõl, és föltámasszon 708 II, 1,30 | volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit 709 II, 1,30 | isteni és örök élet. Ennek a hírnek és ilyen ajándéknak 710 II, 1,30 | az isteni és örök élet az a cél, melyre a világban élõ 711 II, 1,30 | örök élet az a cél, melyre a világban élõ ember rendelve 712 II, 2,31 | Ószövetség elõkészítette. Fõleg a kivonulás eseményében -- 713 II, 2,31 | Így Izraelben megszületik a biztos tudat: az õ élete 714 II, 2,31 | élete nincs kiszolgáltatva a fáraó hatalmának, aki kénye-kedve 715 II, 2,31 | szeretettel szereti õt. ~A rabszolgaságból való szabadulás 716 II, 2,31 | párhuzamosan halad elõre. A kivonulás tapasztalata alapokat 717 II, 2,31 | érti meg, hogy valahányszor a léte forog kockán, nincs 718 II, 2,31 | értékét általában is. Ez a reflexió sajátos módon a 719 II, 2,31 | a reflexió sajátos módon a bölcsességi könyvekben bontakozik 720 II, 2,31 | mindennapos tapasztalata és a tudat, hogy veszélyek fenyegetik 721 II, 2,31 | veszélyek fenyegetik az életet. A lét ellentmondásaira a hitnek 722 II, 2,31 | A lét ellentmondásaira a hitnek kell választ adnia. ~ 723 II, 2,31 | választ adnia. ~Elsõsorban a fájdalom problémája terheli 724 II, 2,31 | terheli meg és teszi próbára a hitet. Hogyan ne értenénk 725 II, 2,31 | könyvének elmélkedésében? A fájdalomtól roskadozó ártatlan 726 II, 2,31 | természetszerûen fakad föl a kérdés: "Miért adatott világosság 727 II, 2,31 | Miért adatott világosság a nyomorultnak, s az élet 728 II, 2,31 | azoknak, akiknek keserû a lelke? -- akik várják a 729 II, 2,31 | a lelke? -- akik várják a halált és nem jön, és ásnak, 730 II, 2,31 | keresvén azt jobban, mint a kincset?"93 A hit azonban 731 II, 2,31 | jobban, mint a kincset?"93 A hit azonban a legsûrûbb 732 II, 2,31 | kincset?"93 A hit azonban a legsûrûbb sötétben is arra 733 II, 2,31 | és imádással ismerje el a misztériumot: "Tudom, hogy 734 II, 2,31 | rejtve elõtted gondolat."94 ~A kinyilatkoztatás lépésrõl 735 II, 2,31 | örök élet csíráját, melyet a Teremtõ az emberek szívébe 736 II, 2,31 | rejtett: "Mindent jól tett a maga idejében; és a világot 737 II, 2,31 | tett a maga idejében; és a világot a szívükre bízta". 738 II, 2,31 | maga idejében; és a világot a szívükre bízta".95 A teljességnek 739 II, 2,31 | világot a szívükre bízta".95 A teljességnek és egyetemességnek 740 II, 2,31 | teljességnek és egyetemességnek ez a csírája arra vár, hogy a 741 II, 2,31 | a csírája arra vár, hogy a szeretetben nyilvánuljon 742 II, 3,32 | tapasztalata újul meg mindazokban a "szegényekben", akik találkoznak 743 II, 3,32 | szegényekben", akik találkoznak a Názáreti Jézussal. Miként 744 II, 3,32 | egykor Isten, "aki szereti a lelkeket",97 megerõsítette 745 II, 3,32 | lelkeket",97 megerõsítette a veszélyben forgó Izraelt, 746 II, 3,32 | értelmet és értéket ad neki. ~"A vakok látnak, a sánták járnak, 747 II, 3,32 | neki. ~"A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások 748 II, 3,32 | látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, 749 II, 3,32 | halottak támadnak föl és a szegényeknek hirdettetik 750 II, 3,32 | létük miatt, tõle hallják a jó hírt, hogy Isten törõdik 751 II, 3,32 | ajándék az Atya kezében.100 ~A "szegények" azok, akiket 752 II, 3,32 | prédikációja és cselekedete. A betegek és kitaszítottak 753 II, 3,32 | üzenetét hordozza, mely a maga újdonságávaléppen az 754 II, 3,32 | amikor meggyógyította azt a bénát, akit napról napraodatettek 755 II, 3,32 | akit napról napraodatettek a jeruzsálemi templom Ékes 756 II, 3,32 | de amim van, neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus 757 II, 3,32 | nevében kelj föl és járj!"103 A Jézusba, az "élet szerzõjébe" 758 II, 3,32 | formákban kirekesztettek a társadalomból. Még mélyebben 759 II, 3,32 | ember életének értelmét a maga erkölcsi és lelki rendjében. 760 II, 3,32 | aki fölismeri, hogy életét a bûn betegsége bélyegezte 761 II, 3,32 | szüksége orvosra, hanem a betegeknek; mert én nem 762 II, 3,32 | az igazakat hívjam, hanem a bûnösöket a bûnbánatra." 763 II, 3,32 | hívjam, hanem a bûnösöket a bûnbánatra."105 ~Aki pedig 764 II, 3,32 | az éjszakán számonkérik a lelkedet: amit készítettél, 765 II, 3,33 | Jézus életében kezdettõl a végéig jelen van az emberi 766 II, 3,33 | sajátos "dialektikája". A törékenység jellemzi ugyanis 767 II, 3,33 | befogadják Õt. De mindjárt a születése után ott van egy 768 II, 3,33 | világ elutasítása, és keresi a Gyermeket, hogy megölje 769 II, 3,33 | Nem volt számukra hely a szálláson".109 Éppen a fenyegetések 770 II, 3,33 | hely a szálláson".109 Éppen a fenyegetések és bizonytalanságok, 771 II, 3,33 | bizonytalanságok, és Isten ajándékának a hatalma közti kontraszttól 772 II, 3,33 | ragyog föl nagyobb erõvel a dicsõség, mely a názáreti 773 II, 3,33 | erõvel a dicsõség, mely a názáreti házból és a betlehemi 774 II, 3,33 | mely a názáreti házból és a betlehemi jászolból fakad: 775 II, 3,33 | betlehemi jászolból fakad: ez a születõ élet az egész emberiség 776 II, 3,33 | által meggazdagodjatok".111 A szegénység, amirõl Szent 777 II, 3,33 | megosztásában is.112 Jézus ezt a szegénységet éli végig az 778 II, 3,33 | végig az életén egészen a kereszthalálig: "megalázta 779 II, 3,33 | engedelmesen mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten 780 II, 3,33 | névnek."113 Jézus éppen a halálában nyilatkoztatta 781 II, 3,33 | értékét, amennyiben önátadása a kereszten válik az új élet 782 II, 3,33 | elvesztésében Jézust az a biztonság vezeti, hogy élete 783 II, 3,33 | van. Ezért mondhatja neki a kereszten: "Atyám, a kezedbe 784 II, 3,33 | neki a kereszten: "Atyám, a kezedbe ajánlom lelkemet", 785 II, 3,33 | Fia magára vette és azzá a hellyé tette,ahol az egész 786 II, 3,34 | megértse. ~Miért érték az élet? A kérdés végigvonul az egész 787 II, 3,34 | amennyiben, jóllehet rokon a föld porával,116 a világban 788 II, 3,34 | rokon a föld porával,116 a világban Isten megnyilvánulása, 789 II, 3,34 | ajándékba, melynek gyökerei a Teremtõvel egyesítõ bensõséges 790 II, 3,34 | tükrözõdik. ~Ezt állítja a Teremtés Könyve az õskezdet 791 II, 3,34 | elbeszélésében, amikor az embert a teremtõ Isten mûvének csúcsára 792 II, 3,34 | mintegy koronájaként annak a folyamatnak, mely az õskáoszból 793 II, 3,34 | folyamatnak, mely az õskáoszból a legtökéletesebb teremtményig 794 II, 3,34 | van alávetve: "Töltsétekbe a földet, vessétek lábatok 795 II, 3,34 | szól az isteni parancs a férfinak és a nõnek. Hasonló 796 II, 3,34 | isteni parancs a férfinak és a nõnek. Hasonló üzenet van 797 II, 3,34 | nõnek. Hasonló üzenet van a kezdetek másik elbeszélésében 798 II, 3,34 | megerõsíti az ember elsõbbségét a dolgokkal szemben: hatalmában 799 II, 3,34 | miközben õ maga nem válhat a hozzá hasonló alattvalójává, 800 II, 3,34 | szintjére nem fokozható le. ~A bibliai elbeszélésben az 801 II, 3,34 | az ember különbözõségét a többi teremtménytõl fõként 802 II, 3,34 | kapcsolatot teremt az ember és a Teremtõ között: "Alkossunk 803 II, 3,34 | között: "Alkossunk embert a saját képünkre és hasonlatosságunkra." 804 II, 3,34 | ajándék, mellyel Isten a teremtményt önmagából részesíti. ~ 805 II, 3,34 | hosszú idõn át hordozza a kérdést, hogy mit jelent 806 II, 3,34 | amikor az embert teremtette, "a saját természete szerint 807 II, 3,34 | öltöztette föl erõvel... és a maga képmására teremtette 808 II, 3,34 | képmására teremtette õt".122 A szentszerzõ erre vezeti 809 II, 3,34 | képességeit is, az értelmet, a jó és rossz megkülönböztetését, 810 II, 3,34 | rossz megkülönböztetését, a szabad akaratot: "eltöltötte 811 II, 3,34 | tudással, és megmutatta nekik a jót és a rosszat".123 Az 812 II, 3,34 | megmutatta nekik a jót és a rosszat".123 Az igazság 813 II, 3,34 | megismerésének képessége és a szabadság az ember kiváltsága, 814 II, 3,35 | 35. A kezdetek jahvista elbeszélése 815 II, 3,35 | elbeszélése is ugyanezt a meggyõzõdést fejezi ki. 816 II, 3,35 | Úristen megformálta az embert a föld porából, és orrába 817 II, 3,35 | teremtettél minket; és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem 818 II, 3,35 | mindaddig, amíg egyedül van a növény- és állatvilágban! 819 II, 3,35 | megjelenése -- tudniillik a teremtményé, aki hús a férfi 820 II, 3,35 | tudniillik a teremtményé, aki hús a férfi húsából és csont az 821 II, 3,35 | 130 s akiben ugyanúgy él a Teremtõ Isten lelke -- képes 822 II, 3,35 | lelke -- képes kielégíteni a személyes dialógus igényét, 823 II, 3,35 | életföltétele az embernek. A másikban, férfiban vagy 824 II, 3,35 | meglátogatod õt?" -- kérdezi a Zsoltáros.131 A világegyetemhez 825 II, 3,35 | kérdezi a Zsoltáros.131 A világegyetemhez mérten az 826 II, 3,35 | tükrözõdik az ember arcán. Benne a Teremtõ megtalálja nyugvóhelyét, 827 II, 3,35 | megindultan mondja: "Véget ért a hatodik nap, s a világ teremtése 828 II, 3,35 | Véget ért a hatodik nap, s a világ teremtése befejezõdött 829 II, 3,35 | teremtése befejezõdött annak a mestermûnek megalkotásával, 830 II, 3,35 | élõlényeken, s mintegy csúcsa a mindenségnek és a legszebb 831 II, 3,35 | csúcsa a mindenségnek és a legszebb a teremtmények 832 II, 3,35 | mindenségnek és a legszebb a teremtmények között. Valóban 833 II, 3,35 | erényeit és vágyakozzék a mennyei kegyelmekre. Ezekben 834 II, 3,35 | nyugodnék, ha nem az alázatos, a nyugodt és szavaimat félõ 835 II, 3,35 | félõ fölött?133 Hála tehát a mi Urunknak, Istenünknek, 836 II, 3,35 | alkotott, melyben megtalálja a maga nyugvóhelyét."134 ~ 837 II, 3,36 | sajnos elhomályosította a történelembe betört bûn. 838 II, 3,36 | történelembe betört bûn. A bûnnel az ember a Teremtõ 839 II, 3,36 | betört bûn. A bûnnel az ember a Teremtõ ellen lázad, s azzal 840 II, 3,36 | helyett teremtményeket imád: "A Teremtõ helyett a teremtményt 841 II, 3,36 | imád: "A Teremtõ helyett a teremtményt tisztelték és 842 II, 3,36 | megsértse azáltal, hogy a közösségi kapcsolat helyett 843 II, 3,36 | való eljövetele által: "Õ a láthatatlanIsten képmása, 844 II, 3,36 | vonatkozó tervét és bevezeti a halált a világba, Krisztus 845 II, 3,36 | tervét és bevezeti a halált a világba, Krisztus megváltó 846 II, 3,36 | megváltó engedelmessége a kegyelem forrása, mely az 847 II, 3,36 | 140 Az ember csak ennek a képmásnak ragyogásában szabadulhat 848 II, 3,36 | ragyogásában szabadulhat meg a bálványimádás rabszolgaságából, 849 II, 3,36 | testvériséget és találhatja meg a maga identitását. ~ 850 II, 4,37 | embereknek, nem korlátozódik a földi élet idejére. Az élet, 851 II, 4,37 | Istentõl született lét és a részesedés szeretetének 852 II, 4,37 | akik nem vérbõl, nem is a test ösztönébõl, nem is 853 II, 4,37 | test ösztönébõl, nem is a férfi akaratából, hanem 854 II, 4,37 | születést úgy mutatjabe, mint a szükséges föltételt ahhoz, 855 II, 4,37 | szükséges föltételt ahhoz, hogy a cél, melyre Isten teremtette 856 II, 4,37 | sajátos tárgya: Õ az, "aki a mennybõl szállott alá, és 857 II, 4,37 | mert tõle hallja azokat a szavakat, melyek kinyilatkoztatják 858 II, 4,37 | melyeket Péter ismert föl a maga hitvallásában: "Uram, 859 II, 4,37 | befogadja saját életébe az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetközösségének 860 II, 4,37 | életébe az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetközösségének 861 II, 4,38 | ugyanakkor Isten fiainak élete. A hívõt kell, hogy mindig 862 II, 4,38 | határtalan hála fogja el ennek a váratlan és kimondhatatlan 863 II, 4,38 | Krisztusban jön hozzánk. A hivõ magáévá teszi János 864 II, 4,38 | csúcspontját. Ennek az életnek a méltósága nemcsak eredetéhez, 865 II, 4,38 | származásához kötõdik, hanem a céljához is, mert arra van 866 II, 4,38 | Istennel az Õ megismerésben és a szeretetben. Ennek az igazságnak 867 II, 4,38 | fakadnak az emberi életre nézve a maga földi állapotában, 868 II, 4,38 | életet, mert az valami jó, ez a szeretet további indítékot 869 II, 4,38 | és mélységet nyer ennek a jónakisteni dimenzióiban. 870 II, 4,38 | korlátozódik csupán annak a térnek a keresésére, melyben 871 II, 4,38 | korlátozódik csupán annak a térnek a keresésére, melyben ki tudja 872 II, 4,38 | tudatban bontakozik ki, hogy a saját létét Isten megnyilvánulásának, 873 II, 4,38 | Isten megnyilvánulásának, a Vele való találkozásnak 874 II, 4,38 | céljához vezeti: "Én vagyok a föltámadás és az élet... 875 II, 5,39 | erõsítette meg ezt Noénak a vízözön után: "Az ember 876 II, 5,39 | után: "Az ember kezébõl, a férfi testvére kezébõl számon 877 II, 5,39 | kérem az ember életét".153 A szentírási szöveg hangsúlyozza, 878 II, 5,39 | föl Jób.155 "Az Úr adja a halált és az életet, levisz 879 II, 5,39 | 157 ~Isten azonban ezt a hatalmat nem fenyegetõ kényúrként 880 II, 5,39 | kevésbé igaz az is, hogy ezek a kezek oly jóságosak, mint 881 II, 5,39 | Elnyugtattam és elcsendesítettem a lelkemet; miként az elválasztott 882 II, 5,39 | elválasztott, úgy van bennem a lelkem."158 Ezért Izrael 883 II, 5,39 | lelkem."158 Ezért Izrael a nép és az egyes emberek 884 II, 5,39 | és szembehelyezi azokat a halál erõivel, melyek a 885 II, 5,39 | a halál erõivel, melyek a bûnbõl erednek: "Mert Isten 886 II, 5,39 | bûnbõl erednek: "Mert Isten a halált nem alkotta, és nem 887 II, 5,40 | szívébe, lelkiismeretébe. A kérdés "Mit tettél?",160 888 II, 5,40 | tartsa az életet -- mind a magáét, mind másokét --, 889 II, 5,40 | mely nem az övé, hanem a Teremtõ és Atya Isten tulajdona 890 II, 5,40 | sérthetetlenségére vonatkozó parancsolat a Sinai Szövetségben a "tíz 891 II, 5,40 | parancsolat a Sinai Szövetségben a "tíz szó" közepén hangzik 892 II, 5,40 | közepén hangzik el.161 Ez a parancsolat elsõsorban az 893 II, 5,40 | iránt, de még nem érte el a HegyiBeszéd finomságát, 894 II, 5,40 | hogy tartsák tiszteletben a személyes épséget és a fizikai 895 II, 5,40 | tiszteletben a személyes épséget és a fizikai élet sérthetetlenségét, 896 II, 5,40 | sérthetetlenségét, s csúcspontját abban a pozitív parancsolatban éri 897 II, 5,40 | hogy az ember úgy törõdjön a felebarátjával,mint önmagával: " 898 II, 5,41 | 41. A "ne ölj" parancsolatot, 899 II, 5,41 | magában foglal és elmélyít a felebaráti szeretet pozitív 900 II, 5,41 | megerõsíti az Úr Jézus. A gazdag ifjúnak, aki kérdezi 901 II, 5,41 | menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.166 És elsõként 902 II, 5,41 | parancsolatokat.166 És elsõként idézi a "ne ölj"-t. A Hegyi Beszédben 903 II, 5,41 | elsõként idézi a "ne ölj"-t. A Hegyi Beszédben Jézus a 904 II, 5,41 | A Hegyi Beszédben Jézus a tanítványaitól az írástudókét 905 II, 5,41 | tanítványaitól az írástudókét és a farizeusokét fölülmúló igazságot 906 II, 5,41 | Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne ölj. Aki öl, 907 II, 5,41 | Ószövetségbenjelen voltak, ahol a törvények biztosítani és 908 II, 5,41 | biztosítani és oltalmazni akarták a gyenge és fenyegetett életet: 909 II, 5,41 | gyenge és fenyegetett életet: a jövevényt, az özvegyet, 910 II, 5,41 | az özvegyet, az árvát, a beteget, a szegényt s általában 911 II, 5,41 | özvegyet, az árvát, a beteget, a szegényt s általában a még 912 II, 5,41 | a szegényt s általában a még meg nem született életet. 913 II, 5,41 | életet.168 Jézussal ezek a pozitív követelmények új 914 II, 5,41 | mélységükben mutatkoznak meg: a testvér életének gondozásától ( 915 II, 5,41 | gondozásától (testvéren értve a családtagot, a nép tagját 916 II, 5,41 | testvéren értve a családtagot, a nép tagját és az Izrael 917 II, 5,41 | minden szükséget szenvedõt a felebarátjának kell tekintenie 918 II, 5,41 | siet szükségében. Ennek a szeretetnek a csúcsa az 919 II, 5,41 | szükségében. Ennek a szeretetnek a csúcsa az ellenségéért való 920 II, 5,41 | ellenségéért való imádság, mely a Gondviselõ Istennel tesz 921 II, 5,41 | Istennel tesz hasonlóvá a szeretetben: "Én pedig azt 922 II, 5,41 | emberi életet oltalmazza, a legmélyebb szempontja az, 923 II, 5,41 | mindenki élete iránt. Ez az a tanítás, mellyel Pál apostol 924 II, 5,41 | szavát visszhangozva 173 a római keresztényekhez fordul: " 925 II, 5,41 | keresztényekhez fordul: "A parancs: ne törj házasságot, 926 II, 5,41 | felebarátodat, mint önmagadat. A szeretet nem tesz rosszat 927 II, 5,41 | szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak: a törvény 928 II, 5,41 | rosszat a felebarátnak: a törvény tökéletesteljesítése 929 II, 5,41 | törvény tökéletesteljesítése a szeretet."174 ~ 930 II, 6 | szaporodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok 931 II, 6,42 | uralkodásban, melyet Õ gyakorol a világ fölött: "Isten megáldotta 932 II, 6,42 | sokasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok 933 II, 6,42 | uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain és az ég madarain, 934 II, 6,42 | minden élõlényen, ami mozog a földön."176 ~A szentírási 935 II, 6,42 | ami mozog a földön."176 ~A szentírási szöveg rávilágít 936 II, 6,42 | megajándékozza az embert. A föld és minden élõlény fölötti 937 II, 6,42 | uralomról van szó, miként a Bölcsesség könyve mondja: " 938 II, 6,42 | embert, hogy uralkodjék a teremtmények fölött, melyeket 939 II, 6,42 | és igazságban igazgassa a földkerekséget."177 A Zsoltáros 940 II, 6,42 | igazgassa a földkerekséget."177 A Zsoltáros is magasztalja 941 II, 6,42 | magasztalja az ember uralmát, mint a Teremtõtõl kapott dicsõség 942 II, 6,42 | fölé állítottad. Mindeneket a lába alá vetettél, a juhokat 943 II, 6,42 | Mindeneket a lába alá vetettél, a juhokat és az ökröket és 944 II, 6,42 | juhokat és az ökröket és a mezõ minden vadját, az ég 945 II, 6,42 | vadját, az ég madarait és a tenger halait, s mindent, 946 II, 6,42 | tenger halait, s mindent, ami a tenger ösvényeit járja." 947 II, 6,42 | hogy mûvelje és õrizze a világ kertjét,179 különleges 948 II, 6,42 | az élõ környezetért, azaz a teremtésért, melyet Isten 949 II, 6,42 | szolgálatába állított, de nemcsak a jelen, hanem a jövendõ nemzedékek 950 II, 6,42 | de nemcsak a jelen, hanem a jövendõ nemzedékek szempontjából 951 II, 6,42 | az élõlények fajtáinak és a különbözõ életformák környezetének 952 II, 6,42 | környezetének megõrzésétõl a szorosan vett "emberi ökológiáig" 953 II, 6,42 | ökológiáig" tart --, melynek a Szentírás lapjain oly világos 954 II, 6,42 | ugyanis "az uralom, melyet a Teremtõ az emberre bízott, 955 II, 6,42 | nem abszolút hatalom, sem a 'használni és visszaélni 956 II, 6,42 | szabadságáról nincs szó, sem a dolgokkal nem rendelkezhet 957 II, 6,42 | rendelkezhet kénye kedve szerint. A Teremtõ által kezdettõl 958 II, 6,42 | korlát, melyet szimbolikusan a 'ne egyél a fáról'180 tilalom 959 II, 6,42 | szimbolikusan a 'ne egyél a fáról'180 tilalom fejez 960 II, 6,42 | világosan mutatja, hogy a látható természettel szemben 961 II, 6,43 | részesedése fejezõdik ki abban a különleges felelõsségben 962 II, 6,43 | felelõsségben is, mellyel tartozik a szorosan vett emberi életért. 963 II, 6,43 | csúcsa az élet ajándékozása a nemzés által a férfi és 964 II, 6,43 | ajándékozása a nemzés által a férfi és a nõ részérõl a 965 II, 6,43 | nemzés által a férfi és a nõ részérõl a házasságban, 966 II, 6,43 | a férfi és a nõ részérõl a házasságban, miként a II. 967 II, 6,43 | részérõl a házasságban, miként a II. Vatikáni Zsinat mondja: " 968 II, 6,43 | az embernek, megáldotta a férfit és a nõt, mondván: ' 969 II, 6,43 | megáldotta a férfit és a nõt, mondván: 'Növekedjetek 970 II, 6,43 | sokasodjatok'".184 ~Amikor a Zsinat azt mondja, hogy 971 II, 6,43 | Isten "különleges részt" ad a férfinak és nõnek a teremtés 972 II, 6,43 | ad a férfinak és nõnek a teremtés mûvébõl, ki akarja 973 II, 6,43 | ki akarja emelni, hogy a gyermeknemzés mennyire mélyen 974 II, 6,43 | megjeleníti magát Istent. Miként a családokhoz szóló levelemben 975 II, 6,43 | levelemben írtam, "amikor a házastársak egyesülésébõl 976 II, 6,43 | istenhasonlóságot hoz magával a világba: a nemzés biológiájába 977 II, 6,43 | istenhasonlóságot hoz magával a világba: a nemzés biológiájába bele 978 II, 6,43 | biológiájába bele van írva a személy származása. Amikor 979 II, 6,43 | Amikor azt állítjuk, hogy a házastársak mint szülõk 980 II, 6,43 | házastársak mint szülõk a teremtõ Isten munkatársai 981 II, 6,43 | fogantatásában, nem csupán a biológiai törvényekre utalunk; 982 II, 6,43 | összes többi nemzésekben a "föld színén". Egyedül Istentõl 983 II, 6,43 | Istentõl eredhet ugyanis az "a kép és hasonlóság", mely 984 II, 6,43 | emberi lény sajátja, miként a teremtésben történt. Az 985 II, 6,43 | történt. Az emberi nemzés a teremtés folytatása."186 ~ 986 II, 6,43 | Ugyanezt ékesszólóan tanúsítja a Szentírás, amikor az elsõ 987 II, 6,43 | Embert nyertem az Úrtól".188 A nemzésben tehát, amikor 988 II, 6,43 | nemzésben tehát, amikor a szülõk az életet közlik 989 II, 6,43 | szülõk az életet közlik a gyermekkel, a halhatatlan 990 II, 6,43 | életet közlik a gyermekkel, a halhatatlan lélek teremtésének 991 II, 6,43 | nevüket Embernek nevezte azon a napon, amelyen teremtette 992 II, 6,43 | százharminc évet élt, amikor a saját képére és hasonlatosságára 993 II, 6,43 | Szetnek nevezte el."190 A házastársak -- akik készek 994 II, 6,43 | hogy "együttmûködjenek a Teremtõ és a Megváltó szeretetével, 995 II, 6,43 | együttmûködjenek a Teremtõ és a Megváltó szeretetével, aki 996 II, 6,43 | általuk növeli és gazdagítja a maga családját"191 -- nagysága 997 II, 6,43 | együttmûködnek Istennel, aki a maga képmását átadja az 998 II, 6,43 | új teremtménynek. Ebben a megvilágításban magasztalta 999 II, 6,43 | magasztalta Amphilokhiosz püspök "a szent házasságot, mely meghalad 1000 II, 6,43 | festõmûvészét."192 ~Így a házasságban egyesült férfi