Chapter,Paragraph,Number

1001 III,  1,52 |              király lehessen a földön... Az ember Annak képmásául teremtetett,
1002 III,  1,52 |                 Minden azt mutatja, hogy az Õ természetét kezdettõl
1003 III,  1,52 |                  jellemzi a királyság... Az ember is király. Mivel arra
1004 III,  1,52 |             világon, hasonlóságot kapott az egyetemes királlyal, eleven
1005 III,  1,52 |               méltósága révén részesedik az isteni modell tökéletességében."
1006 III,  1,52 |               alá a földet és uralkodjék az alatta álló teretményeken,
1007 III,  1,52 |            alatta álló teretményeken,263 az ember nemcsak a dolgoknak,
1008 III,  1,52 |                264 s bizonyos értelemben az ajándékba kapott életnek
1009 III,  1,52 |             uralmának tükrözõdése. Ezért az embernek bölcsen és szeretettel
1010 III,  1,52 |              szeretetében. S ez történik az õ szent Törvénye iránti
1011 III,  1,52 |               fakad és táplálkozik, hogy az Úr parancsai a kegyelem
1012 III,  1,52 |         ajándékai, s mindig és kizárólag az ember javára szólnak, hogy
1013 III,  1,52 |                elvezessék boldogságába. ~Az ember nem föltétlen ura
1014 III,  1,52 |                 a dolgoknak, még kevésbé az életnek, hanem -- és ebben
1015 III,  1,52 |                 terveinek szolgája".266 ~Az életet úgy kapja az ember,
1016 III,  1,52 |                 266 ~Az életet úgy kapja az ember, mint kincset, amit
1017 III,  2    |               testvértõl is számon kérem az ember életét":268 az ember
1018 III,  2    |               kérem az ember életét":268 az ember élete szent és sérthetetlen ~
1019 III,  2,53 |                                     53. "Az emberi élet szent, mert
1020 III,  2,53 |           Teremtõvel, egyetlen céljával. Az életnek kezdetétõl a végéig
1021 III,  2,53 |        kezdetétõl a végéig egyedül Isten az ura: senki semmilyen külömények
1022 III,  2,53 |            között nem ragadhatja magához az ártatlan emberi élet közvetlen
1023 III,  2,53 |          instrukció e szavakkal kimondja az emberi élet szentségére
1024 III,  2,53 |                  isteni parancsként adja az ember elé a "ne ölj" parancsolatot.
1025 III,  2,53 |                  Tízparancsolatnak, mely az Úr és választott népe közötti
1026 III,  2,53 |                  de része volt már annak az õsi a szövetségnek is, melyet
1027 III,  2,53 |            szövetségnek is, melyet Isten az emberiséggel kötött a földön
1028 III,  2,53 |              nyilvánítja magát.272 Ezért az emberi élet szent és sérthetetlen,
1029 III,  2,53 |                   Õ a "goel", más szóval az ártatlan védõje.273 Isten
1030 III,  2,53 |                bizonyítja, hogy nem örül az élõk pusztulásának.274 Csak
1031 III,  2,53 |              halálba vitte azáltal, hogy az élet célja és gyümölcseként
1032 III,  2,54 |               amely föltétlenül tiszteli az életet, és elfogadva, megõrizve
1033 III,  2,54 |           közepette -- fokozatosan ebben az irányban érlelõdött és készült
1034 III,  2,54 |                szeretet parancsa hasonló az istenszeretet parancsához: "
1035 III,  2,54 |              parancsához: "E kettõn függ az egész Törvény és a Próféták".
1036 III,  2,54 |                 278 A "ne ölj" parancsot az Újszövetség átvette és beteljesítette,
1037 III,  2,54 |             annak, hogy valaki "bemenjen az életre".279 Ugyanerrõl szólnak
1038 III,  2,54 |               önmagában örök élete."280 ~Az Egyház élõ Hagyománya kezdettõl
1039 III,  2,54 |                  parancsot: "Két út van, az egyik az életé, a másik
1040 III,  2,54 |         parancsot: "Két út van, az egyik az életé, a másik a halálé,
1041 III,  2,54 |              mindezektõl a bûnöktõl."281 Az idõ múlásával ez az egyházi
1042 III,  2,54 |                  281 Az idõ múlásával ez az egyházi hagyomány mindig
1043 III,  2,54 |         föltétlen érvényét. Tudjuk, hogy az elsõ századokban az emberölést
1044 III,  2,54 |                 hogy az elsõ századokban az emberölést a legsúlyosabb
1045 III,  2,54 |            vezeklés után fogadták vissza az egyházi közösségbe. ~
1046 III,  2,55 |                súlyos bûn. Egyedül Isten az élet ura! Mindazonáltal
1047 III,  2,55 |                  élet ura! Mindazonáltal az egyéni és társadalmi élet
1048 III,  2,55 |              olyan helyzetek, amelyekben az Isten törvénye által adott
1049 III,  2,55 |                 kerül. Kétségtelen, hogy az élet belsõ értéke s a kötelezettség,
1050 III,  2,55 |               valóban jogos alapot adnak az önvédelemhez. A felebaráti
1051 III,  2,55 |            parancsa, melyet meghirdetett az Ószövetség és Jézus megerõsített,
1052 III,  2,55 |               Senki sem mondhat le tehát az önvédelemrõl az élet vagy
1053 III,  2,55 |                 le tehát az önvédelemrõl az élet vagy önmaga iránti
1054 III,  2,55 |               hiánya miatt, de megteheti az önszeretetet az evangéliumi
1055 III,  2,55 |                megteheti az önszeretetet az evangéliumi boldogságok
1056 III,  2,55 |              hõsies szeretetbõl284 azzal az önfeláldozással, melynek
1057 III,  2,55 |           melynek magasztos példája maga az Úr Jézus. ~Másrészt "a jogos
1058 III,  2,55 |               olyan esetekben is, amikor az értelem használatának hiánya
1059 III,  2,56 |           kérdése is, melyre vonatkozóan az Egyházban éppúgy, mint a
1060 III,  2,56 |             társadalomban egyre erõsödik az az irányzat, mely e büntetésfajtának
1061 III,  2,56 |          társadalomban egyre erõsödik az az irányzat, mely e büntetésfajtának
1062 III,  2,56 |       méltósághoz s végsõ soron Istennek az emberre és a társadalomra
1063 III,  2,56 |                  esetben érvényben marad az új Katekizmusban kimondott
1064 III,  2,56 |          eszközök elegendõek ahhoz, hogy az emberi életet a támadó ellen
1065 III,  2,56 |              megvédjék, és a közrendet s az emberek biztonságát megõrizzék,
1066 III,  2,56 |          megõrizzék, a hatóságok ezekkel az eszközökkel éljenek, mert
1067 III,  2,56 |          föltételeinek és jobban illenek az emberi személy méltóságához."
1068 III,  2,57 |               Fokozottan érvényes ez, ha az ártatlan ember gyenge és
1069 III,  2,57 |              hatalmaskodásával szemben. ~Az ártatlan emberi élet föltétlen
1070 III,  2,57 |          állandóan és egyhangúlag vallja az Egyház hagyománya és Tanítóhivatala.
1071 III,  2,57 |         hagyománya és Tanítóhivatala. Ez az egyhangúság nyilvánvalóan
1072 III,  2,57 |           egyetértését".290 ~Látva, hogy az egyéni lelkiismeretekben
1073 III,  2,57 |               gyöngül annak tudata, hogy az ártatlan emberi élet közvetlen
1074 III,  2,57 |            súlyos bûn terhe alatt tilos, az Egyházi Tanítóhivatal fokozottan
1075 III,  2,57 |       Tanítóhivatal fokozottan föllépett az emberi élet szentségének
1076 III,  2,57 |         Püspökeivel, ~megerõsítem, ~hogy az ártatlan emberi élet ~közvetlen
1077 III,  2,57 |               törvényen alapszik, melyet az értelem világosságával minden
1078 III,  2,57 |                  folyamatosan továbbadja az Egyház Hagyománya és hirdeti
1079 III,  2,57 |             ártatlan embert megfosszanak az élettõl, erkölcsi szempontból
1080 III,  2,57 |             Súlyos engedetlenség ugyanis az erkölcsi törvénnyel, sõt
1081 III,  2,57 |                  szerzõje és oltalmazója az életnek; továbbá ellentmond
1082 III,  2,57 |              életnek; továbbá ellentmond az igazságosság és a szeretet
1083 III,  2,57 |                 ember megölésére, legyen az embrió vagy magzat, kisgyermek
1084 III,  2,57 |         engedélyezheti törvényesen."294 ~Az élethez való jog tekintetében
1085 III,  2,57 |              egyenlõ mindenki mással. Ez az egyenlõség alapoz meg minden
1086 III,  2,57 |                  alapozódhat másra, csak az igazságra és az igazságosságra,
1087 III,  2,57 |              másra, csak az igazságra és az igazságosságra, úgy, hogy
1088 III,  2,57 |                 fölött intézkedni lehet. Az erkölcsi törvénnyel szemben,
1089 III,  2,57 |         törvénnyel szemben, amely tiltja az ártatlan ember közvetlen
1090 III,  2,57 |             legszegényebb embere között: az erkölcsi követelmények szempontjából
1091 III,  3    |                 a szemeid"Zsolt 138,16): az abortusz szörnyû bûncselekménye. ~
1092 III,  3,58 |                                      58. Az összes vétkek között, amit
1093 III,  3,58 |               összes vétkek között, amit az ember az élet ellen el tud
1094 III,  3,58 |             vétkek között, amit az ember az élet ellen el tud követni,
1095 III,  3,58 |                   nevezi.296 ~Ma azonban az abortusz bûne súlyosságának
1096 III,  3,58 |                magában a törvényhozásban az erkölcsi érzék nagyon veszedelmes
1097 III,  3,58 |        válságának beszédes jele, mert ez az érzék egyre képtelenebbé
1098 III,  3,58 |                  megkülönböztetésére még az élet alapvetõ értékei tekintetében
1099 III,  3,58 |              szükség, hogy szembenézzünk az igazsággal és nevükön nevezzük
1100 III,  3,58 | kompromisszumokat kötnénk vagy engednénk az önáltatás kísértésének.
1101 III,  3,58 |            önáltatás kísértésének. Ebben az esetben újra fölhangzik
1102 III,  3,58 |        világosságot sötétségre!".297 Épp az abortusz esetében figyelhetõ
1103 III,  3,58 |             olyan ember, aki jelentkezik az életre, azaz olyan ártatlan,
1104 III,  3,58 |                 S mégis, olykor éppen õ, az anya dönti el és kéri a
1105 III,  3,58 |                hajtja végre. ~Igaz, hogy az abortusz eldöntése az anya
1106 III,  3,58 |               hogy az abortusz eldöntése az anya számára gyakran fájdalmas
1107 III,  3,58 |                körülményeket biztosítani az új életnek, s úgy gondolják,
1108 III,  3,59 |                                      59. Az anya mellett gyakran mások
1109 III,  3,59 |                  abortusztra kényszeríti az assszonyt, hanem akkor is,
1110 III,  3,59 |                   ha közvetve segíti elõ az ilyen döntést azzal, hogy
1111 III,  3,59 |           közösségének, hivatása szerint az "élet szentélyének" kellene
1112 III,  3,59 |           kétséges, hogy ilyen esetekben az erkölcsi felelõsség elsõsorban
1113 III,  3,59 |           közvetve abortuszra késztették az asszonyt. Felelõsek lehetnek
1114 III,  3,59 |             asszonyt. Felelõsek lehetnek az orvosok és az ápoló személyzet
1115 III,  3,59 |         Felelõsek lehetnek az orvosok és az ápoló személyzet is, akik
1116 III,  3,59 |              halál szolgálatába állítják az élet szolgálatára kapott
1117 III,  3,59 |         indítványozzák vagy megszavazzák az abortuszt engedélyezõ törvényeket;
1118 III,  3,59 |         engedélyezõ törvényeket; továbbá az abortuszt végrehajtó egészségügyi
1119 III,  3,59 |                  a nemi szabadosságot és az anyaságot lekicsinylõ szellemet
1120 III,  3,59 |                  kívül a bûnrészességnek az a hálója, mely az abortuszt
1121 III,  3,59 |        bûnrészességnek az a hálója, mely az abortuszt szerte a földön
1122 III,  3,59 |        társaságokra is kiterjed. Ezáltal az abortusz és egyéni következményei
1123 III,  3,59 |                  következményei túllépik az egyes ember felelõsségét
1124 III,  3,59 |              egyes ember felelõsségét és az okozott kár társadalmi jelleget
1125 III,  3,59 |           jelleget ölt: a társadalmat és az emberi kultúrát sértõ nagyon
1126 III,  3,59 |             Családoknak szóló levélben: "Az életet hatalmas veszedelem
1127 III,  3,59 |             veszedelem fenyegeti nemcsak az egyes emberek, hanem az
1128 III,  3,59 |                  az egyes emberek, hanem az egész civilizáció részérõl".
1129 III,  3,60 |                 azzal próbálják igazolni az abortuszt, hogy a fogamzás
1130 III,  3,60 |           megkezdõdik egy élet, mely nem az apáé, nem is az anyáé, hanem
1131 III,  3,60 |                 mely nem az apáé, nem is az anyáé, hanem egy új emberi
1132 III,  3,60 |              elsõ pillanatától fogva nem az. A legújabb genetikai kutatások
1133 III,  3,60 |                 ugyanis megmutatta, hogy az elsõ pillanattól adva van
1134 III,  3,60 |             tulajdonságokkal fölruházva. Az emberi élet csodálatos folyamata
1135 III,  3,60 |               szellemi lélek jelenlétét, az emberi embrió tudományos
1136 III,  3,60 |           adatokat szolgáltat, melyekbõl az értelem fölismerheti, hogy
1137 III,  3,60 |               értelem fölismerheti, hogy az emberi élet elsõ rezdülésétõl
1138 III,  3,60 |                  miért ne volna tehát ez az emberi élõlény emberi személy
1139 III,  3,60 |                 olyan beavatkozást, mely az emberi élet csírájának kiirtására
1140 III,  3,60 |      kifejezetten soha nem csatlakozott, az Egyház mindig tanította
1141 III,  3,60 |         tanította és ma is tanítja, hogy az emberi nemzés gyümölcsét
1142 III,  3,60 |              feltételek nélkül megilleti az a tisztelet, mely erkölcsileg
1143 III,  3,60 |              tisztelet, mely erkölcsileg az emberi személynek testi-lelki
1144 III,  3,60 |             testi-lelki mivoltában jár: "Az emberi lényt fogantatásától
1145 III,  3,60 |           személyi jogait, melyek között az elsõ az ártatlan emberi
1146 III,  3,60 |            jogait, melyek között az elsõ az ártatlan emberi lény élethezvaló
1147 III,  3,61 |                Isten "ne ölj" parancsa. ~Az emberi élet szent és sérthetetlen
1148 III,  3,61 |        pillanatában, születése elõtt is. Az ember az anyaméhtõl kezdve
1149 III,  3,61 |             születése elõtt is. Az ember az anyaméhtõl kezdve Istenhez
1150 III,  3,61 |                  és hivatása be van írva az "élet könyvébe".303 Az ember
1151 III,  3,61 |              írva az "élet könyvébe".303 Az ember már a méhben -- amint
1152 III,  3,61 |        egyértelmû és világos abban, hogy az abortusz egyedülállóan súlyos
1153 III,  3,61 |            melyben elterjedt szokás volt az abortusz és a csecsemõgyilkosság,
1154 III,  3,61 |         keresztények gyilkosnak tekintik az asszonyokat, akik abortuszt
1155 III,  3,61 |        folyamodnak, mert a gyermekek már az anyaméhben "az isteni Gondviselés
1156 III,  3,61 |             gyermekek már az anyaméhben "az isteni Gondviselés alatt
1157 III,  3,61 |               megszületettõl veszik-e el az életet, vagy megakadályozzák
1158 III,  3,61 |             megakadályozzák a születést. Az is ember, aki születni készül."
1159 III,  3,61 |                aki születni készül."308 ~Az immár kétezer éves történelmen
1160 III,  3,61 |                végig ugyanezt tanították az Egyház atyái, a Lelkipásztorai
1161 III,  3,61 |             Lelkipásztorai és a Tanítói. Az animációról, a szellemi
1162 III,  3,61 |                soha nem okoztak kétséget az abortusz elítélése körül. ~
1163 III,  3,62 |           határozottam megerõsítette ezt az általános tanítást. XI.
1164 III,  3,62 |           december 31.) visszautasította az abortuszt igazolni akaró
1165 III,  3,62 |                 újra megerõsítette, hogy az emberi élet szent, mert "
1166 III,  3,62 |                 nagyon komolyan elítélte az abortuszt: "A megfogamzott
1167 III,  3,62 |            legnagyobb gonddal kell óvni; az abortusz és a csecsemõgyilkosság
1168 III,  3,62 |            szörnyû bûncselekmények."312 ~Az Egyház jogi tanítása az
1169 III,  3,62 |                  Az Egyház jogi tanítása az elsõ századoktól kezdve
1170 III,  3,62 |        büntetéssel sújtotta azokat, akik az abortusz bûnével szennyezték
1171 III,  3,62 |           késõbbi idõkben is folytatták. Az 1917-ben hatályba lépett
1172 III,  3,62 |          hatályba lépett Kánonjogi Kódex az abortuszt kiközösítés büntetésével
1173 III,  3,62 |              bûntársakat is, akik nélkül az abortuszt nem hajtották
1174 III,  3,62 |                  megismételt büntetéssel az Egyház ezt a bûnt az egyik
1175 III,  3,62 |         büntetéssel az Egyház ezt a bûnt az egyik legsúlyosabb és legveszedelmesebb
1176 III,  3,62 |               keressék a megtérés útját. Az Egyházban ugyanis a kiközösítés
1177 III,  3,62 |           célozza, hogy tudatossá váljék az adott bûn súlyossága és
1178 III,  3,62 |                 súlyossága és elõsegítse az arányos vezeklést és megtérést. ~
1179 III,  3,62 |                 vezeklést és megtérést. ~Az Egyház ezen tan- és fegyelembeli
1180 III,  3,62 |         legkülönbözõbb módokon elítélték az abortuszt ~és az említett
1181 III,  3,62 |               elítélték az abortuszt ~és az említett konzultációk során
1182 III,  3,62 |         eszközként szándékolnak, ~mindig az erkölcsi rend súlyos felforgatása, ~
1183 III,  3,62 |                  a Szentíráson alapszik, az Egyház Hagyománya továbbadta
1184 III,  3,62 |                tiltott cselekményt, mert az ellenkezik Isten -- minden
1185 III,  3,62 |              értelemmel is megismerhetõ, az Egyház által hirdetett --
1186 III,  3,63 |                                      63. Az abortusz erkölcsi értékelését
1187 III,  3,63 |              értékelését alkalmazni kell az emberi embriókon végzett
1188 III,  3,63 |                 halálát okozzák. Ilyenek az embriókon végzett kísérletek,
1189 III,  3,63 |              megengedettnek kell tartani az emberi embrión végzett bavatkozásokat,
1190 III,  3,63 |                  ha tiszteletben tartják az embrió életét és épségét,
1191 III,  3,63 |                  kell jelentenünk, hogy ~az emberi embrió vagy magzat
1192 III,  3,63 |                 használata bûncselekmény az emberi méltóság ellen, hiszen
1193 III,  3,63 |            emberi méltóság ellen, hiszen az embriót ugyanaz a személynek
1194 III,  3,63 |             minden személyt.319 ~Ugyanez az erkölcsi elítélés érvényes
1195 III,  3,63 |                 elítélés érvényes azokra az eljárásokra is, amelyekben
1196 III,  3,63 |            eljárások bonyolultsága miatt az erkölcsi értékelésnek pontosabbnak
1197 III,  3,63 |                 lennie: ~Amikor kizárják az aránytalan kockázatot mind
1198 III,  3,63 |           kockázatot mind a magzat, mind az anya szempontjából, és lehetõvé
1199 III,  3,63 |                 tudatos vállalását, ezek az eljárások erkölcsileg megengedettek.
1200 III,  3,63 |                 megtörténik, hogy ezeket az eljárásokat eugenetikus
1201 III,  3,63 |                  a csecsemõgyilkosság és az eutanázia számára is. ~Valójában
1202 III,  3,63 |                 között is drágává teszik az életet önmaguk és a környezetük
1203 III,  3,63 |                  környezetük számára is. Az Egyház ott áll azon házaspárok
1204 III,  4    |                 és én keltek életre":320 az eutanázia tragédiája. ~
1205 III,  4,64 |                   64. A földi élet végén az ember szemben találja magát
1206 III,  4,64 |                  a halál misztériumával. Az orvostudomány fejlõdése
1207 III,  4,64 |            eluralkodik a szemlélet, hogy az élet csak addig jó, amíg
1208 III,  4,64 |                 rá. ~Továbbá, elutasítva az Istennel való alapvetõ kapcsolatot,
1209 III,  4,64 |                 vagy megfeledkezve róla, az ember úgy gondolja, hogy
1210 III,  4,64 |                  mert erre érez indítást az orvostudomány állandó fejlõdésébõl
1211 III,  4,64 |                  állandó fejlõdésébõl és az egyre fejlettebb eljárásokból. ~
1212 III,  4,64 |                fejlettebb eljárásokból. ~Az orvostudomány és az orvosi
1213 III,  4,64 |       eljárásokból. ~Az orvostudomány és az orvosi gyakorlat a rendkívül
1214 III,  4,64 |           stádiumban képesek fenntartani az életet, képesek újjáéleszteni
1215 III,  4,64 |         körülmények között egyre erõsebb az eutanázia kísértése, azaz
1216 III,  4,64 |           elviselhetetlen tehernek érzik az egyre növekvõ számú öreget
1217 III,  4,65 |                  értékelést tudjunk adni az eutanáziáról, elõször meg
1218 III,  4,65 |         megszüntessen minden fájdalmat. "Az eutanázia tehát a szándékban
1219 III,  4,65 |               amellyel valaki elutasítja az úgynevezett "túlbuzgó gyógyítást",
1220 III,  4,65 |              azonban, hogy megszakítanák az ilyen állapotban normálisnak
1221 III,  4,65 |                322 Kétségtelenül fönnáll az erkölcsi kötelesség, hogy
1222 III,  4,65 |                erkölcsi kötelesség, hogy az ember gyógyítsa és gyógyíttassa
1223 III,  4,65 |                 való lemondás nem azonos az öngyilkossággal vagy az
1224 III,  4,65 |                  az öngyilkossággal vagy az eutanáziával; sokkal inkább
1225 III,  4,65 |              eutanáziával; sokkal inkább az emberi állapot elfogadása
1226 III,  4,65 |                  különös jelentõsége van az ún. "csillapító kúráknak",
1227 III,  4,65 |          csillapító kúráknak", melyeknek az rendeltetése, hogy elviselhetõbbé
1228 III,  4,65 |                legyen. Itt többek között az a probléma merül föl, hogy
1229 III,  4,65 |                  olyan esetekben, amikor az élet megrövidítésének veszélyével
1230 III,  4,65 |                   Dicséretre méltó ugyan az, aki tudatosan elutasítva
1231 III,  4,65 |              Krisztus szenvedéseibõl, de az ilyen "hõsies" magatartásra
1232 III,  4,65 |                 a tudatot és megrövídíti az életet, "föltéve, hogy az
1233 III,  4,65 |                az életet, "föltéve, hogy az adott helyzetben más eszköz
1234 III,  4,65 |                  teljesítését".324 Ebben az esetben ugyanis a halált
1235 III,  4,65 |                 alkalmazásával, melyeket az orvostudomány rendelkezésre
1236 III,  4,65 |               325 : a halálhoz közeledve az embereknek olyan állapotban
1237 III,  4,65 |          Püspökeivel ~megerõsítem, ~hogy az eutanázia Isten Törvényének
1238 III,  4,65 |                  a Szentíráson alapszik, az Egyház Hagyománya továbbadta,
1239 III,  4,65 |             egyetemes Tanítóhivatal.327 ~Az eutanázia ebben az értelemben
1240 III,  4,65 |                  327 ~Az eutanázia ebben az értelemben ugyanolyan rossz,
1241 III,  4,65 |        értelemben ugyanolyan rossz, mint az öngyilkosság vagy a gyilkosság. ~
1242 III,  4,66 |                                      66. Az öngyilkosság, éppúgy mint
1243 III,  4,66 |                  mindig elfogadhatatlan. Az Egyház hagyománya mindig
1244 III,  4,66 |               amely alapjában ellenkezik az életösztönnel; az öngyilkosság
1245 III,  4,66 |             ellenkezik az életösztönnel; az öngyilkosság tárgyilagosan
1246 III,  4,66 |          erkölcsi rossz, mert elutasítja az önszeretetet, a szeretet
1247 III,  4,66 |              önszeretetet, a szeretet és az igazságosság kötelességeit
1248 III,  4,66 |            elveti Isten abszolút uralmát az élet és a halál fölött,
1249 III,  4,66 |                és a halál fölött, melyet az ószövetségi bölcs imája
1250 III,  4,66 |                 így fejez ki: "Nálad van az élet és a halál hatalma,
1251 III,  4,66 |                  halál hatalma, leviszel az alvilág kapuihozés visszahozol
1252 III,  4,66 |                 szándékát és segíteni õt az úgynevezett "segített öngyilkosságban" (
1253 III,  4,66 |                  olykor fõ cselekvõ lesz az ember egy olyan igazságtalan
1254 III,  4,66 |          szakadni a testtõl".331 ~Még ha az eutanázia nem is abból ered,
1255 III,  4,66 |            súlyos "eltorzulásának", mert az igazi könyörület megosztja
1256 III,  4,66 |                 Még romlottabb változata az eutanáziának, ha olyanok
1257 III,  4,66 |               mellett állniuk, vagy mint az orvosok, akiknek hivatásuknál
1258 III,  4,66 |                   végsõ állapotában is. ~Az eutanázia választása akkor
1259 III,  4,66 |             jelét, hogy elfogadja. Végül az önkényesség és az igazságtalanság
1260 III,  4,66 |                  Végül az önkényesség és az igazságtalanság akkor éri
1261 III,  4,66 |                kinek kell meghalnia. Így az Édenkert kísértése merül
1262 III,  4,66 |              szerint érvényesíti. Amikor az ember bitorolja ezt a hatalmat,
1263 III,  4,66 |                   Így a gyengébbek élete az erõsebbek kezébe kerül;
1264 III,  4,66 |                   a társadalomból kivész az igazságosság iránti érzék,
1265 III,  4,67 |               Mennyire más a szeretet és az igaz jóság útja, mely közös
1266 III,  4,67 |               meg. A segítségkérés, mely az emberi szívbõl föltör a
1267 III,  4,67 |           Vatikáni Zsinat emlékeztet rá: az ember számára "leginkább
1268 III,  4,67 |               halál elõtt mutatkozik meg az emberi lét titka". "Szíve
1269 III,  4,67 |     megsemmisülésétõl, s elutasítja azt. Az örökkévalóság csíráját hordva
1270 III,  4,67 |                halálával megszabadította az embert a haláltól, "a bûn
1271 III,  4,67 |        ajándékozta neki, a föltámadás és az élet zálogát.336 A jövendõ
1272 III,  4,67 |                tervére. ~Pál apostol ezt az újdonságot a teljes Úrhoz
1273 III,  4,67 |                 meg önmagának; ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk,
1274 III,  4,67 |               Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát
1275 III,  4,67 |              akár élünk, akár meghalunk, az Úré vagyunk." 337 Meghalni
1276 III,  4,67 |               Úré vagyunk." 337 Meghalni az Úrért azt jelenti: a saját
1277 III,  4,67 |                  a saját halálunkat mint az Atya iránti engedelmesség
1278 III,  4,67 |                 a földi zarándokút. Élni az Úrért annak elismerését
1279 III,  4,67 |          részesedve. Így aki szenvedését az Úrban éli át, jobbanhasonlóvá
1280 III,  4,67 |            részese lesz megváltó mûvének az Egyház és az emberiség javára.
1281 III,  4,67 |            megváltó mûvének az Egyház és az emberiség javára.341 Ez
1282 III,  4,67 |             emberiség javára.341 Ez volt az Apostol tapasztalata, s
1283 III,  4,67 |                 szenvedésébõl, testemben az õ teste, az Egyház javára."
1284 III,  4,67 |     szenvedésébõl, testemben az õ teste, az Egyház javára."342 ~
1285 III,  5    |           engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek":343 a polgári
1286 III,  5    |                 343 a polgári törvény és az erkölcsi törvény. ~
1287 III,  5,68 |                                      68. Az élet elleni mai támadások
1288 III,  5,68 |               már többször említettem -- az az irányzat, mely jogok
1289 III,  5,68 |                többször említettem -- az az irányzat, mely jogok törvényesítésére
1290 III,  5,68 |             olyan jogok volnának, melyet az Állam, legalábbis bizonyos
1291 III,  5,68 |              értékelni. S úgy vélik, ezt az összevetõ értékelést csak
1292 III,  5,68 |                összevetõ értékelést csak az végezheti el, aki az adott
1293 III,  5,68 |                csak az végezheti el, aki az adott helyzetben személyesen
1294 III,  5,68 |             erkölcsiségérõl. Éppen ezért az Államnak a polgári együttélés
1295 III,  5,68 |                  a választást, beleértve az abortusz és az eutanázia
1296 III,  5,68 |                 beleértve az abortusz és az eutanázia engedélyezését
1297 III,  5,68 |             bizonyos szélsõ helyzetekben az abortuszhoz és az eutanáziához
1298 III,  5,68 |           helyzetekben az abortuszhoz és az eutanáziához való jogukat
1299 III,  5,68 |                   Különben -- mondják -- az abortusz és az eutanázia
1300 III,  5,68 |                mondják -- az abortusz és az eutanázia büntetése és tilalma
1301 III,  5,68 |              tartása nem hozza-e magával az összes törvények hitelének
1302 III,  5,69 |        törvényhozás szintjén ismerjék el az egyes lelkiismeretek önrendelkezési
1303 III,  5,69 |                igazodjanak, bármi legyen az. Így minden politikusnak,
1304 III,  5,69 |              ellenkezõ irányzat látszik. Az egyik oldalon az egyes egyedek
1305 III,  5,69 |                látszik. Az egyik oldalon az egyes egyedek követelik
1306 III,  5,69 |           szabadságot, s követelik, hogy az Állam egyiket se tegye magáévá
1307 III,  5,69 |                 arra korlátozódjék, hogy az egyesek szabadsága számára
1308 III,  5,69 |                  teret biztosítsa, azzal az egyetlen külsõ megkötéssel,
1309 III,  5,69 |               hogy nem szabad megsérteni az önredelkezésnek azt a terét,
1310 III,  5,70 |                 irányzatok közös gyökere az etikai relativizmus, mely
1311 III,  5,70 |                döntések elfogadását, míg az objektív és kötelezõ erkölcsi
1312 III,  5,70 |      intoleranciához vezetnek. ~De éppen az élet tiszteletének kérdése
1313 III,  5,70 |           ellentmondások rejtõznek ebben az irányzatban. ~Igaz, hogy
1314 III,  5,70 |               amikor bûnöket követtek el az "igazság" nevében. De nem
1315 III,  5,70 |         tagadását követték és követik el az "etikai relativizmus" nevében
1316 III,  5,70 |                  emberi lénnyel szemben? Az egyetemes lelkiismeret jogosan
1317 III,  5,70 |              lelkiismeret jogosan reagál az emberiség elleni bûntettekre,
1318 III,  5,70 |          mitizálható egészen addig, hogy az erkölcsiség pótléka vagy
1319 III,  5,70 |                  függ, hogyan viszonylik az erkölcsi törvényhez, melynek
1320 III,  5,70 |                   Ha ma szinte általános az egyeértés a demokrácia értéke
1321 III,  5,70 |                 demokrácia értéke felõl, az az idõk pozitív jelének
1322 III,  5,70 |              demokrácia értéke felõl, az az idõk pozitív jelének tartható,
1323 III,  5,70 |               jelének tartható, mint azt az egyházi Tanítóhivatal is
1324 III,  5,70 |        demokrácia értéke azonban azokkal az értékekkel áll vagy bukik,
1325 III,  5,70 |                  és támogat: ezek között az alapvetõ és legfontosabb
1326 III,  5,70 |           törvény elfogadása, amennyiben az emberi szívbe írt "természeti
1327 III,  5,70 |                 írt "természeti törvény" az irányadó a polgári törvény
1328 III,  5,70 |                  ért, hogy kétségbevonja az erkölcsi törvény alapvetõ
1329 III,  5,70 |                 rendül meg alapjaiban és az ellentétes érdekek gyakorlati
1330 III,  5,70 |             minden ember méltóságához és az összes emberek közötti szolidaritáshoz
1331 III,  5,70 |               pártú kormányokban ugyanis az érdekek szabályozása gyakran
1332 III,  5,70 |             érdekek szabályozása gyakran az erõsebbek javára történik,
1333 III,  5,71 |                létezését, melyek magából az emberi lét igazságából fakadnak,
1334 III,  5,71 |         eleveníteni a polgári törvény és az erkölcsi törvény kapcsolatának
1335 III,  5,71 |               alapvetõ elemeit, melyeket az Egyház tanít, de az emberiség
1336 III,  5,71 |             melyeket az Egyház tanít, de az emberiség értékes jogi örökségének
1337 III,  5,71 |                 kétségtelenül különbözik az erkölcsi törvényétõl, és
1338 III,  5,71 |       érvényességi köre kisebb. Azonban "az életnek egyetlen területén
1339 III,  5,71 |                 törvény feladata ugyanis az, hogy valódi igazságosságban
1340 III,  5,71 |          társadalom összes tagja számára az alapvetõ jogokat, melyek
1341 III,  5,71 |            azokat. Mindezen jogok között az alapvetõ és elsõ minden
1342 III,  5,71 |            emberi lény sérthetetlen joga az élethez. Jóllehet a közhatalom
1343 III,  5,71 |             olyan alapvetõ jogukat, mint az élethez való jog. Az abortusz
1344 III,  5,71 |                mint az élethez való jog. Az abortusz vagy az eutanázia
1345 III,  5,71 |               való jog. Az abortusz vagy az eutanázia törvényes megtûrése
1346 III,  5,71 |                feladata, hogy oltalmazza az emberi személy jogainak
1347 III,  5,72 |                                      72. Az Egyház folyamatos hagyományát
1348 III,  5,72 |            folyamatos hagyományát követi az a tanítás, mely szerint
1349 III,  5,72 |              lennie a polgári törvény és az erkölcsi törvény között,
1350 III,  5,72 |                amikor a hatalom hordozói az erkölcsi renddel és Isten
1351 III,  5,72 |              többek között ezeket írja: "Az emberi törvény annyiban
1352 III,  5,72 |            megfelelõen nyilvánvaló, hogy az örök törvénybõl ered. Amikor
1353 III,  5,72 |               ered. Amikor viszont eltér az értelemtõl, gonosz törvénnyé
1354 III,  5,72 |        mindenekelõtt és közvetlenül arra az emberi törvényre érvényes,
1355 III,  5,72 |                érvényes, mely megtagadja az élethez való alapvetõ jogot,
1356 III,  5,72 |                 azok a törvények, melyek az abortusszal és az eutanáziával
1357 III,  5,72 |                 melyek az abortusszal és az eutanáziával törvényesítik
1358 III,  5,72 |                  teljes öntudattal kéri. Az az állam azonban, amely
1359 III,  5,72 |               teljes öntudattal kéri. Az az állam azonban, amely törvényesíti
1360 III,  5,72 |              azonban, amely törvényesíti az ilyen kérést és fölhatalmaz
1361 III,  5,72 |           ellenére, hogy nem rendelkezik az élet fölött és védenie kell
1362 III,  5,72 |             életet. Ily módon elõsegítik az élet tiszteletének csökkenését,
1363 III,  5,72 |             magatartásnak nyitnak utat. ~Az abortuszt és eutanáziát
1364 III,  5,72 |                  törvények tehát nemcsak az egyes emberek javával állnak
1365 III,  5,72 |             rendelkeznek jogi érvénnyel. Az élethez való jog megtagadása
1366 III,  5,72 |    megvalósításának lehetõségével. Ebbõl az következik, hogy ha egy
1367 III,  5,72 |             polgári törvény törvényesíti az abortuszt és az eutanáziát,
1368 III,  5,72 |             törvényesíti az abortuszt és az eutanáziát, automatikusan
1369 III,  5,73 |                                      73. Az abortusz és az eutanázia
1370 III,  5,73 |                       73. Az abortusz és az eutanázia tehát olyan bûntettek,
1371 III,  5,73 |              törvény nem törvényesíthet. Az ilyen jellegû törvények
1372 III,  5,73 |               kell szembeszegülni velük. Az apostoli igehirdetés az
1373 III,  5,73 |                  Az apostoli igehirdetés az Egyház kezdetétõl fogva
1374 III,  5,73 |           engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek".356 Már az Ószövetségben
1375 III,  5,73 |              mint az embereknek".356 Már az Ószövetségben éppen az életet
1376 III,  5,73 |               Már az Ószövetségben éppen az életet fenyegetõ veszedelemmel
1377 III,  5,73 |               elrendelte, hogy öljék meg az újszülött kisfiúkat: "A
1378 III,  5,73 |             azonban nem engedelmeskedtek az egyiptomi király parancsának,
1379 III,  5,73 |                indokára: "A bábák félték az Istent".358 Éppen az Isten
1380 III,  5,73 |              félték az Istent".358 Éppen az Isten iránti engedelmességbõl --
1381 III,  5,73 |   engedelmességbõl -- akit egyedül illet az a félelem, mely az Õ abszolút
1382 III,  5,73 |                 illet az a félelem, mely az Õ abszolút felsõbbségének
1383 III,  5,73 |       felsõbbségének elismerése -- fakad az erõ és a bátorság az emberek
1384 III,  5,73 |               fakad az erõ és a bátorság az emberek jogtalan törvényeivel
1385 III,  5,73 |                 való szembeszállásra. Ez az az erõ és bátorság, mely
1386 III,  5,73 |              való szembeszállásra. Ez az az erõ és bátorság, mely kész
1387 III,  5,73 |              szerint igazságtalan -- pl. az abortuszt vagy az eutanáziát
1388 III,  5,73 |                    pl. az abortuszt vagy az eutanáziát engedélyez--,
1389 III,  5,73 |                 amikor szûkíteni akarják az engedélyezett abortuszok
1390 III,  5,73 |               lazább törvénnyel szemben. Az ilyen esetek nem ritkák.
1391 III,  5,73 |                 folytatják a kampányokat az abortusznak kedvezõ törvények
1392 III,  5,73 |                  keservesen tapasztalják az ilyen engedékeny törvényhozás
1393 III,  5,73 |          törvényhozás következményeit -- az újragondolás jelei mutatkoznak.
1394 III,  5,74 |                                      74. Az igazságtalan törvényhozás
1395 III,  5,74 |                igazságtalan törvényhozás az erkölcsös embereket gyakran
1396 III,  5,74 |                embereket gyakran állítja az együttmûködés nehéz lelkiismereti
1397 III,  5,74 |      lelkiismereti problémája elé, mivel az embernek joga van ahhoz,
1398 III,  5,74 |              fájdalmas és megkövetelheti az embertõl, hogy föláldozzon
1399 III,  5,74 |           bizonyos állást vagy lemondjon az õt törvényesen megilletõ
1400 III,  5,74 |           egyenesen pozitív cselekmények az egészében igazságtalan törvényhozás
1401 III,  5,74 |              azonban attól tartani, hogy az ilyen cselekvésre való készség
1402 III,  5,74 |                botrányt okoz és gyengíti az élet elleni támadásokkal
1403 III,  5,74 |                erkölcstelen szándékában. Az ilyen együttmûködés soha
1404 III,  5,74 |                jog is. Ha nem így volna, az embert személyi méltóságával
1405 III,  5,74 |           melynek igazi értelme és célja az igaz és a jó -- lényege
1406 III,  5,74 |                és oltalmaznia kell.Ezért az orvosok, az egészségügyi
1407 III,  5,74 |       oltalmaznia kell.Ezért az orvosok, az egészségügyi dolgozók, a
1408 III,  5,74 |                 számára biztosítani kell az élet elleni cselekményekben
1409 III,  5,74 |                 mind a tanácskozás, mind az elõkészítés és a végrehajtás
1410 III,  6    |                önmagadat":362 "támogasd" az életet ~
1411 III,  6,75 |                  75. Isten parancsolatai az élet útját tanítják nekünk.
1412 III,  6,75 |      cselekvéseket, feltétlen értéke van az emberi szabadság számára:
1413 III,  6,75 |         gyökerében összeegyeztethetetlen az Isten iránti szeretettel
1414 III,  6,75 |              Isten iránti szeretettel és az Õ hasonlatosságára teremtett
1415 III,  6,75 |          erkölcsi törvényeknek már ebben az értelemben is rendkívül
1416 III,  6,75 |                parancsoló "ne" megmondja az áthághatatlan határt, melyen
1417 III,  6,75 |           erkölcsi törvények a kezdet és az elsõ szükséges lépés a szabadság
1418 III,  6,76 |              parancsolat tehát megjelöli az igaz szabadságra vezetõ
1419 III,  6,76 |              hogy tevékenyen gyarapítsuk az életet, és meghatározott
1420 III,  6,76 |                 hálásak vagyunk Istennek az élet nagy ajándékáért.366 ~
1421 III,  6,76 |               ajándékáért.366 ~A Teremtõ az életet az ember felelõs
1422 III,  6,76 |                 366 ~A Teremtõ az életet az ember felelõs gondoskodására
1423 III,  6,76 |                ajándékozás és elfogadás, az önátadás és a másik elfogadásának
1424 III,  6,76 |          törvénye szerint. Amikor eljött az idõk teljessége, Isten Fia
1425 III,  6,76 |                azáltal, hogy életét adta az emberért, megmutatta, milyen
1426 III,  6,76 |       jelentéseket adott a kölcsönösség, az ember emberre bízása törvényének.
1427 III,  6,76 |                  és szolidaritást teremt az emberek között, ami valóban
1428 III,  6,76 |              Jézus Krisztus szeretetében az Õ mértéke szerint.~
1429 III,  6,77 |                                   77. Ez az új törvény formálja és élteti
1430 III,  6,77 |                   A "ne ölj" parancsolat az emberi élet tiszteletének,
1431 III,  6,77 |                  mint a teremtõ Istennek az emberrel kötött õsi szövetségének
1432 III,  6,77 |       visszhangja; mindenki megismerheti az értelem világosságával és
1433 III,  6,77 |           megújított társadalom alapjául az emberi élet feltétlen tiszteletét
1434 III,  6,77 |               jár át, végre megszülessen az élet új kultúrája, az igazság
1435 III,  6,77 |       megszülessen az élet új kultúrája, az igazság és a szeretet kultúrájának
1436 IV         |                   FEJEZET~NEKEM TETTÉTEK~AZ EMBERI ÉLET ÚJ KULTÚRÁJÁÉRT~
1437 IV,  1     |              lefoglalt nép vagytok, hogy az õ erejét hirdessétek:369
1438 IV,  1     |                 õ erejét hirdessétek:369 az élet népe és az életet szolgáló
1439 IV,  1     |          hirdessétek:369 az élet népe és az életet szolgáló nép. ~
1440 IV,  1,78  |                                      78. Az Egyház úgy kapta az Evangéliumot,
1441 IV,  1,78  |                  78. Az Egyház úgy kapta az Evangéliumot, mint az öröm
1442 IV,  1,78  |              kapta az Evangéliumot, mint az öröm és az üdvösség hírét
1443 IV,  1,78  |            Evangéliumot, mint az öröm és az üdvösség hírét és forrását.
1444 IV,  1,78  |                 ajándékaként kapta, akit az Atya küldött, "hogy örömhírt
1445 IV,  1,78  |               vigyen a szegényeknek".370 Az apostolok által kapta, akiket
1446 IV,  1,78  |                által kapta, akiket Jézus az egész világra elküldött
1447 IV,  1,78  |                  egész világra elküldött az Evangélium hirdetésére.371
1448 IV,  1,78  |         Evangélium hirdetésére.371 Ebbõl az evangelizáló tevékenységbõl
1449 IV,  1,78  |                  tevékenységbõl születve az Egyház érzi, hogy minden
1450 IV,  1,78  |            minden nap újra hangzik benne az Apostol intõ szava: "Jaj
1451 IV,  1,78  |               Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot".372 "Evangelizálni
1452 IV,  1,78  |                   miként VI. Pál írta -- az Egyház sajátos kegyelme
1453 IV,  1,78  |            hivatása, legmélyebb lényege. Az evangelizálásért létezik."
1454 IV,  1,78  |           evangelizálásért létezik."373 ~Az evangelizáció átfogó és
1455 IV,  1,78  |                tevékenység, mely áthatja az Úr Jézus prófétai, papi
1456 IV,  1,78  |                 egyházi cselekmény, mely az Evangélium összes munkását,
1457 IV,  1,78  |                  van ez akkor is, amikor az élet Evangéliumának hirdetésérõl
1458 IV,  1,78  |               szó, mely integrális része az Evangéliumnak, aki Jézus
1459 IV,  1,78  |                aki Jézus Krisztus. Ennek az Evangéliumnak vagyunk szolgái
1460 IV,  1,78  |                  s arra küldettünk, hogy az egész emberiségnek hirdessük "
1461 IV,  1,78  |              hálával azt a tudatot, hogy az élet népe és az életet szolgáló
1462 IV,  1,78  |            tudatot, hogy az élet népe és az életet szolgáló nép vagyunk,
1463 IV,  1,79  |                                      79. Az élet népe vagyunk, mert
1464 IV,  1,79  |          szeretetében nekünk ajándékozta az élet Evangéliumát, s ez
1465 IV,  1,79  |                  élet Evangéliumát, s ez az Evangélium átformált és
1466 IV,  1,79  |         átformált és üdvözített minket. "Az élet szerzõje"375 drága
1467 IV,  1,79  |                egyetlen törzsbõl szívják az éltetõ nedvet és nyerik
1468 IV,  1,79  |            életet ad" bensõleg megújulva az életet szolgáló nép lettünk,
1469 IV,  1,79  |                éljünk. ~Küldetésünk van: az élet szolgálatában lenni
1470 IV,  1,79  |             abból a tudatból fakad, hogy az a nép vagyunk, "melyet Isten
1471 IV,  1,79  |             Isten szerzett magának, hogy az Õ csodatetteit hirdesse".
1472 IV,  1,79  |                 vezet és támogat minket: az a szeretet, melynek forrása
1473 IV,  1,79  |              Népként kaptuk a küldetést. Az élet szolgálatának feladata
1474 IV,  1,79  |                egyházi" felelõsség, mely az összes tagok és a keresztény
1475 IV,  1,79  |               zárja ki, nem is csökkenti az egy-egy személy felelõsségét,
1476 IV,  1,79  |             személy felelõsségét, akinek az Úr parancsa szól, hogy bárki
1477 IV,  1,79  |     Mindannyiunknak kötelessége hirdetni az élet Evangéliumát, ünnepelni
1478 IV,  2     |           hirdetjük nektek":382 hirdetni az élet Evangéliumát ~
1479 IV,  2,80  |                  kezünkkel tapintottunk: az Élet igéjét hirdetjük nektek...
1480 IV,  2,80  |                legyetek velünk.383 Jézus az egyetlen Evangélium, nincs
1481 IV,  2,80  |                 Jézus hirdetése igazában az élet hirdetése. Õ ugyanis "
1482 IV,  2,80  |               élet hirdetése. Õ ugyanis "az élet Igéje".384 Benne "az
1483 IV,  2,80  |                az élet Igéje".384 Benne "az élet lett láthatóvá";385
1484 IV,  2,80  |               láthatóvá";385 sõt Õ maga "az örök élet, aki az Atyánál
1485 IV,  2,80  |                  maga "az örök élet, aki az Atyánál volt és láthatóvá
1486 IV,  2,80  |         láthatóvá lett számunkra".386 Ez az élet közöltetett az emberrel
1487 IV,  2,80  |               386 Ez az élet közöltetett az emberrel a Szentlélek ajándéka
1488 IV,  2,80  |               által. Mert a teljességre, az "örök életre" van rendelve,
1489 IV,  2,80  |                elnyeri teljes értelmét. ~Az élet Evangéliumától megvilágosítva
1490 IV,  2,80  |           meglepõ újdonságában: mivel ez az Evangélium Jézussal azonos,
1491 IV,  2,80  |             halálba visz388 , meghaladja az ember minden várakozását,
1492 IV,  2,80  |                  Nisszai Szent Gergely: "Az embert, aki semmi a dolgok
1493 IV,  2,80  |            fölülmúlhatatlan jótéteményt? Az ember meghaladja a saját
1494 IV,  2,80  |           örökkévaló; mindent összegezve az ember Istenné válik."389 ~
1495 IV,  2,80  |                ember Istenné válik."389 ~Az ember páratlan méltósága
1496 IV,  2,80  |                mindenkinek elmondjuk ezt az üzenetet. "Amit láttunk
1497 IV,  2,80  |                   390 El kell juttatnunk az élet Evangéliumát minden
1498 IV,  2,80  |           szívéhez, és bele kell szõnünk az egész társadalom legrejtettebb
1499 IV,  2,81  |                  81. Mindenekelõtt ennek az Evangéliumnak a magvát kell
1500 IV,  2,81  |          bennünket és megnyitja elõttünk az örök élet biztos reményét;