| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] hívõket 1 hívõknek 2 hívõt 2 hogy 596 hogyan 17 hogyaz 1 hogyteljesítsék 1 | Frequency [« »] 2429 a 1967 az 1577 és 596 hogy 417 élet 329 nem 260 is | Ioannes Paulus PP. II Evangelium vitae IntraText - Concordances hogy |
Chapter,Paragraph,Number
1 Bev, 0,1 | szólt: "Én azért jöttem, hogy életük legyen és bõségesen 2 Bev, 1,2 | valóság, ami ránk bízatott, hogy felelõsen vigyázzunk rá 3 Bev, 1,2 | tegyük tökéletessé azáltal, hogy Istennek és a felebarátnak 4 Bev, 1,2 | szeretetben. ~Az Egyház tudja, hogy az élet Evangéliuma, amit 5 Bev, 1,2 | hatása alatt elérkezhet oda, hogy elfogadja a szívébe írt 6 Bev, 1,2 | úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda", 7 Bev, 1,2 | értéket9 és hallja a hívást, hogy minden történelmi kor emberének 8 Bev, 2,3 | még inkább arra készteti, hogy hirdesse az élet Evangéliumát 9 Bev, 2,3 | azzal a meggyõzõdéssel, hogy minden helyes lelkiismeret 10 Bev, 2,4 | nyugtalanító panoráma sajnos nem hogy szûkül, hanem egyre inkább 11 Bev, 2,4 | az állam részérõl ahhoz, hogy teljesen szabadon, sõt az 12 Bev, 2,4 | szemléletében. Az a tény, hogy sok ország törvényhozása -- 13 Bev, 2,4 | törvényhozása -- annak ellenére, hogy ezzel eltávolodtak a saját 14 Bev, 2,4 | nyugtalanító a jelenség, hogy megölnek annyi születendõ 15 Bev, 2,4 | nyugtalanító az a tény, hogy maga a lelkiismeret a jelen 16 Bev, 3,5 | egyhangúan arra kértek, hogy Péter Utódjának teintélyével 17 Bev, 3,5 | minden Püspöktestvéremhez, hogy a püspöki kollegialitás 18 Bev, 3,5 | tanúságot tettek arról, hogy egy szívvel-lélekkel és 19 Bev, 3,5 | az elnyomottakat azzal, hogy hirdette a munkás ember 20 Bev, 3,5 | Egyház kötelességnek érzi, hogy ugyanolyan bátran szóljon 21 Bev, 3,6 | kiapadhatatlan forrását, hogy szembe tudjunk szállni a 22 Bev, 3,6 | családi otthonra, és kívánom, hogy minden szinten szülessen 23 Bev, 3,6 | elkötelezettség a család támogatására, hogy ma is -- a sok nehézség 24 Bev, 3,6 | nagyon sürgetõ felhívással, hogy közösen adjuk ennek a mai 25 Bev, 3,6 | új jeleit azon fáradozva, hogy növekedjék az igazságosság 26 I, 1,7 | Mindent azért teremtett, hogy legyen. ...Isten halhatatlanságra 27 I, 1,7 | kezdetben fölhangzott azzal, hogy Isten az embert a maga képmására 28 I, 1,7 | jött a világba azáltal, hogy Káin megölte a testvérét, 29 I, 1,7 | pedig néhány nap múlva, hogy Káin áldozati adományt ajánlott 30 I, 1,7 | Nagyobb a büntetésem, mint hogy elviselhetném. Íme, kivetsz 31 I, 1,7 | jelet tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje õt senki, aki 32 I, 1,8 | bibliai szöveg nem árulja el, hogy Káin áldozatánál miért volt 33 I, 1,8 | azonban világosan elmondja, hogy áldozatának elvetése ellenére 34 I, 1,8 | figyelmezteti õt szabadságára, hogy független a rossztól: az 35 I, 1,8 | az emberi szív kapujánál, hogy rávesse magát prédájára. 36 I, 1,8 | Ábelt, a Szentírás rámutat, hogy az eredeti bûn következtében 37 I, 1,8 | szomorú bizonysága annak, hogy a rossz milyen megdöbbentõ 38 I, 1,8 | után Isten beavatkozik, hogy megtorolja a gyilkosságot. 39 I, 1,8 | történtek felõl, Káin ahelyett, hogy zavarba jönne és mentegetõzne, 40 I, 1,9 | melyre kiomlott, követeli, hogy Isten igazságot szolgáltasson. 41 I, 1,9 | büntet, "jelet tett Káinra, hogy meg ne ölje õt senki, aki 42 I, 1,9 | tehát nem arra szolgál, hogy kiszolgáltassa az emberi 43 I, 1,9 | emberi bosszúnak, hanem hogy oltalmazza és megvédje azoktól, 44 I, 1,9 | akik meg akarnák ölni, hogy megbosszulják Ábel halálát. 45 I, 1,9 | szüleitõl számkivetésbe küldi, hogy az emberi környezettõl távol, 46 I, 2,10 | a mai emberhez is szól, hogy ébredjen tudatára annak 47 I, 2,10 | arra indítanak embereket, hogy gyilkossággal, háborúval, 48 I, 2,11 | problémákat vetnek föl azáltal, hogy a köztudatból ki akarják 49 I, 2,11 | egészen addig elmenvén, hogy az állam részérõl törvényes 50 I, 2,11 | Tovább súlyosbítja a dolgot, hogy nagyon sokszor mindez a 51 I, 2,11 | szerint arra volna hivatott, hogy "az élet szentélye" legyen. ~ 52 I, 2,11 | legalább részben magyarázza, hogy miként alalkulhatott ki 53 I, 2,11 | Bizonyítja ezt maga az a tény, hogy a születendõ és haldokló 54 I, 2,11 | elterelik a figyelmet arról, hogy valójában egy konkrét emberi 55 I, 2,12 | felelõsségét, nem kevésbé igaz, hogy egy hatalmasabb valósággal 56 I, 2,12 | tekinthetünk, s melyet az jellemez, hogy egy antiszolidáris kultúrát 57 I, 2,12 | értelemben arról beszélhetünk, hogy az erõsek viselnek hadat 58 I, 2,13 | és költenek ma is azért, hogy olyan készítményeket állítsanak 59 I, 2,13 | kizárólag arra irányul, hogy egyre egyszerûbb és hatékonyabb 60 I, 2,13 | alól. ~Gyakran állítják, hogy a biztonságos és mindenki 61 I, 2,13 | Egyházat vádolják azzal, hogy elõsegíti az abortuszt, 62 I, 2,13 | bizonyul. Lehetséges ugyanis, hogy sokan folyamodnak a fogamzásgátló 63 I, 2,13 | szerekhez azzal a szándékkal, hogy elkerüljék akésõbbi abortusz 64 I, 2,13 | föl az erõfeszítés alól, hogy teljesen megtartsák az isteni 65 I, 2,14 | támadásoknak. Eltekintve attól, hogy erkölcsileg elfogadhatatlanok, 66 I, 2,14 | vissza, amirõl azt reméltük, hogy egyszer s mindenkorra elmúlt. ~ 67 I, 2,15 | fölerõsíti a kísértést arra, hogy a szenvedés problémáját 68 I, 2,15 | labilis egyensúlyát, annyira, hogy egyrészt a beteg az egyre 69 I, 2,15 | segítség ellenére úgy érzi, hogy kiszakadt a családjából; 70 I, 2,15 | önáltatásban nyilvánul meg, hogy az ember képes uralkodni 71 I, 2,15 | amikor annak érdekében, hogy növeljék az átültethetõ 72 I, 2,15 | távolítanak el anélkül, hogy objektív kritériumok alapján 73 I, 2,16 | lehet engedni a kísértésnek, hogy e módszerekhez és élet elleni 74 I, 2,16 | elnyomta õket, és elrendelte, hogy a héber asszonyok újszülött 75 I, 2,16 | növekedése, és attól félnek, hogy a szegényebb és szaporább 76 I, 2,16 | Ebbõl fakadóan ahelyett, hogy ezekkel a súlyos problémákkal 77 I, 2,17 | terjesztésére. Végül nem tagadható, hogy a tömegtájékoztató eszközök 78 I, 2,17 | elhitetik a közvéleménnyel, hogy az a kultúra, mely a fogamzásgátláshoz, 79 I, 3,18 | fölhívásnak tûnik Káin felé, hogy lépjen túl gyilkos tettének 80 I, 3,18 | bûncselekmények olyan fölfogása, hogy az egyéni szabadság törvényes 81 I, 3,18 | képes veszélyeztetni: azt, hogy az "együtt élõk" társadalmából 82 I, 3,18 | hogyan ne gondolhatnánk arra, hogy a népek és személyek jogainak 83 I, 3,19 | megfontoláson alapszik, hogy az ember az állatoktól és 84 I, 3,19 | kommunikáció képességével. Világos, hogy ilyen föltételekkel nincs 85 I, 3,19 | elfogadására és szolgálatára. Igaz, hogy a születõ vagy haldokló 86 I, 3,19 | képes, de az nem tagadható, hogy a halálnak e kultúrája a 87 I, 3,19 | személy szolgálatára és arra, hogy önmagát a másik elfogadásával 88 I, 3,19 | Valahányszor a szabadság -- azért, hogy függetlenné váljon minden 89 I, 3,20 | kompromisszumot, ha azt akarják, hogy a társadalomban mindenki 90 I, 3,20 | bitorolja azt a hatalmat, hogy rendelkezzék a gyengébbek 91 I, 3,20 | méltóságáról, ha megengedik, hogy megöljék a leggyengébbet 92 I, 3,20 | legigazságtalanabb diszkrimináció azzal, hogy egyeseket méltónak ítélnek 93 I, 3,20 | elismerni, egyenértékû azzal, hogy romlott és gonosz tartalmat 94 I, 4,21 | próbára teszi. Aki hagyja, hogy ez az atmoszféra megfertõzze, 95 I, 4,21 | Nagyobb a büntetésem, mint hogy elviselhetném. Íme, kivetsz 96 I, 4,21 | engem."48 ~Káin úgy véli, hogy bûne nem kaphat bocsánatot 97 I, 4,21 | sorsa elkerülhetetlenül az, hogy el kell rejtõznie az Úr 98 I, 4,21 | azért képes megvallani, hogy bûne túlságosan nagy, mert 99 I, 4,21 | túlságosan nagy, mert tudja, hogy Isten színe elõtt és az 100 I, 4,22 | képest úgy tekinteni magát, hogy "titokzatosan más", csak 101 I, 4,22 | hitelesebb értelmét azáltal, hogy igaz szabadsággal vállalja 102 I, 4,22 | mozzanatait. Csak azzal törõdik, hogy mit "csináljon" és különbözõ 103 I, 4,22 | hivatkozást, nem meglepõ, hogy az összes dolgok iránti 104 I, 4,23 | romlott eszükre hagyta õket, hogy alávaló tetteket vigyenek 105 I, 4,23 | az emberben a kísértés, hogy jogot formáljon önmaga elpusztítására. ~ 106 I, 4,23 | azt az akaratot fejezi ki, hogy "minden áron" gyermekük 107 I, 4,24 | felelõs nem csupán azért, hogy eltûri vagy támogatja az 108 I, 4,24 | magatartásformákat, hanem azért is, hogy táplálja a "halál kultúráját", 109 I, 4,24 | halál kultúráját", azáltal, hogy megteremti és megszilárdítja 110 I, 4,24 | veszedelemnek van kitéve, hogy összezavarja a jót és a 111 I, 4,24 | meg minden erõfeszítést, hogy elhallgattassák, nem képesek 112 I, 5,25 | Isten kifejezte akaratát, hogy életét akarja közölni az 113 I, 5,25 | közölni az emberekkel azáltal, hogy megtisztítja és megszenteli 114 I, 5,25 | nagyságát, azt is kinyilvánítja, hogy milyen drága az ember Isten 115 I, 5,25 | Péter apostol: "Tudjátok, hogy nem veszendõ ezüstön vagy 116 I, 5,25 | Isten a Fiát adta oda", hogy õ, az ember "meg ne haljon, 117 I, 5,25 | kinyilatkoztatja az embernek, hogy nagysága, azaz hivatása 118 I, 5,25 | azaz hivatása abban áll, hogy õszintén ajándékozza el 119 I, 5,25 | életajándékozásának erõterébe kerül, hogy beteljesítse azt a szeretetre 120 I, 5,25 | összes emberek az erõt, hogy az élet oldalára álljanak. 121 I, 5,25 | abszolút biztonság alapja arra, hogy Isten terve szerint a gyõzelem 122 I, 5,25 | Pál pedig arról biztosít, hogy a bûn fölötti gyõzelem annak 123 I, 5,26 | mely arra szenteli magát, hogy befogadja a család nélkül 124 I, 5,26 | segítõ környezetre szorulnak, hogy önpusztító szokásaiktól 125 I, 5,26 | folytatja erõfeszítését, hogy egyre hatékonyabb gyógyszereket 126 I, 5,26 | szervezetek tevékenykednek azért, hogy a szegénység és a járványok 127 I, 5,27 | formákban Istennek, úgy, hogy a gyengébb és rászoruló 128 I, 5,27 | nemcsak afelõl biztosít, hogy az Atya, "aki a rejtekben 129 I, 5,27 | megjutalmazza, hanem arról is, hogy már most termékennyé teszi 130 I, 5,27 | egyre inkább arra irányul, hogy hatékony, de nem "erõszakos" 131 I, 5,27 | s keresi a lehetõséget, hogy a modern társadalom hatásosan 132 I, 5,27 | vissza a bûnözést, oly módon, hogy ártalmatlanná teszi ugyan 133 I, 5,28 | kell döbbenteniük arra, hogy a jó és a rossz, a halál 134 I, 5,28 | lerázhatatlan felelõsséggel, hogy föltétlenül az élet javára 135 I, 5,28 | válaszd tehát az életet, hogy élj te és utódaid is."78 136 I, 5,28 | Arról van ugyanis szó, hogy az ember a saját létének 137 I, 5,28 | Ma megparancsolom neked, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, 138 I, 5,28 | válaszd tehát az életet, hogy élj te és utódaid is, szeresd 139 I, 5,28 | formálódik és táplálkozik. Hogy gyõzelemmel kerüljünk ki 140 I, 5,28 | eljött az emberek közé, "hogy életük legyen és bõségben 141 I, 5,28 | kegyelmet és felelõsséget, hogy az Urától kapott megbízás 142 II | FEJEZET~ÉN AZÉRT JÖTTEM, HOGY ÉLETÜK LEGYEN~AZ ÉLETRÕL 143 II, 1,29 | hivõ meghívást kap arra, hogy alázattal és bátran megvallja 144 II, 1,29 | is egyszerû parancs arra, hogy fogékonnyá tegye a lelkiismeretet 145 II, 1,29 | azért jött az emberek közé, hogy részesítse õket ebbõl az 146 II, 1,29 | ajándékból. "Azért jöttem, hogy életük legyen és bõségben 147 II, 1,29 | ember számára a lehetõség, hogy "megismerje" a teljes igazságot 148 II, 1,29 | tanúságtétellel erõsíti meg, hogy velünk az Isten, hogy megszabadítson 149 II, 1,29 | meg, hogy velünk az Isten, hogy megszabadítson a bûn és 150 II, 1,30 | azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek 151 II, 2,31 | magát neki, aki képes arra, hogy jövõt biztosítson annak, 152 II, 2,31 | Izrael ebbõl érti meg, hogy valahányszor a léte forog 153 II, 2,31 | nincs más menekvése, mint hogy megújult bizalommal Istenhez 154 II, 2,31 | tapasztalata és a tudat, hogy veszélyek fenyegetik az 155 II, 2,31 | sötétben is arra indít, hogy bizalommal és imádással 156 II, 2,31 | a misztériumot: "Tudom, hogy mindent megtehetsz és nincs 157 II, 2,31 | egyetemességnek ez a csírája arra vár, hogy a szeretetben nyilvánuljon 158 II, 3,32 | korlátozottak, hirdeti, hogy az õ életük is jó, és az 159 II, 3,32 | tõle hallják a jó hírt, hogy Isten törõdik velük, és 160 II, 3,32 | megerõsítést nyernek abban, hogy az õ életük is féltékenyen 161 II, 3,32 | az Isten",102 jól tudja, hogy az üdvösség üzenetét hordozza, 162 II, 3,32 | templom Ékes kapujához, hogy kolduljon: "Ezüstöm és aranyom 163 II, 3,32 | rendjében. Csak aki fölismeri, hogy életét a bûn betegsége bélyegezte 164 II, 3,32 | mert én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem 165 II, 3,32 | földmûvese -- azt gondolja, hogy pusztán anyagi javak birtoklásával 166 II, 3,32 | elillan, s õ meghal anélkül, hogy egyszer is fölfogta volna 167 II, 3,33 | és keresi a Gyermeket, hogy megölje õt,108 vagy közömbösen 168 II, 3,33 | miattatok szegény lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok". 169 II, 3,33 | Jézust az a biztonság vezeti, hogy élete az Atya kezében van. 170 II, 3,33 | Arra vagyunk rendelve, hogy "Fiának képmásához hasonlók 171 II, 3,34 | az ember arra hivatott, hogy ennek mélységes okát megértse. ~ 172 II, 3,34 | elhelyezte Éden paradicsomában, hogy megmûvelje és õrizze azt." 173 II, 3,34 | teremtménytõl fõként az emeli ki, hogy egyedül az ember teremtését 174 II, 3,34 | idõn át hordozza a kérdést, hogy mit jelent ez az egyedülálló 175 II, 3,34 | Könyvének szerzõje is elismeri, hogy Isten, amikor az embert 176 II, 3,34 | egyedül az ember "képes arra, hogy megismerje és szeresse Teremtõjét". 177 II, 3,35 | Isten lehel az emberbe, hogy élõlény legyen: "Akkor az 178 II, 3,35 | kikötõje. ~"Mi az ember, hogy megemlékezel róla, vagy 179 II, 3,35 | róla, vagy az ember fia, hogy meglátogatod õt?" -- kérdezi 180 II, 3,35 | el, képessé tette arra, hogy kövesse õt, utánozza erényeit 181 II, 3,35 | mi Urunknak, Istenünknek, hogy ilyen csodálatos mûvet alkotott, 182 II, 3,36 | ellen lázad, s azzal végzi, hogy Isten helyett teremtményeket 183 II, 3,36 | hanem arra is kísértése van, hogy másokban megsértse azáltal, 184 II, 3,36 | másokban megsértse azáltal, hogy a közösségi kapcsolat helyett 185 II, 3,36 | ugyanis az emberrel az, hogy hasonlók legyenek "Fiának 186 II, 4,37 | azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek: azoknak, 187 II, 4,37 | szükséges föltételt ahhoz, hogy a cél, melyre Isten teremtette 188 II, 4,37 | hittünk és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje." 189 II, 4,37 | vagy az Isten Szentje."147 Hogy az örök élet miben áll, 190 II, 4,37 | Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek Téged, az 191 II, 4,37 | az Õ Fiát, azt jelenti, hogy az ember befogadja saját 192 II, 4,38 | fiainak élete. A hívõt kell, hogy mindig új csodálkozás és 193 II, 4,38 | szeretettel van irántunk az Atya, hogy Isten fiainak hívnak minket, 194 II, 4,38 | de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk; tudjuk ugyanis, 195 II, 4,38 | leszünk; tudjuk ugyanis, hogy amikor majd Õ megjelenik, 196 II, 4,38 | mert arra van rendelve, hogy közösségben legyen Istennel 197 II, 4,38 | tudatban bontakozik ki, hogy a saját létét Isten megnyilvánulásának, 198 II, 5,39 | szentírási szöveg hangsúlyozza, hogy az élet szentségének alapja 199 II, 5,39 | teremtményével. Ha igaz, hogy az ember élete Isten kezében 200 II, 5,39 | nem kevésbé igaz az is, hogy ezek a kezek oly jóságosak, 201 II, 5,39 | pusztulásán; azért teremtett, hogy minden legyen."159 ~ 202 II, 5,40 | mindig arra kap fölszólítást, hogy sérthetetlennek tartsa az 203 II, 5,40 | is.164 El kell ismernünk, hogy az Ószövetségben megfogalmazódott 204 II, 5,40 | határozott fölhívás arra, hogy tartsák tiszteletben a személyes 205 II, 5,40 | éri el, mely arra kötelez, hogy az ember úgy törõdjön a 206 II, 5,41 | Mester, mi jót kell tennem, hogy örök életem legyen?", úgy 207 II, 5,41 | tekintetében is: "Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne 208 II, 5,41 | tekintenie egészen addig, hogy felelõsséget vállal az életéért. 209 II, 5,41 | vele tennie",171 azáltal, hogy ingyen és készségesen segítségére 210 II, 5,41 | pedig azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket 211 II, 5,41 | legmélyebb szempontja az, hogy tiszteletet és szeretetet 212 II, 6,42 | emberre bíz, amikor meghívja, hogy mint látható képmása részesedjék 213 II, 6,42 | bölcsességeddel teremtetted az embert, hogy uralkodjék a teremtmények 214 II, 6,42 | az ember arra hivatott, hogy mûvelje és õrizze a világ 215 II, 6,42 | elég világosan mutatja, hogy a látható természettel szemben 216 II, 6,43 | Amikor a Zsinat azt mondja, hogy Isten "különleges részt" 217 II, 6,43 | mûvébõl, ki akarja emelni, hogy a gyermeknemzés mennyire 218 II, 6,43 | származása. Amikor azt állítjuk, hogy a házastársak mint szülõk 219 II, 6,43 | utalunk; hangsúlyozni akarjuk, hogy az emberi atyaságban és 220 II, 6,43 | házastársak -- akik készek arra, hogy "együttmûködjenek a Teremtõ 221 II, 6,43 | nagysága éppen ebben áll, hogy együttmûködnek Istennel, 222 II, 6,43 | figyelmeztet erre, amikor elvárja, hogy Õt szeressük és szolgáljuk 223 II, 7,44 | amikor kilép az idõbõl, hogy megérkezzék az örökkévalóság 224 II, 7,44 | tiszteletére. Ha úgy látjuk, hogy hiányoznak a közvetlen és 225 II, 7,44 | az egyszerû magyarázata, hogy Isten népének vallásos és 226 II, 7,44 | lehetõsége is ki van zárva annak, hogy bántsák, támadják vagy egyenesen 227 II, 7,44 | a tudatnak is része van, hogy Izrael a szövetség népe, 228 II, 7,44 | népe, mely arra hivatott, hogy az Ábrahámnak tett ígéret 229 II, 7,44 | mindenekelõtt abban bizonyosak,hogy a szülõk által átadott élet 230 II, 7,44 | bizalmat és bizonyosságot arra, hogy isteni terv irányítja életét: " 231 II, 7,44 | elpusztítasz? Emlékezz, kérlek, hogy mint az agyagot alkottál, 232 II, 7,44 | 199 ~Hogyan gondolhatnánk, hogy az élet csodálatos fejlõdése 233 II, 7,45 | állapotának: Arra méltatott az Úr, hogy "elvegye szégyenemet".201 234 II, 8,46 | igaz ember nem azt kéri, hogy meneküljön meg az öregségtõl 235 II, 8,46 | állapotát úgy írják le, hogy akkor "nem lesz többé benned ... 236 II, 8,46 | színe elõtt? A hívõ tudja, hogy élete Isten kezében van: 237 II, 8,46 | ember is arra hivatott, hogy az Úr iránti bizalommal 238 II, 8,46 | ember elõtt -- olyannyira, hogy így kiált: "Napjaim elhanyatlanak, 239 II, 8,46 | lelkemet, életet adtál nekem, hogy ne szálljak sírba."212 ~ 240 II, 8,47 | sok-sok gyógyítással mutatja, hogy Isten mennyire szívén viseli 241 II, 8,47 | 213 az Atya azért küldte, hogy hirdesse az evangéliumot 242 II, 8,47 | Elmenvén hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa. 243 II, 8,47 | abszolút érték, annyira nem, hogy elvárható tõle, hogy egy 244 II, 8,47 | nem, hogy elvárható tõle, hogy egy nagyobb jóért föláldozza; 245 II, 8,47 | Jánosnak a halála is tanúsítja, hogy a földi élet nem abszolút 246 II, 9,48 | ajándékát, törekednie kell arra, hogy megõrizze az életet ebben 247 II, 9,48 | azzal a következménnyel, hogy fenyegetéssé is válhat mások 248 II, 9,48 | kell követnie az életnek, hogy megõrizhesse a maga igazságát 249 II, 9,48 | csodálkozni tehát azon, hogy Isten szövetsége népével 250 II, 9,48 | válaszd tehát az életet, hogy élj és megsokasodj, és az 251 II, 9,48 | a földön, ahova indulsz, hogy birtokodba vedd." 223 Nemcsak 252 II, 9,48 | Teljességgel lehetetlen ugyanis, hogy az élet egész és hiteles 253 II, 9,48 | tehát az a rendeltetése, hogy oltalmazza az ember életét. 254 II, 9,49 | Próféták emelték föl szavukat, hogy egyedül az Úr az élet hiteles 255 II, 9,49 | engem, az élõ víz forrását, hogy ciszternákat ássanak maguknak, 256 II, 9,49 | és mélyebb tartalmát: ti. hogy olyan ajándék, amely elajándékozottan 257 II, 9,49 | testvérekért: "Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az 258 II, 10,50 | mégis, éppen mert látta, hogy mindezek közepette "hogyan 259 II, 10,50 | és a latornak, aki kérte, hogy emlékezzék meg róla országában, 260 II, 10,51 | ezt mondta: "Íme, eljövök, hogy megtegyem, ó Isten, akaratodat", 261 II, 10,51 | volt az Atya iránt azáltal, hogy "szerette övéit, akik a 262 II, 10,51 | Õ, aki "nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem 263 II, 10,51 | neki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon és odaadja 264 II, 10,51 | Ily módon hirdeti meg, hogy az élet akkor éri el központját, 265 II, 10,51 | s ugyanakkor arra indít, hogy utánozzuk és kövessük Jézust. 266 II, 10,51 | is arra vagyunk hivatva, hogy odaadjuk életünket testvéreinkért, 267 II, 10,51 | akaratát. ~Engedd ezért, hogy tanulékony szívvel és nagylelkûen 268 II, 10,51 | csak azt fogjuk megtanulni, hogy ne öljük meg, hanem tisztelni, 269 III, 1,52 | Mester, mi jót kell tennem, hogy örök életem legyen?".259 270 III, 1,52 | amikor az ifjú megkérdezte, hogy mely parancsolatokat kell 271 III, 1,52 | ébreszt és arra szólít, hogy befogadja és érzékeny felelõsségérzettel 272 III, 1,52 | Isten, elvárja az embertõl, hogy szeresse, tisztelje és gyarapítsa 273 III, 1,52 | Nisszai Szent Gergely --, hogy király lehessen a földön... 274 III, 1,52 | kormányozza. Minden azt mutatja, hogy az Õ természetét kezdettõl 275 III, 1,52 | Mivel arra teremtetett, hogy uralkodjék a világon, hasonlóságot 276 III, 1,52 | 262 Mivel arra hivatott, hogy termékeny legyen és sokasodjék, 277 III, 1,52 | tudatából fakad és táplálkozik, hogy az Úr parancsai a kegyelem 278 III, 1,52 | az ember javára szólnak, hogy megõrizzék személyi méltóságát 279 III, 2,53 | ily módon is bizonyítja, hogy nem örül az élõk pusztulásának. 280 III, 2,53 | és halálba vitte azáltal, hogy az élet célja és gyümölcseként 281 III, 2,54 | beteljesítette, így föltétele annak, hogy valaki "bemenjen az életre". 282 III, 2,54 | testvérét, gyilkos. És tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs önmagában 283 III, 2,54 | föltétlen érvényét. Tudjuk, hogy az elsõ századokban az emberölést 284 III, 2,55 | mélyebb megértését annak, hogy mit is tilt és mit ír elõ 285 III, 2,55 | konfliktusba kerül. Kétségtelen, hogy az élet belsõ értéke s a 286 III, 2,55 | értéke s a kötelezettség, hogy önmagunkat nem kevésbé kell 287 III, 2,55 | felelõsek."285 Elõfordul sajnos, hogy a támadót csak úgy lehet 288 III, 2,55 | lehet ártalmatlanná tenni, hogy megölik. Ebben a föltevésben 289 III, 2,56 | jogok megsértését azáltal, hogy a vétkesre a bûnténnyel 290 III, 2,56 | ró, ami föltétele annak, hogy visszanyerhesse szabadságának 291 III, 2,56 | hatalom így éri el célját, ti. hogy megvédje a közrendet és 292 III, 2,56 | megjavulásban.288 ~Nyilvánvaló, hogy éppen e célok elérése érdekében 293 III, 2,56 | eszközök elegendõek ahhoz, hogy az emberi életet a támadó 294 III, 2,57 | egyetértését".290 ~Látva, hogy az egyéni lelkiismeretekben 295 III, 2,57 | egyre gyöngül annak tudata, hogy az ártatlan emberi élet 296 III, 2,57 | Püspökeivel, ~megerõsítem, ~hogy az ártatlan emberi élet ~ 297 III, 2,57 | megfontolt döntés arról, hogy egy ártatlan embert megfosszanak 298 III, 2,57 | az igazságosságra, úgy, hogy minden férfit és nõt személynek 299 III, 3,58 | bátorságra van szükség, hogy szembenézzünk az igazsággal 300 III, 3,58 | nevezzük a dolgokat anélkül, hogy kényelmi szempontokra hivatkozva 301 III, 3,58 | mutatkozik meg, ha meggondoljuk, hogy emberölésrõl van szó, és 302 III, 3,58 | életre, azaz olyan ártatlan, hogy ennél ártatlanabbat el sem 303 III, 3,58 | Gyenge, annyira tehetetlen, hogy még egy újszülött sírásának 304 III, 3,58 | maga hajtja végre. ~Igaz, hogy az abortusz eldöntése az 305 III, 3,58 | életszínvonalát. Olykor attól félnek,hogy nem tudnak megfelelõ körülményeket 306 III, 3,59 | az ilyen döntést azzal, hogy magára hagyja a terhesség 307 III, 3,59 | olyan erõs nyomás alá kerül, hogy lélektanilag szinte kényszerítve 308 III, 3,59 | azabortuszra. Nem kétséges, hogy ilyen esetekben az erkölcsi 309 III, 3,60 | próbálják igazolni az abortuszt, hogy a fogamzás gyümölcsérõl 310 III, 3,60 | nem lehet megállapítani, hogy emberi személy életérõl 311 III, 3,60 | genetika ugyanis megmutatta, hogy az elsõ pillanattól adva 312 III, 3,60 | képességeinek idõre van szüksége, hogy kifejlõdjenek és önálló 313 III, 3,60 | az értelem fölismerheti, hogy az emberi élet elsõ rezdülésétõl 314 III, 3,60 | dolog oly nagy jelentõségû, hogy erkölcsi szempontból már 315 III, 3,60 | tanította és ma is tanítja, hogy az emberi nemzés gyümölcsét 316 III, 3,61 | úgy tekintik a magzatot, hogy természetes következetességgel 317 III, 3,61 | egyértelmû és világos abban, hogy az abortusz egyedülállóan 318 III, 3,61 | közösség, attól a perctõl, hogy találkozott a görög-római 319 III, 3,61 | közül Athenagorasz említi, hogy a keresztények gyilkosnak 320 III, 3,61 | megakadályozása; nem számít, hogy már megszületettõl veszik-e 321 III, 3,62 | közvetlenül arra irányul, hogy megölje a még meg nem született 322 III, 3,62 | János újra megerõsítette, hogy az emberi élet szent, mert " 323 III, 3,62 | törvényhozás is kijelenti, hogy "aki sikeresen magzatelhajtást 324 III, 3,62 | elkövetõit arra sürgeti, hogy keressék a megtérés útját. 325 III, 3,62 | kiközösítés büntetése azt célozza, hogy tudatossá váljék az adott 326 III, 3,62 | VI. Pál kinyilváníthatta, hogy ez a tanítás eddig nem változott 327 III, 3,62 | tanítással, ~kinyilvánítom, ~hogy a közvetlen abortusz, ~melyet 328 III, 3,63 | szemben ki kell jelentenünk, hogy ~az emberi embrió vagy magzat 329 III, 3,63 | Abból fakadóan azonban, hogy a születés elõtti gyógyítás 330 III, 3,63 | nem ritkán megtörténik, hogy ezeket az eljárásokat eugenetikus 331 III, 3,63 | állítják -- ami azt jelenti, hogy abortusszal akadályozzák 332 III, 4,64 | eluralkodik a szemlélet, hogy az élet csak addig jó, amíg 333 III, 4,64 | az ember úgy gondolja, hogy önmaga számára õ a kritérium 334 III, 4,64 | és a norma, s úgy véli, hogy a társadalomtól is megkövetelheti: 335 III, 4,64 | lehetõséget és módokat, hogy teljes önrendelkezési joggal 336 III, 4,64 | fölötti uralom azáltal, hogy elõsegítik és így "édesen" 337 III, 4,65 | 65. Ahhoz, hogy helyes erkölcsi értékelést 338 III, 4,65 | halált okoz, azzal a céllal, hogy megszüntessen minden fájdalmat. " 339 III, 4,65 | hoznák, anélkül azonban, hogy megszakítanák az ilyen állapotban 340 III, 4,65 | az erkölcsi kötelesség, hogy az ember gyógyítsa és gyógyíttassa 341 III, 4,65 | mérni; tehát mérlegelni kell,hogy a rendelkezésre álló gyógyítási 342 III, 4,65 | melyeknek az rendeltetése, hogy elviselhetõbbé tegyék a 343 III, 4,65 | az a probléma merül föl, hogy megengedhetõ-e bizonyos 344 III, 4,65 | vállalja a szenvedést azért, hogy megõrizze világos tudatát, 345 III, 4,65 | megõrizze világos tudatát, vagy hogy mint hívõ tudatosan részesedjék 346 III, 4,65 | Már XII. Pius tanította, hogy megengedett narkotikummal 347 III, 4,65 | megrövídíti az életet, "föltéve, hogy az adott helyzetben más 348 III, 4,65 | keresik, annak ellenére, hogy értelmes meggondolással 349 III, 4,65 | állapotban kell lenniük, hogy eleget tehessenek erkölcsi 350 III, 4,65 | Püspökeivel ~megerõsítem, ~hogy az eutanázia Isten Törvényének 351 III, 4,66 | kioltásával oda vezethetnek, hogy végrehajtanak egy olyan 352 III, 4,66 | suicidium adiutum) azt jelenti, hogy bûntárs, olykor fõ cselekvõ 353 III, 4,66 | és segítséget kér ahhoz, hogy a lélek el tudjon szakadni 354 III, 4,66 | eutanázia nem is abból ered, hogy valaki saját kényelme miatt 355 III, 4,66 | semmi módon nem adta jelét, hogy elfogadja. Végül az önkényesség 356 III, 4,66 | követelik annak meghatározását, hogy ki maradjon életben és kinek 357 III, 4,67 | rendkívüli erõt öntenek a hívõbe, hogy rá tudjon hagyatkozni Isten 358 III, 4,67 | annak elismerését jelenti, hogy a szenvedés önmagában ugyan 359 III, 5,68 | Gyakran úgy gondolják, hogy a még meg nem született 360 III, 5,68 | Máskor úgy gondolják, hogy a polgári törvény nem követelheti 361 III, 5,68 | törvény nem követelheti meg, hogy a polgárok magasabb erkölcsi 362 III, 5,69 | arra kell korlátozódnia, hogy tudomásul vegye és elfogadja 363 III, 5,69 | Ha ezek után úgy tartják, hogy egy általános és objektív 364 III, 5,69 | tisztelet azt követeli, hogy a törvényhozás szintjén 365 III, 5,69 | szabadságot, s követelik, hogy az Állam egyiket se tegye 366 III, 5,69 | hanem arra korlátozódjék, hogy az egyesek szabadsága számára 367 III, 5,69 | egyetlen külsõ megkötéssel, hogy nem szabad megsérteni az 368 III, 5,69 | másik oldalon azt gondolják, hogy a hivatali és foglalkozásbeli 369 III, 5,69 | mindenkit arra kötelez, hogy hagyja figyelmen kívül saját 370 III, 5,69 | kívül saját meggyõzõdését, hogy a polgárok minden olyan 371 III, 5,70 | áthatja. Van, aki úgy véli, hogy e relativizmus a demokrácia 372 III, 5,70 | ebben az irányzatban. ~Igaz, hogy a történelemben följegyeztek 373 III, 5,70 | mitizálható egészen addig, hogy az erkölcsiség pótléka vagy 374 III, 5,70 | szkepticizmus odáig ért, hogy kétségbevonja az erkölcsi 375 III, 5,70 | Egyesek azt gondolhatják, hogy jobb híján még egy ilyen 376 III, 5,70 | igazság, be kell látni, hogy objektív erkölcsi kötöttség 377 III, 5,71 | közjavának biztosítása azáltal, hogy tiszteletben tartja és megvédi 378 III, 5,71 | törvény feladata ugyanis az, hogy valódi igazságosságban biztosítson 379 III, 5,71 | társadalmi együttélést, hogy valamennyien "békés és nyugodt 380 III, 5,71 | személyek sértésére azáltal,hogy megtagadják olyan alapvetõ 381 III, 5,71 | közhatalom lényeges feladata, hogy oltalmazza az emberi személy 382 III, 5,72 | megfelelõen nyilvánvaló, hogy az örök törvénybõl ered. 383 III, 5,72 | ellen föl lehetne hozni, hogy nem ez a helyzetaz eutanáziával, 384 III, 5,72 | alapvetõ elvek ellenére, hogy nem rendelkezik az élet 385 III, 5,72 | lehetõségével. Ebbõl az következik, hogy ha egy polgári törvény törvényesíti 386 III, 5,73 | kötelezettséggel járnak, hogy lelkiismereti alapon kell 387 III, 5,73 | sürgette a keresztényeket arra, hogy engedelmeskedjenek a törvényes 388 III, 5,73 | komolyan figyelmeztette õket, hogy "inkább kell engedelmeskedni 389 III, 5,73 | fáraóval, aki elrendelte, hogy öljék meg az újszülött kisfiúkat: " 390 III, 5,73 | abban a biztos tudatban, hogy "ez a szentek hite és türelme". 391 III, 5,73 | Megfigyelhetõ ugyanis, hogy miközben a világ egyes részein 392 III, 5,74 | embernek joga van ahhoz, hogy ne kényszerítsék erkölcsileg 393 III, 5,74 | megkövetelheti az embertõl, hogy föláldozzon bizonyos állást 394 III, 5,74 | elõmenetelrõl. Máskor elõfordulhat, hogy önmagukban közömbös vagy 395 III, 5,74 | lehet azonban attól tartani, hogy az ilyen cselekvésre való 396 III, 5,74 | engedékenységre vezet. ~Hogy megvilágítsuk ezt a nehéz 397 III, 5,74 | kötelezettséggel arra hivatottak, hogy ne mûködjenek együtt olyan 398 III, 5,74 | arra való hivatkozással, hogy a polgári törvény engedélyezi 399 III, 6,75 | érvényesek. Megmutatják, hogy egy meghatározott magatartás 400 III, 6,75 | igen"-t kell kimondania, hogy fokozatosan elfoglalja a 401 III, 6,76 | pontját, mely elvezet oda, hogy tevékenyen gyarapítsuk az 402 III, 6,76 | és igazságban kifejezzük, hogy hálásak vagyunk Istennek 403 III, 6,76 | gondoskodására bízta, nem azért, hogy önkényesen bánjon vele, 404 III, 6,76 | önkényesen bánjon vele, hanem hogy bölcsen õrizze és szeretõ 405 III, 6,76 | megtestesülésével s azáltal, hogy életét adta az emberért, 406 III, 6,76 | ébreszti felelõsségüket, hogy kölcsönösen ajándékozzák 407 III, 6,77 | a végsõ parancsot arra, hogy tisztelje, szeresse és gyarapítsa 408 III, 6,77 | kötelezve a felebarátunk felé, hogy élete mindig oltalmat és 409 III, 6,77 | mindannyiunkat kötelez azáltal, hogy egy megújított társadalom 410 III, 6,77 | bátran kell dolgoznunk azért, hogy korunkban, melyet a halál 411 IV, 1 | tulajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy az õ erejét hirdessétek: 412 IV, 1,78 | akit az Atya küldött, "hogy örömhírt vigyen a szegényeknek". 413 IV, 1,78 | születve az Egyház érzi, hogy minden nap újra hangzik 414 IV, 1,78 | szolgái annak tudatában, hogy ajándékba kaptuk, s arra 415 IV, 1,78 | kaptuk, s arra küldettünk, hogy az egész emberiségnek hirdessük " 416 IV, 1,78 | és hálával azt a tudatot, hogy az élet népe és az életet 417 IV, 1,79 | lettünk, s arra hivattunk, hogy ennek megfelelõen éljünk. ~ 418 IV, 1,79 | abból a tudatból fakad, hogy az a nép vagyunk, "melyet 419 IV, 1,79 | Isten szerzett magának, hogy az Õ csodatetteit hirdesse". 420 IV, 1,79 | akinek az Úr parancsa szól, hogy bárki ember "felebarátja 421 IV, 2,80 | nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek 422 IV, 2,80 | szükségét érezzük annak, hogy hirdessük és tanúskodjunk 423 IV, 2,80 | várakozását, és föltárja, hogy a kegyelem által micsoda 424 IV, 2,80 | öröm és hála indít arra, hogy mindenkinek elmondjuk ezt 425 IV, 2,80 | azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek 426 IV, 2,81 | reményét; annak állítása, hogy a személy s élete és testisége 427 IV, 2,81 | kötelék van; annak bemutatása, hogy az emberi élet kapcsolat, 428 IV, 2,81 | jele; annak meghirdetése, hogy Jézus rendkívüli kapcsolatban 429 IV, 2,81 | emberrel, aki hajlandó arra, hogy a másik ember arcán fölismerje 430 IV, 2,81 | arcát; annak megmutatása, hogy az "õszinte önajándékozás" 431 IV, 2,81 | élet tisztelete követeli, hogy a tudomány és a technika 432 IV, 2,82 | 82. Hogy valóban az élet szolgálatában 433 IV, 2,82 | teológusokra hárul a feladat, hogy mutassák meg azokat az antropológiai 434 IV, 2,82 | valamennyien arra törekszünk, hogy az élet új kultúráját elõmozdítsuk. ~ 435 IV, 2,82 | mindenekelõtt tõlünk várják, hogy az élet Evangéliumának fáradhatatlan 436 IV, 2,82 | legyünk; ránk van bízva, hogy õrködjünk annak a tanításnak 437 IV, 2,82 | elmondtam, s keressük a módját, hogy a híveket megõrizzük minden 438 IV, 2,82 | figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a teológiai fakultásokon, 439 IV, 2,82 | azt a súlyos felelõsséget, hogy elárulják az igazságot és 440 IV, 2,82 | és küldetésüket azáltal, hogy a Tanítóhivatal által hûségesen 441 IV, 3,83 | Azt a küldetést kaptuk, hogy a világban "az életet szolgáló 442 IV, 3,83 | ünneplésnek az a célja, hogy szertartásai, jelképei, 443 IV, 3,83 | küszöbén áll, hanem engedi, hogy mindezen helyzetektõl megszólítva 444 IV, 3,83 | szolidaritás vágyát.~Itt az ideje, hogy valamennyien magunkévá tegyük 445 IV, 3,83 | újra képessé váljunk arra, hogy vallásos ámulattal telt 446 IV, 3,83 | nem tud mást tenni, mint hogy az öröm, dicséret és hála 447 IV, 3,84 | ennél még istenibb, ígéri, hogy egész valónkat, lelkünket 448 IV, 3,84 | és kevés azt mondani, hogy Õ az eleven élet: Õ az élet 449 IV, 3,84 | esemény, mely méltó arra, hogy örömben és dicsõségben énekeljük 450 IV, 3,84 | Nemcsak arra vagyunk hivatva, hogy a személyes és közösségi 451 IV, 3,84 | hanem mindenekelõtt arra, hogy a liturgikus esztendõ ünnepeivel 452 IV, 3,84 | isteni életben azáltal, hogy biztosítják azokat a lelki 453 IV, 3,85 | kezdeményezését, javaslom, hogy tartsuk meg minden évben 454 IV, 3,85 | és ünnepeljék. Fõ célja, hogy az egyéni lelkiismeretekben, 455 IV, 3,85 | súlyosságát, anélkül azonban, hogy mellõznék az életnek azon 456 IV, 3,86 | neki minden ember élete, s hogy miként valósul meg ez az 457 IV, 3,86 | fáradságra és áldozatra, hogy minél inkább odaadjanak 458 IV, 3,86 | ugyanis van hatalma ahhoz, hogy visszaadja az életet, amit 459 IV, 4 | testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei 460 IV, 4,87 | ha valaki azt állítja. hogy van hite, de belõle fakadó 461 IV, 4,87 | tanítványaiként arra vagyunk hivatva, hogy felebarátnak tekintsünk 462 IV, 4,87 | segítség lehetõség arra, hogy Jézusnak szolgáljunk, miként 463 IV, 4,87 | tiszteld meg selyemruhákkal, hogy odakinn, ahol fázik és mezítelen, 464 IV, 4,88 | mely mindenkit arra indít, hogy viseljük egymás terhét;415 465 IV, 4,88 | családot támogatnak abban, hogy az élet szentélye lehessen. 466 IV, 4,88 | megnyilvánulásai annak, hogy a szeretet találékony és 467 IV, 4,88 | legmegfelelõbb módokat, hogy az öregek -- fõként, ha 468 IV, 4,88 | rendeltetésük nemcsak az, hogy betegeket és haldoklókat 469 IV, 4,88 | haldoklókat ápoljanak, hanem hogy olyan környezetté váljanak, 470 IV, 4,89 | Foglalkozásuk követeli tõlük, hogy õrizzék és szolgálják az 471 IV, 4,89 | kísértésnek vannak kitéve, hogy manipulálják az életet vagy 472 IV, 4,90 | Evangéliuma készteti õket arra, hogy az egyszerû emberbaráti 473 IV, 4,90 | szeretetének magasságába emeljék; hogy a mindennapok fáradtsága 474 IV, 4,90 | ember méltóságának tudatát; hogy elinduljanak a szükséget 475 IV, 4,90 | kitartó realizmusa megkívánja, hogy az élet Evangéliumát szolgálják 476 IV, 4,90 | elkötelezettség azáltal, hogy képviselik és védik az élet 477 IV, 4,90 | hivatottak, az a kötelességük, hogy bátor döntéseket hozzanak 478 IV, 4,90 | hozott egy döntést. Igaz, hogy a törvények az emberi élet 479 IV, 4,90 | kialakulásában. Újra megismétlem, hogy egy olyan törvény, mely 480 IV, 4,90 | az összes politikus felé, hogy ne hozzanak olyan törvényeket, 481 IV, 4,90 | együttélést. ~Az Egyház tudja, hogy a pluralista demokráciában 482 IV, 4,90 | A bizonyosság azonban, hogy az erkölcsi igazság szükségszerûen 483 IV, 4,90 | elsõsorban a keresztényeket, hogy ne veszítsék kedvüket, és 484 IV, 4,90 | szempontból ki kell emelnünk, hogy nem elég kiküszöbölni a 485 IV, 4,90 | eltávolítani, elsõsorban azáltal, hogy biztosítják a családot és 486 IV, 4,90 | szolgáltatások dolgait, hogy össze lehessen hangolni 487 IV, 4,91 | népesedés. Kétségtelen, hogy a közhatalomnak feladata " 488 IV, 4,91 | erkölcsileg elfogadhatatlan, hogy a születések szabályozása 489 IV, 4,91 | mindenekelõtt arra kell törekedniük, hogy olyan gazdasági, szociális, 490 IV, 4,91 | segítik a házastársakat, hogy igaz felelõsséggel és teljes 491 IV, 4,91 | igazságosabb elosztásáért, hogy mindenki egyformán részesedhessék 492 IV, 5,92 | természetébõl -- tudniillik hogy az élet és a szeretet házasságra 493 IV, 5,92 | fakad, és arra szólítja, hogy "õrizze, nyilatkoztassa 494 IV, 5,92 | részesül. ~A család hivatása, hogy tagjai életét a születéstõl 495 IV, 5,92 | családi egyház arra hivatott, hogy hirdesse, ünnepelje és szolgálja 496 IV, 5,92 | érinti, akik arra hivatottak, hogy továbbadják az életet, mindig 497 IV, 5,92 | nemzés értelmének, tudniillik hogy az kiváltságos esemény, 498 IV, 5,92 | esemény, melyben megnyilvánul, hogy az emberi élet olyan ajándék, 499 IV, 5,92 | nemzésében a szülõk fölfedezik, hogy a gyermek "kölcsönös szeretetük 500 IV, 5,92 | nevelõi küldetés része az is, hogy tanítsák és tanúsítsák a