Chapter,Paragraph,Number

  1 Bev,  0,1  |    születése napján föltárul minden ember születésének teljes értelme
  2 Bev,  0,1  |             az örömnek, amit minden ember születése kivált.2 ~Amikor
  3 Bev,  1,2  |            a teljessége, amelyre az ember hivatott, teljesen meghaladja
  4 Bev,  1,2  |          visszhangot vált ki minden ember szívében, akár hívõ, akár
  5 Bev,  1,2  |            jóságra õszintén nyitott ember -- minden bizonytalanság
  6 Bev,  1,2  |          Mert a megtestesülésben az ember számára nemcsak Isten végtelen
  7 Bev,  1,2  |           oda",8 hanem minden egyes ember páratlan értéke is. ~A Megváltás
  8 Bev,  1,2  |  Evangéliumot alkot. ~Ezért maga az ember, az élõ ember jelenti az
  9 Bev,  1,2  |         Ezért maga az ember, az élõ ember jelenti az Egyház elsõ és
 10 Bev,  2,3  |           minden veszedelem, ami az ember életét és méltóságát fenyegeti,
 11 Bev,  3,5  |              hogy hirdette a munkás ember személyi jogainak szent
 12 Bev,  3,5  |          szolgáld az életet, minden ember életét! Csak ezen az úton
 13  I,  1,8   |            független a rossztól: az ember semmiképpen sincs predestinálva
 14  I,  1,8   |           jelen van az emberben. Az ember felebarátja ellensége lett."
 15  I,  1,8   |             gyorsasággal terjed: az ember Isten elleni lázadásához
 16  I,  1,8   |             azonnal kapcsolódott az ember halálos harca az ember ellen. ~
 17  I,  1,8   |           az ember halálos harca az ember ellen. ~A bûncselekmény
 18  I,  1,9   |           egyedül Istené: ezért aki ember életére tör, bizonyos értelemben
 19  I,  1,9   |           mélységesen átalakítja az ember életterét. A föld, mely
 20  I,  2,11  |            egyre nehezebbé teszi az ember, valamint kötelességeinek
 21  I,  2,15  |            tekintve nem hiányzik az ember prométeuszi magatartása
 22  I,  2,15  | önáltatásban nyilvánul meg, hogy az ember képes uralkodni az életen
 23  I,  2,16  |        családok méltósága és minden ember élethez való sérthetetlen
 24  I,  3,19  |        össze ezzel a felfogással az ember, mint "senkinek alá nem
 25  I,  3,19  |     megfontoláson alapszik, hogy az ember az állatoktól és a dolgoktól
 26  I,  3,19  |      testvéremnek?" 45 Igen, minden ember "õre a testvérének", mert
 27  I,  3,20  |     elkerülhetetnenné válik a másik ember tagadása, aki ellenségnek
 28  I,  4     |         arcod elõl": az Isten és az ember iránti érzék megfogyatkozása. ~
 29  I,  4,21  |   fogalmánál. El kell jutnunk a mai ember által megélt dráma szívéhez:
 30  I,  4,21  |            szívéhez: az Isten és az ember iránti érzék megfogyatkozásához,
 31  I,  4,21  |       érzéket, kezdi elveszíteni az ember iránti érzéket is, az ember
 32  I,  4,21  |         ember iránti érzéket is, az ember élete és méltósága iránti
 33  I,  4,21  |             alatt áll. Valójában az ember csak az Úr elõtt képes beismerni
 34  I,  4,22  |      megsérül és veszélybe kerül az ember iránti érzék is, ahogy a
 35  I,  4,22  |          érthetetlenné válik".51 Az ember ugyanis nem képes többé
 36  I,  4,22  |            dolgokká válnak, amit az ember egyszerûen "birtokolni"
 37  I,  4,22  |           függést. ~Valójában ha az ember úgy él, "mintha Isten nem
 38  I,  4,23  |                  23. Az Isten és az ember iránti érzék megfogyatkozása
 39  I,  4,23  |            vagy szenvedõ és az öreg ember látja ennek kárát. A személyi
 40  I,  4,24  |                  24. Az Isten és az ember iránti érzék megfogyatkozása
 41  I,  4,24  |             ott visszhangzik minden ember lelkiismeretében: a lelkiismeretnek
 42  I,  5,25  |          védelmezõjéhez. Minden más ember vére is, akiket Ábel után
 43  I,  5,25  | kinyilvánítja, hogy milyen drága az ember Isten szemében, s milyen
 44  I,  5,25  |       elismerni és értékelni minden ember szinte isteni méltóságát,
 45  I,  5,25  |          Fiát adta oda", hogy õ, az ember "meg ne haljon, hanem örök
 46  I,  5,28  |            van ugyanis szó, hogy az ember a saját létének egy alapvetõ
 47 II,  1,29  |            és személyébõl nyílik az ember számára a lehetõség, hogy "
 48 II,  1,30  |          ajándéknak köszönhetõen az ember testi és lelki élete már
 49 II,  1,30  |          cél, melyre a világban élõ ember rendelve van és hivatott.
 50 II,  2,31  |        hitet. Hogyan ne értenénk az ember egyetemes jajszavát Jób
 51 II,  3,32  |            mélyebben érintik minden ember életének értelmét a maga
 52 II,  3,33  |             dicsõsége tükrözõdik az ember arcán. ~
 53 II,  3,34  |           tapasztalat hangzik, s az ember arra hivatott, hogy ennek
 54 II,  3,34  |              Isten dicsõsége az élõ ember".118 Az ember fölséges méltóságot
 55 II,  3,34  |      dicsõsége az élõ ember".118 Az ember fölséges méltóságot kapott
 56 II,  3,34  |          azt."120 Így megerõsíti az ember elsõbbségét a dolgokkal
 57 II,  3,34  |            bibliai elbeszélésben az ember különbözõségét a többi teremtménytõl
 58 II,  3,34  |           emeli ki, hogy egyedül az ember teremtését elõzi meg egy
 59 II,  3,34  |       sajátos kapcsolatot teremt az ember és a Teremtõ között: "Alkossunk
 60 II,  3,34  |         különleges kötelék Isten és ember között? Sirák Fia Könyvének
 61 II,  3,34  |         vezeti vissza nem csupán az ember világ fölötti uralmát, hanem
 62 II,  3,34  |         képessége és a szabadság az ember kiváltsága, mert Teremtõjének,
 63 II,  3,34  |      teremtmények között egyedül az ember "képes arra, hogy megismerje
 64 II,  3,35  |            az élet leheletét, és az ember élõlénnyé lett."127 ~Az
 65 II,  3,35  |         vágyakozását hallja, minden ember magáévá teszi Szent Ágoston
 66 II,  3,35  |           paradicsomában zavarja az ember életét mindaddig, amíg egyedül
 67 II,  3,35  |       megnyugtató kikötõje. ~"Mi az ember, hogy megemlékezel róla,
 68 II,  3,35  |          megemlékezel róla, vagy az ember fia, hogy meglátogatod õt?" --
 69 II,  3,35  |           világegyetemhez mérten az ember apró jószág, de éppen ez
 70 II,  3,35  |             dicsõsége tükrözõdik az ember arcán. Benne a Teremtõ megtalálja
 71 II,  3,35  |  mestermûnek megalkotásával, aki az ember, aki uralkodik az összes
 72 II,  3,35  |     munkájától; megpihent azután az ember bensõjében, megpihent elméjében
 73 II,  3,36  |             betört bûn. A bûnnel az ember a Teremtõ ellen lázad, s
 74 II,  3,36  |           imádták".135 Ily módon az ember nem csupán önmagában csúfítja
 75 II,  3,36  |           el Istennek, elárulják az ember bensõ értelmét és megsértik
 76 II,  3,36  |          fényében mutatkozik meg az ember életében Isten Fiának emberi
 77 II,  3,36  |           és elcsúfítja Istennek az ember életére vonatkozó tervét
 78 II,  3,36  |           Fiának képmásához".140 Az ember csak ennek a képmásnak ragyogásában
 79 II,  4,37  |          Fiát, azt jelenti, hogy az ember befogadja saját életébe
 80 II,  4,38  |           dicsõsége" bizony "az élõ ember", "az ember élete pedig
 81 II,  4,38  |          bizony "az élõ ember", "az ember élete pedig Isten látása."
 82 II,  4,38  |             van az örök élet. Ha az ember ösztönösen szereti az életet,
 83 II,  4,38  |          Ebben az összefüggésben az ember életszeretete nem korlátozódik
 84 II,  5     |                                  Az ember kezébõl... számon kérem
 85 II,  5     |          kezébõl... számon kérem az ember életét":152 tisztelet és
 86 II,  5,39  |                              39. Az ember élete Istentõl jön, az Õ
 87 II,  5,39  |           Isten az egyetlen ura: az ember nem rendelkezhet fölötte.
 88 II,  5,39  |          Noénak a vízözön után: "Az ember kezébõl, a férfi testvére
 89 II,  5,39  |             kezébõl számon kérem az ember életét".153 A szentírási
 90 II,  5,39  |       teremtette az embert".154 ~Az ember élete és halála tehát Isten
 91 II,  5,39  |    teremtményével. Ha igaz, hogy az ember élete Isten kezében van,
 92 II,  5,40  |    kezdettõl fogva bele van írva az ember szívébe, lelkiismeretébe.
 93 II,  5,40  |         lelkiismerete mélyén minden ember mindig arra kap fölszólítást,
 94 II,  5,40  |             ugyan az érzékenység az ember életének értéke iránt, de
 95 II,  5,40  |          mely arra kötelez, hogy az ember úgy törõdjön a felebarátjával,
 96 II,  6     |     hajtsátok uralmatok alá":175 az ember felelõssége az élettel kapcsolatban. ~
 97 II,  6,42  |         Zsoltáros is magasztalja az ember uralmát, mint a Teremtõtõl
 98 II,  6,42  |      ösvényeit járja."178 ~Mivel az ember arra hivatott, hogy mûvelje
 99 II,  6,43  |    házastársak egyesülésébõl egy új ember születik, különleges istenképiséget
100 II,  7,44  |             téged":197 minden egyes ember léte kezdetétõl fogva Isten
101 II,  7,44  |        Teremtõje, aki megalkotta az ember születését és mindennek
102 II,  8,46  |            vették körül.204 Az igaz ember nem azt kéri, hogy meneküljön
103 II,  8,46  |           úgy a halálnak sem ura az ember; életében és halálában teljesen
104 II,  8,46  |               A betegséggel sújtott ember is arra hivatott, hogy az
105 II,  8,46  |         lehetõsége be is zárulna az ember elõtt -- olyannyira, hogy
106 II,  8,46  |        elszáradtam" 210 -- a jámbor ember akkor is rendíthetetlen
107 II,  8,47  |           mennyire szívén viseli az ember testi életét. Jézust, "a
108 II,  9,48  |     igazságban. Ha elszakad tõle az ember, értelmetlenségre és boldogtalanságra
109 II,  9,48  |    rendeltetése, hogy oltalmazza az ember életét. Ez a magyarázata
110 II,  9,48  |            akkor ragyog föl újra az ember javaként -- minden szempontból
111 II,  9,48  |             ha kitárulunk Isten, az ember és a történelem igazsága
112 II,  9,48  |             Nemcsak kenyérrel él az ember, ... hanem minden igével,
113 II,  9,48  |           meghallgatásával képes az ember méltóságának és igazságának
114 II, 10,50  |      százados így kiált föl: "Ez az ember valóban Isten Fia volt!".
115 II, 10,50  |           Jézus megvilágítja minden ember életének és halálának értelmét.
116 II, 10,50  |          minden létében fenyegetett ember megtalálja szabadulásának
117 II, 10,51  |         Isten életébõl kap részt az ember. Az Egyház szentségei által --
118 III,  1,52 |             szeretetétõl: mindig az ember gyarapodására és örömére
119 III,  1,52 |             ajándéka, ugyanakkor az ember kötelezõ feladata. A szabad
120 III,  1,52 |             lehessen a földön... Az ember Annak képmásául teremtetett,
121 III,  1,52 |          jellemzi a királyság... Az ember is király. Mivel arra teremtetett,
122 III,  1,52 |           álló teretményeken,263 az ember nemcsak a dolgoknak, hanem
123 III,  1,52 |            s mindig és kizárólag az ember javára szólnak, hogy megõrizzék
124 III,  1,52 |        elvezessék boldogságába. ~Az ember nem föltétlen ura és megföllebbezhetetlen
125 III,  1,52 |              Az életet úgy kapja az ember, mint kincset, amit nem
126 III,  2    |       testvértõl is számon kérem az ember életét":268 az ember élete
127 III,  2    |             az ember életét":268 az ember élete szent és sérthetetlen ~
128 III,  2,53 |          isteni parancsként adja az ember elé a "ne ölj" parancsolatot.
129 III,  2,53 |          hasonlatosságára teremtett ember élete abszolút Urának nyilvánítja
130 III,  2,57 |         érvényes ez, ha az ártatlan ember gyenge és védtelen, és csakIsten
131 III,  2,57 |       értelem világosságával minden ember megtalál a saját szívében
132 III,  2,57 |            hatalmazhat föl ártatlan ember megölésére, legyen az embrió
133 III,  2,57 |        tekintetében minden ártatlan ember feltételek nélkül egyenlõ
134 III,  2,57 |            amely tiltja az ártatlan ember közvetlen megölését "nincsenek
135 III,  3,58 |       összes vétkek között, amit az ember az élet ellen el tud követni,
136 III,  3,58 |        bárhogyan hajtják végre, egy ember megfontolt és közvetlen
137 III,  3,58 |            is. Akit megölnek, olyan ember, aki jelentkezik az életre,
138 III,  3,59 |    következményei túllépik az egyes ember felelõsségét és az okozott
139 III,  3,60 |            genetikai programja: egy ember, mégpedig egy konkrét ember
140 III,  3,60 |         ember, mégpedig egy konkrét ember már teljesen egyedi tulajdonságokkal
141 III,  3,61 |              születése elõtt is. Az ember az anyaméhtõl kezdve Istenhez
142 III,  3,61 |           az "élet könyvébe".303 Az ember már a méhben -- amint sok
143 III,  3,61 |  megakadályozzák a születést. Az is ember, aki születni készül."308 ~
144 III,  3,62 |          ellenkezik Isten -- minden ember szívébe írt, pusztán értelemmel
145 III,  4,64 |           64. A földi élet végén az ember szemben találja magát a
146 III,  4,64 |         vagy megfeledkezve róla, az ember úgy gondolja, hogy önmaga
147 III,  4,64 |             fejlett országokban élõ ember viselkedik így, mert erre
148 III,  4,65 |        erkölcsi kötelesség, hogy az ember gyógyítsa és gyógyíttassa
149 III,  4,66 |          olykor fõ cselekvõ lesz az ember egy olyan igazságtalan cselekedetben,
150 III,  4,66 |      szerint érvényesíti. Amikor az ember bitorolja ezt a hatalmat,
151 III,  4,67 |            Zsinat emlékeztet rá: az ember számára "leginkább a halál
152 III,  5,70 |          mert ha a békét nem minden ember méltóságához és az összes
153 III,  5,72 |       ellentmondásban vannak minden ember élethez való sérthetetlen
154 III,  5,74 | keresztények, mint minden jóakaratú ember, súlyos lelkiismereti kötelezettséggel
155 III,  6,75 |         birtoklás minden keresztény ember kötelessége), kezdi fölemelni
156 III,  6,76 |              A Teremtõ az életet az ember felelõs gondoskodására bízta,
157 III,  6,76 |       szövetség Istene minden egyes ember életét egy másik emberre
158 III,  6,76 |            adott a kölcsönösség, az ember emberre bízása törvényének.
159 III,  6,77 |      parancsolatot is. A keresztény ember számára tehát magában foglalja
160 IV,  1,79  |           parancsa szól, hogy bárki ember "felebarátja legyen": "Menj
161 IV,  2,80  |             visz388 , meghaladja az ember minden várakozását, és föltárja,
162 IV,  2,80  |    fölülmúlhatatlan jótéteményt? Az ember meghaladja a saját természetét,
163 IV,  2,80  |   örökkévaló; mindent összegezve az ember Istenné válik."389 ~Az ember
164 IV,  2,80  |        ember Istenné válik."389 ~Az ember páratlan méltósága fölötti
165 IV,  2,81  |         hajlandó arra, hogy a másik ember arcán fölismerje Krisztus
166 IV,  2,82  |           miközben sokan elvetik az ember életére vonatkozó józan
167 IV,  3,84  |    énekeljük meg"404 . Smi több, az ember és élete nem csupán úgy
168 IV,  3,86  |              mennyit ér neki minden ember élete, s hogy miként valósul
169 IV,  4,90  |    közepette visszaszerezzék minden ember méltóságának tudatát; hogy
170 IV,  4,90  |           Nekik, akik a közjó és az ember szolgálatára hivatottak,
171 IV,  4,91  |              elsõsorban az ártatlan ember élethez való jogát. Ezért
172 IV,  6,95  |        kultúrákat431 , hogy azok az ember és élete egész igazságát
173 IV,  6,96  |             Lényeges tehát, hogy az ember elismerje teremtmény voltának
174 IV,  6,96  |      feladatként kapja Istentõl: az ember csak e veleszületett létbeli
175 IV,  6,96  |             magatartás áll, amit az ember a legnagyobb misztérium,
176 IV,  6,97  |           embert, hogy egyre inkább ember legyen, egyre mélyebbre
177 IV,  6,99  |            magatartást alakít ki az ember, s nem csupán a saját gyermek,
178 IV,  6,99  |         gyermek, hanem általában az ember iránt."441 Az anya ugyanis
179 IV,  7     |     ajándékként kaptuk: hogy minden ember közösségben legyen velünk
180 IV,  7     |        emberiség sorsáért aggódó -- ember lelkiismeretére tartozik.
181 IV,  7     |          ugyanis szó, melyet minden ember be tud fogadni csupán az
182 IV,  7     |        alapszik és bontakozik ki az ember összes többi elidegeníthetetlen
183 IV,  7     |    népszokássá válik... Míg ahol az ember jogait valóban vallják s
184 Bef,  0,101|          testté lett Ige életét, az ember élete kiszabadult a végleges
185 Bef,  2,103|          bizonyos értelemben minden ember jelképe is, minden gyermeké,
186 Bef,  2,103|          vált"470 . Krisztus minden ember "testében" folytatja önmaga
187 Bef,  2,103|           közösségre lépést, így az ember életének elutasítása valójában