Közösségben a világ összes Püspökével

5. A Rómában 1991. április 4--7 között tartott rendkívüli Bíborosi Konzisztórium az emberi életet fenyegetõ mai veszedelmekkel foglalkozott. A probléma és az emberiség egész családjának, s fõként a keresztény közösségnek szóló kihívás széleskörû és elmélyült megtárgyalása után a Bíborosok egyhangúan arra kértek, hogy Péter Utódjának teintélyével újra erõsítsem meg az emberi élet értékét és sérthetetlenségét, tekintettel a mai körülményekre és támadásokra.

E kérésnek engedve 1991 Pünkösdjén levelet intéztem személy szerint minden Püspöktestvéremhez, hogy a püspöki kollegialitás szellemében segítsenek nekem a témába vágó dokumentum elkészítésében.14 Mélyen hálás vagyok valamennyi Püspöknek, akik válaszoltak és értékes információkat, gondolatokat és javaslatokat adtak. Ezzel is tanúságot tettek arról, hogy egy szívvel-lélekkel és meggyõzõdéssel vesznek részt az Egyháznak az élet Evangéliumával kapcsolatos tanítói és lelkiszpátori küldetésében.

Ugyanebben a levélben, néhány nappal a Rerum novarum enciklika száz éves évfordulójának ünneplése után fölhívtam mindenki figyelmét a következõ egyedülálló analógiára: "Miként száz évvel ezelõtt a munkásosztály alapvetõ jogait nyomták el és az Egyház nagy bátorsággal védelmébe vette az elnyomottakat azzal, hogy hirdette a munkás ember személyi jogainak szent voltát, úgy most, amikor egy másik csoport élethez való alapvetõ jogait nyomják el, az Egyház kötelességnek érzi, hogy ugyanolyan bátran szóljon azokért, akik nem tudnak szólni önmaguk érdekében. Az Egyház szava mindig evangéliumi kiáltása világ szegényei védelmében, mindazokért, akiket emberi jogaikban fenyegetnek, megvetnek és elnyomnak."15

Gyenge és védtelen emberek -- különösen is a még meg nem született gyermekek -- sokaságának élethez való alapvetõ jogát tiporják el ma. Ha az Egyház a múlt század végén nem hallgathatott a munkásokat ért igazságtalanságok láttán, még kevésbé hallgathat ma, amikor a múlt sajnos meg nem oldott szociális igasságtalanságaihoz a világ oly sok részén csatlakoztak még súlyosabb igazgságtalanságok és elnyomások, s ezeket ráadásul összekeverik az új, most alakuló világrend elemeivel.

Ez a világ összes országa püspökeinek együttmûködésével készült Enciklika pontosan és szilárdan újra meg akarja erõsíteni az emberi élet értékét és sérthetetlenségét, ugyanakkor Isten nevében szenvedélyes felhívás minden egyes emberhez: tiszteld, óvd, szeresd és szolgáld az életet, minden ember életét! Csak ezen az úton fogsz igazságosságot, fejlõdést, igaz szabadságot, békét és boldogságot találni!

Ezek a szavak jussanak el az Egyház minden fiához és leányához! Jussanak el minden jóakaratú emberhez, akik törõdnek minden férfi és nõ és az egész emberi társadalom javával és sorsával!

6. A hitben mélységes közösségben minden testvérrel és nõvérrel, és õszinte barátságban mindenkivel újra át akarom elmélkedni és hirdetniakarom az élet Evangéliumát: az igazság ragyogását, mely megvilágosítja a lelkiismereteket; a csillogó fényességet, mely meggyógyítja az elhomályosult látást; az állhatatosság és bátorság kiapadhatatlan forrását, hogy szembe tudjunk szállni a mindig új kihívásokkal, melyekkel utunk közben találkozunk.

Miközben visszagondolok a Család Éve során szerzett gazdag tapasztalatokra, s kiegészítve azt a Levelet, amelyet "a föld bármely részén élõ minden konkrét családhoz" intéztem16 , újult bizalommal tekintek minden családi otthonra, és kívánom, hogy minden szinten szülessen újjá vagy erõsödjék meg az elkötelezettség a család támogatására, hogy ma is -- a sok nehézség és súlyos fenyegetések ellenére is -- mindig meg tudjon maradni Isten tervei szerint "az élet szentélyének".17

Az Egyház -- mely az élet népe és az életet szolgáló nép -- minden tagjához fordulok a nagyon sürgetõ felhívással, hogy közösen adjuk ennek a mai világnak a remény új jeleit azon fáradozva, hogy növekedjék az igazságosság és a szolidaritás, és erõsödjék meg az emberiélet új kultúrája, az igazság és a szeretet hiteles civilizációjának építésére.