I. FEJEZET

TESTVÉRED VÉRE HOZZÁM KIÁLT A FÖLDBÕL

AZ EMBERI ÉLETET FENYEGETÕ MAI VESZEDELMEK

"Káin a testvérére, Ábelre támadt és megölte":18 az élet elleni erõszak gyökerénél

7. "A halált nem Isten alkotta, Õ nem leli örömét az élõk pusztulásában. Mindent azért teremtett, hogy legyen. ...Isten halhatatlanságra teremtette az embert; saját természetének képmásává tette. De a halál belépett a világba az ördög irigysége folytán; és megtapasztalják mindazok, akik vele tartanak."19

Az élet Evangéliumának, mely már kezdetben fölhangzott azzal, hogy Isten az embert a maga képmására teremtette -- a teljes és tökéletes életre 20 --, ellentmond a világba lépõ halál fájdalmas tapasztala, és az értelmetlenség árnyékát veti az egész emberi létre. A halál az ördög irigysége 21 és az õsszülõk bûne következtében22 jött. Mégpedig erõszakosan jött a világba azáltal, hogy Káin megölte a testvérét, Ábelt: "Amikor kinn voltak a mezõn, Káin rátámadt a testvérére, Ábelre és megölte."23

Ezt az elsõ gyilkosságot a Teremtés könyve megrázóan írja le modellé vált oldalán, melyet a népek történetében minden nap, megállás nélkül és nyomasztó gyakorisággal újra írnak.

Olvassuk csak újra együtt ezt a szentírási oldalt, mely végletes egyszerûsége és archaikus stílusa ellenére rendkívül gazdag tanítást tartalmaz.

»Ábel juhok pásztora volt, Káin pedig földmûves. Történt pedig néhány nap múlva, hogy Káin áldozati adományt ajánlott föl az Úrnak a föld gyümölcsébõl. Ábel is fölajánlott nyájának elsõszülötteibõl és azok hájából. És az Úr letekintett Ábelre és ajándékára, Káinra pedig és az õ ajándékára nem tekintett le.

Káin nagyon megharagudott és elborult az arca. És mondta neki az Úr: "Miért haragszol és miért borult el az arcod? Nemde ha jól cselekszel, fölemeled az arcodat? Ha pedig rosszul, a küszöbön leselkedik a bûn és vágyódik utánad, te pedig uralkodj rajta."

És mondta Káin a testvérének, Ábelnek: "Menjünk ki!" És amikor kinn voltak a mezõn, Káin rátámadt a testvérére, Ábelre és megölte.

És szólt az Úr Káinhoz: "Hol van Ábel, a testvéred?" Õ válaszolta: "Nem tudom. Talán õre vagyok én a testvéremnek?" És mondta neki: "Mittettél? Testvéred vérének szava fölkiált hozzám a földbõl. Most tehát átkozott leszel távol a földtõl, amely megnyitotta száját és befogadta testvéred vérét a kezedbõl! Ha megmûveled, nem termi neked többé gyümölcsét; hontalan és bujdosó leszel a föld színén."

És mondta Káin az Úrnak: "Nagyobb a büntetésem, mint hogy elviselhetném. Íme, kivetsz engem ma a földrõl és el fogok rejtõzni arcod elõl, hontalan és bujdosó leszek a föld színén; bárki tehát, aki rám talál meg fog ölni engem."

És mondta neki az Úr: "Nem így lesz, hanem aki megöli Káint, hétszeresen bûnhõdik!" És jelet tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje õt senki, aki találkozik vele.

És kiment Káin az Úr arca elõl és Nod földjén lakott, Édentõl keletre.«24

8. Káin "nagyon megharagudott" és "elborult az arca", mert "az Úr letekintett Ábelre és ajándékára".25 A bibliai szöveg nem árulja el, hogy Káin áldozatánál miért volt kedvesebb Ábel áldozata az Úrnak; azt azonban világosan elmondja, hogy áldozatának elvetése ellenére sem szakítja meg a dialógust Káinnal. Emlékezteti és figyelmezteti õt szabadságára, hogy független a rossztól: az ember semmiképpen sincs predestinálva a rosszra. Mint Ádámot, õt is megkísérti a bûn gonosz hatalma, mely mint vadállat ott leselkedik az emberi szív kapujánál, hogy rávesse magát prédájára. De Káin szabad a bûnnel szemben. Uralkodhat és uralkodnia is kell rajta: "vágyódik utánad, te pedig uralkodj rajta!"26

Az irigység és a harag azonban elnyomta az Úr intelmét, s így Káin rátámadt a saját testvérére és megölte. Miként a Katolikus Egyház Katekizmusában olvassuk: "Annak elbeszélésében, hogyan ölte meg Káin Ábelt, a Szentírás rámutat, hogy az eredeti bûn következtében a harag és az irigység az emberi történelem kezdetétõl jelen van az emberben. Az ember felebarátja ellensége lett."27

Testvér öli meg a testvért. Mint az elsõ testvérgyilkosságban, minden gyilkosságban megsértik azt a "lelki" rokonságot, mely az embereket egyetlen nagy családdá forrasztja,28 hiszen valamennyien ugyanannak az alapvetõ jónak, az egyenlõ személyi méltóságnak részesei. Nem ritkán a "test és vér" rokonságát is megsértik, például amikor az élet fenyegetése a szülõk és a gyermek között történik az abortusz esetében, vagyamikor tágabb rokonságban helyeslik vagy elkövetik az eutanáziát.

A felebarát elleni minden erõszak gyökerében engednek a "gonosz" logikájának, azaz annak, aki "gyilkos kezdettõl fogva",29 miként Szent János figyelmeztet: "Mert az üzenet, amit kezdettõl fogva hallottatok ez: Szeressük egymást. Nem mint Káin, aki a gonosztól való volt és megölte a testvérét.30 Így a testvérgyilkosság a történelem hajnalától kezdve szomorú bizonysága annak, hogy a rossz milyen megdöbbentõ gyorsasággal terjed: az ember Isten elleni lázadásához a földi paradicsomban azonnal kapcsolódott az ember halálos harca az ember ellen.

A bûncselekmény után Isten beavatkozik, hogy megtorolja a gyilkosságot. Isten színe elõtt, aki kérdõre vonja az Ábellel történtek felõl, Káin ahelyett, hogy zavarba jönne és mentegetõzne, szemtelenül kitér a kérdés elõl: "Nem tudom. Talán õre vagyok én a testvéremnek?"31 "Nem tudom" -- ezzel a hazugsággal próbálja Káin eltakarni a bûnt. Így történt és történik ez sokszor, amikor a legkülönbözõbb ideológiákkal igazolják és palástolják a személy elleni legkegyetlenebb vétkeket. "Talán õre vagyok én a testvéremnek?": Káin nem akar a testvérére gondolni, és elutasítja magától azt a felelõsséget, amellyel mindenki tartozik a másik emberért. Önkéntelenül is eszünkbe jutnak a felelõsségmentesítés mai irányzatai, melyek föl akarnak menteni az egymásért való felelõsségtõl; ennek jelei többek között a társadalom gyengébb tagjai -- pl. az öregek, a betegek, a bevándoroltak, a gyermekek -- iránti szolidaritás csökkenése, és az a közömbösség, mely gyakran megfigyelhetõ a népek egymásközti kapcsolatában akkor is, amikor olyan alapvetõ értékek forognak kockán, mint maga a létezés, a szabadság és a béke.

9. De Isten nem hagyhatja büntetlenül a bûncselekményt: a meggyilkolt vére a földbõl, melyre kiomlott, követeli, hogy Isten igazságot szolgáltasson.32 E szövegbõl merítette az Egyház az égbekiáltó bûn kifejezést azoknak a bûnöknek a megnevezésére, amelyek Istenhez kiáltanak megtorlásért, és az elsõk között közéjük tartozik a szándékos emberölés.33 A zsidóknak, mint sok más ókori nép számára is a vér az élet székhelye, sõt "a vér az élet",34 s az élet, fõként az emberi élet egyedül Istené: ezért aki ember életére tör, bizonyos értelemben magára Istenre támad.

Káint megátkozza Isten és maga a föld is, mely megtagadja tõle gyümölcsét.35 Bûnhõdik: a pusztában és sivatagban kell laknia. Az erõszakos gyilkosság mélységesen átalakítja az ember életterét. A föld, mely elõbb "Éden kertje",36 a bõség, a nyugodt személyes és baráti kapcsolat helye volt Istennel, most "Nod földje",37 a "nyomorúság", a magány és az Istentõl való távollét helye lett. Káin "hontalan és bujdosó" lett a föld színén:38 bizonytalanság és vándorlás lett a sorsa.

Isten azonban, aki akkor is irgalmas, amikor büntet, "jelet tett Káinra, hogy meg ne ölje õt senki, aki találkozik vele" (Gn 4,15). A jel tehát nem arra szolgál, hogy kiszolgáltassa az emberi bosszúnak, hanem hogy oltalmazza és megvédje azoktól, akik meg akarnák ölni, hogy megbosszulják Ábel halálát. Még a gyilkos sem veszíti el személyi méltóságát, s errõl maga Isten kezeskedik. S éppen ebben mutatkozik meg Isten irgalmas igazságosságának látszólag ellentmondásos misztériuma, miként Szent Ambrus írja: "Miután megtörtént a testvérgyilkosság, azaz a legnagyobb gaztett, abban a pillanatban, amikor belépett a bûn, érvénybe kellett lépnie az isteni irgalmasság törvényének, mert ha a bosszú azonnal lesújt a vétkesre, az emberek sem tanúsítottak volna a büntetésben türelmet vagy mérsékletet, hanem azonnal rárontottak volna a bûnösre. ... Isten elûzi arca elõl Káint, elszakítva szüleitõl számkivetésbe küldi, hogy az emberi környezettõl távol, vadállatok között éljen. Mindazonáltal Isten nem akarta halállal büntetni a gyilkosságot, mert a gyilkos halálánál jobban akarta a bûnös bûnbánatát."39