"Bátorságom és erõsségem az Úr, és üdvösségem lett":90 az élet mindig érték.

31. Valójában az életrõl szóló üzenet evangéliumi teljességét már az Ószövetség elõkészítette. Fõleg a kivonulás eseményében -- mely az ószövetségi hit tapasztalatának támasza -- fedezte föl Izrael, milyen drága az élete Isten szemében. Amikor ugyanis kiirtásra ítélték, hiszen újszülött fiait halál fenyegette,91 Isten üdvözítõként nyilatkoztatja ki magát neki, aki képes arra, hogy jövõt biztosítson annak, akinek nincs reménye. Így Izraelben megszületik a biztos tudat: az õ élete nincs kiszolgáltatva a fáraó hatalmának, aki kénye-kedve szerint bánhatna vele; épp ellenkezõleg, Isten gyengéd és hatalmas szeretettel szereti õt.

A rabszolgaságból való szabadulás identitást ajándékoz, egy eltörölhetetlen méltóság elismerését és egy új történet kezdetét, melyben Isten fölfedezése és önmaga fölfedezése párhuzamosan halad elõre. A kivonulás tapasztalata alapokat vet és példa értékû. Izrael ebbõl érti meg, hogy valahányszor a léte forog kockán, nincs más menekvése, mint hogy megújult bizalommal Istenhez meneküljön és hatékony segítséget találjon nála: "Én formáltalak meg téged, az én szolgám vagy te, Izrael, nem feledkezem meg rólad".92

Miközben Izrael megismeri saját létének mint népnek értékét, fokozatosan fölfogja az élet értelmét és értékét általában is. Ez a reflexió sajátos módon a bölcsességi könyvekben bontakozik ki, s kiindulópontja az élet törékenységének mindennapos tapasztalata és a tudat, hogy veszélyek fenyegetik az életet. A lét ellentmondásaira a hitnek kell választ adnia.

Elsõsorban a fájdalom problémája terheli meg és teszi próbára a hitet. Hogyan ne értenénk az ember egyetemes jajszavát Jób könyvének elmélkedésében? A fájdalomtól roskadozó ártatlan emberbõl természetszerûen fakad föl a kérdés: "Miért adatott világosság a nyomorultnak, s az élet azoknak, akiknek keserû a lelke? -- akik várják a halált és nem jön, és ásnak, keresvén azt jobban, mint a kincset?"93 A hit azonban a legsûrûbb sötétben is arra indít, hogy bizalommal és imádással ismerje el a misztériumot: "Tudom, hogy mindent megtehetsz és nincs rejtve elõtted gondolat."94

A kinyilatkoztatás lépésrõl lépésre egyre nagyobb világossággal mutatta meg az örök élet csíráját, melyet a Teremtõ az emberek szívébe rejtett: "Mindent jól tett a maga idejében; és a világot a szívükre bízta".95 A teljességnek és egyetemességnek ez a csírája arra vár, hogy a szeretetben nyilvánuljon meg és Isten ingyenes ajándékaként az Õ örök életében részesedve beteljesedjék.