"Mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg örökre": az örök élet ajándéka.

37. Az élet, amit Isten Fia adni jött az embereknek, nem korlátozódik a földi élet idejére. Az élet, mely öröktõl fogva "benne van" és "az emberek világossága",141 Istentõl született lét és a részesedés szeretetének teljességében: "Akik pedig befogadták Õt,azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek: azoknak, akik hisznek az Õ nevében, akik nem vérbõl, nem is a test ösztönébõl, nem is a férfi akaratából, hanem Istenbõl születtek."142

Jézus ezt az életet, melynek ajándékozására jött, néha egyszerûen így nevezi: "az élet"; és az Istentõl való születést úgy mutatjabe, mint a szükséges föltételt ahhoz, hogy a cél, melyre Isten teremtette az embert, elérhetõ legyen: "Ha valaki nem születik újjá fölülrõl, nem láthatja meg Isten országát".143 Ennek az életnek az ajándéka Jézus küldetésének sajátos tárgya: Õ az, "aki a mennybõl szállott alá, és életet ada világnak",144 úgyhogy teljes igazsággal állíthatja: "Ha valaki engem követ... övé lesz az élet világossága".145

Máskor Jézus "örök életrõl" beszél, s e kifejezésben az örök jelzõ nem egyszerûen idõfölötti távlatot jelent. Az élet, melyet Jézus ígér és ajándékoz, "örök", mert az "Örökkévaló" életében való részesedés teljességét jelenti. Aki hisz Jézusban és közösségre lép vele, annak örök élete van,146 mert tõle hallja azokat a szavakat, melyek kinyilatkoztatják és létébe árasztják az élet teljességét; ezek "az örök élet igéi", melyeket Péter ismert föl a maga hitvallásában: "Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak; smi hittünk és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje."147 Hogy az örök élet miben áll, azt maga Jézus magyarázza meg, amikor fõpapi imájában az Atyához fordul: "Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust."148 Megismerni Istent és az Õ Fiát, azt jelenti, hogy az ember befogadja saját életébe az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetközösségének misztériumát, s így élete az isteni életben való részesedés által már most kitárul az örök életre.

38. Az örök élet tehát Isten élete, s ugyanakkor Isten fiainak élete. A hívõt kell, hogy mindig új csodálkozás és határtalan hála fogja el ennek a váratlan és kimondhatatlan igazságnak láttán, mely Istentõl Krisztusban jön hozzánk. A hivõ magáévá teszi János apostol szavait: "Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya, hogy Isten fiainak hívnak minket, és azok is vagyunk! ... Szeretteim, már most Isten fiai vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk; tudjuk ugyanis, hogy amikor majd Õ megjelenik, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk Õt úgy, amint van."149

Az élet keresztény igazsága így éri el csúcspontját. Ennek az életnek a méltósága nemcsak eredetéhez, Istentõl való származásához kötõdik, hanem a céljához is, mert arra van rendelve, hogy közösségben legyen Istennel az Õ megismerésben és a szeretetben. Ennek az igazságnak fényénél Szent Ireneusz kiegészíti és pontosabbra fogalmazza az embert magasztaló tételét: "Isten dicsõsége" bizony "az élõ ember", "az ember élete pedig Isten látása."150

Ebbõl azonnal következmények fakadnak az emberi életre nézve a maga földi állapotában, melyben már csírázik és növekedõben van az örök élet. Ha az ember ösztönösen szereti az életet, mert az valami jó, ez a szeretet további indítékot és erõt, új távlatokat és mélységet nyer ennek a jónakisteni dimenzióiban. Ebben az összefüggésben az ember életszeretete nem korlátozódik csupán annak a térnek a keresésére, melyben ki tudja fejezni önmagát és kapcsolatokra tud lépni másokkal, hanem abban az örömteli tudatban bontakozik ki, hogy a saját létét Isten megnyilvánulásának, a Vele való találkozásnak és közösségnek "helyévé" tudja tenni. Az élet, melyet Jézus nekünk ajándékoz, nem értékeli le földi létünket, hanem fölemeli és végsõ céljához vezeti: "Én vagyok a föltámadás és az élet... mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg örökre."151