"Az ember kezébõl... számon kérem az ember életét":152 tisztelet és szeretet mindenki élete iránt.

39. Az ember élete Istentõl jön, az Õ ajándéka, az Õ képmása és lábnyoma, az Õ eleven lelkében való részesedés. Ennek az életnek éppen ezért Isten az egyetlen ura: az ember nem rendelkezhet fölötte. Maga Isten erõsítette meg ezt Noénak a vízözön után: "Az ember kezébõl, a férfi testvére kezébõl számon kérem az ember életét".153 A szentírási szöveg hangsúlyozza, hogy az élet szentségének alapja Istenben és az Õ teremtõcselekvésében van: "Mert Isten saját képmására teremtette az embert".154

Az ember élete és halála tehát Isten kezében, az Õ hatalmában van: "Az Õ kezében van minden élõlény lelke, és minden emberi test éltetõ lelke"-- kiált föl Jób.155 "Az Úr adja a halált és az életet, levisz az alvilágba és visszahoz onnan".156 Egyedül Õ mondhatja: "Én ölök és keltek életre".157

Isten azonban ezt a hatalmat nem fenyegetõ kényúrként gyakorolja, hanem szeretetteljesen gondoskodik és törõdik összes teremtményével. Ha igaz, hogy az ember élete Isten kezében van, nem kevésbé igaz az is, hogy ezek a kezek oly jóságosak, mint egy édesanyáé, aki elfogadja, táplálja és gondozza gyermekét: "Elnyugtattam és elcsendesítettem a lelkemet; miként az elválasztott kisded anyja ölében, miként az elválasztott, úgy van bennem a lelkem."158 Ezért Izrael a nép és az egyes emberek sorsában nem véletlent, nem is vak végzetet lát, hanem egy szeretõ terv megvalósulását, mellyel Isten összegyûjti az élet összes erõit, és szembehelyezi azokat a halál erõivel, melyek a bûnbõl erednek: "Mert Isten a halált nem alkotta, és nem örül az élõk pusztulásán; azért teremtett, hogy minden legyen."159

40. Az élet szent voltából fakad sérthetetlensége, mely kezdettõl fogva bele van írva az ember szívébe, lelkiismeretébe. A kérdés "Mit tettél?",160 mellyel Isten Káinhoz fordul Ábel meggyilkolása után, általános emberi tapasztalatot tükröz: lelkiismerete mélyén minden ember mindig arra kap fölszólítást, hogy sérthetetlennek tartsa az életet -- mind a magáét, mind másokét --, mely nem az övé, hanem a Teremtõ és Atya Isten tulajdona és ajándéka.

Az emberi élet sérthetetlenségére vonatkozó parancsolat a Sinai Szövetségben a "tíz szó" közepén hangzik el.161 Ez a parancsolat elsõsorban az emberölést tiltja: "Ne ölj";162 "Ártatlant és igazat ne ölj meg";163 de tilt -- miként Izrael késõbbi törvényhozása kifejtette -- minden egyéb testi sértést is.164 El kell ismernünk, hogy az Ószövetségben megfogalmazódott ugyan az érzékenység az ember életének értéke iránt, de még nem érte el a HegyiBeszéd finomságát, miként ez az ószövetségi törvényhozás bizonyos eseteiben látszik, amikor súlyos testi büntetést, esetleg halálbüntetést rótt ki. De az üzenet egésze, melyet majd az Újszövetségnek kell beteljesítenie, határozott fölhívás arra, hogy tartsák tiszteletben a személyes épséget és a fizikai élet sérthetetlenségét, s csúcspontját abban a pozitív parancsolatban éri el, mely arra kötelez, hogy az ember úgy törõdjön a felebarátjával,mint önmagával: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat".165

41. A "ne ölj" parancsolatot, melyet magában foglal és elmélyít a felebaráti szeretet pozitív parancsa, teljes érvényességében megerõsíti az Úr Jézus. A gazdag ifjúnak, aki kérdezi tõle: "Mester, mi jót kell tennem, hogy örök életem legyen?", úgy válaszol: "Ha be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.166 És elsõként idézi a "ne ölj"-t. A Hegyi Beszédben Jézus a tanítványaitól az írástudókét és a farizeusokét fölülmúló igazságot kíván az élet tekintetében is: "Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne ölj. Aki öl, állítsák törvényszék elé.Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák törvényszék elé, aki haragszik testvérére."167

Jézus szavaival és tetteivel tovább magyarázza az élet sérthetetlenségére vonatkozó parancsolat pozitív követelményeit. Ezek már az Ószövetségbenjelen voltak, ahol a törvények biztosítani és oltalmazni akarták a gyenge és fenyegetett életet: a jövevényt, az özvegyet, az árvát, a beteget, a szegényt s általában a még meg nem született életet.168 Jézussal ezek a pozitív követelmények új erõt és lendületet kaptak, s teljes terjedelmükben és mélységükben mutatkoznak meg: a testvér életének gondozásától (testvéren értve a családtagot, a nép tagját és az Izrael földjén élõ jövevényt) az idegennel való törõdésen át egészen az ellenség szeretetéig.

Az idegen már nem idegen annak, akinek -- az irgalmas szamaritánus példabeszédének tanítása szerint 169 -- minden szükséget szenvedõt a felebarátjának kell tekintenie egészen addig, hogy felelõsséget vállal az életéért. Az ellenség sem ellenség többé annak, akinek szeretnie kell õt 170 és "jót kell vele tennie",171 azáltal, hogy ingyen és készségesen segítségére siet szükségében. Ennek a szeretetnek a csúcsa az ellenségéért való imádság, mely a Gondviselõ Istennel tesz hasonlóvá a szeretetben: "Én pedig azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözõitekért. Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, és esõt ad jóknak is, bûnösöknek is."172

Így Isten parancsolatának, mely az emberi életet oltalmazza, a legmélyebb szempontja az, hogy tiszteletet és szeretetet követel minden személy iránt és mindenki élete iránt. Ez az a tanítás, mellyel Pál apostol Jézus szavát visszhangozva 173 a római keresztényekhez fordul: "A parancs: ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, másét ne kívánd, s ami egyéb parancs még van, mind ebben az egyben foglaltatik össze: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak: a törvény tökéletesteljesítése a szeretet."174