III. FEJEZET

NE ÖLJ!

ISTEN SZENT TÖRVÉNYE

"Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat": Evangélium és parancsolat.

52. "És íme, odajött hozzá valaki, és szólt: "Mester, mi jót kell tennem, hogy örök életem legyen?".259 Jézus így válaszolt: "Ha be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat".260 A Mester az örök életrõl beszél, azaz az Isten életében való részesedésrõl. Erre az életre az Úr parancsolatainak megtartásával lehet eljutni, beleértve a "ne ölj" parancsot is. Éppen erre hivatkozik elsõként a Tízparancsolatból Jézus, amikor az ifjú megkérdezte, hogy mely parancsolatokat kell megtartania. "Jézus így válaszolt: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj...".261

Isten parancsolata soha nem szakad el az õ szeretetétõl: mindig az ember gyarapodására és örömére adott ajándék. Mint ilyen az Evangéliumnak lényeges szempontja és tagadhatatlan eleme, sõt maga változik át Evangéliummá, azaz jó és örömhírré. Az élet Evangéliuma is Isten egyik nagy ajándéka, ugyanakkor az ember kötelezõ feladata. A szabad személyben ámulatot és hálát ébreszt és arra szólít, hogy befogadja és érzékeny felelõsségérzettel õrizze és becsülje: amikor az életet ajándékozza Isten, elvárja az embertõl, hogy szeresse, tisztelje és gyarapítsa azt. Így lesz az ajándékból parancsolat, és magából a parancsolatból ajándék.

Az embert, Isten élõ képmását a Teremtõ királlyá és úrrá akarta tenni. "Isten az embert úgy teremtette -- írja Nisszai Szent Gergely --, hogy király lehessen a földön... Az ember Annak képmásául teremtetett, aki a mindenséget kormányozza. Minden azt mutatja, hogy az Õ természetét kezdettõl fogva jellemzi a királyság... Az ember is király. Mivel arra teremtetett, hogy uralkodjék a világon, hasonlóságot kapott az egyetemes királlyal, eleven képmás, aki méltósága révén részesedik az isteni modell tökéletességében."262 Mivel arra hivatott, hogy termékeny legyen és sokasodjék, vesse hatalma alá a földet és uralkodjék az alatta álló teretményeken,263 az ember nemcsak a dolgoknak, hanem és elsõsorban önmagának ura és királya,264 s bizonyos értelemben az ajándékba kapott életnek is, melyet -- a szeretetben és Isten tervének tiszteletbentartásával -- a nemzéssel tovább tud adni. Uralma azonban nem abszolút, hanem szolgálati jellegû; Isten végtelen és egyetlen uralmának tükrözõdése. Ezért az embernek bölcsen és szeretettel kell uralkodnia, részesedvén Isten mérhetetlen bölcsességében és szeretetében. S ez történik az õ szent Törvénye iránti engedelmességben: a szabad és örömteli engedelmesség,265 mely annak tudatából fakad és táplálkozik, hogy az Úr parancsai a kegyelem ajándékai, s mindig és kizárólag az ember javára szólnak, hogy megõrizzék személyi méltóságát és elvezessék boldogságába.

Az ember nem föltétlen ura és megföllebbezhetetlen bírája a dolgoknak, még kevésbé az életnek, hanem -- és ebben rejlik páratlan nagysága -- "Isten terveinek szolgája".266

Az életet úgy kapja az ember, mint kincset, amit nem szabad eltékozolnia; mint talentumot, melyet kamatoztatnia kell. Számot kell adnia róla Urának.267