"Úgy éljetek mint a világosság fiai":427 a kulturális fordulat megvalósításáért.

95. "Úgy éljetek mint a világosság fiai... keressétek, ami kedves az Úrnak és ne legyen részetek a sötétség terméketlen tetteiben".428 A mai társadalmi környezetben, melyet az "élet kultúrája" és a "halál kultúrája" közötti drámai harc jellemez, ki kell érlelni egy erõs kritikai érzéket, mely fölismeri az igaz értékeket és a hiteles igényeket.

Sürgetõ feladat a lelkiismeretek általános mozgósítása és a közös etikai erõfeszítés, hogy mozgásba lendüljön az életet szolgáló nagy stratégia. Mindannyiunknak együtt kell építenünk az élet új kultúráját. Ez a kultúra új, mert képes az emberi élet körüli mai hatalmas problémákkal szembenézni és megoldani azokat; új, mert az összes keresztények komoly és tevékeny meggyõzõdéssel teszik magukévá; új, mert képes komoly és bátor kulturális szembeszállásra mindenkivel. E kulturális fordulat sürgõssége történelmi helyzetünkhöz kötõdik, de az Egyház sajátos evangelizáló küldetésében gyökerezik. Az Evangéliumnak ugyanis az a célja, hogy "belülrõl formálja át, újítsa meg az emberiséget"429 ; olyan mint a kovász, mely megkeleszti az egész tésztát,430 s mint ilyen arra van rendelve, hogy áthassa és belülrõl lelkesítse az összes kultúrákat431 , hogy azok az ember és élete egész igazságát megmutathassák.

Azzal kell kezdenünk, hogy a keresztény közösségeken belül megújítjuk az élet kultúráját. Nagyon gyakran a hívõk, még azok is, akik aktív részesei az egyházi életnek, szakadást látnak a keresztény hit és annak az életre vonatkozó etikai követelményei között, s így erkölcsi szubjektivizmusba és ennek megfelelõ elfogadhatatlan cselekvésre jutnak. Nagyon világosan és bátran meg kell kérdeznünk önmagunkat, hogy az életnek milyen kultúrája terjedt el ma egyházmegyéink hívei, családjai, csoportjai és közösségei között. Ugyanilyen világosan és határozottan kell meghatároznunk, hogy milyen lépéseket kell tennünk az élet szolgálatára, annak teljes igazsága szerint. Ugyanakkor elõ kell mozdítanunk a komoly és elmélyült párbeszédet mindenkivel, még a nem keresztényekkel is, az emberi élet alapvetõ problémáiról, a szellemi mûhelyekben, különbözõ foglalkozási területeken, s ahol az emberek mindennapos élete zajlik.

96. E kulturális változás megvalósítása felé az elsõ és alapvetõ lépés az erkölcsi lelkiismeret formálása minden emberi élet páratlan és sérthetetlen értékének kérdésében. Nagyon jelentõs újra fölfedezni az élet és a szabadság közti elszakíthatatlan kapcsolatot. Oszthatatlan javak ezek: ha megsértik az egyiket, a másik sem marad sértetlen. Nincs igaz szabadság ott, ahol az életet nem fogadják el és nem szeretik; nincs teljes élet, csak a szabadságban. Továbbá e kettõnek természetes és különleges kapcsolata van egymással, mely föloldhatatlanul összeköti õket: a szeretetre szóló meghívás. E szeretet mint õszinte önátadás432 a személy életének és szabadságának legigazibb értelme.

Nem kevésbé meghatározó a lelkiismeret formálásában a szabadságot az igazsághoz kapcsoló kötelék fölfedezése. Miként már többször hangsúlyoztam, a szabadság elszakítása az objektív igazságtól lehetetlenné teszi, hogy a személy jogait megbízható, racionális alapokra helyezzék, és elõkészíti azt, hogy a társadalomban eluralkodjon az egyének kormányozhatatlan anarchiája vagy a közhatalomra nézve halálos totalitarizmus.433

Lényeges tehát, hogy az ember elismerje teremtmény voltának nyilvánvalóságát, s hogy a létet és az életet ajándékul és feladatként kapja Istentõl: az ember csak e veleszületett létbeli függés elfogadásával képes teljesen megvalósítani életét és szabadságát, ugyanakkor tiszteletben tartani minden más személy életét és szabadságát. Ezzel nyilvánvalóvá válik, hogy "minden kultúra központjában az a magatartás áll, amit az ember a legnagyobb misztérium, Isten misztériuma színe elõtt tanúsít"434 . Ha tagadják Istent, s úgy élnek, mintha Õ nem létezne, vagy nem tartják be a parancsolatait, könnyen úgy végzik, hogy tagadják vagy megsértik az emberi személy méltóságát és élethez való sérthetetlen jogát is.

97. A lelkiismeret formálásához szorosan kapcsolódik a nevelõi munka, mely segíti az embert, hogy egyre inkább ember legyen, egyre mélyebbre vezeti az igazságban, irányítja az élet növekvõ tisztelete felé és olyanná alakítja, hogy helyes kapcsolatokat tudjon kialakítani más személyekkel.

Különösen fontos, hogy az élet értékére neveljenek a gyökereitõl kezdõdõen. Merõ illúzió azt gondolni, hogy fölépíthetõ az emberi élet igaz kultúrája, ha a fiatalokat nem segítik -- a maguk igaz tartalmában és bensõ összefüggésükben -- elfogadni és megélni a nemiséget, a szeretetet és egész létüket. A nemiség, az egész személy kincse "a maga belsõ tartalmát azzal mutatja meg, hogy a személyt rávezeti a szeretetben önmaga elajándékozására".435 A nemiség vulgáris alulértékelése azon fõ okok egyike, melyek a születõ élet megvetéséhez vezetnek: csak az igaz szeretet tudja megõrizni az életet. Nem bújhatunk ki tehát a kötelezettség alól, hogy a serdülõknek és ifjaknak hiteles nevelést nyújtsunk a nemiségre és a szerelemre, olyan nevelést, mely magában foglalja a tisztaságra nevelést is, mert ez az erény segíti a személy érlelõdését, s teszi képessé a test "jegyesi" jelentésének tiszteletére.

Az életre való nevelés magával hozza a házastársak nevelését a felelõs nemzésre. Ez ugyanis a maga igaz tartalmával azt igényli, hogy a házastársak tanulékonyak legyenek az Úr hívó szavára, és úgy cselekedjenek, mint az Õ tervének hûséges végrehajtói: ez akkor történik, ha a család nagylelkûen nyitott az új életek felé, s ezt a nyitottságot akkor is megõrzi az élet szolgálatára, amikor komoly indítékok miatt s az erkölcsi törvény megtartásával úgy döntenek, hogy egy idõre vagy meghatározatlan idõre elkerülik egy új élet születését. Az erkölcsi törvény arra kötelezi õket, hogy minden körülmények között uralják ösztöneiket és szenvedélyeiket, s tartsák tiszteletben a személyükbe írt biológiai törvényeket. Ez a tisztelet teszi törvényessé a nemzés iránti felelõsség szolgálatában a születésszabályozás természetes módszereihez való folyamodást: ezek tudományos szempontból egyre jobbak lesznek és konkrét lehetõséget nyújtanak az erkölcsi értékekkel összhangban lévõ döntésekhez. Az elért eredmények becsületes értékeléséhez túl kell lépni a ma még túlságosan elterjedt elõítéleteken, s meg kell gyõzni a házastársakat, az egészségügyi és szociális dolgozókat a természetes családtervezésre nevelés fontosságáról. Az Egyház elismeréssel van azok iránt, akik áldozatosan és odaadóan, de sokszor lebecsülten foglalkoznak az ilyen módszerek kutatásával és terjesztésével, s ugyanakkor elõmozdítják az erkölcsi értékekre nevelést, melyeket módszerük föltételez.

A nevelés nem teheti meg, hogy nem veszi tekintetbe a szenvedést és a halált is. Ezek ugyanis annyira részei az emberi tapasztalatnak, hogy nemcsak félrevezetõ, hanem hiábavaló a kísérlet is, eltávolítani vagy kitörölni õket. Ehelyett mindenkit segíteni kell abban, hogy fogadja el a maga konkrét és kemény valóságában a mély misztériumot. A fájdalomnak és a szenvedésnek is van értelme és értéke, ha a kapott és ajándékozott szeretettel szoros kapcsolatban élik át. Ezért akartam, hogy minden évben tartsuk meg a betegek világnapját, hangsúlyozván, hogy "a Krisztussal közösségben átélt szenvedés fölajánlásának üdvözítõ jellege a megváltás lényegéhez tartozik"436 . Még a halál is egészen más, mint egy reménytelen esemény: a létezés kapuja, mely az örökkévalóságra nyílik, s azok számára, akik Krisztusban élnek, részesedés az Õ halála és föltámadása misztériumában.

98. Összegezvén elmondhatjuk, hogy az óhajtott kulturális változás mindannyiunktól azt a bátorságot kívánja, hogy egy új életstílust öltsünk magunkra, mely abban mutatkozik meg, hogy a konkrét döntések alapja -- személyes, családi, társadalmi és nemzetközi szinten egyaránt -- az értékek helyes rendje: a lét elsõbbsége a birtoklással437 , a személy elsõbbsége a dolgokkal szemben438 . Ez az új életstílus azt is magában foglalja, hogy átlépünk a másik iránti közömbösségbõl az iránta való érdeklõdésbe, és elvetésébõl az elfogadásába: a másik nem konkurrens versenytárs, aki ellen védekezni kell, hanem fivér és nõvér, akivel szolidárisnak kell lennünk; szeretnünk kell õt önmagáért: már puszta jelenlétével gazdagít minket.

Az élet új kultúrája melletti mozgósításból senki se érezze kirekesztettnek magát: mindenkinek megvan a maga fontos szerepe. A család nagyon fontos feladata mellett ott van a tanítóké és a nevelõké is. Leginkább tõlük függ, hogy az igaz szabadságra nevelt fiatalok meg tudják-e õrizni magukban és terjeszteni tudják-e maguk körül az élet hiteles eszményeit, s a családban és a társadalomban növelkedni tudnak-e minden személy tiszteletében és szolgálatában.

Az értelmiségiek is sokat tehetnek az emberi élet új kultúrája fölépítéséért. Különleges feladat hárul a katolikus értelmiségiekre, akik arra hivatottak, hogy tevékenyen legyenek jelen a kultúra kiváltságos mûhelyeiben, az iskolákban és az egyetemeken, a tudományos és technikai kutatásban, a mûvészetekben és a humán gondolkodásban. Az Evangélium éltetõ nedvével táplált tehetségüket és tevékenységüket az élet új kultúrájaszolgálatába kell állítaniuk olyan bizonyított eredményekkel, melyek mások elismerését is kivívják. Éppen e célból alapítottam az Életvédõ Pápai Akadémiát, azzal a feladattal, hogy "kutassa, tanítsa és formálja az élet támogatásával és védelmével kapcsolatos orvosbiológiaés jog fõ problémáit, fõként a keresztény erkölccsel és az egyházi Tanítóhivatallal való közvetlen kapcsolatukban"439 . Különleges szolgálatot kell tenniük az egyetemeknek, fõként a katolikusoknak és a bioetikai intézeteknek.

Nagy és súlyos felelõssége van a tömegtájékoztató eszközök munkatársainak, akik arra hivatottak, hogy a nagy hatású üzenetek az élet kultúrája javát szolgálják. Ezért az életnek nemes és értékes példáit kell bemutatniuk és teret kell biztosítaniuk az emberi szeretet pozitív, s olykor hõsies tanúságtételeinek; nagy tisztelettel kell bemutatniuk a szeretet és a nemiség értékeit, bizonytalankodások nélkül fölébe helyezve mindennek, ami bemocskolja és elsilányítja az emberi méltóságot. A valóság ábrázolásakor kerülniük kell mindent, ami sugallja vagy növeli az élet iránti közömbösséget, megvetést vagy elutasítást. Az igazság iránti gondos hûségben kapcsolják össze az információ szabadságát minden személy tiszteletbentartásával és a mélységes emberiességgel.

99. Az élet javára szóló kulturális fordulatban egyedülálló, s talán meghatározó szerepe van a nõk gondolkodásának és tetteinek: egy "új feminizmus" éltetõivé kell válniuk, mely a "férfiasodás" kísértését elkerülve el tudja ismerni és ki tudja fejezni a polgári együttélés minden megnyilvánulásában az igazi nõi természetet, s így küzd a kizsákmányolás, az erõszak és a diszkrimináció minden formájának legyõzéséért.

Megismételvén a II. Vatikáni Zsinat záró üzenetének szavait, magam is nyomatékos fölhívással fordulok a nõkhöz: "Békítsétek össze a férfiakat az élettel!"440 Ti arra vagytok hivatva, hogy tanúskodjatok a hiteles szeretet értelmérõl; azaz annak az önátadásnak és elfogadásnak értelmérõl, mely különleges módon valósul meg a házastársi kapcsolatban, de ennek kell minden más személyek közti kapcsolat lelkének is lennie. Az anyaság nagyon finom érzékenységet ébreszt bennetek a másik személy iránt, s ugyanakkor különleges feladatot ró rátok: "Az anyaság különleges közösséget jelent az élet misztériumával, mely az édesanya méhében érlelõdik... A kialakulóban lévõ új emberrel megélt egyedülálló kapcsolat sajátos, a nõ egész személyiségét mélységesen meghatározó magatartást alakít ki az ember, s nem csupán a saját gyermek, hanem általában az ember iránt."441 Az anya ugyanis elfogad és magában hordoz egy másikat, módot ad neki arra, hogy benne növekedjék, teret ad neki, tiszteli a maga másságában. Így a nõ fölfogja és tanítja, hogy az emberi kapcsolatok akkor hitelesek, ha megnyílnak a másik személy elfogadására, akit elismer és szeret, nem egészségéért, szépségéért, értelmességéért, erejéért, hasznosságáért, hanem személy voltából fakadó méltóságáért. Ez az az alapvetõ többlet, amit az Egyház és az emberiség a nõktõl vár. És mindez a kultúra hiteles megváltozásának helyettesíthetetlen föltétele.

Külön szeretnék hozzátok fordulni, akik abortuszon estetek át. Az Egyház tudja, hogy mi minden befolyásolhatta döntésteket, és biztos abban, hogy sokszor fájdalmas, esetleg drámai volt a döntés. A lelketeken esett seb valószínûleg még mindig nem hegedt be. Valóban, ami történt, mélységesen igazságtalan dolog volt és marad. De ne bátortalanodjatok el és ne hagyjatok föl a reménnyel! Sokkal inkább próbáljátok megérteni a maga igazságában azt, ami történt. Ha még nem tettétek volna meg, alázattal és bizalommal nyíljatok meg a bûnbánatra: az irgalmasság Atyja vár titeket, hogy megbocsásson és megbékítsen a bûnbánat szentségében. Akkor majd megértitek, hogy semmi sincs elveszve, s még a gyermeketektõl is bocsánatot kérhettek, aki most az Úrban él. Barátok és szakemberek segítségével fájdalmas tapasztalatotok tanúságával ti magatok lehettek mindenki élethez való jogának leghatásosabb védõi. Az élet melletti kiállásotokkal, amit esetleg egy új élet születése koronáz meg, s a közeletekben lévõ rászorulók elfogadásával és gondozásával az emberi élet új szemléletének mûvészei lehettek.

100. Az élet új kultúrájáért tett nagy erõfeszítéseink közepette a Krisztusba vetett bizalom erõsít és lelkesít bennünket, aki tudja, hogy a mennyek országához hasonlóan az élet Evangéliuma is növekvõben van és bõséges termést hoz.442 Kétségtelenül ijesztõ az aránytalanság a "halál kultúráján" munkálkodók kezében lévõ sok és hatalmas eszköz és azon lehetõségek között, melyekkel az "élet és a szeretet kultúrájának" terjesztõi rendelkeznek. Mi azonban tudjuk, hogy bízhatunk Isten segítségében, akinél semmi sem lehetetlen.443

E szívbéli bizonyossággal és minden férfi és nõ sorsáért aggódva ismétlem meg ma mindenkinek, amit az õket fenyegetõ veszedelmek közepette nehéz feladataikkal küzdõ családoknak mondtam444 : sürgetõen szükségünk van az életért szóló nagy imádságra szerte az egész világon. Minden keresztény közösségbõl, csoportból vagy társulásból, minden családból, s minden egyes hívõ szívébõl -- a megszokott és külön ezért mondott imádságokban -- szálljon föl Istenhez, az élet Teremtõjéhez és szerelmeséhez a buzgó kérés. Maga Jézus mutatta meg, hogy az imádság és a böjt a fõ és leghatásosabb fegyver a gonosz erõi ellen,445 és mondta tanítványainak, hogy egyes ördögök másként nem ûzhetõk ki.446 Alázattal és bátran kezdjünk újra imádkozni és böjtölni, hogy elnyerjük, hogy a Magasságból jövõ erõ lerontsa a család és a hazugság falait, melyek oly sok fivérünk és nõvérünk szeme elõl takarják el az életellenes magatartások és törvények romlott természetét, és nyissa meg szívüket a szeretet és az élet civilizációját szolgáló vágyakra és elhatározásokra.