"Te alkottad a veséimet":194 a még meg nem született gyermek méltósága.

44. Az emberi élet nagyon törékeny állapotban van, amikor belép a világba és amikor kilép az idõbõl, hogy megérkezzék az örökkévalóság kikötõjébe. Isten igéjében sokszor találkozunk buzdítással, fõként a betegek és öregek gondozására és tiszteletére. Ha úgy látjuk, hogy hiányoznak a közvetlen és kifejezett fölszólítások az emberi élet oltalmazására a születéskor, különösen a magzati korszakban, illetve a halál elõtt, annak az az egyszerû magyarázata, hogy Isten népének vallásos és kulturális horizontjáról még a puszta lehetõsége is ki van zárva annak, hogy bántsák, támadják vagy egyenesen megöljék az életet ezekben a kényes helyzetekben.

Az Ószövetségben a terméketlenségtõl úgy féltek, mint egy átoktól, míg a sok gyermeket áldásnak tekintették: "Az Úr ajándéka a gyermekek, és a méh gyümölcse az Õ áldása."195 Ebben a meggyõzõdésben annak a tudatnak is része van, hogy Izrael a szövetség népe, mely arra hivatott, hogy az Ábrahámnak tett ígéret szerint sokasodjék: "Nézz föl az égre és számláld meg a csillagokat, ha tudod... ilyen lesz a te ivadékod.196 De mindenekelõtt abban bizonyosak,hogy a szülõk által átadott élet eredete Istenben van, miként azok a szentírási helyek tanúskodnak errõl, melyek oly nagy tisztelettel és szeretettel beszélnek a fogantatásról, az életnek az anyaméhben történõ formálódásáról, a születésrõl, s arról a szoros kapcsolatról, mely az emberi lét kezdete és a Teremtõ Isten cselekvése között áll fenn.

"Mielõtt megformáltalak téged az anyaméhben, ismertelek, s mielõtt világra jöttél volna, megszenteltelek téged":197 minden egyes ember léte kezdetétõl fogva Isten tervében van. Jób fájdalmai mélyérõl szemléli Isten mûvét testének csodálatos formálódásában az anyaméhben, s ebbõl merít bizalmat és bizonyosságot arra, hogy isteni terv irányítja életét: "A kezed alkotott és formált engem; és ilyen hirtelen elpusztítasz? Emlékezz, kérlek, hogy mint az agyagot alkottál, és porrá változtatsz engem. Nemde megaltattál, mint a tejet és összepréseltél, mint a sajtot? Bõrrel és hússal öltöztettél engem; csontokkal és idegekkel szõttél át. Életet és irgalmasságot adtál nekem, és a látogatásod õrizte lelkemet." 198 A zsoltárokban is visszhangzik az imádó csodálat Isten tevékenysége miatt, mellyel az anyaméhben formálja az életet.199

Hogyan gondolhatnánk, hogy az élet csodálatos fejlõdése akár egyetlen pillanatra is kicsúszna a Teremtõ bölcs és szeretõ tevékenysége alól, és az emberi önkény kezébe adatna? Ez meg sem fordul a hét testvér anyjának fejében, aki megvallja hitét Istenben, aki az élet forrása és biztosítéka a fogantatástól és a halál utáni új élet reményének alapja. "Nem tudom, hogyan jelentetek meg méhemben, lelket és életet sem én ajándékoztam nektek, s tagjaitokat nem én raktam össze; hanem a világ Teremtõje, aki megalkotta az ember születését és mindennek élétet adott, irgalmasan vissza fogja adni a lelket és az életet, ha most megvetitek önmagatokat törvényeiért."200

45. Az újszövetségi kinyilatkoztatás megerõsíti az élet értékének vitathatatlan elismerését kezdeteitõl fogva. A termékenység dicsérete és az élet féltõ várása hangzik Erzsébet szavában, amikor örvend áldott állapotának: Arra méltatott az Úr, hogy "elvegye szégyenemet".201 Még kifejezettebben hirdeti a személy értékét fogantatásától fogva Szûz Mária és Erzsébet és a két méhben hordozott gyermek találkozása. Épp a gyermekek teszik nyilvánvalóvá a messiási kor eljövetelét: az õ találkozásukban kezd mûködni Isten Fia emberek közti jelenlétének megváltó ereje. Szent Ambrus írja: "Azonnal kinyilvánulnak Mária jövetelének és az Úr jelenlétének jótéteményei... A hangot Erzsébet hallotta meg elsõként, dea kegyelmet János érezte meg elõbb: Erzsébet a természet rendje szerint hallott, János a misztérium miatt ujjongott; Erzsébet Máriának, János az Úrnak eljövetelét érzi; a két nõ beszél a kapott kegyelmekrõl, a két gyermek az anyaméhben megvalósítja a kegyelmet és az irgalmasság misztériumát anyja javára: a két édesanya kettõs csodával annak a Léleknek sugalmazására prófétál, akit a két gyermek hordoz. Ujjongott a gyermek, s betelt Szentlélekkel az édesanyja. Nem az édesanya telt el elõbb, hanem miután a fiú betelt Szentlélekkel, betöltötte édesanyját is."202