"Föltekintenek arra, akit átszegeztek":240 a Kereszt fáján teljesedik be az élet Evangéliuma.

50. E fejezet végén, amelyben az életrõl szóló keresztény üzenetrõl elmélkedtünk, szeretnék egyenként mindegyiktekkel megállni és szemlélni Õt, akit átszegeztek, s aki mindeneket magához vonz.241 Nézvén a kereszt "látványosságát",242 ezen a dicsõséges fán fölfedezhetjük az élet Evangéliumának beteljesedését és teljes kinyilatkoztatását.

Nagypéntek délutánjának elsõ óráiban "a Nap elsötétedett és sötétség támadt az egész földön... A templom függönye kettéhasadt fölülrõl egészen az aljáig".243 Mindez egy kozmikus megrendülés, a jó és a rossz, az élet és a halál erõi közötti mérhetelenül nagy harc szimbóluma. Ma mi magunk is a "halál kultúrája" és az "élet kultúrája" közötti drámai harc részesei vagyunk. A sötétség azonban nem tudta elnyelni a kereszt ragyogását; sõt még tisztábban és ragyogóbban hasítja szét a sötétséget, és úgy nyilvánul meg, mint az egész történelem, mint minden emberi élet központja, értelme és célja.

Jézust odaszegezték a Kereszthez és magasba emelték a földrõl. A legnagyobb "gyengeség" perceit éli, s úgy tûnik, élete teljesen ki van szolgáltatva ellenségei dühének és gyilkosai kezének: meggyalázták, kicsúfolták, megkínozták.244 S mégis, éppen mert látta, hogy mindezek közepette "hogyan lehelte ki lelkét", a római százados így kiált föl: "Ez az ember valóban Isten Fia volt!".245 Végsõ gyöngeségének percében így nyilvánul ki istenfiúsága: a Kereszten mutatkozik meg dicsõsége!

A halálával Jézus megvilágítja minden ember életének és halálának értelmét. Mielõtt meghalt, az Atya bocsánatáért könyörgött üldözõi számára,246 és a latornak, aki kérte, hogy emlékezzék meg róla országában, azt ígéri: "Bizony, mondom neked, még ma velem leszel a Paradicsomban!".247 Halála után "a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek teste föltámadt".248 Az üdvösség, amelyet Jézus meghozott, életet és feltámadást ajándékoz. Jézus nyilvános mûködése során végig üdvösséget ajándékozott gyógyításaival és jótéteményeivel;249 de a csodák, a gyógyítások, még a halottak föltámasztása is egy másik üdvösség jelei voltak, mely a bûnök bocsánatában, azaz az embernek egy mélyebb betegségbõl való meggyógyításában és az isteni életre való fölemelésében áll.

A Kereszten megújul és végsõ tökéletességben valósul meg a pusztában Mózes által fölemelt kígyó csodája.250 Ma is, ha tekintetét fölemeli Arra, akit átszegeztek, a minden létében fenyegetett ember megtalálja szabadulásának és megváltásának biztos reményét.

51. De van még egy esemény, mely magához vonja tekintetetemet és megindult elmélkedésre késztet: "Miután megkapta az ecetet, Jézus így szólt: Beteljesedett! És lehajtván a fejét, kilehelte lelkét".251 Az egyik római katona pedig "lándzsával átszúrta oldalát, melybõl nyomban víz és vér folyt ki".252

Most már minden beteljesedett. A "kilehelte lelkét" kifejezés Jézus halálát szemlélteti, mely hasonlít minden emberi halálhoz, de utal a "Szentlélek ajándékára", mellyel Õ kiragad minket a halálból és új életet ajándékoz nekünk.

Isten életébõl kap részt az ember. Az Egyház szentségei által -- melyeknek szimbóluma volt a Krisztus oldalából kifolyó víz és vér -- folyamatosan árad ez az élet Isten fiaiba, akik az Új Szövetség népét alkotják. A Keresztbõl, az élet forrásából születik és gyarapszik "az élet népe".

A Kereszt szemlélése így a végsõ gyökerekhez visz el bennünket. Jézus, aki a világba lépve ezt mondta: "Íme, eljövök, hogy megtegyem, ó Isten, akaratodat",253 teljesen engedelmes volt az Atya iránt azáltal, hogy "szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette õket",254 és odaadta önmagát értük.

Õ, aki "nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon és odaadja az életét megváltásul sokakért",255 a szeretet csúcsát a Kereszten érte el. "Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, aki életét adja a barátaiért".256 S õ meghalt értünk, amikor mi még bûnösök voltunk.257

Ily módon hirdeti meg, hogy az élet akkor éri el központját, értelmét és teljességét, amikor elajándékozzák.

Az elmélkedés ezen a ponton dicséretté és hálává változik, s ugyanakkor arra indít, hogy utánozzuk és kövessük Jézust.258

Mi magunk is arra vagyunk hivatva, hogy odaadjuk életünket testvéreinkért, így valósítva meg teljesen igazságban létünk értelmét és rendeltetését.

És képesek leszünk erre, mert Te, ó Urunk, példát adtál nekünk és Lelked erejét közölted velünk. Meg tudjuk tenni, ha minden áldott nap Veled -- és mint Te --engedelmesek leszünk az Atya iránt és megtesszük az õ akaratát.

Engedd ezért, hogy tanulékony szívvel és nagylelkûen hallgassunk minden szót, mely Isten szájából való: így nem csak azt fogjuk megtanulni, hogy ne öljük meg, hanem tisztelni, szeretni és gyarapítani fogjuk az emberi életet.