IV. FEJEZET

NEKEM TETTÉTEK

AZ EMBERI ÉLET ÚJ KULTÚRÁJÁÉRT

"Ti pedig tulajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy az õ erejét hirdessétek:369 az élet népe és az életet szolgáló nép.

78. Az Egyház úgy kapta az Evangéliumot, mint az öröm és az üdvösség hírét és forrását. Jézus ajándékaként kapta, akit az Atya küldött, "hogy örömhírt vigyen a szegényeknek".370 Az apostolok által kapta, akiket Jézus az egész világra elküldött az Evangélium hirdetésére.371 Ebbõl az evangelizáló tevékenységbõl születve az Egyház érzi, hogy minden nap újra hangzik benne az Apostol intõ szava: "Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot".372 "Evangelizálni ugyanis -- miként VI. Pál írta -- az Egyház sajátos kegyelme és hivatása, legmélyebb lényege. Az evangelizálásért létezik."373

Az evangelizáció átfogó és dinamikus tevékenység, mely áthatja az Úr Jézus prófétai, papi és királyi küldetésében részesedõEgyházat. Ezért elválaszthatatlanul hozzátartozik a szeretet hirdetése, ünneplése és szolgálata. Mélységesen egyházi cselekmény, mely az Evangélium összes munkását, mindegyiket a maga karizmái és sajátos szolgálata szerint mozgósítja.

Így van ez akkor is, amikor az élet Evangéliumának hirdetésérõl van szó, mely integrális része az Evangéliumnak, aki Jézus Krisztus. Ennek az Evangéliumnak vagyunk szolgái annak tudatában, hogy ajándékba kaptuk, s arra küldettünk, hogy az egész emberiségnek hirdessük "egészen a föld szélsõ határáig".374 Tápláljuk magunkban ezért alázatosan és hálával azt a tudatot, hogy az élet népe és az életet szolgáló nép vagyunk, és így kell megjelennünk mindenki elõtt.

79. Az élet népe vagyunk, mert Isten a maga ingyenes szeretetében nekünk ajándékozta az élet Evangéliumát, s ez az Evangélium átformált és üdvözített minket. "Az élet szerzõje"375 drága vére árán 376 váltott meg minket és a keresztség fürdõje által belé oltattunk 377 mint vesszõk, melyek egyetlen törzsbõl szívják az éltetõ nedvet és nyerik a termékenységet.378 A Lélek kegyelmébõl, "aki Úr és életet ad" bensõleg megújulva az életet szolgáló nép lettünk, s arra hivattunk, hogy ennek megfelelõen éljünk.

Küldetésünk van: az élet szolgálatában lenni számunkra nem dicsekvés tárgya, hanem kötelesség, mely abból a tudatból fakad, hogy az a nép vagyunk, "melyet Isten szerzett magának, hogy az Õ csodatetteit hirdesse".379 Utunkon a szeretet törvénye vezet és támogat minket: az a szeretet, melynek forrása és modellje Isten emberré lettFia, aki "halála által életre keltette a világot"380 .

Népként kaptuk a küldetést. Az élet szolgálatának feladata mindenkit és minden egyes hívõt kötelez. Sajátosan "egyházi" felelõsség, mely az összes tagok és a keresztény közösség minden részének nagylelkû és összehangolt tevékenységét követeli. A közösségi feladat azonban nem zárja ki, nem is csökkenti az egy-egy személy felelõsségét, akinek az Úr parancsa szól, hogy bárki ember "felebarátja legyen": "Menj és tégy te is hasonlóképpen".381

Mindannyiunknak kötelessége hirdetni az élet Evangéliumát, ünnepelni a liturgiában és egész életünkben, és szolgálni azt a legkülönbözõbb formákban.