"Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek":382 hirdetni az élet Evangéliumát

80. "Ami kezdettõl fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünkkel tapintottunk: az Élet igéjét hirdetjük nektek... nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk.383 Jézus az egyetlen Evangélium, nincs más mondanivalónk és nem másról kell tanúskodnunk.

Jézus hirdetése igazában az élet hirdetése. Õ ugyanis "az élet Igéje".384 Benne "az élet lett láthatóvá";385 sõt Õ maga "az örök élet, aki az Atyánál volt és láthatóvá lett számunkra".386 Ez az élet közöltetett az emberrel a Szentlélek ajándéka által. Mert a teljességre, az "örök életre" van rendelve, mindenki földi élete elnyeri teljes értelmét.

Az élet Evangéliumától megvilágosítva szükségét érezzük annak, hogy hirdessük és tanúskodjunk róla a maga jellegzetes és meglepõ újdonságában: mivel ez az Evangélium Jézussal azonos, aki minden újdonság hordozója387 , és legyõzõje annak a "öregségnek", mely a bûnbõl ered és halálba visz388 , meghaladja az ember minden várakozását, és föltárja, hogy a kegyelem által micsoda magasságokba emelkedik a személy méltósága. Így látja Nisszai Szent Gergely: "Az embert, aki semmi a dolgok között, hamu, széna, semmiség, egyszer csak a mindenség Istene fiává fogadja. Mi lehet ezért méltó hála? Milyen szó, milyen beszéd, milyen gondolat ünnepelheti eléggé ezt a fölülmúlhatatlan jótéteményt? Az ember meghaladja a saját természetét, halandóból halhatatlan lesz; a törékeny és esendõ ép és romlatlan lesz; a tiszavirág életû örökkévaló; mindent összegezve az ember Istenné válik."389

Az ember páratlan méltósága fölötti öröm és hála indít arra, hogy mindenkinek elmondjuk ezt az üzenetet. "Amit láttunk és hallottunk, ... azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. 390 El kell juttatnunk az élet Evangéliumát minden férfi és nõ szívéhez, és bele kell szõnünk az egész társadalom legrejtettebb rétegeibe is.

81. Mindenekelõtt ennek az Evangéliumnak a magvát kell hirdetnünk. Ez pedig egy élõ és közeli Istenrõl szól, aki bensõséges közösségre hív bennünket és megnyitja elõttünk az örök élet biztos reményét; annak állítása, hogy a személy s élete és testisége között elszakíthatatlan kötelék van; annak bemutatása, hogy az emberi élet kapcsolat, Isten ajándéka, az Õ szeretetének gyümölcse és jele; annak meghirdetése, hogy Jézus rendkívüli kapcsolatban van minden emberrel, aki hajlandó arra, hogy a másik ember arcán fölismerje Krisztus arcát; annak megmutatása, hogy az "õszinte önajándékozás" a teljes emberi szabadság megvalósításának feladata és helye.

Ugyanakkor föl kell sorolnunk ennek az Evangéliumnak minden következményét, melyeket így foglalhatunk össze: Isten drága ajándéka, az emberi élet szent és sérthetetlen, s ezért teljesen elfogadhatatlan a mûvi abortusz és az eutanázia; az emberi életet nemcsak nem szabad megölni, hanem szeretõ figyelmességgel oltalmazni kell; az élet a kapott és ajándékozott szeretetben találja meg értelmét, s erre a horizontra tartozik a szexualitás és az emberi nemzés teljes igazsága; ebben a szeretetben a szenvedésnek és a halálnak is van értelme, s az õket körülvevõ misztérium ellenére az üdvösség eseményévé válhatnak. Az élet tisztelete követeli, hogy a tudomány és a technika mindig az emberre és teljes fejlõdésére irányuljanak; az egész társadalomnak tisztelnie, oltalmaznia és gyarapítania kell minden emberi személy méltóságát, életének minden pillanatában és állapotában.

82. Hogy valóban az élet szolgálatában álló nép legyünk, állhatatosan és bátran kell hirdetnünk ezeket az igazságokat az Evangélium elsõ hirdetésétõl kezdve, azaz a katekézisben és a prédikáció különféle formáiban, a személyes dialógusban és minden nevelõi tevékenységben. A nevelõkre, tanítókra, katekétákra és teológusokra hárul a feladat, hogy mutassák meg azokat az antropológiai gyökereket, melyek megalapozzák és fönntartják a minden emberi személynek kijáró tiszteletet. Így miközben fölragyogtatjuk az élet Evangéliumának eredeti újdonságát, mindenkit tudunk segíteni abban, hogyaz értelem és a tapasztalat fényénél fedezze föl, mennyire megvilágosítja a keresztény üzenet az embert, természetének és létezésének tartalmát; értékes találkozási pontokat és dialógustémákat fogunk találni a nemhívõkkel is, hiszen valamennyien arra törekszünk, hogy az élet új kultúráját elõmozdítsuk.

Ellenséges hangoktól körülvéve -- miközben sokan elvetik az ember életére vonatkozó józan tanítást -- magunkra vonatkozóan is halljuk Pál apostolnak Timóteushoz intézett szavait: "Hirdesd az igét, állj elõ vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel." 391 Ennek a buzdításnak egészen különös elevenséggel kell fölhangzania azok szívében, akik a legkülönbözõbb formákban közvetlenül részesei a küldetésnek, mely az igazság "tanítójává" teszi az Egyházat. Elsõsorban nekünk, püspököknek szól: mindenekelõtt tõlünk várják, hogy az élet Evangéliumának fáradhatatlan hirdetõi legyünk; ránk van bízva, hogy õrködjünk annak a tanításnak a teljes és hûséges továbbadásán, amit ebben az enciklikában újra elmondtam, s keressük a módját, hogy a híveket megõrizzük minden ellentétes tanítástól. Külön figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a teológiai fakultásokon, a szemináriumokban és a különbözõ katolikus intézményekben terjesszék, magyarázzák és elmélyítsék a józan tanítás ismeretét.392 Pál buzdítása szól az összes teológusnak, a lelkipásztoroknak, a bármilyen formában tanítóknak, a katekétáknak és azoknak, akik formálják a lelkiismereteket: feladatuk tudatában soha ne vegyék magukra azt a súlyos felelõsséget, hogy elárulják az igazságot és küldetésüket azáltal, hogy a Tanítóhivatal által hûségesen elõadott és értelmezett élet Evangéliumával ellentétes, személyes véleményeket tanítanak.

Ennek az Evangéliumnak hirdetése közben nem kell félnünk az ellenségeskedéstõl és a népszerûtlenségtõl, amikor elutasítunk minden áruló kompromisszumot és kétértelmûséget, melyek hozzáalakítanának minket e világ gondolkodásához.393 A világban kell lennünk, de nem a világból valóknak,394 azzal az erõvel, melyet Krisztustól kapunk, aki halálával és föltámadásával legyõzte a világot.395